|
Témaindító hozzászólás
|
2015.10.26. 00:38 - |
(a szöveget pótolom amjd igérem :$) |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
A legkör nagyon feszült volt, ami kezdett még idegesebbé tenni. Tényleg nem értettem mégis mi ez az egész, de kezdett rohadtul dühíteni. Kibeszélnek a hátam mögött ismét, majd mikor rákérdezek a dolgokra, jön az, hogy nem atozik rám. Utána megvádol a saját húgom, hogy én tehetek erről az egészről, meg, hogy jézusom mi tettem szegény lánnyal. Csak egy kibaszott csók volt, nem a szüzességét vettem el. Ebből ekkora problémát csinálni. Mikor belekezdtem a védekezésembe, mert igenis jogom volt hozzá, hiszen semmi rosszat sem tettem, Hayden is felállt és éppen valamit meg akart magyarázni, mikor közbeszóltam. Viszont mind a két lányt ledöbbentettem ezzel. Most akkor mégis mi a franc van? Nem is a csókról beszéltek? Homlokomat ráncolva pillantottam egyik lányról a másikra, majd csak sóhajtottam egyet és a hajamba túrtam. - Hagyjad csak..majd én elmegyek.. - csak ennyit mondtam, és utána szó nélkül felmentem az emeletre. Rohadt nagy hülyeséget tettem, hiszen saját magam mártottam be. Jó, nem mintha annyira érdekelne, hogy Lucy is tudja a csókot, de most ezzel fog nyaggatni. Felérve a szobámba felkaptam magamra egy sötét farmert, hozzá illő pólóval, majd egyenesen lementem. Ott folytattam az öltözködést, felvettem a cipőmet, majd a kabátot és kisétáltam az ajtót.
Amint hallottam hátam mögött újra kinyílt, ahol Lucy hangját hallottam meg. Elköszönt Haydentől, így gondolom a szöszi is távozott. Viszont nem néztem hátra, most rohadtul nem érdekelt semmi. El akartam innen menni, hogy kiszellőztessem kicsit a fejemet. Amióta megismertem Haydent, szinte minden a feje tetejére állt.
Hogy hova is megyek, magam sem tudom... Lehet beülök a bárba, iszogatok kicsit..vagy felhívom a többieket, hogy ma is menjünk próbálni.
/Lezárt kör.^^ Köszönöm a játékot.:3/ |
A bátyám kirohanására meg sem szólaltam. Legalábbis, amíg szavait hozzám intézte, de amint Haydenhez fordult már megszólaltam-Ő nem tehet semmiről! Én kértem meg, hogy mondja el nekem és ő csak az igazat...-folytattam volna, de ekkor Trevor ismét Hayden felé fordult.
Mi az, hogy nem jelentett semmit? Ezt nem értem. Egyszerűen nem tudom elhelyezni a történetben. Aztán kimondott egy szót. Azt hittem rosszul hallok. Igen, biztos csak félre hallottam. Hayden felé fordultam, aki egy pillanatra elvörösödött, de aztán teljesen lefagyott. Akkor jól hallottam. De, de mégis miért, hogyan, mikor? Egyszerűen köpni, nyelni nem tudtam. A torkom teljesen kiszáradt és ugyanúgy lefagytam, mint a lány. Trevor fel állt és megindult, aztán észrevette az arcomat. Játszom magam? Tudod ki játsza magát! Nem csináltam semmit, csak néztem rá értetlenül. Ekkor Hayden felállt és belekezdett valamibe, de nem fejezte be. Most akkor mi van? Ki értette félre? Mit nem mondtak el nekem? Mi történt ezek között? Én miért nem tudok róla? Végül csak álltunk ott hárman, szerencsétlenül és néztünk ki a fejünkből. Mindenkinek túl sok volt egyszerre ennyi információ, legalábbis nekem biztos.
Egy jó darabig álltunk még így és csak az óra kattogása hallatszott. Majd végül úgy döntöttem mekszakítom a csendet- Azt hiszem, jobb lesz, ha most elmész-fordultam halk és kissé rekettes hangon Hayden felé. Szeretném megkímélni a továbbiaktól. Ennyi idősen ilyen sok stressz éri. Ez nem normális! Talán tényleg az lenne a legjobb, ha a bátyám és ő többet nem találkoznának. Úgysem lenne belőle semmi. Trevor nem az a párkapcsolatos típus, ráadásul nem engedem meg, hogy egy ilyen inteligens lány teljesen felborítsa az életét a tesóm miatt, aki az első nővel lelép, akit meglát a sarkon. |
 Ahogy elnéztem már Lucy sem bírta ezt az egészet és teljesen kifakadt. Mindenképpen a tudtára akarta adni a bátyjának, hogy elege van a kédezősködésből, de vele is elszaladt a ló. Akaratlanul is felhozta azt, amiről beszéltünk én pedig csak kapkodtam a fejem kettejük között. Látszott, hogy Trevor nem tudja hovátenni a dolgokat, és nem érti, hogy mindeddig mi a fenéről beszéltünk. Ráadásul a bibi az volt, hogy hrman háromfélét gondoltunk. Lucy ahogy elnéztem totálisan belelovallta magát abba, hogy annak az oka, hogy én leittam magam a bátyja volt, vagyis, hogy ő itatott le engem. Ami nem volt igaz. Itt volt az egyik férleértés. Trevor nem igazán tudta, hogy mirl van szó, mert kerek perec egyikünk sem avatta be, viszont látszott rajta, hogy az6t hiszi, hogy kibeszéltük, vagy legalábbis valami olyasmi. Ez egy újabb tévedés volt. Az őjabb félreértés. És akkor ott voltam én, aki nem tudott megszólalni, mert az eseményeket is nehezen követtem le. Bűntuatom volt minden miatt, azért mert akkor lerészegedtem, azért mert azóta csak vitát szítok a testvérpr között és azért mert most megválaszoltam Lucy kérdését. Nem tudtam elszámolni a lelkiismeretemmel, holott nagyon igyekeztem és többek közt ezért is nem szóltam egy szót sem a két jelenlévőhöz. Itt volt a harmadik félreértés, ugynis ez szemet szúrt Trevornak, akinek nem igazán tetszett, hogy meg em szólalok. Ráadásul még azt is hitte, hogy árulkodok Luciennek, holott korántsem ez volt a helyzet. Semmit nem mondtam róla, én egyszeráen csak magamat hibáztatom. Hogy tudnék árulkodni bármit is róla? Itt volt az ideje, hogy a kezembe vegyem a dolgokat és tisztázzak mindent. Ha már miattam indult el a vite, akkor majd én fogok véget is vetni annak.
