|
Témaindító hozzászólás
|
2015.09.16. 18:09 - |
A bár délelőtt nyit, és éjfélig nyitva is tart. Oldalt találjuk a bárpultot, ahol jobbnál jobb italokat, saját készítésű koktélokat kapni. Valahol az épület végében található egy színpad, ugyanis az esetek nagy részében élőzene megy, a tulaj igazán ennek a híve, legyen az bármilyen műfaj. Bár inkább kezdő, félhíres előadók lépnek fel itt, a hangulat igazán jó szokott lenni. |
[28-9] [8-1]
Kérdésére muszáj volt elgondolkoznom. Igazából még nem merült fel bennem az, hogy itt maradjak az érettségi után, hisz csak a suli miatt jötem ide, aztán visszamehetnék a szülővárosomba... de most elkezdett megformálódni bennem ez is. Hát végül megvontam a vállamat.
- Nem, ez még fel sem merült bnnem... eddig. - feleltem. - De majd át fogom gondolni, még van egy fél évem érettségiig. - néztem rá és elmosolyodtam. Valamit csak mondanom kellett, hiszen édeklődött ez iránt a pasas. Ezek után a bandájáról beszélgettünk és kérdéseimet követően ez is kiderült, hogy mégis miféle zenéket játszanak. Ha lehet még inkább elkezdett érdekelni a dolog, és tovább mosolyogtam, mert úgy éreztem tényleg sikerrel jártam ezen az estén. Mióta ugyanis itt vagyok az unalom még gy percre sem látogatott meg. Küldetés teljesítve. - Hát ez szuper. - reagáltam le a zavait és valamennyire így is éreztem. Ez a fajta zene volt az, amit iazán kedvelek, szóval nem volt meglepő, hogy ilyen reakciót váltott ki belőlem.
Nem sokkal később mégis unatkoztam egy rövid ideig, amikor Trevor félrevnta a testvérét, hogy váltson vele pár szót és véleményem szerint kiossza. Lopva olykor feléjük tekintettem és valóban volt némi szikrázás a testvérpár szempárjai özött. Ó milyen szép is az a bizonyos testvéri szeretet... méláztam el és igazából egyik felem örült, hogy nincs tstvérem, a másik felét pedig megette az irigység. Azonban ez a fajta unalom sem tartott sokáig, mert a pasas hamarosan visszatért a társaságomhoz és persze szabadkozott az aprócska közjáték miatt. Én természetesen biztosítottam róla, hogy túl fogom élni a dolgot, így hát visszatérhettünk oda, ahol abbahagytuk Lucy érkezése előtt. Keeit a combomra tette, én pedig hagytam neki. Szórakozni jöttem ide, hát akkor szórakozok is! Meg aztán nem a semmiért öltöztem fel pont így, legyen már meg a munkám gyümölcse. Az viszont nem kerülte el a figyelmemet, hogy a krapek figyelme olykor l-elkalandozott a húgát keresve, aki továbbra em hagyta el a bárt. Annak ellenére, hogy milyen hevesen vitatkozott vele, látsz9ott, hogy törődik vele.Na igen... a testvéri szeretet... Egyik alkalommal, amikor rám figyelt meghívott egy italra, én pedig ne utasítottam vissza a meghívást, holott tudam, hogy lassan már abba kellene hagynom az ivást, mert az tényleg nem játék egy idő után. De ki akartam rúgni a hámból, meg ztán mégsem mutathato hogy valami kis puhány vagyok így termézetesen elfogadtam az italt.
Odáig viszont már nem jutottunk el, hogy rendeljünk is valamit, mert Trevor hirtelen, mit aki rajzszögbe ült, felpattant és a táncparkettre rohant. Követtem a tekintetemmel és azonnal meg is illantottam, hogy mi váltotta ki belőle ezt a reakciót. A húga egy pasas társaságában volt, aki immáron a blúzát is letépte róla, a csaj pedig totál részeg volt. Nah tessék, ezzel ugrott az estém.... Felsóhajtottam és a pöulttól figyeltem ahogy Trevor behúz párat a húga zaklatójának, majd a lányra adja a kabátját és elindul kifelé. Úgytűnt rólam el is feledkezett. Én csak a pultra könyökölve megtámasztottam a fejemet és bámultam utána, hátha észrevezi a tekintetmet a hátán. Hát észrevette... vagy csak rájött hogy itt hagyott és megfordult. Szabadkozott és közölte, hogy mennie kell. Erre nem tudtam mit mondani. A lány teljesen kész volt, mégsem marasztalhattam.
- Megértem. - válaszoltam végül és intettem a pultosnak, majd kértem még két italt. Úgy tűnik társaságom már nem nagyon lesz, úgyhogy majd elleszek magamban. Majd miko kihozták le is húztam az elsőt...
