Témaindító hozzászólás
|
2015.09.17. 18:42 - |
Nem túl nagy, de ahhoz éppen elég, hogy jól mutasson. A partján egy kicsi, elhagyatott kunyhó áll, több horgászstég is belenyúlik. Mivel nem mélyük hirtelen, meleg időben nyugodt szívvel használható strandként is. |
[8-1]
 - Hm, ja. Nagyjából ugyanígy vagyok én is - mosolyodtam el halványan az "aztakurva" kijelentésére. Tulajdonképpen én se tudnék sokkal jobbat válaszolni, ha valaki ezt így benyögné nekem.
- Eh, értem - mondtam. - Hát az... az is szopás - tettem hozzá.
Úgy tűnt, akkor nem én vagyok az egyetlen, aki itt tervezi tölteni az éjszakát. Bár nem számítottam senkire. Na nem baj, jó lesz ez így is. Maximum kinyírjuk egymást reggelig, ha arra kerül a sor.
- Nekem is ugyanez a tervem - mondtam. |
- Aztakurva - adtam le a rövid reakciót.
Láttam már haláleseteket bulikon. Egy srác simán túladagolta magát és reggelig nem vettük észre, hogy halott. Ezernyi alkohol mérgezést láttam, amibe meg is haltak. A lány viszont nem bűzlött az alkoholtól. Nem is volt kórház illata, szóval onna nnem jöhetett. Elég sokszor jártam oda törött testrésszel, az ember, szerintem átveszi a szagát. Plusz nem is volt rajta semmi köpeny, vagy fehér cucc, ami világítana róla. Betépettnek, meg nem tűnt. Igazán szar lehetett neki.
- Szokványos, alkoholmentes akartam maradni, szóval kidobtak ide - hadartam el röviden.
Ha az ember nem iszik, akkor rögtön ünneprontó. Mindig full részegen és józanon is lehet ismerkedi, bár az előzőt elküldenék az anyjukájukba. A részeg ember ígyis, úgyis a nevetség tárgya lenne. Bármilyen esetben. Én is szoktam inni, de nem annyit, hogy csecsemő szinten tudjak csak beszélni.
- Dorian - mutatkoztam be röviden . -Egész éjjel itt fogok lenni, szóval lerázásomra nincs esély. |
 - Őszintén? Tulajdonképpen majdnem meghaltam egy buliban - feleltem. Talán túlságosan is olyannak tűnhettem, mint aki leszarja az egészet. Persze utólag már úgyse tudtam volna vele mit kezdeni, úgyhogy tök mindegy is volt. - És ezt most értsd szó szerint - tettem hozzá, mielőtt esetleg arra gondolhatott volna, hogy valami hisztis picsa vagyok, aki kiakad minden szaron. Mondjuk nem éppen úgy néztem ki, de hát láttam én már mindenféle embert, akik mindenfélét gondoltak rólam.
- És veled? - dobtam vissza a kérdést a srácnak. Ahogy elnéztem, és a szavai alapján ő is rendesen megszívhatta... de nálam tutira nem jobban. Voltak érdekes sztorik az életemben eddig is, de a mai mindent vitt. Egy pár napig biztosan kerülni fogom a sulit.
- Eh, akkor mindegy - legyintettem. Bár nem is tudom, mire számítottam, amikor ezt megkérdeztem. - Ja, amúgy Amethyst vagyok - böktem oda valami bemutatkozásfélét csak úgy mellékesen, hogy azért ne full névtelenül társalogjunk. |
Szóval igazam volt és ő is szerencsétlenül járt. Azon gondolkoztam, hogy jó lenne beszélgetésbe kezdeni vele. Hiszen én, reggelig el nem megyek innen. Sötét volt, és reggele szerintem már a bátyjám hangos mikrofonnal fog a fülembe ordítana. - És mi a fasz történt? - kérdeztem rá. Általában nem szeretek beszélgetni, de nem fogok némán állni felette. Elég ijesztő nek hatnék, akkor. Mint valami bosszúszomjas szellem. Egyet sóhajtottam. Most esett le, hogy milyen szerencsétlen voltam. Mármint saját magamnak, okoztam már nehézségeket, de, hogy egy kívülálló tegye ezt velem. Nem baj, majd visszakapják, alaposan. Nem duzzogásra gondolok, hanem tényleg mrg akarom őket verni. De én mikor nem? - Ázott, ami nem is az enyém. Gondolom mariska van benne. - válaszoltam. Rajtam minden csupa víz volt, így biztos, hogy az is tönkre van. Autó kulcs a farzsebemben volt, amit meg kellett tapogatnom. Hátha a tóba veszett. |
 Láblógatásomat és gondolatmenetemet egy idegen hang szakította meg. Egy pillanatra össze is rezzentem, ugyanis nem számítottam arra, hogy bárki is megtalál.