Az elhatározásommal semmi baj nem volt. Fel is pattantam és összeszedtem minden gondolatomat, amit muszáj volt kimondanom. De szóhoz már nem jutottam, mert Trevor továbbra is beszélt. És ekkor olyan hangzott el, amire nem számítottam. A pasas meg akarta védeni magát a vádakkal szemben, de úgy tűnt teljesen mást képzel abba a beszélgetésbe, mint amiről valójában folyt a szó. Azt hitte arról a csókról beszéltünk... arról a csókról. Az arcomba futott a vér egy öpillanatra, amikor eljutott a fülemig a "csók" szó, de tényleg csak egy pillanatig tartott, mert nem sokkal később az agyamig is eljutott a szavainak a jelentése és teljesen ledöbbentem. Nem jelentett neki semmit.... Akkor... Akkor miért? Éreztem hogy ezúttal minden vé kifut az arcomból és totálisan lefagytam. A szemem sarkából láttam, hogy Lucy is ledöbben, bár ő velem ellentétben azt sem tudta, hogy Trevor miről beszél. Senkinek sem bezéltem arról a csókról... ő meg azt hiszi, hogy erről "árulkodtam" a húgának... Ez ennél rosszabb már nem is lehetne.
- Trevor! - szólítottam meg olyan erőteljesen, amennyire csak tőlem tellett... mostmár tényleg tisztázni kellett mindent. - Félre... - kezdtem volna bele, de ő a húgához fordult... a hangom pedig lehet, hogy el sem jutott hozzá. Nem tudta elhinni, hogy Lucy még nem tud róla.... pedig nem tudott. |
Kezdett kissé idegesíteni, hogy Hayden nem szólal meg. Pontosan azt csinálja, mint pár hete. Ez pedig kezd unalmassá vállni. A másik dolog pedig ami kibaszottul idegesít, hogy fogalmam sincs mi a francról beszélnek. Mégis mit tettem vele? Annyira nagy bűn lett volna az a csók? Mert szerintem nem..na meg nem úgy tűnt, mintha ő nem akarná. Simán ellenkezhetett volna vagy ütött volna pofán. De nem tette. Most meg jön itt azzal, hogy mit tettem vele? Szánalmas komolyan.. Kissé elfintorodtam Lucy válaszán, majd csak letettem a bögrét az asztalra.
Végül az újabb kifakadásán gúnyosan felnevettem. - Mert milyen lányt? - kérdezem vissza, de már kissé idegesen. - Nem hiszem, hogy akkora bűnt követtem volna el.. Lucy komolyan..te tisztában vagy azzal, hogy miket is beszélsz? Senkit sem kényszerítettem semmire. - tettem még hozzá, majd Haydenre pillantottam. - Te meg ne csak üj ott, mint egy fogyatékos.. Ha volt akkora pofád, hogy a húgomnak árulkodj..rohadtul megszólalhatnál.. - emeltem fel kicsit a hangom, bár nem akartam kiabálni a szöszivel. De ez a kis titok, amiről sejtem, hogy mi lehet kezd kikészíteni. Rohadtul idegesít, hogy engem hibáztatnak csak, mintha én tehetnék az egészről.
- És csak, hogy tudd.. - fodultam újra Hayden felé, majd folytattam. - Kurvára nem jelentett semmit sem, érted? Na meg nem úgy tűnt, mint ha téged annyira zavart volna az egész.. - horkantam fel, majd csak megcsóváltam a fejem. - Ha annyira zavart az a csók..mi a faszért hagytad magad? - kérdeztem továbbra is idegesen, végül felállltam. Komolyan én ezt nem fogom tovább hallgatni. Már éppen készültem volna fel a szobámba, mikor megpillantottam a húgom döbbent arcát. Most meg mivan? Hát nem erről beszéltek végig? Mit teszi itt a meglepettet? - Most meg mit játszod itt meg magad? |
Tudom, hogy a bátyám utálta azta vázázt, legalább örüljön, hogy megszabadult tőle. Szerinte úgyis csak a helyet foglalta. Majd azt mondom, ügyetlen voltam és véletlenül levertem. Anya biztos meg fogja érteni. Tényleg, anyáék majd karácsonykor átjönnek. Mindig szoktak, hogy megnézzék mi van velünk. Addigra nagyon ki kell pucolni a lakást, no meg Trevor zenész cuccait is el kell tűntetni, ha békés karácsonyt akarunk, mert apát nagyon frusztrálják ezek a dolgok.
A bátyám kérdésére nem válaszoltam, ezért az Haydenhez fordult. Én is ránéztem a lányra. Szegény, biztos azt gondolja minden miatta van. Úgy sajnálom. Bárcsak ne kérdeztem volna meg azt az estét. Előtte olyan jól szórakoztunk. De ezen a téren olyan vagyok, mint a tesóm. A legjobb pillanatokat is széttudom rombolni. Trevor petsze folytatta a makacskodást azzal kapcsolatban igenis rá tartozik a beszélgetésünk-Nem,én ezt nem így gondolom- mondtam makacskodva. Attól még, hogy róla beszélünk nem azt jelenti, hogy ő neki tudnia kell az egész történetet.
-Az istenit Trevor ne kérdezősködj már! Inkább örülj neki, hogy egy ilyen lányt fogtál ki! Simán feljelenthetett volna téged emiatt! Ez már zaklatásnak számít!-mondtam idegesen. Lehet, hogy Hayden belement, de ha Trevor nem ajánlja fel neki az ivást, akkor nem is ivott volan.
