|
Témaindító hozzászólás
|
2015.10.10. 12:02 - |
Mindenféle edzőgépeket találunk itt. Az egyik falon végig tükrök húzódnak végig, a hangszóróból mindig szól a rádió. Gyakran szoktak tartani csoportos edzéseket is egy szakképzett edző segítségével. |
[22-3] [2-1]
 Na jóóó, megbocsájtja neked őfelsége... Most az egyszer... - mosolyogja megbocsájtott pofival. Aztán elneveti magát, noha értette pontosan miről beszél a fckó. - Fúj, de pont a játszótéren? Nem vagy semmi.... - vigyorogja, de azért reméli hogy más nem hallja őket, vagy ha igen akkor tudja hogy viccelődnek. Majd ugye megkapja a kiskártyát, amit nézegetés után zsebre is vág. - Rendben van... 7-8 körül már biztosan szabad leszel, szóval akkor lesz várható az sms. - mosolyogja. - Aztán vigyázz magadra, mert mostmár beígérted magad nekem... - kacsint és egy szimpla, teljesen természetes szia helyett, másképp köszön el.
 |
 Újfent elneveti magát, miközben finoman vállba boxolja a kölyköt. - Elnézést kérek, kedves szőkeherceg - viszonozza a becézgetést, majd ugyebár áttérnek a feleség témára, amivel kapcsolatban legnagyobb megkönnyebbülésére nem kap több kérdést. Úgyis lényegtelen lenne Balthazar számára a többi részlet, szóval maga sem hozakodik elő velük. Persze nem nehéz túllendülni a dolgon, amikor a kis pimasz ilyen perverz megjegyzéseket tesz. Egyszerre hozza lázba és akasztja ki, mert még mindig ott mondogatja neki a tudatalattija, hogy ez csak egy gyerek még. - Hogyne, nyalókát az egyik játszótéren - piszkálja tovább, elmosolyodva, s egyrészt kitérve egy kellemetlenebb szituációból, amellyel este úgyis szembe kell majd néznie, miután felajánlotta a találkozót. - Gondolom az - vonja meg a vállát, még mindig mosollyal az ajkain, majd ugyebár átnyújtja neki a névjegykártyát. - Jól van. Találkozzunk a parknál és onnét elsétálunk. Amikor neked jó, majd küldj egy sms-t - kacsint rá, aztán szusszan egyet, és elpillant a kijárat felé. - Tényleg megyek, mert elkések. Majd találkozunk - köszön el tőle, miközben végigsimít a karján, aztán ha Baltinak sincs több mondanivalója, úgy útnak indul dolgozni. |
A piszkálódó megjegyzésre csak nyelvét ölti. - Bíztatást vártam volna, kedves vasgyúró. - mosolyogja. Nem szokott hozzá, hogy Deathen és rajta kívűl más is pont ilyen közvetlen legyen, de persze nem pánikol, mert élvezi, hogy ennyi figyelmet kap, emiatt meg hülye lenne leszedni magáról. Azonban a feleséges téma tényleg érdekli, dehát úgy ahogy megkapja a választ nevetés formájában. Mert hát vannak pasik akik a feleségük mellett fiatal fiúkákat keresnek, már pedig ő nem akar másodlagos lenni. S amíg Caleb hüvelykujjával "molesztálja", ő sem rest végig nyalni, de legalábbis megérinteni puha nyelvével a férfi ujját. - Szeretnéd mi? Hogy mást nyalogassak... - vigyorodik el, de ennek ellenére a kérdésen mégis csak meglepődik, persze örömében. El is kapja a férfi kezét az arcától hogy vissza emelhesse rendes pózba fejét. - Ez komoly??? - szélesedik vigyora, és egyből a lehetséges helyeken kattog az agya. Persze azért azt tudja hogy most túl merész sem akar lenni, mert ha tönkre teszi valaki a dolgot, tényleg kiugrik az ablakon, ahogy az egy hisztis ukéhoz illik. Így a saját egyébként erre telesen megfelelő lakása kiesett, mert Death biztosan előszeretettel cseszegetné őket míg be nem szállhat. Gondolt az iskolára is, mert este már csak néhány takarító esetleg biztonsági őr lapulhat a sötétben, de nem akar a férfi munkájával játszani. - Legyen nálad. - jelenti ki végül, miközben a kártyájáról néz fel amit eddig nézegetett. |
