|
Témaindító hozzászólás
|
2015.12.11. 19:35 - |
Szintén pótolom majd..és igyekszem minél előbb :$$ ♥ |
[7-1]
 Igazán örülnék, ha vele találkozhatnék. Bár olyan keveset sikerülni összehozni, hogy nem tudom működne bármi köztünk. Én vagy egész nap az étteremben rohangálok, vagy az egyetemen szenvedek, vagyis tanulok. Próbálok optimista maradni, de ez nem az erősségem. Végül is realisták neveltek fel. Aranyos volt tőle, hogy azt mondta, hogy nem kell miatta hamarabb elmennem munkából. Őszintén szólva nagyon is örülök annak, ha hamarabb szökhetek el a munkatársaimtól és a nagy főnöktől.
- Ugyan már ez a legkevesebb, amit tehetek. Ez semmiség, ahhoz képest, amit munka közben művelek - mosolyogtam.
Igen a lustaságomnak nincs határa munkában, de na mit csináljak ha nagy főnök túl hajszol engem és még readásul utál engem? Nem fogok annak kedveskedni, aki nyíltan kimutatja az utálatát irántam. Nem teszem meg neki ezt a dolgot. Örömömre Cara megadta a számát. Rögtön be is írtam a telefonba, hiszen ismerem magam, hogy simán kimosnám a papírt a kabáttal együtt. Voltam olyan gyáva, hogy én nem írtam fel a számomat, de ha írok neki, akkor elteszi, nem igaz?
- Persze, majd hívlak - bólintottam.
Cara elment a fürdőszobába, gondolom a térde miatt, mert elég sokszor nézett rá. Megint ránéztem a telefonomra - fél hét. Én még akartam vacsorázni. Szóval bíztam az emlékezetembe és elnavigáltam magam a fürdőszobába. Nem mentem be, csak az ajtón keresztül szóltam be.
- Cara, sajnálom, de mennem kell, elég messze lakok innen. Majd még találkozunk, szia - köszöntem el.
Felvettem a kabátomat és rögtön ki is léptem az ajtón.
/Lezárt kör// de még folytatjuk ;)/ |
 Bevallom örülnék neki, ha ráérne, ugyanis szívesen találkoztam volna vele még. De persze nem fogok semmit sem erőltetni, ahogyan ráizgulni sem. Valóban kevés az időnk, de ha tudjuk úgy is megoldjuk a találkozást. Miközben az italokat készítettem, szóvá tettem ugye, hogy holnap este én ráére. Így már csak Rob válaszára vártam, de eközben már vittem is a nappaliba az elkészült italokat. Amint letettem, helyet is foglaltam mellette, Rob pedig megszólalt. Természetesen megértem őt, hiszen nem tőle függ az egész. Tudom, hogy ha rajta állna, minden nap találkoznánk. Végül csak halványan elmosolyodtam, mikor arról kezett el beszélni, hogy majd kikönyörög egy haamarábbi indulást a főnökétől. - Ugyan..miattam nem fontos. Megértem, tényleg.. - pillntottam rá mosolyogva. Közben folytatta a kis beszámolóját, amivel együt elkérte a számomat is. - Dehogyis kellemetlen. Miért lenne? - kérdeztem és már álltam is fel, hogy keressek egy papírt és egy tollat. Miután találtam felírtam a számom és odaadtam neki. Nekem is elkellene kérnem? Vagy bízzak benne, hogy tényleg felhív majd? - Akkor..ha szabadod lesz, nyugodtan írj egy sms-t vagy hívj fel.. - mondtam mosolyogva, majd csak kezembe vettem a teámat. Mivel még forró volt nem ittam bele, csak lassan fújogatni kezdtem, hogy egy kicsit kihűljön.
