Egy igazi robosztus alak; a maga 190 centijével, és alaposan megdolgozott izmaival aligha lehetne eltéveszteni, félelmet azonban senkiben nem kelthet, ugyanis elég az arcára nézni, mely nyitott könyvként hirdeti barátságos, nyitott személyiségét. Az ajkain szinte mindig ott virító mosoly és a meleget sugárzó bociszemek gondoskodnak a pozitív megítéléséről, hát még, amikor megszólal kellemesen búgó hangján… Igazi művészlélekhez illendően a kényelmesebb ruhákat preferálja, már ami az öltözködését illeti. Farmeren kívül aligha látni rajta más nadrágot, meleg időben pedig elengedhetetlen, hogy trikókban mutogassa izmos testét, amelyre bizony eléggé büszke. Na de azért a kockás ingeket sem veti meg - amelyekben gyakran megkapja a „favágó” jelzőt -, illetve a laza pulóvereket, mintás pólókat és kardigánokat.

Caleb nem az a fajta, aki örök jókedv mögé rejti esetleges problémáit, ha mosoly van az arcán, akkor az az esetek kilencven százalékában szívből jövő és őszinte. Egyáltalán nem rosszindulatú, nem szereti félrevezetni az embereket sem, legfeljebb viccből, mert baromkodni és humorizálni azonban végtelen mennyiségben képes. Nem is túl sikeres emiatt a hosszú távú kapcsolatait illetően - főleg a nők körében -, mivel olyan, akár egy nagyra nőtt kölyök. Persze benne is akad komolyság, de úgy van vele, hogy inkább élvezi az életet, s a nagy filozofálgatásokat meghagyja másoknak, esetleg részeges vagy fáradt pillanatainak. Nyilván egy jó és tartalmas beszélgetést azért még nem vet meg, de az univerzum keletkezésének rejtélyeiről biztosan senki nem fogja hallani ódákat zengeni… Kicsapongó és bevállalós személyisége kiváló táptalaj az elsődleges hobbijához, avagy a rajzoláshoz, mellette pedig a fényképezéshez. De ezeken felül még sok mindent kedvel; szeret kirándulni, bulikba járni vagy csupán inni egy jót a sarki kocsmában. Az egyéjszakás kalandokat sem veti meg, legyen szó nőről, férfiről, nem számít. Ami a félelmét illeti, talán a legáltalánosabbat tudhatja magáénak, avagy, hogy egy napon teljesen egyedül marad. Végezetül; imádja a macskákat, a sört, igyekszik viszonylag egészséges életmódot folytatni és kimondottan gondoskodó típus, akinek mindig ölelgetnie kell valakit.

Nem éppen tegnap volt, amikor a családjába második fiúgyermekként érkezett - Torontóban -, mégis, az eseményt övező családi sztorikat úgy fújja, mintha maga is ott lett volna. A rokonai összetartóak és jó sokan is vannak, szóval az ünnepi összejöveteleken folyton folyvást az ezekhez hasonló történetek vannak terítéken. Mint például, hogy majdnem egy áruház parkolójában született meg, vagy, hogy októberhez képest bizony havazott a születése napján. Azóta sok idő telt el, már nem is Kanadában lakik, mégis, a családi kötelékek mit sem koptak. Ugyanúgy szereti a nagy karácsonyi vacsorákat, mint kis kölyökként, azóta ráadásul született egy öccse is, így három fiú boldogítja a szülőket. Nem sokban különböznek egymástól, talán a legidősebb kevésbé kicsapongó, de ha arról van szó, hogy jól meg kell szívatnia az öccseit, akkor bizony ugyanolyan lüke és komolytalan, mint a másik kettő. Szóval elmondható, hogy jól kijön a családjával, és a ragaszkodása mit sem fakult az évtizedek során. Na de mégis csak az Egyesült Államokban kötött ki, remélve, hogy művészi vénáját itt szabadon kiélheti, mondjuk befutott fotógráfusként, esetleg felkapott kiállítóként, ám az ember tervez, aztán hogy mi lesz belőle, már egészen más tészta. Sokáig próbálkozott itt-ott, bejárt jó pár államot, de idővel be kellett látnia, hogy az alkalmi munkákból és a siker bizonytalanságából nem fog megélni, így került végül a Hampstead High-ba oktatóként. Sokat váratott magára a munkabéli megállapodás, ugyanis még csak egy éve tanít itt, de egyelőre meg van elégedve a környezettel, a légkörrel és a feladataival.