|
Témaindító hozzászólás
|
2015.10.11. 13:19 - |
Egyszerű kis, középosztályú lakás. Dommiel és Balthazar is külön szobában éldegél. Egy kisebb konyha, ami egybe van kötve a nappalival. Egy fürdőszobás, de a wc érthetően külön van. A lakás egyébként a másodikon van. A panelházak tömegében van, de akad a közelben kisebb bolt, bár az iskola távolabb van, ami mondjuk nem is akkora baj, csakhát a korán kelés. Nem egy királyi lakosztály, de teljesen megfelel két gyagyás kölyök és barátai befogadására. |
[18-1]
 Azt gondolta a "bekeményités" után majd alaposan meglovagolja, vagy kutyapózban erőteljesen megtömködi a férfi. Na de ő akart újakat kipróbálni, szóval nincs ellenére, főleg miután felvette a férfi segítségével a pózt és megkapja az első "érintéseket". Igyekszik nem sokat dobálni a fenekét, illetve mocorogni, de ekkora figyelmet se igen szokott kapni hásó fele. Szóval nem egyszer libabőrös lesz, pedig akkor még nem is tocsog a nyálban. Sajnálatára azonban ő nem tudja kényelmesen kezelésbe venni a férfi szerszámát. De végülis túl tudja magát tenni ilyen ingerek mellett. Hol a lepedőbe markol, hol a férfi lábába harap finoman. Vagy csak dörgölőzik mint egy kiscica. Az biztos, hogy robbanásig keményedik így nagyon játszani sem akar magával. - Ahh igehn ehz... ehz jóh... - simítja arcát a lepedőre, ahogy lusta lenyelni egy kicsorduló kis nyál cseppet. Hátra nézne, de biztos elsülne a látványtól. No meg mire elhatározná magát, már feljebb is kell emelnie magát ahogy jobban magára húzza Caleb. Eg őszinte vékony nyögés, egy testen végigfutó remegés és akarva akaratlan, de elkezd spriccelni. Kezével oda is nyúl, hogy segítsen feltörni egy kis huzigálással. Vágja is a pofikat, bár ezt a férfi nem láthatja. A gyönyör befejeztével pedig kifújja magát és lassít a huzigáláson, de ő csak örül ha még nem szakad vége a dolognak.
 |
 Felvonja az egyik szemöldökét, miközben a fiút hallgatja, de örül neki, hogy hátranézett rá, mert a kis megjátszott ártatlan kinézet igen csak a kedvére tesz. - Na jól van, Szöszi, túl sokat járatod a szádat, gyere már - mosolyogja, miközben besétál a szobába, ahol nagyon körülnézni sincs ideje, mivel egyhamar a lényegre térnek. Nem mintha bánkódna emiatt... Szóval elfekszik az ágyon, majd folytatva a lusta oroszlán stílust, hagyja kibontakozni a hercegurat. Persze a csókokból kiveszi a részét, érzékeltetve a kölyökkel, hogy már nagyon kívánja, ám ezt másképpen is kifejezi. Amíg még kényelmesen el tudja érni, visszatapasztja a mancsait Balti kerekded formáira, és jó alaposan megmarkolássza a popóját, de beljebb még mindig nem merészkedik, remélve, hogy ezzel is húzhatja egy kicsit a fiú idegeit. Na de eljön a pillanat, amikor már nem tud dögönyözni, és bizony néhány pillanatra amúgy is meg kell állnia, amint hátradöntött fejjel sóhajt egy elégedettet. - Isteni vagy... - dicsérgeti csöndesen, miközben visszanyerve a lélekjelenlétét, kicsit megemeli a fejét, hogy láthassa, mit ügyködik a szerszámán a szöszke, és bár el tudná viselni a kölyök orális technikáinak következményeit, már rohadtul türelmetlen, így néhány finomabb simítás után Balti hátán, megfogja az egyik vállát, hogy megállíthassa egy kicsit. - Majd a következő körben... Most gyere - mosolyodik el sármosan. - Térdelj fölém, de úgy, hogy hátat fordíts - kéri, és ha nem lenne világos, mit szeretne, akkor segít a fiúnak felvenni a megfelelő pozíciót. Mondjuk neki egy kissé nyakkitörős, de úgy van vele, hogy minden fáradalmat megér a jutalom, így ha elhelyezkedett a szőkeherceg, akkor nem húzva az időt, rácuppan a popsijára, egyelőre csak kívül harapdálgatva, csókolgatva meg a félholdakat. Ezzel sem vesztegel sokat, így miközben a kölyök vékonyka combjaira simítja a kezeit - hogy helyben tartsa a drágát -, a két domborulat közé fúrja az arcát, hogy elsőként egy forró csókot nyomhasson a bejáratára. Igyekszik már ezzel is nedvesítgetni egy kicsit, de igazán akkor indul be a móka, amikor csókok helyett nyalakodni kezd. Eleinte elnyújtott, hosszú nyalintásokkal ingerli a fiút, majd miután elég fagyinyalásra emlékeztető mozzanatott tett, nekiáll a komoly munkának is. A nyelve hegyét használva felváltva kőrözget a bejárata körül, máskor finoman meg is nyomkodja a kis lyukat, az egyik ilyen alkalommal pedig megpróbálja betuszkolni magát a forró járatába. Na de az ő nyaka is elfárad idővel, így hátradől az ágyon, míg Baltit a combjainál fogva húzza magával, igyekezve az arcára ültetni a fiút. Ha sikerül kényelmesebben elhelyezkedniük, folytatja a szöszke kóstolgatását a korábbi technikákat váltogatva, és bizony a bőséges nyál keltette cuppogó hangok, no meg maga a nyalakodás rendesen hozzátesz az izgalmához. Míg Baltinak a szerszámokkal való játszadozás a lételeme, addig neki a hamvas popsik megkínzása.
