Nem egy túlzottan magas srác. Örül neki, hogyha megüti a 175 cm-t. Arca kissé kisfiús de ezt ellenzi mérhetetlen lustasága, aminek következményeképp némi borosta mindig arcán marad. Szőkés barna tincsei általában rakocátlanul ágaskodnak az égnek, bozosan és rendezetlenül. Ezt a stílust persze nem lehet fodrásznál kapni, ehhez hosszú évek kemény munkája kellett, és rengeteg reggeli hanyagtalanság, mikor a fésűnek lába kelt. Szemeit talán leginkább a tenger kékjéhez lehetne hasonlítani. Egyesek szerint egyenesen a hullámzó kékség vizét öntötték íriszebe, természetesen ez inkább a szülők jó génjeinek érdeme, mint sem a hullámzó tengeré. Tekintetéből olvasni lehet olykor pillanatnyi hangulatát, érzéseit. Mosolyáról hamar el lehet dönteni, hogy mit takar az, a fehér fogsor sem tud elrejteni a belsőségeket. Öltözködési formája elég egyzserű, és sokban hasonlít bátyjáéhoz. Egyszerű mintátlan pólók és agyonhordott farmerek szekrényének  szerves részei. Testét pedig egy merő szálkás izom borítja, amit egyedül nem a zenének köszönhet.

Egy örög létezik a Földön. Palackba zárt rémség, ami csak kiforgatja az embereket önmagukből. Samuel ha valamitől igazán tart az az alkohol. Nem volt neki könnyű látni, ahogy végül az anyja a rehabon kötött ki jó pár üres vodkásüveg után. Ő maga tartózkodik a szeszes italoktól már a kezdetektől, neki sosem kellett plusz löket egy kis jókedvhesz. A gondjait többnyire zenébe fojtja és nem lapos üvegbe, így képes teljes életet élni az alkohol rabsága nélkül.
Sokban hasonlítanak, és mégis különböznek fivérével. Mindig felnézett bátyjára, de sose udott igazán olyan energia túltengéses lenni, mint a bátyó, aki valahogy álandóan a középpontban ragyogott. Sam mindig is inkább a csendes volt, aki a vicceken egy jót mosolygott, de nem szólt bele a beszélgetésekbe. Nagyobb társaságban képtelen kibontakozi, olyankor nem jut egyről a kettőről. Viszont ha akad egy beszélgető partnere, azzal már igazán kellemesen el tud beszélgetni. Gyakran említi meg a zenét, és hanyagolja a család témát. Elég együttérző, vele igazán jókat lehet lelkizni, az ember már azt hinné ferde hajlmú, pedig nem az. Egyszerűen ő csak ilyen a maga túl nagy szerénységében és némi önbizalomhiányával. Mind emelett semmi időérzéke nincs, így gyakran késik el minden honnét. Gondoltai elég szétszórtak. Nem különösebben figyel oda érzelmei elrejtésére sem, így gyorsan kiismerhető. Szerencsére nem egy túlzottan ellenszenves személyiség. 
Szeret eljárni futni a kutyájával, Hotdoggal, aki egy törpe tacskó. Amikor céltalanul halad előre kikapcsol az agya, és egy egész pillanatig úgy érezheti, hogy a világon nem zavarja őt senki.

Kicsiként elég zűrösen alakultak náluk otthon a dolgok. Édesanyja, Marie első házassága akkor ment tönkre, amikor Sam féltestvére, Bruno született. A férfi magára hagyta a fiát és asszonyát, aki fülig szerelmes volt belé. Az anya ebben a korszakában lett alkoholista, Samuel apjával, Paul-lal is egy kocsmában találkozott. A Marie-nél akkor még jóval fiatalabb ürge country zenész volt a lebujban, ahol a felelőtlen anyuka naponta megfordult. Egy futó kalandnak indukt az egész köztük. A szingli nagy szakállas úriember le is döbbent abban a pillanatban, mikor megtudta, hogy gyermeke fog születni. A kényszer és a szükség döntötte el helyettük, hogy gyűrűt húznak egymás ujjára. Ilyen körülmények között született meg Sam három évvel bátyja érkezésére. Marie állapota azonban nem látszott javulni, továbbra is exférje után sóvárgott, akit mindig csak élete szerelmének hívott. A dugi pia állandóan előkerült valahonnét, néha már csak az üres üvegekre leltek otthon rá. Ez temészetesen kihatott otthon mindenkire. Sam talán szerencsésenk mondható, mert ő kicsiként mit se foghatott fel mind ebből, csak éppen egy-egy veszekedés maradhatott meg neki, ami szülei között zajlott le. 
Paul türelme rohamosan fogyott, míg végül feleségét elvonóra nem küldte, annak tudatában, hogy ez senkinek nem lesz jó a családban. Az édesapa egy időre minél messzebb akarta tudni a gyerekeket anyjuknál, így Warlingtonba küldte őket nővéréhez, aki szívesen válallta a felvigyázó szerepet. Sajnos Paul nem mehetett velük, mert a munkája kötötte Davenportba, de így is gyakran látogatta őket. Évente egyszer pedig ők is haza látogathattak, hogy tíz perc erejéig szemügyre vehessék anyjukat. A többi háromszázhatvannégy napban pedig egy hatalmas házban éltek egy majdnem idegen családnál, akik bármennyire is furcsa egy idő után sajátjaikként néztek a két fiúra. 
Sam apja nyomdokaiba lépve kezdett gitáozni. Kézenfekvő volt, hogy akusztikus gitáron ő is a country stílust választja. Védjegye volt, míg rá nem érzett a basszus gitár ütemére, és a szívéhez közelálló alternatív rock műfajára. Így keveredett zenetagozatra is az iskolában. Gyerekjátéknak tűnt ez a vonal, hisz kikorától kezdve hangjegyek csordogáltak ereiben, így végső soron a zene is vele született 1999. június 14-én azon a napos nyári délelőtt.