- Oh, hogy de még mekkora... - jegyeztem meg, miközben felpillantottam a hang tulajdonosára. A sötétben nem sok mindent tudtam kivenni a srácból, de amennyire látni lehetett, az alapján nagyon úgy tűnt, hogy nedves ruhákban flangál. Tippem szerint valószínűleg a tóban végezhette. Hát, legalább nem én voltam ma az egyetlen, aki benézte a dolgokat... és nem én vagyok az egyetlen, aki itt kibaszottul meg is fog fagyni.
- Van cigid? - tettem fel a kérdést. Tulajdonképpen az se zavart, hogy nem ismertük egymást. Maximum azt mondja, hogy nincs, vagy hogy takarodjak már, mert nem kapok. De az tény, hogy bármit megtettem volna egy-két szál nikotinrudacskáért - az alkalmat pedig nem szalaszthattam csak úgy el. |
Halloween közeledtével elmentünk egy pár sráccal partizni. Jó volt a buli, addig amíg drogok és pia elő nem kerültek. Mármint betoltam volna nehány sört, de vezettem. Részegen, ha vezetnék egy balfasz zsaru e lkapna és abból megint csak a testvéreim jönnének ki szarul. Második lehetőség, hogy tönkretenném Vicky autóját, ami miatt kinyírna. Volt még régebben egy eset, és a javítást nekem kellett fizetni. Egész nyáron melózhattam. Szóval, nem akartam megkockáztatni. A hülyegyerekek viszont le akartak nyomni a torkomon pár cuccot. Végül, amikor huszadzorra is ellenkeztem, elránbattak a tóhoz. Simán itt hagytak. Telefonom a kocsiban maradt, nem akartam betépett őrültek nézzék át a mobilom. Még irnának az exemnek. Így nem hívhattam fel Victorékat, hogy másszanak el értem. Persze nem úsztam meg ilyen könnyen, még a tóba is beledobtak. Így simán eléjszakáztam volna itt. Tehetetlenségbemben a tó körül jártam. Hamarosan megláttam egy lámyt, aki szerintem ugyan úgy pórul járt.
- Látom, neked is szopásd volt - szóltam hozzá. |
 A buli tulajdonképpen unalmasnak nem volt mondható, de azért a terveim közt nem az szerepelt, hogy egy életreszóló sokkot szerezzek. De legalább megtanultam, hogy néha jobb, ha nem basztatom az embereket.
Haza se akartam menni, köszönhetően annak, hogy a nevelőszüleimmel rohadtul nem fényes a kapcsolatom, és még tutira nem is alszanak, egy újabb konfliktushoz pedig marhára nem volt kedvem. Először azon filóztam, hogy legalább Damiennek küldök egy üzenetet, mint annak, akit egyáltalán érdekel a sorsom a családban, hogy valószínűleg ma nem megyek haza, de a kibaszott telefonom is eltűnt. Valószínűleg még a kastélyban veszíthettem el. Ez abszolút nem az én napom volt.
Valami olyan helyet kerestem, ami a várostól is, de a buli helyszínétől is elég távol van. Mivel az erdőben is megfordult egy-két ember, inkább a tó felé vettem az irányt. Az idő elég rendesen lehűlt, de ez nem igazán tűnt fel mindaddig, amíg le nem tettem magam az egyik horgászstég szélére és szinte teljesen le nem álltam a mozgásban. Na, tökmindegy... Éjszakáztam már én kint a hidegben. Mondjuk, nem éppen ősszel, ujjatlanban, szoknyában meg neccharisnyában. De ez is jó lesz... Úgyhogy csak üldögéltem a stég szélén totál egyedül és az elmúlt időszakot próbáltam feldolgozni. |
Nem túl nagy, de ahhoz éppen elég, hogy jól mutasson. A partján egy kicsi, elhagyatott kunyhó áll, több horgászstég is belenyúlik. Mivel nem mélyük hirtelen, meleg időben nyugodt szívvel használható strandként is. |
[8-1]
|