|
 Bár nem tegnap vesztette el a szűzességét, mindig büszkén mosolyog mikor lelkes munkájának szép eredménye is van. S ez most sincs másképp. No persze azokat is tudja közben pokolian élvezni amiket Calebtől kap, mint a hátsó markolás. - Csak győzz majd megpakolni... - mosolyog le a férfire. Majd a mondat befejeztével vigyorogva követi. - Hát elég bizonytalannak láttalak... vagy csak szégyenlős lettél... - harap finoman saját mutatóujjára mosolyogva miközben enyhén kipirult puffanccsal néz fel a férfire. Na de piti enyelgésnek nem itt a helye. Bár idejük még van bőven, mindenesetre nem akarja ilyesmivel húzni az időt, így mihelyt ágy közelbe érnek, elfekteti az ágyon ha netán a tancsi nem tettem volna meg, ő pedig ráfekszik. Először néhány cuppanós rövid csókokba forrasztja ajkaikat, miközben finomakat moccan a csípőjével és egyik kezével ő is alaposan megtúrhatja a férfi haját. Néha csak úgy odanyomja ajkaihoz sajátjait, majd aztán megindul lefelé. Néhány csók a nyakára, mellkasára, egy finomabb erejű harapás az egyik mellbimbójára, aztán folytatódik a puszi halom, de tényleg leér pillanatokon belül, ahol a kis türelmetlenje máris hozzányúl a mostantól magáénak kiáltott játékszeren és eleinte csak köré ad puszikat, de már most alig bírja hogy ne tudja le megint a szájában mélyen. Kezével közben persze ígyis folyamatos ingerek alatt tartja. Kihasználja míg vezethet, aztán élvezi majd ha a másik irányít.
|
Ha már ilyen készséges a fiú, le is húzogatja a kezeiről a jelmezt, hogy minél hamarabb megszabadulhasson majd tőle, utána azonban átadja magát a szöszke finom csókjainak, érintéseinek, melyeket akár egy elégedett oroszlán, halk morranásokkal fogad. Persze nem marad hálátlan, amíg az ingjét gombolgatja Balti, addig az egyik kezével benyúl a kölyök alsójába hátul, hogy megmarkolászhassa a kerekded popsiját, és mivel annyival nagyobb nála Caleb, simán belefér egy tenyerébe az egyik kis félhold. Az ujjbegyeivel néha azért beljebb is merészkedik, de sose annyira, hogy hozzáérjen a bejáratához, mert azzal még ráér bőven játszadozni, elsietni meg nem akar semmit. Na de közben elvigyorodik, látva a fiú rövides lefagyását. - Tetszik, mi? - kérdezi még mindig vigyorogva, miközben egyszer ő is végighúzza a kezét mellkasán, majd lefelé a hasán, utána viszont félreteszi a mancsát, hogy legyen helye a szőkehercegnek akciózni. Mondjuk túl sok ingerrel nem halmozza el a fiú a felsőtestét, de az a néhány körömhúzigálás épp elég neki ahhoz, hogy végigbizseregjen tőle a teste, és az éledezőben lévő merevedése is feszüljön egy kicsit. Utána sem ad neki okot a panaszkodásra, bár amikor a hasát harapdálja, játékosan befeszíti azokat a bizonyos kockákat, hogy nehezebb dolga legyen. A kissé hirtelen jövő inger hatására azonban már nem önszántából húzza be a pociját... - Ahh! - nyög fel egy hangosabbat, miközben ösztönösen markol bele Balti hercegi tincseibe, míg a saját fejét hátraveti a kanapé háttámlájának. Picit az ölével is belemozdul a kölyök ajkainak érintésébe, de a fincsi dolgokat tényleg nem Death közelében akarja megélni, így összeszedve minden lelki erejét, óvatosan elhúzza Balthazar fejét a nadrágjától, majd felállítja maga előtt a fiút, hogy egy rántással aztán lehúzhassa róla a jelmez maradék részét és az alsót is. - Remélem elég altatót kapott a lökött bátyád, mert egész éjszakás programot terveztem - vigyorodik el, miközben felnéz a kölyök szemeibe, majd az ujjait a tagja köré fonja, hogy húzhasson rajta néhányat. A végén egy csókot is megejt a tetején, utána viszont elengedi és ő is felkel a kanapéról. Letudja a maradék ruháját, amiket a földön hagy szétszórva, és immáron teljesen meztelenül indul meg valamelyik szoba irányába, remélve, hogy jót választott. - Na, eltaláltam? - kérdezi félig visszafordulva, nem mintha sok lehetősége volna, elvégre Death szobájáról már tudja, hogy melyik.
