Az átlagnál ugyan magasabb, de a korabeli srácokhoz képest azért sokszor alacsonynak bizonyul, ez azonban egyáltalán nem zavarja. Széles vállai jó kiállást biztosítanak számára. Sportoló lévén jól felépített izmokkal rendelkezik, de azért nem egy izomkolosszus. Bal felkarját két különböző szélességű sávban, körbefonja egy tetoválás, melynek nagy jelentősége van a fiú számára. Arca markáns, állcsontja eddig tisztázatlan okokból születés óta felemás. Kisgyerek korában eme furcsasága miatt akadtak kellemetlenségei, de mára már az „imidzse” részének tartja a rendellenességet. Ajkai keskenyek és rendezett hófehér fogakat rejtenek, melyeket egy-egy sármos mosoly kíséretében előszeretettek villant meg. Barna szemei, ha akarja, komolyan csillognak, de mindig látszik bennük a csínytevésre való hajlam, alapjában véve igen csintalan tekintet sugárzik belőlük. Haja sötétbarna és valljuk be, gyakran elfekszi. Nem nagyon szokott azzal foglalkozni, hogy most hogy is fest valójában, úgy áll, ahogy és kész. Az öltözködésére is hasonlóan nagy hangsúlyt fektet. Általában megelégszik a farmer-póló-tornacipő összeállítással, hidegebb napokra ez egészül ki egy cipzáras pulóverrel. Ugyan húgai több ízben próbálták meg rávenni, hogy változtasson a stílusán, de ő általában csak vállat vont és a fejét csóválta.

Elsőre nehéz lenne a fiút jellemezni, hiszen aki ránéz tipikusan azt a sportőrültet látja rajta és részben igaza is van. Hiszen a többi korabelihez hasonlóan megvan benne az egészséges nemtörődömség és flegmaság, olykor ráadásul igazán bukó is tud lenni, ha valaki kihúzza belőle. Általában mégis egy alapvető lazaság jellemzi, ugyanúgy a stílusát, ahogyan például a mozgását is. Mindezen felül igen vidám természetű és akár különböző durvább vagy kevésbé durvább csínyekre is képes. Az a fajta, aki ugyan nagyobb társasághoz tartozik, de gondosan megválogatja, hogy igazán közel kit enged magához, ezért is van az, hogy a felszín alatt rejlő énjét oly kevesen ismerik. Igen a felszín alatt rejlő énje. Ha valaki ugyanis ránéz, azt pont nem látja, hogy TJ valójában egy elég mélyen érző fiú és hogy kedvenc húgocskájának az elvesztése mély sebet hagyott maga után, ami mind a mai napig nem gyógyult be. Nagyon fontos erény számára a bizalom, ahhoz, hogy valakiben feltétlenül megbízzon, az illetőnek igenis bizonyítania kell a rátermettségét. Akik viszont már bizonyítottak, azok nagyon fontosak a fiú számára és előfordulhat, hogy az ő érdeküket, akaratukat a saját magáé elé helyezi. De ne menjünk ilyen messzire. Hiszen az, aki éppen csak megismeri, az nem ezt látja a felszínen. Azt a csintalan fiatal srácot látja a kaján mosolyával és az olykor gyerekes csínyeivel, a korabeli fiúkra jellemző rendetlenségével és azzal a bizonyos TJ-s stílusával.

