180 cm tömény izom, legalábbis meg kell hagyni, hogy némi erő lakozik benne. Ezt talán leginkább annak köszönheti, hogy régebben megszállott kosárlabdázó volt kis termete ellenére,  így megedződött az évek során. Bőre egészen hófehér tud lenni, ha elbújik hosszú időre a nap elől, ha pedig tesz arról, hogy a tápláló sugarakban úszhasson, akkor bőre gyönyörű napbarnított tud lenni percek alatt.
Szőkés-barna haját minden alkalommal gondosan állítja be, épp úgy, hogy neki kedvező legyen, és elől hosszú fürjei ne omoljanak szemeibe, azokba a kék szemekbe. Szemei nagyon hasonlóak Sam-éhez, ebből adódóan anyai ágon terjedő vírus a tengerkék szem a családban. 
Öltözködése elég hétköznapi olykor pedig pikáns eleganciát sugall. A komolyabbb stílust álltalában az egyetemen alkalmazza, ahol bármelyik nap összefuthat egy szakmaibeivel, aki előtt nem mutatkozhat farmerban. 

Szokd meg vagy szökj el, jó tanács Bruno kihívó személyiségével szemben. Szeret a központban, úszni az emberek figyelmében. Emögött főként a kiskori szeretet hiány lapul, amit senkinek sem ismerne be. Mindenből viccet űz, néha túlzásba víve, olyan dolgokból is ami már inkább bántó, mintsem vicces., de ez gyakran fel se tűnik neki. Próbál minden perceben humorzsákot játszani, persze lehetetlen minden percben úgy tenni, mintha érzéketlen disznó lenne. Bár nagyon tág tűrőképessége van, és az utolsó pillanatig higgat tud maradni, van amikor nála is elrobban a bomba, és üvöltözni kezd. Ha kiereszti a hangját nem gondolkozik, nem fontolja meg mitbeszél és kinek, egyszerűen kijönnek belőle a dolgok. Ha pedig ez még mindig nem lenne elég, figyeld még tovább, és rájössz, hogy talán nem egy nehéz kőt helyeztek pirosan dobbanó szíve helyére. Ugyanis képes, képes az együttérzésre. Ha az örök mosoly eltűnik arcára egy pillantra megkomolyodik, és lehetősége nyílik az embereknek talán kicsit jobban megismerni. 
A bajait nem szokása elárulni, inkább kitölti egy pohárba magas alkoholtartalmú italokkal. Anyja vére, épp úgy képes vedelni mint a nő, aki világra hozta. 

 Születési nevén Bruno Berry. Az apjától kapta a nevét, aki lássuk be nem sokat törődött fiával, hisz születése után nem sokkal lelépett, és soha többet nem hallott felőle a család. Mindenesetre a felmenő hagyatékaként a Berry becenév rajta ragadt. A névváltoztatás se módosított semmin, ő egyszerűen mindig Berry maradt. Tizenkétéves kora óta hivatalosan Kochlen, amikoris a mostoha apja, Paul hivatalosan örökbefogadta. Már előtte hosszú éveken keresztül sajátjaként tekintett Brunora, és a papírok is csak azért kellettek, hogy a gyámság az ő kezében lehessen, és ne a fiú alkoholista anyjáéban.
Így történhetett meg az is, hogy Paul mikor az édesanya elvonóra került, a saját testvéréékhez tudta küldeni Bruno-t és saját gyermekét Sam-et. A fiúk nagyon jó álapotok között élhettek nagynénjüknél. A lakásban mindegyiköjüknek jutott egy-egy tágas szoba, holott rajtuk kívül még négyen éltek ott. 
A suliban indig is közepes tuló volt, álltalnosban pedig néha még bugdácsolt is, mr  nem tutt neki segíteni. Viszont szorgalmának köszönhetően lépésekre került álmaitól. Felvették az egyetemre, ahova mindig is járni szeretett volna. A filművészet világéletében rabjául ejtette, a közszereplés az ő reszortja volt. Természetesen kicsattanó örömmel fogadta, hogy hangmérnöknek tanulhat tovább. A megünneplés is az öröm jegyében telt. 
Ekkor esett meg először, hogy napokig haza sem ment. Senki se tudta, hogy merre lehet. De őt nem kelett félteni, mert öt napon belül hazaérkezett teljes épségben némi másnapossággal az arcán. Mióta pedig egyetemista akár hetekig nem lehet látni. Mondhatni olykor már nem is otthon lakik, pedig hivatalosan nagynénje felügyelete alatt van.