|
 Tetszik nekem ez a hely. - vigyorodik el Dommiel. - Majd rákeresek hogy lássam milyen emberek vannak ott. Bár ha olyanok mint te... az nem baj. Az nagyon nem baj. - huzogatja szemöldökét még mindig vigyorogva azóta is abban a tudatban hogy kefélni fognak. Az már más, hogy ő mostmárcsak álmában teheti meg ezt velük. Na de míg ő csak ábrándozik, addig tőle pár centire már elkezdődött a falatozás. Átkarolja a nyakánál és úgy csókolja, nem félve ő sem használni a nyelvét. Néha megpróbál átjutni a másik szájába, de el van azzal is ha csak egymás nyelvét nyalogatják. S mikor a férfi lehúzza a cipzárt, esetleg le is kezdi húzni róla a ruhát ő készségesen rázza le kezeiről a ruha ujját. - Igehnis... - hümmögi áttérve az állának csókólgatására, majd a nyakának, miközben finomakat mozdul csípőjével s elkezdi kigombolni az ingjét hisz már csak az takarhatja felső testét ha nincs rajta trikó. Őt különösebben nem zavarja az alvó fiú, de nem szeretné ha emiatt feszengve érezné magát a férfi. Bár nem úgy látja hogy komolyaggályai lennének. Mindenesetre a ruhákat jobb ha ittnoldják meg. Szóval miután kigombolta ingjét, le is szedi róla, csuklójánák is kigombolva. Majd ha még volt alatta valami, azt is hamar letudja. S bár a zuhanyzóban már volt alkalma megnézegetnie felső testét, akkor csak néhány pillanatig és érintések nélkül. Most pedig? Szabad a pálya... Eleinte olyan mint akinél megakadt a lemez és megelégelte a játékot annyival hogy befejezésül a felsőtestét nézegesse. Néha végig is húzza rajta finoman körmeit. Na de aztán mikor úgy érz egyenlőre ennyi, kimászik a férfi öléböl és a nadrágjához hajolva, hasára ad puszikat illetve próbálja megharapdálni, közben pedig kimis bontja a naciját. Akkor aztán egyből rácuppan alsón keresztül arra a bizonyos becses kincsre és megszivogatja a ruhaanyagán keresztül. |
- Melegnek meleg van, de büdös semmiképp, hacsak nem a gőzpára szagát nem bírod - mosolyodik el, látva, hogy gőzük nincs arról, hogy miről beszél. - Viszont ezeken a bizonyos helyeken csak férfiak vannak, és mindenféle kellemes dolgot művelnek egymással. Gondoltam tetszene nektek, ha már ennyire benne vagytok a témában. Van sötét szoba is, bár... hát... hm, na mindegy - pillant el oldalra, mert azoknak a szobáknak az állapotáról inkább nem beszélne.