Az angliai Manchesterben született, édesanyja második gyermekeként. A nő első gyermeke, a fiú bátyja, még az előző házasságából való volt, és mivel a fiú az apjával élt, így TJ élete során nem sokszor találkozott vele. A második házassága alatt az asszonynak még 3 gyermeke, három lány született, melyek közül a legidősebb 4 évvel fiatalabb TJ-nél. Tévedés lenne azt állítani, hogy a családjuk bármikor is gazdag volt, de azért jól meg tudtak élni és a srácnak egészen idilli gyerekkora volt. Mióta csak az eszét tudta imádta a sportot és jeleskedett is benne. A szülei is támogatták mindig, úgy gondolták egyszer még sokra viheti a sporttal. Mivel a szülővárosában a foci örvendett talán a legnagyobb népszerűségnek, természetesen TJ is leginkább ebben vállalt szerepet. Gyakran családostul vonultak ki a fiú egy-egy meccsére. A legkisebb húga, Mia (aki 8 évvel volt fiatalabb nála) egyenesen rajongott a fiúért és nagyon szívesen nézte, ahogy bármilyen megmérettetésen is alakít. A másik két húga mindig is inkább az a fajta volt, akik sose tudták megérteni, hogy az ilyen izzasztó dolgokban mi lehet a jó, de ettől függetlenül megvoltak azért egymás mellett. Egyszer azonban beütött a krach. A fiú 12 éves volt akkor és a legkisebbik húgáról kiderült, hogy súlyos beteg és ez természetesen a családi idilljükre is rányomta a bélyegét. Már semmi sem volt olyan, mint azelőtt, a szülők folyamatosan különböző vizsgálatokra jártak a kislánnyal és a többi gyermekükre alig maradt idejük. Mindemellett természetesen az idősebb gyerekek is felfogták (még ha csak részben is) a dolgokat és ők sem tudtak ugyanúgy „működni” mint addig, mindezek ellenére mindnyájan igyekezték úgy élni az életüket, ahogyan addig. TJ is ugyanúgy folytatta az iskolát és a sportot, de valamiért semmi nem sikerült úgy, ahogy korábban. Egészen addig, amikor egyszer egy elveszített meccs után, amikor hazament, belépett a házba és Mia ott állt az ajtóban, egy szál pizsamában, a plüssmackóját szorongatva, arca ki volt pirulva a láztól és mosolyogva megkérdezte, hogy hogyan sikerült a mérkőzés. természetesen a kislánynak akkor nem szabadott volna felkelnie, de mindenáron tudni szerette volna a választ. Sajnos végül kiderült, hogy egy vesztes játék volt, de TJ megígérte a lánynak, hogy nem lesz több ilyen és hogy őérte mindig nyeri fog, Mia pedig megígérte a fiúnak, hogy mindig szurkolni fog neki. Nem telt bele azonban egy évbe se, a kislány állapota olyannyira rosszabbodott, hogy már haza sem mehetett és épp azon a napon, amikor a fiú bajnoki döntőt játszott az iskolai csapatával, az alig 6 éves kislány elhunyt. A fiúból ugyan bajnok lett, de sosem tudott igazán örülni ennek a győzelmének, hiszen aznap veszítette el a legkedvesebb testvérét. Onnantól kezdve pedig minden teljesen megváltozott. A szülők soha sem tudták teljesen feldolgozni a gyermekük elveszítését, TJ és a húgai számára pedig már tényleg semmi sem volt a régi. Ugyan a lányok viszonylag könnyen elfogadták az új helyzetet, a fiú hosszú ideig rá sem tudott nézni a focilabdára, és ahelyett, hogy egy sportiskolába ment volna továbbtanulni egy általános tantervű gimnáziumban kezdte meg a középiskolás éveit. Ő is árnyéka volt önmagának, és ezt végül az idősebb húga elégelte meg, de nagyon. Ő volt az, aki három évvel később a fiú fejéhez vágta, hogy elég legyen az önsajnáltból és fogja fel végre, hogy azzal tesz be legjobban Mia emlékének, ha nem folytatja az életét, úgy ahogy eddig. Emlékeztette rá a fiút, hogy hőn szeretett testvére miért is rajongott érte annyira és hogy valószínűleg azt szeretné, ha továbbra is folytatná a sportot. Ekkor a fiú belátta, hogy a húgának igaza van és elhatározta magát. Egy év kemény munka után vette a bátorságot, hogy két általános tantervű gimnáziumi év után, átiratkozzon a Hampsted High-ba, aminek messze földön híres sporttagozata van, és a szükséges vizsgák letétele után a 11. tanévét már ebben az iskolában kezdte.