Rendkívül világos bőrrel van megáldva, arca olykor már a fal fehérségével vetekszik, még akkor is, amikor éppen makkegészséges. Haja, bőrével kontrasztot képezve azonban sötétbarna és nagy hullámokat vetve omlik vállaira. Szemei halványzöldek és nem mindig lehet kiolvasni belőle a lány érzéseit. Szívesen sminkeli magát, leginkább azért, hogy elrejtse bőre sápadtságát és kiemelje szemeit. Ajki teltek, pontosan eme okból azokat tartja a legszebb pontjának és általában be is festi őket, hogy még inkább rájuk terelődjön az ember figyelme. Szereti elrejteni a gyenge énjét, mert attól fél, hogy attól sebezhetővé válik. Mindazonáltal nem mindig sikerül neki. Nem épp magas leányzó, mondhatni igen alacsony a maga 162 cm-es magasságával és már évekkel ezelőtt megállt a növésben. Apróbb termete viszont egyáltalán nem zavarja, gyakran kompenzálja azt egy-egy pár magas sarkúval. Maga a testalkata sem túl erőteljes, habár ott domború ahol kell, mégis külsején is meglátszik a törékenysége. Öltözködését tekintve sokat ad a divatra, szereti a trendi holmikat és komolyan megválogatja az öltözékét. Sőt, néha kifejezetten kihívóan is szeret öltözködni. Sosem indul sehova a mobiltelefonja nélkül és egy kisebb, fehér lapokkal tömött jegyzettömb is megtalálható a farzsebében természetesen egy ceruza társaságában, melye akkor vesz elő, ha hirtelen megszállja az ihlet vagy épp lát valamit, amit mindenképp le akar rajzolni.

 Amilyen törékeny az egészsége olyan erős és határozott személyisége van. Megtapasztalta azt, hogy milyen érzés, amikor úgy néznek rá az emberek, mint valakire akit sajnálni kell, tudja, hogy hogyan bánnak vele, ha gyengének mutatja magát és csak sodródik az árral. Megtanulta, hogy ki kell állnia magáért, és hogyha jól akarja érezni magát, akkor úgy is kell viselkednie, hogy elismerjék és egyenlőnek lássák a többi korabelivel.
Általános határozottság jellemzi, magabiztos és mindig tudja, hogy mit akar. Nem hagyja magát befolyásolni és ragaszkodik a saját stílusához. Olykor igencsak fel van vágva a nyelve és vissza tud beszélni, ha kell. Nem akar elveszni a tömegben, nem akar az a szürke kisegér lenni, akit ott hagynak az osztályterem sarkában. A hazugság és a kétszínűség távol áll tőle, ez utóbbit mindennél jobban gyűlöli. A másik dolog, amit soha nem tud megbocsájtani az az, hogyha bízik valakiben, az illető pedig kijátssza a bizalmát és otthagyja. Számára nincsen fájdalmasabb dolog annál, minthogy valaki elárulja és elhagyja őt. Tud ő barátságos lenni és ugyanazt önmagától is elvárja, amit a hozzá közel állóktól. Soha nem hagyna ott senkit, aki fontos számára és mindent megtenne érte. Szívesen van társaságban, vagy inkább jobb lenne azt mondani, hogy csak társaságban érzi igazán jól magát. Szeret nevetni, mert úgy gondolja, hogy akkor távol kerül a gondoktól és a világ sötétségétől, de sajnos nagyon ritkán tud igazán őszintén nevetni.
Egyetlen hatalmas félelme, vagy inkább mumusa van, méghozzá magány. Talán sablonos a dolog, de ő mindenekfelett retteg attól, hogy egyszer egyedül marad, és itt nem csak arra kell gondolni, hogy társ nélkül, hanem minden értelemben. Egyedül, mint a kisujja. Rémálmaiban mindig egy üres, sötét, ablaktalan szobában találja magát teljesen egyedül, ahogy egy sarokban gubbaszt térdeit átkarolva. Ilyenkor úgy érzi, hogy az üres tér és a csend szinte összeroppantja és számára nincs onnan menekvés. Egy ilyen éjszakán, mikor ez az álom rátör izzadságban úszva riad fel és immáron felnőtt létére is képtelen visszaaludni.