Közben az újabb fenék paskolás ellen sem lép fel, mert igazából nincs is rá ideje, de megjegyzi, hogy akaratos egy kis dög ez a Dommiel, ami végtére is szórakoztatja. Balti megjegyzésére pedig inkább nem mond semmit, mert a gyakori célozgatásból aztán még rájön Death, hogy milyen jóban is vannak a szőkeherceggel. Na de megérkeznek a Loyd rezidenciára, ahol már ő sem nagyon bír a vérével, még ha jobban is örülne a saját lakásának a kufircoláshoz. - Ne a pózok miatt aggódj, hanem, hogy bírd szusszal - vigyorogja, mielőtt még kényelembe helyezné magát, utána pedig a whiskyjét kortyolgatja, várva, hogy összegyűljön a népség. Mondjuk egy kissé sajnálja a kormost, hogy ilyen galád módon teszi hidegre a testvére, de ő mossa kezeit, még csak az ötletadásban sem volt benne. Na szóval túlesnek a koccintáson, a maradék italát pedig úgyszint lehúzza, aztán még szerencse, hogy időben megválik a poharától, mert nem számított volna rá, hogy Balti ilyen hamar akcióba lendül. Persze semmi kifogása nincs ellene, ennek tanúbizonyságaképpen szorosan át is öleli a kölyköt, míg az ajkaira széles vigyor kanyarodik. - Ha arra gondolsz, maradhatunk itt, de a szobádban kevésbé lenne bizarr - pillant el Death felé, aki épp kezdene háborogni, ám az altató vagy amit az italába kevert a szöszi, egykettőre kiüti. Viszont egy csókba még nem hal bele az életveszélyes törpe közelében, így behunyja a szemeit, és átadja magát a kellemes érzésnek, amit a szépségkirálynő puha ajkai gerjesztenek benne. Ezúttal nem is finomkodik sokáig, hanem néhány cuppanós csók után a fiú szájába tolakodik a nyelvével, hogy ott aztán vad csatározásba kezdhessen Baltiéval. Közben persze enged az ölelésén, de csak azért, hogy lehúzhassa a fiú jelmezének cipzárját, mert most már anélkül szeretne enyelegni vele. - Vetkőztess - adja ki "parancsba" két szenvedélyes csók között. |
 Lebigeyszti ajkait az idősebbik iker, mert Caleb esetében igyekszik tiszteletben tartani e szabályt. Azonban így gőze sincs miképp lehetne megoldani a dolgot, ha csak öccse áldozza be magát. Ez bizony komoly probléma. Na de terelődik a téma, amire egyszerre válaszolnak nemlegesen. - Ott meleg és büdi van nem? - fintorog Dommiel. - Miért te mit csinálsz ott? - vonja fel a szemöldökét Balti, amíg Dommiel kiröhögi magát, mert kénytelen elképzelni azokat a fonnyadt hátsókat. Majd ha megkapta a választ, ha nem, úgy haladnak tovább. Death megint felnevet. - Én egyre jobban bírlak, Caleb... - paskolja meg válla helyett hátsóját. Balti erre csak szemeit forgatja de nem hagyja szó nélkül sem végül. - Hát én még gondolkodom, hogy bírjalak e... A látszat kevés, tapasztalni kell. - mosoyodik el szélesen. Na de csak hazaérnek és míg Dommiel a szex cuccai közt keresgél, addig Balti rendezi a tabit. Illetve rendezné ha valaki nem nyúlkálna máris huncut helyeken. - Remélem új pózokat is láthatok majd tőled a kutya és lovagló pózon kívűl. - mondja halkabban és kidugva nyelvét fel le lemozgatja a száját is megnyalva. Na de aztán tényleg siett mert ezekután már végképp lig bír magával. Mindent feltúr mert bátyja újabb és újabb helyekre rejti, hogy feladja, aztán ne kelljen bevennie. Na de sikerül előkotornia a wccsésze mögül végül és jobb híján kettöt porrá törve egy kis pohárkába tölti, és önt rá valami erösebbet. Na meg magának is. Aztán besétál. - Death gyere már..! - szól be neki, és ki is rohan nehogy lemaradjon. Persze Balti addigra elfoglalja a kanapé középső részét, ha csak nem oda ült aférfi. Töltenek Calebnek is, aztán egy gyors kocc után le is húzzák. Tisztában van vele hogy percek kérdése és Dommi mély álomba zuhan, szóval az utolsó perceket már nem üli nyugton végig. Majd azt mondják holnap hogy beképzelte vagy ő is benne volt. Szóval mihelyt az asztalra kerültek a poharak, ráfordul Calebre és egyik lábát is átveti. - Még változtathatunk helyszínt, de aztán ki tudja... - motyogja ajkainak. - Hé hé hé! Ki ne hagyjatok! Mindjárt beszállok csak... kicsit... szusszanok egyet. - ásítj el magát az idösebbik és miután lebillen a feje, már húzza is a lóbőrt. Szóval a buli beindul, és kezdőnek egy ölelkezős csókkal kezdi.