A bővített kiadást hallva kezdi komolyan venni a fiú intelmeit, szóval megjegyzi, hogyha a szöszihez hasonló kölyköt lát a suliban, akkor inkább kerülje el egy kilométeres körzetben, és nem lesz probléma. Mert bizony nem szívesen verne bucira egy töpszlit, de nyilván nem fogja tétlenül hagyni, hogy gumibabának használják. Mindenesetre a csáboska egykettőre eltereli a figyelmét a kellemetlen bátyj gondolatáról, és ahogy meséli a tegnapját, bizony kezdi elhinni, hogy tényleg nem ő lenne az első pasas, akinek hanyatt feküdt volna. Ettől függetlenül még nem érezné magát kevésbé bűnösnek, mégis, valahogy lazulni kezdenek azok a szoros erkölcsök. - Pff, na látod, azon nem lepődnék meg - húzza a kölyök idegeit, miközben széles vigyorra húzza az ajkait, majd ismét hátrasimítja a szőkeherceg tincseit, kiélezett figyelemmel követve végig a rózsaszín kis nyelv útját a kívánatos ajkán. A varázs viszont hamar megtörik a kérdés nyomán, amire muszáj elnevetnie magát. - Komolyan? Épp egy fiúval húzzuk egymást, hogy lefeküdjünk-e, és azt kérded, miért nincs feleségem? Édes vagy - neveti, majd az arcán barátságos mosollyal követi végig a tekintetével a hüvelykujjának mozdulatát, amellyel nem rest végigsimítani Balti alsó ajkán. - Na jól van, órám lesz lassan. Hol akarsz találkozni este? - kérdezi, miközben elengedi a szöszkét, majd előkaparja a névjegykártyáját, amit át is nyújt a fiúnak. Rajta van a képe, a telefonszáma, email cím, és hogy hol dolgozik. |
Mert erről csak mi, Death és az érintett személyek tudnak. De ki tudja, talán az igazgató is meg volt neki, nem tudom, elég nagy étvágya van és ha más nem kíváncsiságból választ néha határon kívűli személyt magának. Rosszabb esetben személynek sem hívható az a valamit amire rákattan... bár hallottam hogy tegnap szépen pofára ejtette egy lány. Duzzogott is ezerrel és forralja a bosszút, de ez nem azt jelenti hogy feszültség levezetésképp nem keres magának "társaságot". - magyarázza óvva intve a férfit bátyjától mert azért ilyenkor sajnálja hogy nem eröszakosabb Caleb, akkor biztosan megtudná védeni magát. Na de eltérnek ismét a témától amire elmosolyodik. - A saját korosztályomban? A legtöbbjük ahogy mondtad még legózik. Na meg... próbálkoztam én tegnap is, mert már igen komoly.... hát... hiányom van, viszont a srác kikosarazott. Pedig egy egyéjszakás is megfelelt volna. Szóval aznap nagyon ki se dugtam a fejem a házból. Azt hiszem valami folytán elhagyott a szerencsém, hiába a tündéri mosolyom. Talán túl nyomulós voltam... - mosolyodik eloldalra biccentett fejjel, végig nyalva felsőajkán. - Neked hogy hogy nincs feleséged? - jut eszébe egy 35 éves e,ber felé egy igen momoly kérdés. |
Egy egészen picit, de tényleg csak egy hangyányira megrökönyödik a Balti bátyjáról elmondottak miatt, azonban nem tudná elképzelni, hogy egy kis nyikhaj tinédzser hasra vágja, ha valóban igaz, amit a fiú mond és nem csak azért mesél rémisztő dolgokat, hogy kiejtse a versenyből a testvérét. Bár ötlete sincs, miért tenne ilyesmit, amikor az imént jelentette ki, hogy a diákjai tabu téma. - Nos, ha ez igaz, nem értem, miért nem rúgták ki, na de elég a bolondozásból, kölyök - mondja, amikor a korrepetálásra gördül a témájuk fonala, és bár teljes határozottsággal szánta el magát arra, hogy szépen félreáll és elfelejti a fiút, de az csak nem bírja szemtelenkedés nélkül, neki pedig túlzottan is tetszik a kis pisis pofátlansága. Ha nem kerülhetne rács mögé és nem mehetne rá az állása, nem gondolkodna egy percig sem, de ez így mégis necces. Másrészt viszont ott van az izgalom a dologban, és bizony azt kívánja, bárcsak hazudott volna a fiú, akkor könnyebb lenne félretekintenie. - Miért nem a saját korosztályodban nézel körbe? Ilyen mosollyal bárkit felszedhetnél - magyarázza, immáron a táskájával a vállán lépve közelebb, hogy hatalmas mancsát a szöszi arcára simíthassa. |