Fogalmam sincs mi legyen most. Lehet, hogy hazaküldöm a lányt, feltakarítom a konyhát aztán alszom egyet. Az általában segíteni szokott. |
Trevr hamar túltette magát a váza valamint a konyhában keletkezett rumli okozta sokkon és hamarosan csatlakozott a társaságunkhoz a kanapén. De ez még a kisebbik volt. Ugyanis nem csak a kanapén ülők számát növelte eggyel a saját személyében, hanem a beszélgetésünkbe is bekapcsolódott, ami gázosabb volt szmomra. Ez a halloween-i téma nem volt épp a kedvenem, uhgyais akkor olyan dolgok történtek... amiket nem kéne felhánytorgatni. Nem hibáztattam Lucyt, amiért felhozta a dolgot, mert az ő helyében én is vágynék arra, hogy teljesen kitisztuljon számomra a kép. A hiba ott volt, hogy ebbe Trevor belehallgatózottm ezáltal nem tudtuk lezárni a dolgot. Ráadásul Lucy sem örült túlságossan annak, hogy ittas voltam (ami nem mellesleg teljes mértékben az én hibám volt) mert az6t hitte a bátyja itatott le engem. Ezért talán ő sem akarta annyiban hagyni a dolgot.
Mindazonáltal Tevor kérdésére, amikor a beszélgetésünk iránt érdeklődött azt mndta, hogy nem tartozik rá. Trevorr erre csak közölte, hogy de rá tartozik, ha róla volt szó. Így hát csak nem akart félbemaradni a téma. Ráadásul mior Lucien elkezdte megvádolni TRevort azzal, hogy ő tett velem valamit, akkor a pasas hozzám fordult és nekem szegezte a kérdést, hogy ugyan mit tett velem. Én csak megcsóváltam a fejem, nem tudtam mit mondani. Éreztem, hogy egyre csak nő a feszültség és ez belé folytotta a szót. Totáli lelkiismeret furdalásom volt, mert a testvérpár már megint veszekedett egymással, és ez akárhányszor itt jártam így volt Ráadásul minden alkalommal én voltam a vita elindítója, ami miatt végképp rosszul éreztem magam, Kezdtem úgy érezni, hogy nem kellett volna ma idejönnöm, de itt vagyok és az van, ami. Gratulálok, Hayden. Ezt jól megcsináltad...
Trevor végül elfordult tőlem és a húgára néztt továbbra is faggatva őt a beszélgetésről. Én pedig csak bámultam magam elé, ki a fejemből. |
Nem terveztem túlzottan sokáig ezzel a dologgal foglalkozni, értem ezt most a vázára és a konyhára. Megtörtént, az van..nem lehet visszacsinálni. A másik ok, meg, hogy hhiába adta anyám azt a vázát, rohadtul nem tetszett, csak jófejségből raktam ki. Így legalább el is tűnt, nem mellesleg nem én semmisítettem meg hála istennek, hanem a drága hugocskám. Miután tisztáztam velük, hogy takarítsanak ki, helyet foglaltam a nappaliban, ahol a két lány is tartózkodott. Fogalmam sincs miről beszélhettek, de abban biztos vagyok, hogy Hayden attól ennyire szótlan. Nem beszélve arról, hogy valami olyasmi derült ki, ami Haydennek kellemetlen.
Rá is kérdezett, mire Lucy azonnal terelte az egész témát, mondhatni annyival elintézte, hogy nem tartozik rám. Jó nem teljesen ezt mondta, de akkor sem akarja az orromra kötni. Én erre csak félszemmel a szőkeségre pillantottam, aki továbbra is csak némán ült és bámult maga elé. Ezután újra húgomra pillantottam, és azonnal őt vontam felelősségre, miszerint mit tett a lánnyal. Ahelyett, hogy választ kaptam volna rám lett kenve az egész. Szemeim ekkor elkerekedtek és úgy néztem rá. - Hogy én? Mégis miről beszélsz? - kérdeztem és Haydenre pillantottam. - Hayden mit tettem veled? - kérdeztem kicsit idegesen, és csak remélni tudtam, hogy nem a csókról van szó. De ha nem a csók, akkor mégis mi? Hazudott volna Lucynak valamiről? Amiből én jövök ki szarul? Nem, Haydenből ezt nem nézném ki. De akkor mégis mi? - Akkor talán mégis csak rám tartozik, ha én tettem vele valamit.. Nem gondolod? - kérdeztem, de már kevésbé jófej hangnemben. Komolyan mondom fogalmam sincs mégis mire gondolhatnak, vagy legalábbis Lucy.
- Szóval mit is tettem? - vontam fel kérdőn a szemöldököm, majd csak belekortyoltam a kávémba. Próbálok higgadt maradni, de maga a tudat, hogy Hayden kibeszélem engem a húgommal, kicsit szarul esik. |
Trevor egyből rámhárította a felelősséget, amit nem is csodálok. Amúgymeg én okoztam a bolhét, úgyhogy természetesen magamra vállalom a felelősséget-Jó, jó-montdam kicsit enyhűltebb hangon. A bátyám szerencsére nem válaszolt a kis "szabályomra", miszerint csak én szólíthatok bárkit is a teljes nevén. Ez így is van. Ezt mindig is én csináltam, ne lopja el a szokásaimat.
Természetesen folytatta a szurkálódást, azonban mostmár a mézeskalácsokat és a sütési ügyességünket vette célba. Na és persze Haydenben azért bízott. Nem vagyok irigy, de nem is tudom ki szokott neki reggelit, ebédet és vacsorát készíteni minden egyes nap. Miután visszaültem a kanapéra meglepetésemre Trevor is követett. Mondjuk jogos, a konyha kész kász nem ajánlatos ott meginni a kávét.
Miután biztosítottam Hayden-t, hogy ő nem tehet semmiről és ő is egyetértett velem, a bátyám természetesen közbe szólt. Úgy éreztem a magam és a lány érdekében nem hozom fel mégegyszer a témát-Aki kíváncsi hamar megöregszik-mondtam én, aki a kíváncsiságával, meg a kérdéseivel indítottam el a katasztrófa lavinát. Erre a tesóm még engem von felelőségre. Engem!
-Én ugyanezt kérdezhetném tőled! Ő csak elmondta, hogy te mit tettél vele!-mondtam nagyzolva. Kiváncsi vagyok erre mit fog reagálni. Már tudom, hogy a kiabálás nem jön be. Ide fondorlat kell.