 |
- Én is hasonló elveket követek az életben - vigyorodik el, már ami azt illeti, hogy ki játszhat a hátsójával, noha a valóságban nem vet meg semmiféle élvezetet sem. Erről azonban nem kell tudnia a két töpszlinek, most kimondottan élvezi, hogy ő lehet a tapasztalt, rangidős maci, még akkor is, amikor nyilvánvalóan a két fiú sincs lemaradva mögötte szexuális értelemben. S az erről kialakult véleménye csak erősödik azzal, hogy kiderül, a két testvér egymással is szokott fajtalankodni. Ez már nem vonzza annyira, de nem várt volna kevesebbet ettől a két lököttől, na meg a piálás és füvezés mellett nem meglepő, hogy ilyenek. A végén még neki is szüksége lesz egy tömény italra. - Gőzfürdőbe szoktatok járni? És most nem a termálmedencéhez tartozóról beszélek, ahol a vén főszerek szokták párolni a seggüket - kíváncsiskodik tovább, mert most már érdekli, mennyire elvetemült a két fiatal. Nem mintha baj lenne az effajta fürdőkkel, ő is néha elnéz, ha kimondottan férfiak társaságára vágyik egy nagyon nedves közegben, de ennyire fiatalokkal még nem találkozott egyik helyen sem. Na de közben Dommi visszakanyarodik a felnőtt játék témára, és természetesen nem valami átlagos dologgal hozakodik elő. - Kösz, de meg vagyok elégedve az eredeti tartozékkal is - mosolyodik el féloldalasan, miközben huncutul megvonja az egyik szemöldökét, és a tekintetével lefelé irányítja a figyelmet természetesen a gatyája irányába. Utána pedig kezet fog a fiúval, és előre elhatározza, hogy véletlenül sem fogja Death-nek hívni a kormost. - Jól van Dommi - kacsint egyet, az ajkain pajkos mosollyal, majd sétál tovább a két pötivel, amíg meg nem érkeznek a lakásba. Ott aztán körülnézni sincs igazán ideje, mert Death azonnal nekikezd az akciózásnak. Mondjuk minél több időt tölt a furcsa testvérpárossal, annál inkább kezd hozzászokni a nyíltságukhoz és csöppet különc viselkedésükhöz. A felsorolás hallatán is már csak a szemöldökeit vonogatja, miután azonban egy kicsit ketten maradnak Baltival, elvigyorodva mellé lép, és érezhetően belemarkol a fenekébe a két félhold között. Igyekszik az ujjaival kicsit mélyebbre is nyúlni a ruhán keresztül, de azért hamar elhúzza a kezét, nehogy még ideje korán lebukjanak Death előtt. - Hát ne is várass sokáig - kacsint rá, majd amíg a szöszike elintézi a bátyját, addig leveszi a kalapját, a nyakából a fényképezőjét, illetve a zakótól meg az alatta bujdosó mellénytől is megszabadul. A kanapé egyik végébe pakolja a holmijait, aztán feltűri az alkarjain az ingje ujjait, és önt magának 2-3 ujjnyi whiskyt. Az első kortyokat még ácsorogva küldi le a torkán, a folytatáshoz viszont inkább leül a kanapéra, és szétterpesztett lábakkal, teljes kényelembe helyezve magát nézelődik. |
 Már egyáltalán annak örül misszerint a férfinek sincs ellenére más férfiakkal vagy fiúkkal lefeküdni. - Hát a középen majdnem felül van. - állapítja meg. - De az én seggemmel csak én játszhatok. - ölti ki a nyelvét, de másodszorra már nem próbálkozik rácuppanni a férfi hátsójára. De a kérdésekre készségesen válaszol ha épp Balti nem szól bele néha néha, mint most. - Hébe hóba... de az is inkább kínzás a részéről... és általába vagy nagyon részegek vagyunk vagy betépünk... szóval nagyon ritkán. Dehát fiúk vagyunk, és néha néha mindent ki kell próbálni. - magyarázza meg az ő szemszögéből, amit Dommiel csak bambán hallgat de nem fűz hozzá semmit. Ellenben a játékoknál kicsit leragad. - Van egy olyan izé alaku izém is otthon, aminek a végéről lóg egy szőrmés farok... hát az neked nagyon jól állna... olyan öltönyös farkas lehetnél benne. - csapja a szelet továbbra is az idősebbik, amire az öccse is csak mosolyogva tekeri a fejét, mert eltudja képzelni a képet. - Ja hát egyébként Dommiel vagyok. De mindenki Deathnek hív... kivéve aki nem, de az ritka. - mutatkozik be, még kezet is nyújt menet közbe. Kb. egy fél óra séta hazáig, onnan meg még egy kis liftezés a másodikra. - Fuh de jó végre itthon, már nagyon éhes voltam... - törtet a konyhába Domi, és amit talál rágcsát, fagyit, whiskyt és bort, mindent előszed és a kávézóasztalra teszi. Aztán alsó nacira vetkőzik, mert itthon ez a max. De be is rohan a kis játékszerért amiről beszélt, olyan mint egy nagyobb kúp és a végén van egy hosszab szőrme pamacs. - De van masnim meg csuklóra olyan kis izék meg nyuszi fülem. Azokat még nem is használtuk. - megy vissza a szobájába lelkesen pakolászva elő a holmikat. - Le fog állni, esküszöm.. - sóhajtja Balti, de legalább jobb lett a hangulat és igazából már nincs sok hátra. - Keresek neki valami kiskoruaknak való altatót... addig helyezd magad kényelembe, úgyse hagylak sokáig pihenni. - kacsint rá, majd tényleg kerít valmi tabit. |
 Egyre biztosabb voltam benne, hogy a gyerek úgy ahogy van, nem normális. Nem kellett ahhoz pszichológusnak lennem, hogy kiderítsem valakiről, hogy hülye - ettől nyilvánvalóbb pedig már nem is lehetett volna. Az pedig, hogy megharapta a kezem, csak még biztosabbá tett a dologban... Ez most mégis mi?