Ó, nem, félreértesz. Nem te választod, ő szemel ki téged. És ő nem olyan mint egy oroszlán, hogyha nem jön össze a kölyök, jó a sánta is. Eszméletlen erőszakos, és nem akarok vészjósló lenni, de nem telennél az első tanár vagy ott dolgozó akit...khm... na mindegy... Legyen úgy ahogy mondod, a művészet tényleg nem erőssége. Bár most hogy tudom, hogy milyen ágon tanítasz... Korrepetálhatnál... akár természetben is fizetnék. - kacsint elmosolyodva s ezzel végett is ért az ábrándozás mert érzi az egyértelmű jelekből, hogy a férfi tényleg fél bevállalni. Mondjuk ő sem érti hova próbálkozik holott már az elején megbeszélte magával hogy nem tehet semmit, Death billoga már szinte a férfi tarkóját éri. De el kell vigyorodni pimaszan a kijellentésre. - Még jó hogy a Sunny bárban nem kérdik a kort, ellenben a heterokat egyből kiszúrják... - harapja be alsó ajkát. - Jaj de gyáva vagy... Lehet mégis csak én vagyok a tapasztaltabb.... - kap a mellkasához megjászott meghatottságal. - Ahj de kár, akkor most kereshetek mást a zuhanyzóban aki megfell méretben is...? - bigyeszti le ajkait még mindig játékosan. Egy vékony hang azt kiabálja ne tegye, de alig hallja mert egy mélyebb határozottabb hang azt üvölti elég volt a kikosarazásból, vágja hanyat magát. |
Eleinte egyetértően bólogat, elismerve a fiú talpraesettségét és némi önfeláldozását, mert hát ilyen fiatalon ő ha nem is kimondottan élvezte a sulit, de mellette a szabadidejében annyit szórakozott és járt el a haverjaival, amennyi csak jól esett neki. Egy munkahely mellett már nem feltétlen ment volna neki ilyen könnyen a sok-sok tivornya, és hát felnőni sem akart volna még. Na de ami a bátyjtát illeti, ismét felvonja az egyik szemöldökét. - Már egy éve ott dolgozom, és nem is tervezek bármelyik diákkal kavarni. Ha eddig kerülte a művészeti órákat, valószínűleg most sem fogja nagyon izgatni - magyarázza biztatóan, utána pedig megint emlékeztetheti magát arra, hogy túlzottan fiatal ez a kölyök a nagy tervekhez. Bár egy ilyen spontán ismerkedés során nem feltétlen a nagy őt keresné, de hát egy esti mókához is súlyosnak tűnik a korkülönbség. - Nem is olyan vészes? - neveti el magát, hát még a következő kijelentésén. Eléggé fiatalos a felfogása, azonban mostanság sokszor meglepődik azon, mennyire hamar elkezdenek a fiatalok szexuális életet élni, és milyen könnyedén beszélnek a dologról. Ő még talán azt se tudta, hogy a fiúkra vagy a lányokra nézzen... - Lekötelezel - viccelődi el végül, az igazság csúfos pillanatában viszont lefagy az arcáról a mosoly, és bizony egy ideig nem is tud mit kinyögni. Utána is inkább végigdörgöli az arcát a szabad kezével, majd nehezen ugyan, de elengedi a másikkal a kölyköt. - Kis híján még legóznod kéne - tekint rá csöppet lefagyva, mert még a tizenhat is kevés lett volna, a tizenhéttel együtt, ez viszont tragikusan alacsony életkor. - Na jól van szöszi, három év múlva visszatérhetünk a komolyabb kérdésekre, ha addig is összeülünk inni, az is alkoholmentes sör lesz - mosolyog rá, miközben megpaskolja a hátát, aztán visszaveszi a vállára a táskáját. |