Hayden elég szótlan volt, de megértem. Ilyen szituációban én is az lennék.
|
A váza összetörése úgy tűnt Lucynak sem tetszik túlságosan, de nem tudott mit tenni. A bátyja szavait, miszerint az édesanyjuktól volt az összetört tárgy, szinte csak leseperte magáról, szavaiból és hangsúlyából ítélve, mintha ez lenne per pillanat a legkisebb gondja. Trevor pedig hárította a felelősséget. Mostigazán látszott, hogy tetvérek, ráadásul úg viselkedtek, mint valami 12 évesek, de nem baj. Nekem muszáj volt elmsolyodnom. Persze gondolatban megint beugrott a bátyám, akivel megromlott a kapcsolatom évekkel ezlőtt, sóval az iigység is belopózott a szívembe.
Miután a pasas belépett a konyhába a vita tovább folytatódott, ugyanis Trevonak egyáltalán nem tetszett az a kupleráj, amit hagytunk. Lucy a védelmébe vette magunkat, azonban nem jutott el a mondat végéig, mert megakadt. Hogy miért arra csak két pillanattal később jöttem rá, amikor is fogta magát és sebtében a konyha felé indult. Ekkorra már nkem is bevillant, hogy igen a mzeskalácsot a sütőben hagytuk, mielőtt elkezdtünk beszélgetni és jóval több dő eltelt már, mint amennyi szükséges annak megsüléséhez. Ezt alá is támasztotta a füstfelhő, ami a sütőből szállt fel, amint Lucy azt kinyitotta. Hoppá! Trevor természetesen et sem hagyta szó nélkül, epés megjegyzést tett a "próbálkozásunkra" majd hozzám szólt. Én pedig nem mondtam semmit. Igazából semmi probléma nem volt a sütivel... csak véletlenül benne felejtettük a sütőben..
Lucien, miután valamennyire túltette magát a sütemény elzeneedéén, viszaült mellém a kanapéra és hozzám fordult. Vigasztali próbált, úgy tűnt még mindig látszik rajtam a válaszom iránit aggodalmam, holott már nagyjából túltettem magam rajta.
- Tudom. - válaszoltam halványan mosolyogva, de persze Trevor felfigyelt a beszéletésünkre és belekérdezve természetesen felhozta a témát. Csak azt nem értettem, hogy miért érdekli őt annyira. Nem tudhatta, hogy róla van szó, meg aztán olyan régen történt, hogy biztos ne jut eszébe, hogy pont erről beszélgettünk. |
Fogalmam sincs mióta is lehet itt a lány, vagy hogy mi is történhetett mialatt én aludtam, de Lucy idegesnek tűnt. Hogy miért is volt ideges, nem igazán érdekelt, az viszont rohadtul, hogy ennek köszönhetően sikerült felébresztenie. Hayden szintén szótlan volt, mint mikor legutóbb is találkozunk. Most viszont nem fogom szóvá tenni, nem vagyok olyan hangulatban. Miután kissé leszidtam őt, elindultam a konyhába. - Oké, de te adod be anyának, hogy eltörted a vázáját.. - szóltam vissza. Viszont az előbb feleslegesen is nyugtattam le magam, ugyanis amint megpillantottam a konyhát elkapott újra az ideg. Komolyan egyszerűen nem tudom felfogni, hogy hogyan is csinálhatott ekkora kupit két csaj. De hamar ki is vertem ezt a fejemből. Rájuk szóltam, hogy takarítsanak ki, majd elmentem és készítettem magamnak egy kávét.
Közben Lucy idegesen utánam jött, majd jött a hülye dumájával, hogy csakis ő hívhat másokat a teljes nevükön. Erre csak megforgattam a szemeimet, de közben kortyolgatni kedtem a fekete folyadékot. - Azt látom.. - szóltam vissza arra a kijelentésére, hogy sütit sütnek, ekkor viszont húgom elhallgatott és a sütőhöz sietett. Amint kinyitotta egy kisebb füst jött ki rajta, mire elvigyordtam. - Illetve próbálkoztok? - kérdeztem felvont szemöldökkel, majd felnevettem. - Hayden..pedig benned bíztam.. - pillantottam hátra a lányra miközben megcsóváltam a fejem. Lucien ekkor csak szó nélkül visszament a nappaliba, én pedig követtem őt. Nem zavartattam magam, hogy csak egy szál boxerban vagyok, egyik dolog, hogy mind a ketten láttak már így, másik pedig, hogy megvagyok elégedve magammal, így nincs szégyellni valóm.
Beérve levágódtam a fotelbe, közben a kávémat kortyolgattam. Félfüllel a lányok beszélgetését hallgattam, mire csak ráncolni kezdtem a homlokomat. - Mi derült volna ki? - kérdeztem kíváncsian, ugyanis valószínű, hogy Haydenről volt szó. Ekkor eszembe jutott a csók..csak nem elmondta neki? Szemeim kissé elkerekedtek, majd előre dőlve a fotelben néztem egyik lányról a másikra. A kis szöszi feldúltnak tűnt, és szintén csak szótlan volt. - Lucy..mit tettél vele? - kérdeztem, mert biztos voltam benne, hogy ő csinált valamit. Még ha csak kérdezősködött is, mégis kiszedett belőle valami olyasmit, ami kellemetlen neki. Viszont ha a csókról lett volna szó, az azt is jelentheti, hogy Hayden nem örült neki túlzottan. Nem, az lehetetlen.. |
Haydenen látszott, hogy megbánta, hogy elmondta az igazat, de előbb-utóbb úgy is kiderült volna. A járkálást azért csináltam, hogy levezessem a feszültséget. Gondolkodtam és eszembe jutott az első találkozásunk alánnyal. Nem kartam megint ordibálni és hisztériázni, csak kijárkálni magamból az idegességet és folytatni a sütést, mintha ez a beszélgetés le sem zajlott volna. Azonban levertem a vázát.
-Baszki...-mondtam mikor megláttam. Anyától kaptuk.
Ezután Trevor is megérkezett és természetesen már a lépcsőről elkezdett ordibálni velem. Csodás..márcsak ez hiányzott. Vettem egy mély levegőt és férfi irányába fordultam. Egy darabig szemeztek Haydennel majd közönyösen szólalt meg.