A hasbarúgás viszont meglepett. Őszintén, egy ekkora gyökértől senki nem számítana rá. Az ezután következő cselekedetén pedig már eszembe se jutott meglepődni.
- Oh, hogy a rák kapna el, ott, ahol vagy, te világi barom... - motyogtam, miközben lelöktem magamról. Ezután pedig felálltam, és valamivel hangosabban ismét megszólaltam. - Kurvára nincs se kedvem, se türelmem hozzád - jelentettem ki, és sarkon is fordultam. Inkább már arra se méltattam, hogy foglalkozzak vele. Az ajtót becsaptam magam mögött, a folyosóról pedig inkább beküldtem a kiscsajt "váltásnak", hadd szórakozzon egy kicsit...
/ Lezárva. Köszi a kört. :D / |
 Ne volt valami készséges. Most mit akar, hogy én csináljak mindent?? Micsoda luxus ez?! Ezért van fizetve?!? Nem! Azért hogy széthúzza a seggét és én betegyem a farkam! Hülye gyerek! Fuh az ilyen úgy feltud ba...mi a szar?! Falhoz nyomott. Felvont szemöldökkel néztem rá és figyeltem mit ugat. Nem tetszett neki... talán nem azért jött amit én hittem. De... ez nem azt jelenti, hogy nem tehetem meg azt amit akarok. Én Death vagyok és azt teszek amit akarok, akkor amikor akarok és úgy ahogy én akarom! Eleinte fintorogtam, aztán olyan képpel néztem rá mint amit Grumpy cat is megirigyelt volna. Az az undor, hogy mégis hová gondolja magát. Elkaptam a kezét amivel fogott és feljebb húzva beleharaptam, s mire elrántotta volna addig rúgkapáltam és visítottam, míg hasba nem rúgtam. Na és végre elszabadulhattam! Rávetettem magam, s mivel a kanapé mögötte volt, így hátra esett rá. Felültem a derekán. |
Édes faszom, honnan szabadult ez?
- Minek nézel te engem, baszd meg?! - fogalmaztam meg az előbbi kérdésemet immár hangosan is. Bár, inkább költői volt, mert nagyon is rájöttem... Igazából értékeltem volna, ha nem válaszol rá.
Ha teljesen őszinte akarok lenni - márpedig az leszek -, legszívesebben ott helyben megöltem volna a gyereket. Természetesen az eszem ágában sem volt, hogy szobára menjek vele. Előbb lettem volna halott... Nem hagytam, hogy toljon, szerencsére elég nagy erőfölényben is voltam hozzá képest - mondjuk, ahogy elnéztem, tőle nem volt túl nehéz erősebbnek és magasabbnak lenni.
Amikor a pisztolyomat lenyúlta és a szájába tette, azonnal a karja után kaptam, de a következő pillanatban már szét is lőtt vele egy plüssmacit. Ez tényleg nem komplett, futott át az agyamon. Újabb másodpercek múlva a pisztolyom pedig a zárt ablakon keresztül landolt valahol az egyik utcán. Ez, és az ezután következő mondata volt az, ami miatt végkép elborult az agyam.