/kör vége, köszönöm a játékot^^/ |
Alig láthatóan, de félrehúztam kissé a számat Kara válaszára. - Értem..nem gondolkoztál el még azon, hogy itt maradj és itt folytasd az életed? - kérdeztem mosolyogva, bár nem mintha nekem túlságosan is sok vizet zavarna az, ha el menne. Hiszen csak egy estére akarom őt, semmi többre. Najó lehet akár több éjszaka is kisül ebből, de semmikép sem kapcsolat. Így arra sincs szükségem, hogy itt maradjon a városba. Miközben végighallgattam a válaszát, megkaptam ugyanazokat a kérdéseket én is. Persze nem bántam, hanem egyszerűen csak válaszoltam. Feltűnt, hogy megleptem őt a munkámmal, de egyben tetszett is neki. Később ezt hangoztatta is, amire csak elmosolyodtam. - Igen, egy bandában.. - bólintottam, majd csak belekortyoltam az italomba. Az újabb kérdésére csak letettem a poharat és halkan megszólaltam. - Főként az ilyen keményebb számokat..rock és társai. - vontam meg a vállamat vigyorogva.
Ezt követően jelent meg a húgom, aki teljes mértékben felcseszte az agyam, így tényleg jó lenne már elhúzni innen és kiengedni a gőzt. Természetesen Kara társaságában. Mikor már engem próbált meg Lucy bemártani, arrébb rángattam őt és felvilágosítottam kicsit. Láthatóan megértette amit mondok, de nem úgy tűnt, mint aki be is fogja tartani. Legfőképp ezt a kijelentéséből következtettem le. Szemeimet kissé összeszűkítettem, úgy néztem le rá. - Főleg nem én? - ismételtem meg, majd csak gúnyosan felnevettem. - Édesem, ameddig nálam baszod meg, kurvára azt fogod tenni, amit én mondok. - helyesbítettem, ami talán kissé ridegnek is tűnhetett, de most nem érdekelt. Mérges vagyok Lucyra és ezt ő is nagyon jól tudja. Miután befejeztem a kis mondandómat visszasétáltam Karahoz, akitől bocsánatot kértem. Szerencsére nem csinált belőle problémát, így folytathattuk a kis beszélgetésünket. Azt pedig csak remélni tudtam, hogy Lucy hazamegy, bár amilyen makacs, biztosan itt marad, hogy engem idegesítsen.
- Hol is tartottunk? - kérdeztem egy mosollyal, miközben közelebb ültem hozzá és kezemet a combjára tettem, remélve nem bánja ő sem. Ha úgy vettem észre, hogy kellemetlen neki, elvettem onnan és a poharamért nyúlva megittam az utolsó korty whiskeyt is. Természetesen próbáltam hidegen hagyni mit is csinál Lucy, de mivel mégis csak a húgom, persze érdekelt, hogy mit is csinál. Itt-ott felépillantottam, aki ekkorra már egy idegen pasassal volt. Homlokomat ráncolva figyeltem őket, majd végül csak visszaemeltem tekintetem Karara. Tudom, hogy Lucy szándékosan csinálja, azért sem fog érdekelni a dolog.
Úgy is tettem, nem vettem figyelembe, csináljon amit akar, nagy lány már. Szóval igyekeztem úgy tenni, mint akit nem érdekel, közben próbáltam csak Karara figyelni. - Meghívhatlak még valamire? - kérdeztem mosolyogva, viszont ekkor arra figyeltem fel, hogy a húgom melltartóban áll az a nyomorék pedig taperolja, nem beszélve arról, hogy éppen az ajkait vette célba. Ettől iszonyatosan ideges lettem, kezem ökölbe szorult és mint akinek elment az esze, felálltam és szó nélkül elindultam feléjük. A húgomat karjánál fogva elrántottam onnan, majd egy jobbost adva annak a görénynek a földre küldtem. Legszívesebben bevertem volna a képét, de nem tettem. Egy utolsó ütés után levettem a kabátomat és Lucyra terítettem. Teljesen megfeledkeztem Kararól, pedig annyira jól indult minden. De mégsem hagyhatom, hogy megerőszakolják a saját húgomat. A lány teljesen részeg volt, azt sem tudta hol van vagy mit csinál. Karjaimba kaptam hát és elindultam vele. Ekkor jutott eszembe Kara. Homlokomat ráncolva fordultam vissza hozzá, majd csak egy sóhaj kiséretében odasétáltam hozzá. - Ne haragudj..mennem kell.. - csak ennyit nyögtem ki, majd csak hátat fordítva neki kisiettem húgommal a karjaimban. Természetesen sajnáltam, hogy nem lett ebből az estéből semmit és ezért Lucyt hibáztattam, hiszen mégis csak megkértem, hogy menjen haza, ő ehelyett itt maradt és ez lett belőle.. |
A bátyám azt mutatta, hogy nyugodt és először úgy is válaszolt, de tudtam, hogy frusztrálja a jelenlétem. Nem is csodálom. A második szurkálódásom után Trevor elvesztette a türelmét és kiragadta a kezemből az italt, majd a kezemnél fogva arrább ráncigált. Nagyon ideges lehet, amit annyira nem szeretek, de ha ez az ára annak, hogy visszatartsam attól, hogy ma megint valami hülyeséget csináljon, akkor megéri. A lány ezek alatt nem csinált semmit csak bambult maga elé, ivott a poharából, vagy játszadozott bele. Nah, ez is csak egy üres fejű kis liba. A bátyám már rég ágyban lenne vele, ha nem jöttem volna. Legalábbis az eddig látottak alapján én így gondoltam.