Nem az a művészlélek, a művészetben és a rajzban ő a menekvést és a megnyugvást találja. Számára ez az elfoglaltság, ez a tevékenység egyet jelent a szabadsággal és önmagával. A legnehezebb pillanatain és a legmagányosabb időszakain segítette át a rajzfüzete, amit sosem tud elfelejteni. Az élete részévé vált és eldöntötte, hogy ezzel szeretne foglalkozni. Nem érdekli, mit mondanak róla az emberek, nem érdekli az sem, hogyha nem tud belőle megélni.

1995 júliusában született egy nagyon szép, nyári napon, szülei első és egyetlen gyermekeként, azonban bármennyire is volt szép az a nap, ő mégsem jött egyszerűen világra. Édesanyja hosszú, már-már túl hosszú vajúdás után tudta világra hozni és kétséges volt, hogy a gyenge gyermek egyáltalán életben marad-e. Ő végül életben maradt, ám az egészsége sosem volt az igazi. Szülei pont ezen okból nem is mertek újabb gyermeket vállalni, inkább a széltől is óvták egyetlen gyermeküket. Bár sosem voltak egy szörnyen gazdag család, hiszen az édesanyja szakácsnőként dolgozott egy kisebb helyi étteremlánc egyik éttermében, édesapja pedig irodai dolgozó volt egy nagyobb cég alvállalatánál, mégis mindent megadtak neki, amit csak tudtak. Kisgyermek korában ugyanolyan törékeny volt, mint amilyen az egészsége, így nehezen lelt barátokra a korosztályában, gyakran kirekesztették leginkább a sok hiányzása és sápadt külseje miatt, ami nagyon rosszul érintette őt. Mivel már ekkor is igen tehetséges volt, amikor egyedül volt mindig a rajzaiba menekült, mert úgy érezte, hogy azok kirángatják a mindennapok keserűségéből. Az általános iskolai alsó tagozatban betegeskedése miatt ki kényszerült hagyni egy évet, mely újabb súlyt helyezett a vállára, hiszen legközelebb immáron egy évvel fiatalabbakkal kellett egy osztályba járnia, ami azzal járt, hogy ismét csak kiközösítették. Nagyjából ez időben kezdett arra rádöbbenni, hogy igen is ki kell állnia magáért, ha azt szeretné, hogy befogadják és ez egy fordulópontot jelentett az életében. Egy év alatt hatalmas változáson ment át, igazán törődni kezdett a külsejével és minden bátorságát összeszedve az egész stílusát, személyiségét megváltoztatta. A környezete egy darabig nehezen furcsán fogadta a változásokat, de utána hozzászoktak az új énjéhez és végre tartozott valahova. Barátokra tett szert és végre volt egy társasága, aki végre elismerte őt és nem rekesztette ki. Legalábbis ezt hitte. Már az utolsó évükben voltak a középiskola előtt, amikor is gyenge szervezete miatt ismét ki kellett hagynia egy évet, neki pedig rá kellett döbbennie, hogy azok, akiket a barátainak hitt mégsem azok. Azzal, hogy kimaradt az iskolából és az év tetemes hányadában ki sem mozdulhatott otthonról, szinte teljesen megfeledkeztek róla az úgynevezett barátai, ez pedig arra késztette, hogy még határozottabb személyiséget alakítson ki magának. Mikor végre sikerült elvégeznie, végül összesen két év csúszással az általános iskolát minden korábbi tervét eldobta és a Hampstead-be jelentkezett, hogy művészetet tanulhasson és még inkább a sarkára állhasson.