-Hát majd vesz másikat-feletem kurtán, majd karba fontam a kezem-Legalább lesz mit adnia karácsonykor. Úgyis mindig azt kérdezgeti, hogy mit vegyen nekünk-mondtam fintorogva. Ezutána bátyám a konyhát vette célba, ami aztán igen kár volt. Ismét felhangzott az ideges szitkozódása. Ha ő ideges én is ideges leszek, szóval már nem bírtam tovább. Le kellett vezetnem a düht.
-Te ne hívj engem a telj nevemen, azt én szoktam!!-ordítottam neki-Képzeld éppen sütit sütnék, de te..-ekkor elhalgattam. A mézeskalács. A sütőhöz rohantam és kinyitottam azt. Füst szállt a levegőbe, amitől köhögnöm kellett. Kiszedtem a tepsit és leraktam az asztalra. Az összes odaégett-Na, csodás!-mondtam idegesen. Visszasétáltam és leültem a kanapéra Hayden mellé. Hihetetlen ez a lány. Amint ránézek mosolyognom kell. Most sem volt ez másképp. Egy szomrú mosollyal néztem rá, majd bíztatólag megszólatam-Nem te tehetsz róla! Előbb-utóbb ugyis kiderült volna. |
Tényleg csak résnyire mertem kinyitni a szememt, éppen csak annyira, hogy tisztán kivehessem a reakcióját... és sikerült is. Azonban a reakció egy kicsit megijesztett, Lucien ugyanis totálisan ke volt döbbenve, még a száját is eltátotta. Lehet, hogy mégsem kellett volna elmondanom neki...fordult meg a fejemben és ismét elgondolkoztam azon, hogy mégis miért érdekel a véleméyne. Miután erre nem találtamlogikus választ inább úgy döntöttem,hogy nem fog érdekelni.... Szóbeli reakciója nem nagyon volt, csak egy kérdés, amire nem tudtam neki válaszolni. Az tény, hogy Trevor hozta az italt, de én meg belementem a játékba és még élveztem is, én voltam az, aki cak azért is meg akarta mutatni és végül beütött a pia.
Lucien azonban úgy tűnt ki van akadva. Idegesen járkált fel és alá a helyiségben és úgy látszott nagyon töri a fejét valamin. Én már abba is belefáradtam, hogy csak kövtem a tkintetemmel és ismét bevillant a fejembe a gondolat, hogy ha nem válaszolom meg a kérdést, akkor most teljesen más lenne a hangulat. Annyira jól szórakoztunk, amíg nem került szóba az az este és a válaszommal sikerült kiborítanom szegény lányt.
Gondolatmenetemből egy váza és a padló összeütközéséből származó hang ébresztett fel és hamarosan a váza darabjai a földön hevertek. A kövekező hang pedig már Trevorhoz tartozott, aki a lépcső tetejéről ordított nekünk és hangjból ítélve igencsak fel volt paprikázva. A hang irányába fordulam és addigra már a pasas is leért a lépcső aljára, így őt is megpillantottam. És ott helyben lefagytam, ugyanis nem viselt mást csak egy boxert. Erre nem voltam felkészülve... bár ő volt otthon, szóval akár elő is fordulhatott és elő is fordult. Azonban ahogy elnéztem őt is meglephette a jelenlétem, ugyanis egy hosszú pillanatig farkasszemet néztünk egymással, mindaddig, amíg meg nem szakítota a szemkontaktust. Ő észrevette a törött vázát, én pedig lesütöttem a szememet. A hangulat csak még idegesebb lett, amikor a pasas felismerte a vázát, majd amikor bejutott a konyhába, ahol.... valljuk be minden a feje tetején állt.... Na de mentségünkre legyen, még nem ejeztük be a sütögetést, akkr meg miért takarítottunk volna fel? Mivel aznban a kérdések Lucynak szóltak én inkább nem szólaltam meg, nehogy... nehpgy valami rosszat találjak mondani... És mgint. Esküszöm, világéletemben soha nem gondolkoztam, mielőtt beszéltem volna... akkor most miért? jelent meg a gondolat a fejemben és akaratlanul is Trevor után pillantottam... |
Az este elég későn értem haza, hála a bandának, ugyanis hajnalig próbáltunk. Persze nem bántam, mert már sok próbát kihagytunk, ezt pedig be kellett hoznunk. Szilveszterre lesz egy fellépésünk, amin nem szeretnék beégni, bár ha rajtam állna csak az egész, minden rendben lenne, de nem csak tőlem függ. Én rengeteget gitározok otthon is, de hogy a többiek mennyit próbálnak, azt már nem tudhatom. Mindegy is, visszatérve az estére, szóval későn értem haza, így már csak annyira volt erőm, hogy bedőljek az ágyba, persze előtte azért boxerra vetkőztem. Mivel másnap szombat, semmi dolgom és tervem se volt, úgy döntöttem addig alszom, ameddig. Nem fogok korán kelni, azt pedig csak remélni tudom, hogy a drága hugocskám sem fog hajnalok hajnalán kiszedni az ágyból.
Fogalmam sincs hány óra lehetett mikor arra ébredtem, hogy lentről valami csörömpölés szűrődik. Először fel sem fogtam, hogy mi is történik, majd mikor feleszméltem, hogy ez bizony nem az álmomban történt, kinyitottam a szemmem és szinte kipattantam az ágyból. Mi a francot művel odalent az a lány? Kissé idegesen, ugyanis tudni illik ha engem nem hagynak aludni, iszonyatosan pipa leszek..szóval idegesen téptem ki szinte az ajtót és mentem le egyenesen a lépcsőn.