Miután sikeresen elráncigáltak az egyik sarokba jóóval messzebb a lánytól Trevor belekezdett a kis monológjába. Igen, majd szétrobbant az idegességtől.
-Azt teszek, amit akarok és nem szólhat bele senki! Főleg te nem!- mondtam , majd az italomért kezdtem nyúlkálni, ami még mindig a bátyám kezébe volt, de olyan magasra emelte, hogy nem értem el, végül feladtam. Ezután még egy utolsó kérdést intézett hozzám.
-Mint a nap!-válaszoltam pont ugyan olyan hangnemben, mint amilyenben a kérdés érkezett. Ezek után ő visszasétált a nőcskéjéhez, nekem pedig ki kellett találnom valami jót. Semmiképp nem megyek haza, de vissza sem megyek hozzájuk, mert akkor Trevor megfog és simán kirak innen. Így hát ott álldogáltam egy darabig, mikor egyszercsak odajött hozzám egy srác. A bátyámnál max. egy-két évvel idősebb. Köszönt nekem és megkérdezte meghívhat-e egy itlara. Természetesen igent mondtam. Hozott is nekem két pohár vodkanarancsot. Egymás után mind a kettőt le is hajtottam. Azt hiszem itt jött el az a pont, mikor a józan eszem felmondta a szolgálatot. Ezután a pasi felkért táncolni.
-Miért ne?-mondtam ezért a parkettre mentünk és elmentünk táncolni, ami körülbelül annyiból állt, hogy a zenére ugráltunk föl és le. Itt már teljesen elfelejtettem hol is vagyok pontosan, vagy miért is jöttem ide. Egy idő után nagyon melegem lett, ezért levettem a bolerómat és levágtam egy székre, de a meleg nem enyhült, sőt talán még erősödött-Nagyon melegem van-mondtam srácnak, akinek még a nevét sem tudtam. Ő közelebb hajolt hozzám és a fülembe súgta: -Akkor vedd le a pólódat!
A póló alatt természetesen már nem volt semmi, csak a melltartóm. Az ajánlatára elkezdtem habozni, hiszen, ha nem is tudtam hol vagyok, annyi még volt bennem, hogy nyilvánosság előtt sosem vetkőznék le! Ezért a pasas úgy gondolta, hogy intézkedni fog. Fogta magát, odajött és letépte rólam a pólót, ami elszakadt. Ott álltam a táncparkett közepén egy idegennel melltartóban. A férfi arcán kaján vigyor jelent meg. Megindult felém és az ajkai vészesen elkezdtek közeledni az enyéimhez..... |
Úgy tűnt Trevornak tetszik, hogy egyet értettem vele, és eme érzésének hangot is adott pér szóban. Ráadásul ő maga is konstatálta, hogy valószínűleg sikerrel járt abban a tekintetben, hogy végül is (elmondűsa szeint)hozzám hasonló társaságot keresve jött ma este ebbe a bárba. Erre én egyszerűen csak elmosolyodtam és csak ezek után értünk egymás hátterének a kielemzésére. Először rajtam volt a sor és feleltem a kérdéseire, és úgy tűnt továbbra is érdeklődik a múltam iránt, ugyanis tovább kérdezősködött.
- Igen, a tanulmányaim miatt jöttem ide. - bólintottam a második kérdésére. - De ez az utolsó tanévem, szóval lehet hogy el fogom hagyni a várost. - magyaráztam neki, miközben belekoryoltam az italomba, mely immáron az este során a harmadik volt. Lassanként a hatását is érezni kezdtem, nem azét mert nem bírom az alkoholt, hanem egyszerűen nekem nem is igazán szabadna innom.... De persze néha azért megengedhetek magamnak némi rosszalkodást, amiről pedig nem tudnak az nem fáj nekik...
Trevor készségesen végighallgatta a válaszaimat, még egy mosoly is megjelent az arcán, amit idővel viszonoztam. Végül, mikor végeztem a válaszadással én is visszapasszoltam neki a krdéseket, melyeket feltett, ő pedig szintén megválaszolta azokat, anélkül, hogy különösebben zavartatná magát. Úgy tűnt, hogy számára ez talán egy rutin lehet, de az is lehet, hogy tévedtem ezzel kapcsolatban. Azt sikerült eltalálnom, hogy már nem tanuló, bár ezt a küsejéről is meg lehetett állapítani, bár azért még fennállt a valószínűsége annak, hogy egyetemista. Azonban, mint a válaszából kiderült, még csak nem is az, hanem dolgozó felnőtt. Szeretnék már én is ott tartani... de még a gimnáziumot sem tudtam elvégezni....