Háát... - vonja meg vállát picit mosolyogva, mert hát akárhogyis fogalmazna úgy jönne ki hogy gyáva. Pedig nem. Megegyeztek Deathel és igyekszik tartania magát ehhez, noha bátyja már nem jászik ilyen feren. - Egyikünk nem el kell tartania magunkat és én erre képes vagyok vele ellentétben. De ez így jó is. Nem bírnék nyugton ülni órákon keresztül... kell hogy mocoroghassak. És sajnos, mert érzem, hogy napokon belül biztosan lecsap rád akár tetszik akár nem. - mosolyogja savanyúan, mert tegnap is ki lett kosarazva de hogy önszántából mondjon le valakiről, akivel még sokszor összefuthat, az még rosszabb. Közben pedig annyira elmélyül az ismerkedésben és a kezdetleges depiben hogy hívás helyett el is teszi a telefonját. Azon viszont még ő is meglepődik milyen közvetlen a férfi, noha ő sem fogta vissza magát először. Visszaölelni egy lustadög, de ahhoz nem az, hogy neki ne dőljön, ha arccal is a felsőjébe, elvégre szegényke komoly súlyokat emelt és lefáradtak mancsai. Majd felnéz rá a választ hallva amire először mosolyog aztán elvigyorodik. - Az nem is olyan vészes... éppen elég tapasztalt vagy és ez imponál. - vigyorogja, már megint túlságosan beleélve magát. Aztán majd megint depizhet a hülyesége miatt. - Jaj ne, hazudhatok? Csakhogy tisztázzuk nem a kor számít máshol ennyi idősen már házasok és ne hidd hogy tegnap vesztettem el... 15... |
Látva a fiú megcsappant kedélyállapotát arra tippel, hogy vagy ottani diák, és azért veszett ügy a további ismerkedésük, vagy rühelli a művészeket, esetleg a tanárokat. Ám ha nem is konkrétan, de valamiféle választ kap, amikor a szöszi bátyja kerül szóba. - És ez kizáró ok a barátkozásunkat illetően, vagy miért kenődtél úgy el? - kérdezi, ajkain pajkos mosollyal, ugyanis ő semmi kivetnivalót nem talál a dologban. Bár amikor eljut a tudatáig, hogy a kölyök bátyja még gimnáziumba jár, akkor leesik neki, hogy a szőkeherceg sincs még tizennyolc biztosan, amit eléggé bán, hiszen meg kell hagyni, tetszik neki a stílusa, a küllemét pedig nem is kell ecsetelni... De hiába a józan ész, látva a lebiggyesztett ajkait és a már-már bánatos pofiját, ösztönös kényszer támad benne arra, hogy megvigasztalja Baltit. - Sajnos? Miért nem jársz suliba? - kérdezi, miközben csak visszateszi a padra a táskáját, és közelebb lép a fiúhoz, hogy átkarolhassa a vállát. Akár egy kiscsibét, a "szárnyai" alá veszi, mert jobb szeret az emberek arcán mosolyt, semmint elkenődöttséget látni. - Mi a gond a munkahelyemmel? - kíváncsiskodik tovább, miközben a másik kezével beletúr a fiú szőke hajába. Most nem a csáberejét akarja fitogtatni, hanem tényleg szeretné megnyugtatni a fiút. Amikor viszont a kor jön szóba, elvigyorodik. - Attól tartok, hogy kétszer is több, mint te. Harmincöt - válaszolja végül, mert minek kendőzze a korát. Ahhoz képest nagyon is jól tartja magát, sehol egy huri vagy sörhas, erre pedig büszke is, mint a fene. - Most te jössz - jegyzi meg egy szélesebb vigyorral, miközben jólesően megdögönyözi az ölelős kezével a kölyök vállát. |