- Mi a büdös picsát csinálsz, Lucy? - ordítottam már a lépcső tetején, majd mikor leértem kissé megtorpantam. Teljesen látszott rajtam, hogy ledöbbentem és meglepett Hayden jelenléte, ugyanis még a szemeim is kissé elkerkedtek. Csak álltam ott egyszál boxerben és farkasszemet néztem a szöszivel. Nem szólaltam meg, ugyanis fogalmam sem volt mit is modhatnék. Mikor feleszméltem, hogy a lányt bámulom, elpillantottam róla, tekintetem pedig megakadt a törött vázán, amit még anyánktól kaptam. - Anya ezért rohadt pipa lesz.. - jelentettem ki, bár hangom már kevésbé volt olyan bunkó, mint az előbb. Mondhatni úgy viselkedtem, mint ha semmi sem történt volna az előbb. Szó nélkül a konyhába sétáltam, hogy kávét készítsek magamnak, ha már felébresztettek, de mikor beléptem ledermedtem. Szemeim hatalmas nyíltak és csak úgy bámultam tovább. - Mi a...Lucien McClain..mi a jó büdös francot csináltatok itt? - kérdeztem kissé idegesen, miközben beljebb léptem. Ekkor léptem bele valami ragacsosba, amire szintén csak káromkodni tudtam. - A kurva életbe..Lucy! Rohadt gyorsan takarítsatok itt össze.. Komolyan mondom..itt van két nő, és úgy néz ki a konyha, mint egy szemétdomb.. - forgattam meg a szemeimet, majd csak kivettem a szekrényből egy bögrét. |
Miután elestem Hayden felsegített és folytattuk tovább a munkát. Rengeteget nevettünk, azonban a konyha és mi magunk is siralmasan vesthettünk. Liszt és tészta mindenütt, összetört tojások a padlón. Úgy voltunk vele, hogy majd csak a végén takarítunk fel, hiszen addig még bármit elejthetünk, vagy szétszórhatunk. A sütőbe téve az tésztát leültünk beszélgetni. Miután végül rákérdeztem a lány eléggé megilletődött. Valószínüleg nem számított rá, ami teljesen jogos, de nem akartam tovább kertelni. Elvörösödött és az elején elkezdett habogni. Nah, jól kezdődik..már előre félek. Miután valóban rátért volna a lényegre a szemét is becsukta, mert félt a reakciómtól. Végül elmondta mi történt. Teljesen lesokkolódtam. Csak néztem a lányra félig tátott szájjal, aki kinyitott a szemét és rámnézett.
-A tesóm leitatott téged?-kérdeztem, de nem is vártam választ.
Milyen irónikus. Komolyan mondom déja vum van. Pont egy hete én is leittam magam. De az teljesen más volt. Az azutáni reggelt persze végighánytam és igen, megtanultam a leckét. Dehogy a bátyám leitat egy tizenévest, az már azért tényleg durva. Bele se gondolt, hogy ezért Hayden akár fel is jelentheti? És ha nem egy ilyen aranyos lányt fogunk ki mint ő? Ha Trevor leitat egy olyat, aki másnap reggel bepanaszolja őt apucinak, aki nem mellesleg egy jól menő ügyvéd és elpereli a lakásunkat, a ruháinkat, de még a bátyám munkáját is, akkor ki lesz? Idegesen felpattantam a kanapéról és elkezdtem járkálni a szobában fel-le ezeken a dolgokon rágódva. Addig-addig, amíg egyszercsak levertem egy vázát, ami nem kis hangot csapott. Tényleg véletlen volt, de a zaj után márcsak annyit hallottam, hogy kattan az ajtó és a bátyám elég ideges arcal, boxerban kijön a szobájából. Valószínüleg felébresztettem, de nem is baj. Most majd szépen kimosom a fejét.. |
Alig tettem fel a kérdést, Lucy már elő is állt egy ötlettel, ami be kell valljam igazán tetszett. Tovább lelkesedtem és csillogó szemmel bólintottam az ötletére.
- Én benne vagyok. - válaszoltam mosolyogva és el is indultam Lucyval a konyhába.
Mivel fejből egyikünk sem ismert a receptet ezért végül arra a megoldásra jutottunk, hogy Lucy olvasta a telefonján megnyitott elkészítési útmutatót és csak utána kezdtünk neki a munkának. Természetesen a sok cucc közül kiválogattuk a számunkra szükségeseket és utána kezdtünk el ide-oda öntögetni mindenfélét. Először a por alapú hozzávalókat kevertük össze, ajd jött a vaj, aminek egy része a tálba egy másik része pedig a padlóra került. Mi azonban nem foglalkoztunk vele, el voltunk foglalva azzal, hogy milyen jól szórakozunk sütés közben. De úgy tűnt ez hiba volt, ugyanis a következő pillanatban, amikor Lucy a tojásokat hozta, megcsúszott a földön tanyázó vajon és akezében lévő tojások szerteszét repültek és természetesen össze is törtek, az egyik ráadásul pont a földre huppanó lány fején landolt. Először csak döbbenten bámultam a jelenetet, az6tán nem tudtam mit csinálni, felnevettem. Azonban tudván, hogy ez nem túl szép dolog a szám elé tettem a kezemet és szabadkoztam udvariatlanságom miatt. Másik kezemet felé nyújtottam és megtudakoltam tőle, hogy ugyan megvan-e, ő pedig biztosított, hogy minden rendben. Ezek után folytattuk a tészta összerakását. Mindenfelé szállt a liszt és a különféle hozzávalók. Ahol éppen nem a tojás volt összetörve, ott a vaj volt a földön és természetesen lisztet is lehetett találni mindenhol a hajunktól kezdve a ruhánkon át a padlóig. Amitől persze ez utóbbi is csak jobban csúszott. Végül mégis csak eljutottunk odáig, hogy kinyújtsuk és kiszaggassuk a tésztát, majd az be is kerüljön a sütőbe. Mikor már ott volt a tepsi sütemény llehuppantunk a kanapéra és elkezdtünk beszélgetni a családról a barátokról és a suliról. Jobban megismertük egymást és ez is volt a cél. Vágül azonban sikerült kilyukadnunk azon a bizonyos halloween-i estén. Felkészületlenül ért a kérdése és ez szerintem az arcomon is látszott. De nem volt mit tenni, nem akartam válasz nélkül hagyni, mégha az némileg kínos is volt.
- Hát izé.... - ezdtem bele és éreztem, hogy vér fut az arcomba. - A helyzet az... - húztam az időt tovább. - Az úgy volt... hogy ott voltunk abban a buliban... és... - összeszorítottam a szememet, muszáj volt kimondanom. - és totál berúgtam, szóval idehozott, mert biztos nem néztek volna rá jó szemmel, ha beállít velem a koliba... - mondtam ki szégyenkezve, majd résnyire kinyitottam a szemem és ránéztem a lányra. Figyeltem a reakcióját. |
Miután a lány megérkezett és megölteltük egymást nem is volt más hátra, mint hogy elkezdjünk sütni. Azonban egyikünk sem tudta mi a másik elképzelése, ezért felvetettem egy ötletet:
-Mit szólnál ha mézeskalácsot sütnénk? Úgy is hamarosan itt a karácsony-mondtam egy mosollyal. A lány rábólintott.