- Egy bandában zenélsz? Ez nagyon menő. - néztem rá elismerően és újból belkortyoltam az italomba. - Milyen zenéket játszotok? - kédeztem, csak hogy többet megtudjak ról, de a reakciómat egyelőre ezzel le is tudtam.
Csak miuán ezt a témát is jól kiveséztük, akkor jelent meg Lucy, akiről időközben kideült, hogy Trevor húga.A pasas jól ki is osztotta a körülbelül velem egyidős lányt, aki szintén nem hagyta annyiban a dolgot. Vagy legalábbis valami olyasmit csinált. Trevornak azonban egyáltalán nem volt ínyére a húga jelenlte, legalábbis ezt vettem le az arckifejezéséből és a szavaiból. Egyszer csak, amikor úgy tűnt tényleg megelégelte, szóval egy mosollyal az arcán elnézést kért, majd elhúzta a húgát és gondolom váltott vele pár szót. Én csak bólintottam, tőlem csináljanak, amit akarnak.. Amíg várakoztam iszogattam még az italomból s amikor nem akkor a pohár aljával játszadoztam, hogy elfoglaljam magam. Nem sokkal később tért vissza a pasas és rögtön szabadkozni kezdett Lucy viselkedését illetően.
- Ugyan hagyd. - mosolyodtam el. - Nem volt olyan vészes. |
Amint látom sikeres volt a kis bókolás és a többi, ugyanis már most látom mennyire másképp is áll Kara ehhez az egészhez. Biztos vagyok benne, hogy ha így folytatom befogja adni a derekát, ez pedig nekem egy tökéletes hír. Már ki kell engednem a gőzt, amit rohadt régtől bent tartok. Hála Haydennek, ugyanis amióta ismerem..szinte nem volta nővel. Ennek pedig okát egyáltalán nem értem. Bár biztosan csak annyi az egész, hogy túl sok időt töltöttem a társaságában, így időm sem volt másra. - Örülök, hogy egyet értesz. - mosolyodtam el, majd lehúztam az utolsó korty whiskey-t is. Ezután azonnal intettem a pultos csajnak, hogy jöhet a következő, természetesen Karanak is. Nem az volt a célom, hogy leitassam, ahogyan jómagam sem akartam holt részeg lenni, csupán azt szeretném, ha jól éreznénk magunkat. Hogy simán letudjuk küzdeni gátlásainkat, vagyis nekem ezzel nincs problémám, de mivel Karat nem ismerem, lehet neki szüksége van rá. Nekem persze ezzel semmi bajom sincs, ezért is hívom meg őt akár több italra is.
- Igen, eddig nagyon úgy néz ki, hogy azzal.. - értettem ezt a siker részre, ugyanis valóban így gondoltam. Ha minden jól megy Kara rá fog bólintani arra, hogy együtt távozzunk innen, és azt csak garantálni tudom, hogy mind a kettőnknek jó estéje lesz. Ezt követően tértem át kicsit az ismerkedős részre, amit reméltem, hogy nem bán. Már ha az esti programmal beszélgetek - najó ez kissé nyersen hangzott -, tudjak meg róla pár dolgot, na meg én sem fogok elhallgatni mindent. Felőlem aztán kérdezzen vissza, nagyon szívesen válaszolok. A kérdéseim után úgy tűnt őt sem zavarja kíváncsiskodásom, így egy mosollyal az arcomon hallgattam végig. - Szóval két éve..és mi vett rá arra, hogy ezt a várost válaszd? Vagy maga a tanulmányok? - kérdezősködtem tovább. Szóval azt megtudtam, hogy még tanuló. Ami nem annyira veszett ügy, ugyanis Lucy is tanul, és bőven elmúlt 18. Így csak remélni tudtam, hogy Karaval is ez a helyzet, ugyanis nem hiányzik az, hogy egy kiskorúval hemperegjek az ágyban.
- Valóban nem vagyok az.. - vigyorodtam el, miközben megvontam a vállamat. Enyire nyilvánvaló lenne? Bár nem meglepő, hiszen jóval öreggnek festek a kiscsajtól. - Nem, nem vállaltam.. Egy lemezboltban dolgozom, mellette pedig egy bandában zenélek.. - válaszoltam, majd csak biccentettem a csapos csajnak, ezzel megköszönve az italokat. Viszont időm sem volt tovább kérdezősködni, ugyanis váratlanul megjelent Lucy. Ötletem sem volt mit is keres itt, de van egy olyan érzésem, hogy nem lesz jó vége annak, hogy ide jött. Miután Kara után érdeklődött, bemutattam őket egymásnak, természetesen még időben tisztáztuk a dolgot, hogy Lucien csupán a húgom, nem a barátnőm, az exem vagy holmi dugó pajtim. Még az hiányozna, hogy a saját testvérem üldözze el a mai esti programom. Kara egy vonzó lány, aki ráadásul még jófej is. Kell ennél több?