Apró vigyor jelenik meg pofázmányán ahogy a megjegyzést hallja a férfitól. Hát még a bóknál, ami vagy szándékos utalás hogy egy csónakban de legalábbis hasonló tutajban eveznek vagy véletlen. Mindenesetre mint ahogy a Simsben is, egyre zöldebb és magasabb az ismerkedési jelző, már már maximumom van, mikor Caleb kijelenti hogy már egy becserkészett halacska. Pedig őtt a kor sem zavarná, de nem merne Death útjába állni, mert hiába edz ő többet a bátyja még egy papuccsal a kezében is veszélyesebb. Láthatóan a válaszra csökken a jókedve és halványul a mosolya is. Bár feltételezi hogy nem ismeri ikertestvérét, különben nem így ismerkednének. - Hű, kicsi a világ. A bátyám is ott tanul, normál szakon. De akkor gondolom nem olyan régóta lehetsz ott, mert ő se válogatós típus és lássuk be a hozzádhasonló srácokat már mind "felfalta" ott. - Sajnos nem, én magamat tanítom és mellette elvállalok ezt azt. Viszont legalább meg van az a férfi hangulata a lakásunknak, így szülők nélkül. - mosolyodik el, mert nem véletlen hogy elmentek onnan. Elég idősnek érezték maguk. Noha Dommiel továbbra sem elég önálló. - Kár... - sóhajtja szinte már lebiggyesztett ajkakkal. - Mondtad volna hogy itt dolgozol... - csóválja fejét végül elmosolyodva, mert hát attól még öribarik lehetnek amíg Death nem tud róluk. - De ha már a kornál tartunk... te hány éves is vagy? |
- Akkor csak elkerültük egymást - vonja meg a vállát, ajkain még mindig nyugodt mosollyal, mely akkor sem tűnik el, amikor az edzési módjára kap megjegyzést, ellenben enyhén megemeli a szemöldökeit az utalásra. - Valakinek nem is áll jól - kacsint egyet, túllendülve a dolgon, az egyértelmű célzáson viszont nehezen tud, már ami a kis simit illeti. Mondjuk a fiú mosolyaiból és amúgy a viselkedéséből is sejtette a tudatalattijában, hogy egy csapatban játszanak, de azért reggel mégsem fog letámadni egy ilyen angyalképűt az edzőterem öltözőjében, kétes feltételezésekre alapozva. - Örvendek - böki ki még a kézfogás mellé, aztán folytatva a pakolást, megrázza a fejét. - Nem, de nem is olyan rossz ötlet. Könnyebb az ismerkedés, és láthatóan sok a csinos fiú is erre - vigyorodik el féloldalasan. Na nem mintha a nőket megvetné, de most nem látja semmi okát, hogy ezt külön kiemelje. - A Hampsteadban oktatok művészetet meg ilyesmit - válaszolja meg végül a kérdést. - És te? Amilyen fiatalnak tűnsz, még kiderül, hogy ott tanulsz te is - pillant rá egy rövid momentum erejéig, mielőtt behúzná a sporttáska cipzárját, és felkapná a vállára. Valahol reméli, hogy a szőkeherceg nem olyan fiatal, mint amilyennek kinéz, máskülönben erről a körről is lemondhat. Szóval, mielőtt még a névjegykártyájával villogna, megvárja a szemrevaló kölyök válaszát. |
Éppen csak beírja a számokat, így mikor meghallja a hangját rápillant a telefonról. - Pedig... havonta néhányszor megfordulok itt is, de inkább a parkban futok... - mosolyogja bájosan. - Csak rendben tartom magam, nem célom vadállat mód... - tesz enyhe utalást, és lévén hogy ikrek s sokban hasonlítanak Deathel nem veti meg hogy csakúgy tudtára adja a másiknak hogy nem csak a lányok mozgatják meg a fantáziáját, ígyhát mutató ujjával a megjegyzés mellé finoman végig húzza karján, mikor már pulcsi van rajta. - Balthazar... - mutatkozik be ő is és természetesen kezet is fog. - Itt dolgozol? - érdeklődi meg, bár valami azt súgja neki, hogy nem. Arról pedig még fogalma sincs hogy az iskolában dolgozik a férfi, ami azt jelenti számára, hogy tiltott gyümölcs, mert az Death vadászterülete... |