Előszedtük a sok cucc közül a szükségeseket, és a hozzávalókat. Hoztam egy kötényt magamnak és egyet a lánynak, hogy ne legyen koszos a ruhánk. Úgy oldottuk meg, hogy én felolvastam a mobilomról mit kell csinálni, ezután pedig Haydennel együtt megcsináltuk. Feltekertük a sütőt, két sütőlemezt papírral béletünk. Ezután egy nagyobb tálba összekevertük a lisztet a kakaóval, a szódabikarbónával, a fűszerekkel és a cukorral, majd belemorzsoltuk a vajat. Azonban, a vaj leesett a földre és elefejtettük feltörölni. Ezért mikor a tojásokkal jöttem vissza megcsúsztam és a tojások széttörtek. Egy a fejemen landolt, a többi pedig a földön, vagy a kötényemen. A lány egyből odaszalsdt és megkérdezte jól vagyok-e, de én csak röhögtem a saját szerencsétlenségemen, ezután Hayden is csatlakozott és együtt nevettünk. Ezek után nem volt más választásom, a tojással a fejemen folytattam a munkát. A tésztát kiszaggattuk majd beraktuk a sütőbe nyolc percre. Addig pedig leültünk a kanapéra és beszélgettünk. A családról a barátainkról és a tanulmányairól. Nekem csak most derült ki, hogy ő valójában 16 éves. Az azért elég szép. Márcsak arra vagyok kíváncsi, hogy találkoztak a bátyámmal. Végül nem ezt, hanem egy olyan kérdést tettem fel neki, ami már régóta motoszkált a fejemben-Hayden! Mondd meg nekem őszintén. Arról a haloweeni buliról miért hozott haza Trevor?-frodultam felé. Már mióta terveztem, hogy megkérdezem valakitől, de egész eddig nem volt rá lehetőségem. Ez egy tökéletes alkalom. Remélem bízik bennem és elmondja. |
Szombat volt, így nem keltem valami korán, de nem sokkal azután, hogy kimásztam az ágyból rádöbbentm, hogy igazából ma semmi dolgom nincsne. Házit nem kaptunk, közeledtünk a téli szünethez és már a tanárok is abban a hangulatban voltak. Meg amúgy is, ha kaptunk volna kkor sem pont szombaton kezdtm volna neki. Így a háziírás ki volt lőve. Haza sem utaztam ezen a hétvégén, több okból. Egyrészt azért, met anya ezen a hétvégén dolgozik, másrészt mert tudtam, hogy Jacob ma hazamegy és nem akartam megint összebalhézni vele, harmadrészt pedig... a karácsonyt úgyis otthon töltöm, szóval nem árt ha egy hétvégére ebben az időszakban Warlingtonban maradok. Azonban ez is csak arra szolgált okkal, hogy miért nem tudok semmit csinálni. Egyszer csak viszont beugrott a nagy ötlet! Múltkor Trevor felajánlotta, hogy ha akarok süthetek náluk Lucyval, és ha már úgy is itt vagyunk karácsony előtt, akkor miért ne tennénk. Fel is lelkesültem azonnal és még pizsamástul vergődtem át magam a szétdobált holmik halmán a szobánkban, hogy megtaláljam a telefonomat. Fogalmam sem volt honnan volt meg Lucy száma nekem, de az a lnyeg, hogy ráleltem a névjegyzékemben és már tárcsáztam is a számot. Az persze csak néhány csengés után esett le nekem, hogy így szombat lévén egy egyetemista lehet, hogy alszik és nem kéne felébreszteni, de már nem volt visszaút, ugyanis a keresett lány nem sokkal később fel is vette a telefont. Lelkesen szóltam bele és árasztottam el az ötletemmel, belül félve attól, hogy nemet mond és ezzel arra ítél, hogy továbba is azon törjem a fejem,mi legyen velem ma. Szerencsémre azonban beleegyezett és úgy tűnt tetszik neki az ötlet. Elő is álltam a trvemmel, miszerint, majd én megveszem a hozzávalókat, ő pedig majd biztosítja a helyszínt meg a kellékeket. Lelkesedésem a telefon letétele után sem hagyott alább és lehet, hogy ébedés után még kicsit kómás voltam, de mostanra sikerült teljesen felébrednem. Össze is kotortam néhány ruhát, hogy felöltözhessek, majd fogtam a tskámat és el is rohantam.
Utam először természetesen a legközelebbi bevásárlóközpontba vezetett, ahol be tudtam szerezni mindent. Kollégista lévén olyan alapvető dolgokra, mint liszt meg egyebek soha nem volt szükségem, így szinte minden alapvető hozzávalót is be kellet szereznem. Hosszú ideig róttam a sorokat innen onnan lekapkodva a szerinem hasznos vagy szükséges dolgokat, a bevásárlókocsim pedig sak tlt és telt. Mivel arra nem volt ötletem, hogy ugyan mit süssünk, ezért többféle süteményhez való hozzávalót is összevásároltam. Végül csak eljutottama pénztárig, ahol sikerült odaadnom az ehavi zsebpénzem jelentős részét, d nem bántam. Az viszont egy kicsit megijesztett, amikor rájöttem, hogy nekem mindezt ég el kell cipelnem Trevorék házáig, ami azért nem a következő arkon van. Elkezdtem belepakolni a szatyrokba, sőt még a táskámba is és végül két két nagyobb szatyorral a kezemben, meg a megpakolt táskámmal a vállamon indultam útnak...
Mondanom sem kell némileg kifáradtam mire elértem az úticélomat és besengettem. Pár perccel később Lucy nyitott ajtót és láttam az arcán, hogy megdöbbent a látványon. Én csak elmosolyodtam és köszöntem neki. Segített lepakolni a holmikat, amiket hoztam, majd megölelt. Úgy tűnt kölcsönösen örülöünk egymásnak. Miután sikerült lepakolni mindent és én is lehámoztam magamról a téli időjárásra való tekintettel igencsak szükséges réteg ruhákat megálltam a lánnyal szemben és végignéztem a felhzatalon.