Miután ráförmedtem Lucyra, a lány igyekezett visszavágni, vagy legalábbis nekem nagyon úgy tűnt. Van egy olyan érzésem, hogy az estémet akarja tönkre vágni, de abból nem fog enni. Nem hagyom, hogy a hisztijével elijessze Karat. Próbáltam higgadt maadni és annak is tűnni, de a húgom kezdett kihozni a sodrából. Nem beszélve arról, hogy itt vedel mellettem, mert azt teszi. Fogalmam sincs hanyadik pohárral ihatta meg azt a szemetet, de mivel alapból nem szokása inni, van egy olyan érzésem, hogy nem kell neki sok, hogy kiüsse magát. - Szerintem ez nem rád tartozik, Lucy.. - válaszoltam halkan, de próbáltam nem bunkó lenni. Közben félszemmel Kara-ra pillantottam és próbáltam leszűrni a pillantásaiból, mit is gondolhat most. De amit ezután mondott a kisasszony, kiütötte nálam a biztosítékot. Tényleg azért van itt, hogy közbeszóljon ebbe az egészbe. Nem hülye lány, biztosan látja, hogy bejön nekem Kara és az a tervem, hogy felszedjem őt.
Végül vettem egy mély levegőt, kivettem húgom kezéből az újabb pohár vodkanarancsot, majd megragadtam a kezét. - Kara..megbocsájtasz egy percre? - kérdeztem egy mosollyal az arcomon, bár az a mosoly nem éppen volt őszinte. Kicsit megrántva Lucy kezét húztam el arrébb, hogy beszélni tudjak vele. - Tudom mit akarsz ezzel elérni, de nagyon gyorsan verd ki a kis fejedből.. - néztem rá szúrós tekintettel. - Azt ugyan nem értem, miért is teszed..de jobb lesz ha hazamész, még szépen mondom. Ez az én életem..ne próbálj beleszólni.. Világos voltam? - kérdeztem ingerültem, majd csak elengedtem a kezét. Nem akartam így beszélni vele, hiszen mégis csak a húgom, de nem tűröm el, hogy tönkre tegye az estémet. Miután ismertettem a szabályokkal, vissza is mentem Karahoz. Még egy pillantra visszanéztem húgomra, majd újra a feketésgre emeltem tekintetem. - Ne haragudj a viselkedése miatt.. A suli kikészíti..sosem iszik, amit ma úgy tűnik bepótolt..Ezért is viselkedett így.. - próbáltam megmagyarázni a dolgokat, remélve el is hiszi a lány. |
Úgytűnt miután megérkeztem Trevor nem vett észre, csak akkor mikor szóltam hozzá. Nagyon el volt foglalava lánnyal. Ajjaj, nehezebb lesz, mint gondoltam. Láttam rajta, hogy eléggé felidegesedett, mikor meglátott. Bár nem ez volt a célom, de legalább kicsit kizökkentettem a hős szerelmes szerepéből. Ezután elég mogorván meg kérdezte mit keresek itt. Biztos vagyok benne, hogy nem gondolta komolyan ezt a kérédést, természetesen nem fogom elmondani, legalábbis az igazat nem.
-Ugyan már, mi ez a mogorva hangnem?-kérdeztem nyájas mosollyal-Én csupán csak eljöttem kicsit szórakozni. Tudod az egyetem fárasztó dolog-néztem a bátyám szemébe, majd lemondóan legyintettem-Áh! Honnan is tudhatnád? Te el vagy a magad világába! Hajnalig járod a bárok, délben kelsz, ezért nem eszel reggelit, de ha neked ez így jó...-emeltem fel a kezeimet védekezőleg. Simán tehettem volna egy említést a sok nőjére is, de úgy gondoltam még várok vele picit.
Közben megjött az italom. Egyből belekortyoltam, ami lehet nem volt a legjobb ötlet. Ugyan is valamiért arra számítottam, hogy olyan íze lesz, mint a narancslének. Hát tévedtem. Egy fura érzés fogott el. Az ital szétáramolt a testemben és melegség töltött el. És úgy éreztem teljesen el lazulok, ami be kell, hogy valljam az egyetemi stressz után nagyon jó érzés volt. Ezután úgydöntöttem, ki a franc fogja kortyonként meginni ezt a mennyei nektárt? Lehúztam egybe az egészet és rögötn rendeltem még egyet.
Ezután a bátyám bemutatott a lánynak és természetesen elárulta neki, hogy a húga vagyok. Na jó, mostmár tuti, hogy kell neki ez a csaj! Azért mondta el neki, hogy nehogy azt higyje, hogy ő meg én együtt vagyunk, hiszen akkor rögtön elijesztené a csajt. Úgy érzem itt az idő a titkos fegyverre. Miután kezet fogtam a lánnyal bájosan elmosolyodtam-Örülök Kara!-mosolyogtam.