Még épp elkapja a fiú féloldalas mosolyát, amelyre hasonlóval válaszol, de aztán tesz egy újabb fordulót, hogy lemoshassa magáról a habot. Nem húzza sokáig a zuhanyzást, miután leöblögette magáról a tusfürdőt, elzárja a vizet és visszatekeri a dereka köré a törülközőjét, hogy úgy sétálhasson vissza az öltözőbe. - Még nem láttalak itt - szólal meg, valamiféle beszélgetést kezdeményezve az egyedüli öltöző társával, persze csak akkor, ha amaz még nem csacsog a telefonján. - Caleb vagyok - nyújtja a kezét az előbbi feltételek mellett, utána pedig nekiáll megszárítkozni, hogy felöltözhessen. Nyáron általában nem szokott nagy ügyet fordítani a procedúrára, kényelmesebb a napon megszáradni, ilyen időjárás mellett azonban kénytelen alapos munkát végezni, máskülönben fekhet majd hetekig az ágyában. Félreértés ne essék, szeret azért pihenni is, de annál jobban kedveli a tevékeny mindennapokat. Szóval eltart egy ideig, amíg mindenhol szárazra nem dörzsöli magát, aztán jöhet csak az öltözködés. Szokásos farmer, egy egyszerű, szürke póló, fölé pedig egy vaskosabb, méregzöld, kötött kardigán oldalgombolással és magasított nyakrésszel. Miután a cipő is a lábán van, akkor ő is a tükörhöz lép, hogy megigazítsa a frizuráját. Nem tollászkodik sokat, egyszer-kétszer végigtúrja az ujjaival a haját, majd visszalép a szekrényéhez, hogy a maradék holmikat visszadobálja a táskájába. |
Hah, Köszönöm! - túr a saját tincsei közé megjátszva a nagy modellt, mielőtt attól tartana hogy kiverik a fogát. De szerencsére ilyesmiről szó sincs. - Az sajnos nem kizárt... - bólint egyet, na de aztán nem tartja fel az illetőt látva hogy még dolga akadt. Szóval kimegy és nem, nem csukja be az ajtót, mert ő sem emlékszik rá hogy csukott ajtónál jött volna be, na meg nem is annyira figyelmes ilyen téren. Így hát anélkül hogy becsukná az szkeérnyéhez lép, amit kinyit és miután átvette a tiszta ruháit, még a tükörjében igazít a séróján biztos ami biztos alapon, ha már szárítani nem akar rajta. Ekkor viszont akaratlan is megérzi magán valaki tekintetét, amit először betudd egy kis paranoiának, amit szintén betudd annak hogy bizonyára ez örökletes mert nem ő lenne az egyetlen dilibogyó. S ez ígyis lenne, ha nem találkozna a tükörben a figyelő szempárral, ami ha csak néhány pillanatig is de figyeli. Persze nem esik kétségbe, minek után néhány mondatból leszűrte, hogy nem egy agyontaposos fickóról van szó. Még egy Deathféle mosolyt is megenged magának, talán szélesebbet is. No de aztán becsukja a szekrény ajtaját és előszedi mobilját hogy már most rendelhesen valamit, hogy mire haza ér már az ajtónál álljon a futár a hamival és ne Deathet kelljen hallgatnia, hogy milyen lassú már megint. |
Ahogy mindent előszedett, és a felesleges cuccait is elpakolta, felnyalábolja a tusfürdőt, a törcsijét a dereka köré csavarja - mégse hót pucéran vágjon át az öltözőn -, majd elindul, hogy végre felfrissülhessen és ne ragadva menjen be dolgozni a suliba. Ő is eléggé el van bambulva, azon tűnődik épp, hogy vajon melyik osztállyal lesz órája, na meg hogy azokkal hol hagyták abba legutóbb, szóval őszintén szólva fel sem tűnik neki a töpszli, aki olyan nagy kárt nem okoz benne. A könyöke a karjának ütközik, de mivel jómaga meg sem rebben, nem csoda, hogy csóri kölyök a lendülettől majdnem hanyatt vágódik a csúszós padlón. Természetesen utánakap, azonban nem kell a segítsége a szöszi megtartásához. Először persze kissé aggódva néz rá, de a kijelentésénél elneveti magát. - Tényleg jól áll, kölyök - vigyorodik el, majd már épp lépne tovább, amikor ismét megszólal a szőkeherceg, szóval megáll, és félig visszafordul felé. - Neked jobban fájt volna, ha hátra esel - veregeti meg a vállát finoman, barátságos mosollyal az