- Hol kezdjük? - kérdeztem mosolyogva. |
Egy hét telt el a báros incidens óta és természetesen a felére nem emlékszem. A bátyám azonban nagyon is emlékszik rá és még mindig elég mérges rám, amiért nem hagytam őt elmenni azzal a kis p... akarom mondani Karaval. Mindegy. Mostantól legalább kétszer is meggondolja mit csinál, mert a végén még rátapadok, mint egy kullancs. Szombat van a bátyám tegnap este sokáig volt fenn, és nem, most nem bárba ment, hanem próbáltak a bandájával, plussz dolgozott is a lemezboltban. Nem keres valami sokat, pedig elég keményen dolgozik. Mostanában azon gondolkodom vállanom kéne egy részmunkaidős állást, hogy szert tegyünkn egy kis extra bevételre, de félek, hogy ez az egyetem mellett lehetetlen lesz, hiszen a vizsga időszak már ott toporog a tornácon.
Körülbelül reggel tíz lehetett, mikor megszólalt a telefonom. Nem néztem, ki az csak felvettem. Meglepetésemre Hayden szólt bele. Nagyon megörültem neki nagyon régen beszéltem utoljára vele, már vagy két hónapja. Kissé félénk hangon kérdezte meg, hogy átjöhet-e hozzánk sütit sütni, mert Trevor felajánlotta neki még régebbe és ő most élne e lehetőséggel. Hatalmas lelkesedéssel egyeztem bele. Azt mondta ő hozza a hozzávalókat én meg a kellékeket. Tökéletes! A testvérem még aludt, de nem izgatott. Legalább lesz egy kis meglepetés neki idelent.
Felöltöztem, csináltam helyet a konyhában, majd elővettem mindenféle tálat, poharat, turmix gépet, mindent, amire csak gondoltam, hogy kellhet. Remélem a csörömpöléssel nem ébresztettem fel Trevort. Miután kipakoltam pár percre rá csengettek. Kinyitottam és megláttam a lányt. Teljesen tele volt pakolva cuccokkal. Nem is értem, hogy bírt el ennyi csomagot. Segítettem neki lerakni a cuccokat, majd megöleltem. Olyan rég találkoztunk és bár a megismerkedésünk elég érdekesre sikeredett nagyon megkedveltem a lányt. |
 Természetesen nem hibáztatom Haydent azért, amiért nem akar tovább maradni. Én is össze lennék a helyében zavarodva, hiszen az nem normális amit csináltam. De egyszerűen fogalmam sincs mit is tehettem volna. Amit érezni kezdtem..az egyszerűen megrémisztett. Jó igazából magam sem tudtam, hogy mi is ez az egész, de nem is érdekel. Jó ez így..az lesz a legjobb, ha többet nem is találkozunk. Itt pedig most jobb is lesz ezt lezárni. Vége, sőt mi több az lenne a legjobb ha a lány is megutálna. Így nem kellene azon izgulnom mikor is találkozunk újra.
Végül csak magukra hagytam a lányokat és egyenesen a konyhába mentme, hogy végre egyek valamit. Természetesen hallottam mikor lép le Hayden, aminek most nagyon is örültem. Bár most meg majd a húgom lecseszését fogom hallgatni. Már előre felkészítettem magam, és mit mondtam? Már bent is volt és kezdett bele a kis mondanivalójába. - Persze, hogy boldog vagyok..nem látszik? Majd kiugrok a bőrömből.. - mondtam, közben megforgattam szemeimet. Szerencsére úgy tűnt Lucy ezzel végezett is, majd miután lelépett, neki este én is a vacsorámnak.
/Lezárt kör, köszönöm a játékot :)/ |
 Trevor hagyta magát, ami azért könnyebb volt, mintha rohangászsás közben kellett volna a sebet ápolnom. Miután végeztem mindenki feltápázkodott a padlóról, a bátyám pedig úgy csinált, mintha semmi sem történt volna. Na ezt utálom. Hogy tud így elsiklani az ilyen dolgok felett? Megmondta Haydennek, hogy maradhat, ha akar, deez nem volt valami szívélyes felajánlás szerintem.Hayden persze elmegy. Megértem. Ha nem laknék itt már én is rég elhúztam volna. A lány mosolyát viszonoztam.
-Megértem!-mondtam egy sóhajjal, majd fogtam egy cetlit és ráfirkantottam a számomat, majd átadtam a lányak-Ha sütizni van kedved, hívj!-mondtam egy kedves mosoly keretében. Bár fáj, hogy elmegy nem maraztalhatom tovább. Ezek után legalábbis nem. Miután a lány elment kettesben maradtunk Trevorral. Egyből odafordultam hozzá.
-Na, ezt most megcsináltad. Remélem nagyon boldog vagy!-mondtam neki, miközben az asztalnak támszakodtam-Komolyan mondom nem értelek. Az egyik pillanatban ez, a másikban az...eddig ez nem volt így!-próbáltam utalni arra, hogy amióta ez a lány bejött az életünkbe valami megváltozott. De most nem volt nagy energiám ahhoz, hogy újra leordítsa a fejemet, vagy szétzúzzon még egy üveget. Jaj, az üveg! Ekkor gyorsan szó nélkül elszaladtam egy seprűért, meg egy lapátért és felsöpörtem a szilánkokat. Még csak az kéne, hogy a tesóm belelépjen. Ezek után, mivel nem voltam éhes úgydöntöttem, hagyom Trevort, hadd gondolkodjon el a ma történteken, úgyhogy bementem a szobámba és elkezdtem készülni az egyetemi ZH-ra. |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Természetesen nem hibáztatom Haydent azért, amiért nem akar tovább maradni. Én is össze lennék a helyében zavarodva, hiszen az nem normális amit csináltam. De egyszerűen fogalmam sincs mit is tehettem volna. Amit érezni kezdtem..az egyszerűen megrémisztett. Jó igazából magam sem tudtam, hogy mi is ez az egész, de nem is érdekel. Jó ez így..az lesz a legjobb, ha többet nem is találkozunk. Itt pedig most jobb is lesz ezt lezárni. Vége, sőt mi több az lenne a legjobb ha a lány is megutálna. Így nem kellene azon izgulnom mikor is találkozunk újra.