Félszemmel az órára pillantottam, ami sajnálatos módon már fél hetet mutatott. Persze nem siettem én sehova sem, sőt Robot sem küldtem el, ahogyan nem is fogom. Csak annyi az egész, hogy egyre később van, holnap pedig mind a ketten korán kelünk. Végül csak belekortyoltam a teámba, de ekkor belenyilalt a fájdalom a térdembe. Kissé fel is szisszentem, de igyekeztem nem kimutatni. - Öhm..ha megbocsájtasz egy kicsit.. - erőltettem magamra egy mosolyt, majd csak letéve a bögrét az asztalra, felálltam és elindultam a fürdőszoba felé. Akármennyire is nem akartam egyedül hagyni őt, el kell látnom a sebem. |
Miután eltettem a kabátokat, leültem a kanapéra. Cara megkínált engem innivalóval. Én kávét kértem, mert még éjjel kell dolgoznom. Befejezni a beszámolót. Ami igazából csapatmunka lenne, de a professzor volt olyan kedves, hogy analfabétákkal osztott be. Szóval nem ihattam alkoholt. A főnököm így is leugat, mert nem lesz meg az a "kisugárzásom". Hallottam, hogy Cara fel tette a vízforralót. Nem tudtam, így csak néztem ki a fejemből. A lány szólalt meg előbb. Azt mondta, hogy holnap este ráért találkozni. Nekem viszont gőzöm sem volt meddig maradok munkában. Lehet a séf megint kitalál valamit, így lehet hogy túlóráznom kell. Tehát semmiben nem voltam biztos. Nem tudtam mit csináljak. Adjam meg a telefon számomat? Hogy fog rá reagálni?
- Őm, Cara, őszintén szólva fogalmam sincs holnap lesz-e szabadom. A főnököm szeret improvizálni. Szóval nem tudom. De jövőhét csütörtök az egyetlen szabadom, de szeretnék hamarabb találkozni. Talán kikönyöröghetem a séftől, hogy engedjen el hamarabb és akkor tudnék sms-t írni. Ezzel odaakartam kilyukadni, hogy elkérhetem a telefon számod? Persze, ha nem kellemetlen
Végülis elkértem a mobilszámát. Azt, hogy mit válaszol majd meglássuk. Közben megjött az italokkal, én rögtön elvettem a kávát. Persze nem fogtam meg az egész poharat, csak a fülét. Láttam, hogy valami zavarja. Gondolom a lába miatt, de nem akartam beleszólni. |
Rob most is szörnyen illedelmes volt, így miután elvette tőlem a kabátomat megmondtam hova is tegye. Ezután megkínáltam őt itallal. A válaszán elmosolyodtam és bólintottam, közben a konyhába sétáltam. Igazából én is szívesen iszogattam volna alkoholt is, de mint Robnak, nekem is hosszú napom lesz holnap. Reggel lesz két órám, utána pedig dogoznom kell. Miközben ezen agyaltam, bele is kezdtem a kávéfőzésbe. Én nem igazán akartam koffeint inni így estére, ugyanis hajlandó vagyok ilyenkor nem aludni. Helyette tettem fel vizet forrni, hogy majd le tudjam önteni a teámat.
- Amúgy..holnap este ráérek. - szólaltam meg, hátha neki is szabad lesz az estéje. - Holnapután szabad vagyok..sőt így az ünnepek miatt több szabadnapom is lesz. - folytattam, és bevallom ez csak most jutott eszembe. Miközben beszéltem, nem pillantottam rá, ugyanis az italokat készítettem. Azt viszont csak remélni tudtam, hogy valamelyik szabadnapomkor ő is szabad lesz.