- Na, ide figyelj, te kis seggfej! - jelentettem ki határozottan, miközben egy laza mozdulattal felkentem a falra... és ott is tartottam. - Nem tudom, hogy tetteted-e, vagy tényleg akkora barom vagy, mint amilyennek mutatod magad, de szerintem jobban teszed, ha még most befejezed. |
Nem volt valami játékos kisfiú. Úgy láttam szeretné minél előbb letudni a dolgot. Az ilyenek miért választják ezt a szakmát?! Felháborító! Húzza itt az idő a színjátékkal, de úgyis az ágyban kötünk ki. Vagy a kanapén... az közelebb van. Húú, még jelvénye is van... Na persze, nem mintha én ilyet nem tudnék nyomtatni... Sóhajtotam egyet. - Nem vagy valami kedv csináló... - tettem csípőre a kezem. De a türelmem fogytán. - Attól függ mit kapok érte cserébe... - vigyorogtam, majd egy barátságos invitálással a seggére vágtam és a szobám felé mutattam. - Indulás! Menj már! - léptem mögé és tolni kezdtem. - Gyorsan mert már kanos vagyok... Remélem nem baj ha te leszel az uke... - erőlködtem a tologatásában, de sajnos...még nem olyan tologatásban... Aztán megcsillant a szemem a játékszerén. - Fúúú ez milyen igazinak tűnnik! - kaptam ki a tokjából a pisztolyát. - Azta még súlya is van! Huncut kisfiú! Vajon mi jöhet belőle? Víz vagy csokiízű sikosító? - dugtam a számra a csövét, és az ujjam a ravaszra tettem, de csak szivatóztam, nem húztam meg, mert a sikosító kelleni fog még egy s másra. Ellenben megcéloztam vele Balti egyik tévé tetejé lévő plüss maciját. Na akkor már meghúztam a ravaszt. A pisztoly majdnem orrba vágott, de a macinak kiloccsantottam a vattáját. - Hú, bazd meg ha ezt megtudja...! - tátottam el a szám. De néhány pillanat múlva rádöbbentem hogy a pisztoly igazi. - Ki akartál nyírni?! - förmedtem rá, és úgy ahogy volt eltölténnyel kevesebben, kihajítottam az ablakon. A zárt ablakon... egy kis csörömpölés, macska nyávogás, kuka felborulás és a pisztoly földet ért. Aztán csípőre tett kezekkel megint ránéztem. - Na jó, most az egyszer elnézem neked, ha most szépen letérdelsz és bekapod a kolbászom... Ne aggódj most zuhanyoztam niveával, szóval faján jó illata vana testemnek... - kacsintottam egyet. |
Először csak kikiabált anélkül, hogy kinézett volna - tippem szerint, legalábbis -, és miután kinézhetett, elég gyorsan megváltoztatta a véleményét, és már az ajtót is nyitotta. De a szövege alapján, amit feltételezhetett rólam... különösebben bele se mertem gondolni a dologba, mindenesetre, nagyon szívesen behúztam volna neki. Mire feleszméltem, a saját bilincsem már az egyik karomon pihent összekapcsolva. Felvettem a lehető legnyugodtabb arcomat, és szúrós szemekkel néztem a kölyökre, a következő mozdulatom pedig a bilincs leszedése volt.
Ezután felmutattam az igazolványomat, hogy biztosra vehesse, nem valami beöltözött kis buzi vagyok, és minden, ami nálam van, az igazi.
- Tyler Gorodetski, rendőrség - mondtam közben. Mielőtt esetleg arra vetemedett volna, hogy kikapja a kezemből a jelvényt, hogy lecsekkolhassa, el is tettem. - Dommiel Loydot keresem, esetleg te volnál az? - tettem fel a kérdést azonnal. Ha hazudott volna, arra nem lett volna nehéz rájönnöm, de azért felkészültem a kamuzás eshetőségére is. |
Már behunytam a szemeim s kezdtem ellazulni, mikor valami állat futhatott neki az ajtómnak, erőteljesebb dörömböléseket hallottam. És ez már hallattszik és rohadt zavaró. Bár eleinte úgy voltam vele, hogy leszarom, majd megunja, de végül kihúztam a kezem, mert így nem lehet nyugalomban lenni és felkeltem. Lassan az ajtóhoz sétáltam. - Nem veszek semmit és nem érdekel a véleményed sem. Ez van, ezt kell szeretni. Ha nem tetszik ott az ablak ki lehet ugrani...!! - kiáltottam ki, mert hogy egy vén pelenkás szarosnak nem fogok engedni az biztos. Ki a szart érdekel? Néhány hónap, talán pár nap és úgyis a foteljében döglik... Nem kell nekik kegyelmezni. Mindenesetre lábujjhegyre állva kinéztem hátha már közben el is takarodott és csak a falnak, illetve ebben az esetben az ajtónak üvöltök. De hoppácska! Ez valami chippendale! Jaj hát lehet a csaje küldte kiengesztelésül, vagy Balthazarnak ma van a névnapja? Hűűű, és még gumibotja is van...ejj... Azért az ilyet kár lenne kihagyni... - Na jóóó, neked megengedem, hogy be gyere... - forgattam a szemeim mosolyogva, és ajtót nyitottam neki. - Táncot nem kérek, ellenben már fekhetsz is az ágyra. Ó, ni már még bilincsed is van... tök élethű! - kaptam le az oldaláról és hogy kipróbáljam rákapcsoltam a kezemre, aztán meg az övére. - Jaj de cuncikák vagyunk... Höhö, remélem hoztál sikosítót, mert nekem tegnap már elfogyott... |
Egymás után a harmadik vénasszony riasztott valami kölyök miatt, aki a környéken felbaszkodott pár szemetest, meg ordíttatta a rádiót. Az ilyen esetekben szinte mindig valami újoncot küldtünk ki - csak hogy érezzék a törődést -, meg hogy tudjanak arcoskodni, hogy ők most mekkora királyak, mert az első ügyük rögtön "vandalizmus". Aztán idővel mindenki rá szokott jönni, hogy ezeknek a nagy része csak időhúzás. De hát azok a szerencsétlenek további hasonló helyekre lettek kiküldve, valakiknek meg ide is ki kellett menni. Egy új csaj volt még, reméltem, hogy majd valami nem sokkal fölötte állót küldenek ki vele. De egy sokkal fölötte állónak kellett mennie.