arcán, aztán tényleg besétál a zuhanyzókhoz, ahol egy gyors mozdulattal lekapja magáról a törülközőjét, és az egyik akasztóra helyezi azt, mielőtt beállna valamelyik zuhanyrózsa alá. Sóhajt egy elégedettet, amikor az első forró cseppek végiggördülnek a bőrén, és utána is csak ácsorog ott néhány percig, kiélvezve a meleg víz lazító hatásait. Na de azért nem bambul sokáig, nekilát a mosakodásnak, ami bizony mindenre kiterjedő. Nem valami szégyellős típus, és otthon is össze-vissza szokott forgolódni pancsolás közben, így most sem marad a fal felé fordulva, hanem ide-oda lépked. Amikor épp úgy fordul, hogy az öltözőre is ráláthasson - hacsak nem csukta be az ajtót a szöszke -, akkor vet egy pillantást a kölyökre is - feltéve, ha még ott van -, és meg kell hagyni, megmozgatja a fantáziáját a mondhatni törékeny külleme. Mondjuk hamar eltereli a gondolatait, mert egyrészt bele akar férni zuhanyzás után a gatyájába, másrészt olyan fiatalnak tűnik a "jó sérós", hogy simán pedofilnak számítana mellette. |
Bár ő inkább a szabad levegőn lévő futást díjazza, néha azért az edzőterem is szóba jöhet, elvégre ott nagyobb a választék, na meg elleshet jobbnál jobb trükköket, kaphat jó tanácsokat. Na nem mintha sport őrült lenne, vagy annyira odafigyelne az egészségére, de azért bátyjánál kicsit óvatosabb szeret lenni. Így nem csoda hát, hogy benézett egy két órára. Eleinte csak a futópadokat használta, de kipróbálta a súlyemelőket, hasizmozott is kicsit, de azok nem az erősségei, így végül a kellemes fáradságos mozgalmas idő után, felkapja törölközőjét és tiszta ruháit, ami csak egy tiszta felső és pulcsi, aztán a zuhanyzóba sétál, hogy kicsit felfrissüljön, aztán szerezzen kaját és végülis hazavihesse maguknak. Éppen akkor végez mikor a férfi belép. Ő akkor már tapicskol kifele a haját törölgetve, mert az is vizes lett igy akkor már azt is megmosta. Node ha nem is fejeli meg a férfit, könyökével ígyis biztosan eltalálja, mert a fején a töcsivel nagyon nem lát ki. Ennek kövvetkezményeképp pedig megcsúszik a megszokott nedves, vizes zuhany kő padlóján. Nem esik el, mert oldalt még meg tud kapaszkodni, de kishíján majdnem hanyatvágja magát. Szerencsére a fehércsempébe nézve minden kárpótolja. - Oh de jó a hajam! Meg se kéne szárítani... - állapítja meg félhangosan, majd ha még ott ácsingózik Cale, úgy odafordul. - Nem vagyok egy agresszív típus, szóval őszintén mondom nem akartam... - mondja, csak mert tanult a tévéből s tudja hogy vannak azok a bizonyos pacsirták akik előszeretettel szinte már vágynak arra hogy valaki beléjük kössön, aztán ők majd "önvédelemből" agyon tapossák csórit. |
Kétféle ember létezik a világon; az egyik, amelyik legfeljebb az üvegen át figyeli a futópadon izzadó szerencsétleneket - tisztes távolságot tartva a kínzógépek tárházául szolgáló termektől -, míg a másik, amelyik rendszeresen jár edzeni, lehetőleg heti öt alkalommal. Caleb inkább az utóbbi tábort gyarapítja, ugyanis ha teheti, minden nap próbál időt szakítani egy kis kondizáshoz, elvégre az alakját nagyban formáló izmokat nem a kint süvítő szél fogja karban tartani. Persze lehet otthon is mozogni, futni járni, de az izomépítés gépek nélkül szinte elképzelhetetlen. Szóval ennek köszönhető, hogy a mai derűs, ámde hűvös reggelen úgy döntött, hogy munka előtt beugrik egy kis mozgásra. Sajnos az idő szorítja, tehát egy óránál többet nem tud maradni, de így is alaposan megizzasztja magát, aminek végett muszáj lesz megejtenie