-Szép fogás tesó!böktem oldalba Trevort széles mosolly, majd rá is kacsintottam. Remélve, hogy a lány úgy értelmezi, hogy ő is csak egy a több közül. Közben lehajtottam a második italt is amitől már megborzongtam. Hogy lehet, hogy én eddig ezt nem próbáltam ki? És ismét rendeletem még egyet. |
Meg kellett hagyni a pasas mindent megtett azért, hogy a kedvemben járjon és hogy elfogadtassa magát velem, ai igazén tetszett és kezdtem egyre jobban megkedvelni. UGyan még mindig voltak bennem kétségeik, de mosolya és tekintete elég meggyőzően hatott. Udvariasan szólt hozzám a bemutatkozásomat követően és a kézfejemet is megsimította, én pedig csak elmosolyodtam. Mégsem ígérkezett annyira rossznak ez az este és kezdtem azt érezni, hogy még valami jó is kisülhet ebből az egészből.
- Szerintem is jó választás volt. - értettem egyet Trevorral és újból a poharam mögül sandítottam rá. A kérdéemre is hamar megkaptam a választ, ami igazán hízelgő volt. Kicsit talán túl hízelgő is, de azért még belefért. uszá volt ismételten elmosolyodnom. Ezek szerint tudja hogyan kell egy lánynak bókolni, bár az eddig együtt eltöltött rövid idő után ezen már egyáltalán nem lepődtem meg.- Ezek szerint akkor sikerrel jártál. - konstatáltam magabiztosan és közben magamban azt is megjegyeztem, hogy valószínűleg az én estém is jóval tartalmasabb lett azzal, hogy idejöttem.
Beszélgetésünk hamarosan az ismerjük meg egymás témakör felé terelődött, amit lássuk be nehezen lehetett volna elkerülni és igazából nem is akartam.
- Csak két éve jöttem ide - válaszoltam meg rutinosan a kérdését. - és sajnálatos módon még tanulok. - feleltem rutinosan, mindemellé lebiggyesztcve az ajkamat. - És veled mi a helyzet? Nem tűnsz tanulónak... Mivel foglalkozol? Vagy netalán egyetemista lennél? - húztam össze a szememet őt vizslatva. Miközben a válaszát figyeltem valaki leült mellé és pár perccel később kiderült, hogy egy kb velem egyidős csaj. Mindezzel semmi baj nem volt, csak gyszere megszólította Trevort, mint régi ismeősét. Ez igazán meglepett és kezdett belém mászni a kétség, hogy megint rossz embert fogtam ki. Az árulás és a hazugság gondolata jeges késként hasított át a szívemen, hiszen fájdalmasabb dolog számomra nem volt, mint ezek. Ezek szerint van barátnője, mégis úgy viselkedik ahoogy. A lány mondjuk úgy tűnt - vagy csak úgy csinált mint aki - megdöbbent, azonban a pasast talán mégjobban meglepte a találkozás. Elég morcosan reagálta le a szavakat, méghozzá nem is a legkedvesebb hangnemben. mint amiko a volt barátnőt kellene lekoptatni vagy valami hasonló... Bennem pedig egyre csak kezdett érlelődni a gyanú, hogy egy barátnővel van dolgom. Lehúztam az italom maradékát és a lányra pillantottam, ám mielőtt felelni tudtam volna a kérdéséreTrevor bemutatott inket egymásnak.... És kiderült, hogy a húga.... a húga.... ez máris megnyugtatott és bájosan elmosolyodtam.
- Örvendek, Lucy. - néztem rá ugyanazzal a bájos kifejezéssel a tekintetemben, int amit a mosolyom sugallt. |
Megmondom őszintén, mintha azt vettem volna észre a lányról, hogy egyáltalán nem örül a társaságomnak. Viszont ez engem egy kicsit sem tudott érdekelni, még az egómnak sem tesz rosszat. El fogom érni, hogy ő maga könyörögjön azért, hogy vigyem az ágyába. Nekem egy lány sem tud ellenállni, ugyanis teszek azért, hogy így legyen. Igaz, lerítt a lányról, hogy szívesebben lenne más társaságában, de azért az italt elfogadta. Lezdsnek nekem pedig ennyi tökéletesen megfelel.
Közben, hogy ne tűnjek egy bunkó pöcsnek bemutatkoztam neki, mire én is megtudtam a feketeség nevét. Halványan elmosolyodtam, de még mielőtt elengedtem volna a kacsóját, hüvelykujjammal megsimítottam kézfejét. - Szintúgy, Kara.. - néztem egyenesen a a lány szemeit, majd továbbra is csak mosolyogva kezembe vettem a poharamat és ajkaimhoz emelve beleittam a whiskey-be. Tényleg bejött a csaj, úgy gondoltam tökéletes választás Hayden elfelejtésére. Megmondom őszintén, amióta betette ide a lábát Kara, eszembe se jutott a szőkeség,a mi jó, hiszen ez volt a cél.