Nem sokkal kész lett a kávé, a teámat pedig leöntöttem. Tálcára téve mindkét csészét elindultam a nappaliba, ahol Rob már helyet is foglalt a kanapéra. Letéve elé a kávét ültem le mellé, majd csak mosolyogva rápillantottam. Viszont ekkor jutott csak eszembe, hogy a lábamat elfelejtettem megnézni. Vagy várjam meg míg Rob elmegy? Nem igazán akarom itt hagyni egyedül, viszont vetkőzni sincs kedvem előtte. Nem hiszem, hogy már ott tartanánk, ez az egyik ok..a másik pedig, hogy nem is vagyok egy olyan lány, aki első alkalomkor is megadja magát ilyen könnyen. Mert való igaz, semmi olyanra nem készülnék, de mégis mit gondolna ha csak így egyszerűen megszabadulnák a nadrágomtól!? |
Nagyon szeretnék a lánnyal többet lenni. Az én értelmi szintemen van. Az az nem találtam benne semmi hátsó szándékot. Szeretném, hogy összejönnénk, de túlságosan reménykedek. Mi van, ha nem jön össze? Mi van, ha olyan, aki pár együtt lét után elhagy? Tényleg nem akarom ezt. Végre találtam egy lányt, aki megfelel az ízlésemnek. Azt a szintet egészen nehéz megütni, sőt szinte leheetlen. jó lenne, ha egy picit beszélgetnénk, hogy lássuk, mi sül ki belőle. Ragaszkodtam hozzá, hogy hazakísérem, szóval így is történt. Az út alatt jól elcsevegtünk., amitől szívemben még töb remény fakadt. Mindegy is remekül éreztem magam, ami a legfontosabb. Miután odaértünk a lakásához, mindkettőnk bement a lakásba. Levetettem én is kabátom, majd elvettem Carától.
- Hova tehetem a kabátokat? - kérdeztem tőle.
Amint megmondta, én gondosan a helyére raktam. Ő meg akart kínálni valami itallal.
- Legszívesebben alkoholosat innék, de holnap munka. Kávét kérhetek? Tejjel és cukorral - mosolyogtam rá. |
Jól esett Robtól, hogy ő is ennyire próbálkozik, hogy összejöjjön a találkozás. Tényleg nem értem mi is ez az egész, hogy miért ennyire fontos mind a kettőnknek, de nekem az volt. Nagyon szimpatikus fiú Rob, nem beszélve arról, hogy szörnyen helyes is. Talán még kijelenthetem azt is, hogy teljesen az ideálom. Kitudja..Mindenesetre nem bánnám ha közelebbről is megismernénk egymást.
Miután felajánlotta, hogy hazakísér csak elmosolyodtam és el is indultunk. Az út hátralevő részében sokat beszélgettünk és nagyon jól elvoltunk. Megérkezve egyenesen felmentünk a lakásomhoz, majd kinyitva az ajtót Robra pillantottam. Rákérdeztem, hogy esetleg nincs e kedve bejönni, amire szerencsére rábólintott. Így hát együtt léptünk be a meleg szobába. Ezt követően felkapcsoltam a villanyt és kibújtam a kabátomból. - Megkínálhatlak..valamivel? Lehet van valami alkohol is..vagy valami alkolomentes? - kérdeztem rá kedvesen.
Ha válaszolt lassan a konyhába sétáltam, hogy előkészítsem a poharakat. Úgy döntöttem előbb megkínálom itallal, ezután pedig megnézem mennyire súlyos is a seb a lábamon. Persze még most is kissé fájt, de nem törődtem vele túlzottan. |
Szintén pótolom majd..és igyekszem minél előbb :$$ ♥ |
[7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Igazán örülnék, ha vele találkozhatnék. Bár olyan keveset sikerülni összehozni, hogy nem tudom működne bármi köztünk. Én vagy egész nap az étteremben rohangálok, vagy az egyetemen szenvedek, vagyis tanulok. Próbálok optimista maradni, de ez nem az erősségem. Végül is realisták neveltek fel. Aranyos volt tőle, hogy azt mondta, hogy nem kell miatta hamarabb elmennem munkából. Őszintén szólva nagyon is örülök annak, ha hamarabb szökhetek el a munkatársaimtól és a nagy főnöktől.