egy zuhanyt is. - Helló Greg - köszön oda kissé szuszogva, mégis elmosolyodva az egyik ismerősének, majd megindul az öltöző felé. Történetesen otthon hagyta a kis törülközőjét, így kénytelen felhúzni a hasáról a trikóját, hogy abba törölhesse meg a verejtékcseppektől fénylő arcát, és ha már ilyen galádul bánik a felsővel, akkor tenyereit is azzal szárítgatja meg. Puszta megszokás, elvégre hamar az öltözőbe kerül, onnét pedig egyenes útja lesz a zuhanyzóba. Csöndesen hümmögve, dúdolgatva szedi ki a szekrényből a táskáját, és készíti elő ráérősen a törülközőjét, és a tusfürdőjét. |
 Olyan 5 perc után odajött hozzám egy harmincas éveiben járó hölgy. - Elnézést kisasszony, de ezek a gépek foglalva vannak a csoportosan edzők számára. - egy halk sóhaj hagyta el a szám, majd a nőre néztem. - Értem. - vontam meg a vállam, majd lesétáltam a gépről. Nekidőltem egy falnak és körbe tekintettem a teremben. A futópadokon volt az egyetlen csoport , így azokon kívűl bármit használhattam, ami a teremben helyezkedett el. A szobabicikliket néztem ki magamnak, mivel azt leszámítva már, csak ilyen súlyemelős dolgokat lehetett itt találni, én pesig utáltam nehéz dolgokat emelgetni. Persze megtudok emelni nehéz dolgokat is,mde mindig félek, hogy leejtem, vagy elesem , esetleg agyonütök velük valakit. Mikor már a biciklik mellett álltam, megpillantottam egy sötéthajú férfit, aki valamiféle súlyzós izét csinálhatott, elég dinamikusan. - Szerintem nem ártott neked szegény gép- jegyeztem meg ránézve.
|
 Úgy szökőévente egyszer eljöttem az edzőterembe. Általában otthon is szinten tartottam magam, de azért néha elkellettek a gépek is, amit valljuk be, elég kevés ember tart otthon...
Eleve edzőcuccban - egy fehér trikóban, sötétszürke tréningnadrágban és sportcipőben - érkeztem, és úgy voltam vele, hogy ha végzek, majd átöltözöm. Odaérve azonnal átnéztem a terepet, és úgy tűnt, hogy megint valami csoportos foglalkozás van. Pff, szánalmas. Szinte mindig, amikor itt vagyok, egyszerre ugráltatnak pár hülyét tököm tudja hány dollárért, ahelyett, hogy szépen eljönnének meguktól, és nem hallgatnának arra a díszbuzira, aki ezeket tartja. Szánalmas.
Mivel éppen a futópadokon szívatta őket, úgy döntöttem, hogy azt most akkor kihagyom. Egy gyors bemelegítés után nekiestem az egyik kondigépnek. |
[22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Olyan 5 perc után odajött hozzám egy harmincas éveiben járó hölgy. - Elnézést kisasszony, de ezek a gépek foglalva vannak a csoportosan edzők számára. - egy halk sóhaj hagyta el a szám, majd a nőre néztem. - Értem. - vontam meg a vállam, majd lesétáltam a gépről. Nekidőltem egy falnak és körbe tekintettem a teremben. A futópadokon volt az egyetlen csoport , így azokon kívűl bármit használhattam, ami a teremben helyezkedett el. A szobabicikliket néztem ki magamnak, mivel azt leszámítva már, csak ilyen súlyemelős dolgokat lehetett itt találni, én pesig utáltam nehéz dolgokat emelgetni. Persze megtudok emelni nehéz dolgokat is,mde mindig félek, hogy leejtem, vagy elesem , esetleg agyonütök velük valakit. Mikor már a biciklik mellett álltam, megpillantottam egy sötéthajú férfit, aki valamiféle súlyzós izét csinálhatott, elég dinamikusan. - Szerintem nem ártott neked szegény gép- jegyeztem meg ránézve.
Úgy szökőévente egyszer eljöttem az edzőterembe. Általában otthon is szinten tartottam magam, de azért néha elkellettek a gépek is, amit valljuk be, elég kevés ember tart otthon...
