Nem az a visszahúzódó típus, de nem is az, aki mindenáron fel akarja hívni magára a figyelmet. Ilyen téren eléggé átlagos, elvan a maga kis környezetében, általában jól kijön az emberekkel. Nagyon udvarias, mert világ életében erre tanították, és attól, hogy jelenleg egy másik országban él, még nem fogja elfelejteni a belénevelt dolgokat. Sokra tartja az őszinteséget és a kedvességet, és önmagát is ehhez tartja. Pont ugyanezen okból megveti a kétszínűséget, és amit aztán végképp nem tud tolerálni az a hazugság és az árulás. Talán nem látszik rajta, de fiú létére elég haragtartó tud lenni. Nála ugyan ez nem abban nyilvánul meg, hogy azonnal odacsap, hiszen nem túl heves vérmérsékletű, hanem inkább a személyhez való hozzáállásában. Nem szokása bunkónak lenni, inkább a hangsúlyával játszadozik, ha nem tetszik neki valami. Okos fiú, a legjobbak közé sorolják a tanulók közt és ezzel ő tisztában is van. Nem nagyképű, de nincs hiány nála önbizalomból. Általában az eszességét használja akkor is, ha valakivel épp rossz a kapcsolata. Nem üt, inkább szócsatét vív, hiszen a szavak néha jobban fájnak. A személyisége kicsit összetett, néhányan (igaz némileg tévesen) azt is állítják róla, hogy kicsit olyan csendes gyilkos szerű, holott azért nem teljesen. Csak ha valami nem tetszik neki, akkor kicsit éles a nyelve, ettől függetlenül ő egy nyugodt természetű srác. Legnagyobb szenvedélye a fuvolájához fűzi, de ezen kívül nem veti meg a könyvek társaságát sem. Szívesen lóg a barátaival is, és éli a fiatalok gondtalan életét.

Japánban született, a Kantou tartományban, mely Tokyot és környékét foglalja magába, azon belül is a Chiba prefektúra székhelyéül szolgáló Chiba-ban, 1999. december elsején. Szüleinek ő a második gyermeke, a nála 8 évvel idősebb nővére után. Édesapja banki tisztviselő, aki munkája miatt, mely Tokyohoz húzza, kevés időt tölt otthon. Édesanyja egy helyi otthonban dolgozik gyerekekkel. A családjukat a művészetre való hajlam teljesen átjárja. Édesanyja sokáig festett, főleg az alatt az idő alatt, amit otthon töltött a gyermekei születése után. Nővére úgyszintén a festészetért és a rajzért van oda, és jelenleg egy amerikai egyetemen egy erre szakosodott karon tanul. Ő 4 éves korában ébredt rá, hogy neki zenélnie kell. Egy alkalommal testvérével, és édesanyjával, édesapja távollétében elmentek egy zongorakoncertre, amikor is a fiú azonnal beleszeretett a zenébe. Attól az évtől kezdve zongorázik. Fuvolát életében először három évvel később látott és hosszú ideig gyötörte a dilemma, hogy most melyik hangszert is válassza. Végül sikerült arról meggyőznie a szüleit, hogy attól, hogy két hangszeren is játszik nem fognak romlani a tanulmányi eredményei. Ettől függetlenül a következő két három évben mégis gyengébben teljesített az iskolában, ami ahhoz vezetett, hogy a zongorázást abba kellett hagynia. Mivel okos és jó képességű gyerekről van szó a jegyei hamar javulásnak indultak és ahogy nőtt és érettebbé vált egyre jobban be tudta osztani az idejét, így 13 éves korában újból elkezdhetett zongorázni, bár ezúttal már csak önállóan. Nővére egy évvel később bejelentette, hogy az Egyesült Államokba szeretne menni egyetemre, ahol festészetet és rajzot tanulhat. Szüleik nem igazán akarták elengedni a lányt, mert nem nagyon voltak annak a hívei, hogy külföldön tanuljon, de akárcsak Takeshi, a lány is perfektül beszélt angolul, ráadásul nagyfokú felelősségtudattal is rendelkezett így végül beleegyeztek a döntésbe. Ugyanebben az évben a fiú is épp továbbtanulás előtt állt így felvetődött a lehetőség, hogy esetleg a Hamstead High-ra jelentkezzen, ahol van külön zenetagozat. Az egyetlen ok, amiért végül beadhatta a jelentkezését az az volt, hogy a nővére is Amerikába utazott, különben soha nem engedték volna el.