- Hm..szóval unaloműzés. Nagyon jó választás volt.. - bólintottam elégedetten, majd miután visszakédezett, csak mégnagyobb mosoly került az arcomra. - Reméltem, hogy majd ilyen társaságom akad, mint amilyen te vagy.. - válaszoltam és részben igazat is mondtam. Azt viszont már nem kell tudnia, hogy felejteni akarok, erre pedig rá van szükségem. Nem sokkal később az ajtó nyitódására figyeltem fel, de most nem igazán érdekelt, ki is az. Valószínű, hogy valami csaj jöhetett a bárba, ugyanis pár megjegyzés elhangzott a férfiaktól, miszerint egész jó lehet az új vendégünk. De, hogy Kara ne érezze úgy, hogy csak tényleg a csajokat jöttem hajtani, nem vettem figyelembe a másikat. - Mesélj magadról.. Mióta élsz itt? Tanulsz még, vagy dolgozol? - kérdeztem, és csak remélni tudtam, hogy nem veszi vallatásnak kérdéseimet. Csupán ismerkedem, hiszen még sem kezdhetem azzal, hogy hol is folytatjuk tovább az estét vagy hogy hol lakik.
Miközben a válaszára vártam, félszemmel a mellettem ülő lányra - aki nem mellesleg az előbb érkező lány volt - pillantottam, de tényleg csak egy pillantás volt. Viszont mikor feleszméltem, hogy ismerős az arc, talán túl hirtelen is visszapillantottam rá. Szemeim ekkor elkerekedtek, úgy meredtem a húgomra. - Ezt én is mondhatnám.. Megmondanád, hogy mi a francot keresel itt? - kérdeztem nem túl kedvesen, bár ez érthető volt. Iszonyatosan mérges voltam, hiszen itt van a kishúgom, aki gondolom nem viccből jött el a bárba. Kérdésére csak a feketeségre pillanottam, majd, hogy ne tűnjek újra bunkónak, bemutattam őket egymásnak. - Lucy, ő itt Kara..Kara ő pedig Lucy, a húgom.. - szándékosan tettem hozzá, hogy ki is, hiszen felszedni próbáltam Kara-t, így pedig félreérthető lehet a dolog, hogy hirtelen megjelent Lucy. |
Feltűnt, hogy Trevor mostanában elég különösen viselkedik. Imádja a főztömet - bár, ha nem szeretné, akkor se lenne választása- azonban már vagy egy hete nem nyúlt a kajához. Miután negyedszerre hagyta ott a tányért, úgy hogy még bele sem szagolt, elkezdtem aggódni. Logikus válaszok után kutattam a fejemben. Talán fogyókúrázik...áh hülyeség! Trevor nem utasítja vissza csak ezért a kaját. De akkor mi lehet? Sok sok soook agyalás után hirtelen eszembe jutott Hayden. Mióta nem láttam! Talán történt köztük azóta valami? És mi? Láttam a testvéremen, hogy emészti őt valami. Sajnos itt nem használ a "Beszélj róla, úgy jobban fogod érezni magad!" Szóval mást kell kitalálni, de mit? Ez nem maradhat így. Mondjuk van jobb dolgom is, mint ezzel foglalkoznom, hiszen annyi ZH-t írtunk már, na meg még az elkövetkezendőkre is gondolnom kell. Azt se tudom, hol áll a fejem! Persze, úgy ahogy megbarátkoztam az orvostudománnyal, de annyira még nem repesek érte. Egyenlőre tehát hanyagoltam a témát.
Egyik este Trevor odaállt elém és bejelentette, hogy ne is várjam ma este. Hát kösz... Oké máskor is volt már ilyen, de kezdem nagyon unni, hogy mindig itthon hagy egyedül, aztán csináljak, amit akarok. Nem! Ma nem lesz így. Kiderítem hova megy és mit csinál. Amint a bátyám becsukta az ajtót felkeltem, felöltöztem és elindultam. Sajnos fogalmam sem volt, hogy hova készült Trevor úgyhogy az itt töltött éveimre hagyatkozva megpróbáltam kitalálni hol lehet. Több helyet is bejártam, de semmi. Már teljesen lefagytam, úgy voltam vele, hogy haza megyek, mikor megpillantottam őt, az ablakon keresztül… egy bárban. Pff..jellemző. Itt kellett volna kezdenem a keresést! Ha jól láttam egy fekete hajú lánnyal beszélgetett. Várjunk csak! Na neeeem! Ebből nem eszel Trevor McClain! Legalábbis ma nem, mert itt vagyok. Biztos van valami szándéka ezzel a lánnyal és tudom is, hogy mi. Végre itt a lehetőség! Nem fog elmenni ezzel a csajjal és haza sem fogja nekem hozni! Még csak az kéne. Annyi volt már, hogy nem fog ártani, ha ezt az egyet levakarom a bátyámról. Vagy a bátyámat róla.
Ezzel az elhatározással beléptem az ajtón. Akció indul! Nem tudom, hogy észrevett-e engem egyből Trevor, mert nem néztem rá csak céltudatosan elindultam a pult felé és leültem a gerlepár mellé. Rendeltem magamnak egy vodkanarancsot. Azért rendeltem, hogy mégse úgy nézzek ki, mint egy megfigyelő, aki csak néz ki a fejéből és nem iszik semmit, elvégre ez egy bár! Plusz úgy gondoltam ez nem lehet túl erős, hiszen van benne narancs. Az pedig egészséges. Igen, igen nem vagyok jártas az italokban és nagyon ritkán szoktam inni, de be kell olvadnom. Amíg vártam, körbenéztem és úgy tettem mintha csak most vettem volna észre a bátyámat, aki valószínű már régen kiszúrt és eléggé meg volt lepődve.