Az pedig én voltam.
Mondani se kell, hogy nagyon boldog voltam miatta... Minden esetre, ahogy odaértünk, a kiscsajt voltam kedves kicsit messzebb hagyni, a tömbház folyosóján, nem is messze a lifttől és a lépcsőfordulótól. Rohadt idegesítő volt, az újoncok tipikus lelkesedésével nyomatta, hogy de hadd jöjjön már ő is tovább. Hálistennek nem kellett túl sokáig győzködnöm, elég volt bevetnem a bevált módszeremet arról, hogy ha ott marad, akár még több haszna is lehet, mert mi van, ha a hülyegyerek menekülni próbál, és nem számít második rendőrre. Úgyhogy ezzel el is intéztem, és egyedül indultam el az ajtó irányába.
Erőteljesen bekopogtam, de nem nyitott ajtót senki. Másodjára már valamivel hangosabban próbálkoztam - közben pedig elhatároztam, hogy ha továbbra sem jön ki, akkor vagy berúgom az ajtót, vagy inkább leszarom az egészet. |
Hiába az agyonvert idegen, még mindig bosszús voltam, mert tudtam, hogy látni fogjuk még majd egymást és lehet hogy életünk végéig harcolni fogunk. Ami egy részről nem baj, másrészről viszont idegesítő. Legszívesebben belefojtanám egy kád vízbe...persze előtte és khm utána is meg "pátyolgatnám". Na de gyalog hazamentem ami általában lefáraszt, de mostmég ez sem. Szóval hazaérve becsaptam magam mögött az ajtót és ledobtam a tatyóm. Lezuhanyoztam és mivel itthon vagyok vettem fel egy boxert, meg egy pólót, feketét, aztán bekapcsoltam a rádiót és felnyomtam a hangerőt maxira. A konyhába sétálva megnéztem van e valami normális kaja, dehát Balti sincs sehol, pedig hozni szokott kaját. Az az istenverte büdös kölök! Morogva becsaptam a szekrény ajtót, de közben már láttam a kijárati ajtó alatti lábak árnyékait, gondolom a szomszéd dübörög, hogy halkítsak már magamon, meg a rádión. De úgy ordított a zene, hogy ha nem nézek oda, észresem veszem. Szóval úgyis tettem mintha nem tudnék róla. Helyette levágtam magam a kanapéra, szusszantam egyet és elfoglaltam magam azzal a dologgal, ami az egyetlen ilyenkor, hogy lenyugtassam magam. A nacimba nyúltam...
|
Egyszerű kis, középosztályú lakás. Dommiel és Balthazar is külön szobában éldegél. Egy kisebb konyha, ami egybe van kötve a nappalival. Egy fürdőszobás, de a wc érthetően külön van. A lakás egyébként a másodikon van. A panelházak tömegében van, de akad a közelben kisebb bolt, bár az iskola távolabb van, ami mondjuk nem is akkora baj, csakhát a korán kelés. Nem egy királyi lakosztály, de teljesen megfelel két gyagyás kölyök és barátai befogadására. |
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Egyre biztosabb voltam benne, hogy a gyerek úgy ahogy van, nem normális. Nem kellett ahhoz pszichológusnak lennem, hogy kiderítsem valakiről, hogy hülye - ettől nyilvánvalóbb pedig már nem is lehetett volna. Az pedig, hogy megharapta a kezem, csak még biztosabbá tett a dologban... Ez most mégis mi?
Ne volt valami készséges. Most mit akar, hogy én csináljak mindent?? Micsoda luxus ez?! Ezért van fizetve?!? Nem! Azért hogy széthúzza a seggét és én betegyem a farkam! Hülye gyerek! Fuh az ilyen úgy feltud ba...mi a szar?! Falhoz nyomott. Felvont szemöldökkel néztem rá és figyeltem mit ugat. Nem tetszett neki... talán nem azért jött amit én hittem. De... ez nem azt jelenti, hogy nem tehetem meg azt amit akarok. Én Death vagyok és azt teszek amit akarok, akkor amikor akarok és úgy ahogy én akarom! Eleinte fintorogtam, aztán olyan képpel néztem rá mint amit Grumpy cat is megirigyelt volna. Az az undor, hogy mégis hová gondolja magát. Elkaptam a kezét amivel fogott és feljebb húzva beleharaptam, s mire elrántotta volna addig rúgkapáltam és visítottam, míg hasba nem rúgtam. Na és végre elszabadulhattam! Rávetettem magam, s mivel a kanapé mögötte volt, így hátra esett rá. Felültem a derekán.