-Ó! Szia! Micsoda váratlan meglepetés! Nem számítottam rá, hogy itt találkozunk. Na és ki ez itt veled?-fordultam a lány felé. Kb. egy idősek lehettünk. Nem mondtam meg egyből, hogy a srác húga vagyok, hagyok egy kis gondolkodási időt a csajnak. |
ALig hogy megkptam az italomat és köbepillantottam máris egy nálam pár évvel idősebbnek kinéző pasassal találtam szembe magamat. Úgy tűnik elég hamar akadt társaságom, ezen pedig muszáj volt elmosolyodnom. Azt azonban be kellett látnom, hogy azért ezúttal ez nem az a fajta társaság, amiért annyira odavagyok, hiszen hol vannak itt az általam oly nagyra tartott erények? Azonban nem válogathattam, és eleve úgy is jöttem ide, különben nem így öltöztem volna fel például. Meg aztán azét jöttem ide, hogy elűzzem az unalmamat, arra pedig alkalmas lesz mindenféle társaság...még ha pár pohár után is...
Belekortyoltam az italomba és végigfuttattam a tekintetemet a pasason, aki úgy tűnt hozzám hasonlóan társaságra... vagy partnerre vadászik. Egy mosolyt is megvillantott, miközben meghívptt a következő körre, nekem pedig nem volt szívem visszautasítani.
- Hello. - mosolyodtam el. - Elfogadom az italt. - feleltem természetesen és lassanként el is fogyasztottam az általam vásárolt pohárnyi italt. Időközben a pultos fel is szolgálta a következő kört én pedig ismét csak a pohárral játszadoztam. Ekkor a pasas végre be is mutatkozott. - Én pedig Kara. - viiszonoztam a gesztust. - Örvendek, Trevor. - pillantottam a férfira és nem kerülte el a figyelmemet, hogy az ő tekintete folyton rajtam nyugszik. Ezúttal nem zavart... vagyis egyelőre toleráltam, később pedig taalán könnyebben fogom elviselni.
Kérdésére csak megvontam a vállamat.
- Nem volt jobb dolgom, szóval idejöttem, hogy elűzzem az unalmamat. - feleltem egyszerűen, majd felé fordultam és folyamatosan rajta tartva a szememet, belekortyoltam az italomba. - Na és te? |
Miután a kisfekete belépett a bárba, le sem vettem róla a szemem. Egyre jobban szemügyre véve rájöttem, hogy tényleg tökéletesen megfelel a mai szórakozásomnak, na meg a felejtésnek is. Egyáltalán nem hasonlítottak Haydennel, ugyanis már maga a külseje teljesen eltért. Szőke a feketétől, az öltözködése..semmi sem volt olyan, mint Haydené. De nekem pontosan ez kellett..hogy elfelejtsem végre a lányt. Mást pedig nem nagyon tartottam alkalmasnak, így miután helyet foglalt a kislány, közelebb is csúsztam hozzá. Kértem magamnak egy újabb italt, ami szinten whiskey volt. Mivel a lány előtt volt már ital, kissé hülyeség lett volna azzal a dumával jönni, hogy meghívhatom e egy italra. De egy újabb körben talán benne lenne. - Hello. Elfogadsz tőlem még egy kört? Természetesen a vendégem vagy.. - engedtem meg felé a bugyiszaggató mosolyomat, és komolyan mondom ha visszautasít, elmegyek melegnek. Bár nem tartottam ettől, hiszen tisztában vagyok adottságaimmal és azzal is, hogy nekem egy lány sem tud ellenállni.
Ha rábólintott csak intettem a csapos csajnak, hogy öntsön még egy kört a lánynak, majd végül újra a feketeségre emeltem tekintetem. Így közelebbről szemügyre véve nem gondoltam volna, hogy majd pont ilyen lányba fogok botlani. Hiszen tényleg dögös volt, bár kissé az öltözéke is arra utalt, hogy nem lesz nagy meló az ágyba vinni őt. De érhetnek még meglepetések. - Egyébként..Trevor vagyok. - nyújtottam a kezem a lány felé, miután sikerült levennem tekintetem szép formás lábairól. Sosem értettem a nőket, hogy képesek ilyen farkasordító hidegben miniszoknyában megjelenni. Bár nem mintha bánnám, sőt mi több..nagyon is tetszik a látvány.
- Na és mi járatban erre, ilyenkor? Ráadásul egyedül egy ilyen lány? - kérdeztem felvont szemöldökkel és egy mosollyal az arcomon. Míg a válaszra vártam poharamat ajkaimhoz emeltem és ittam bele italomba, de egy percre sem vettem le tekintetem a lányról. |
Hogy hogyan kötöttem ki a bárnál? A válasz roppant egyszerű. Unatkoztam és társaságra vágytam. Minden ismerősömnek és barátomnak akadt valami dolga ma este, így magamra maradtam, ha pedig valamit mindennél jobban utálok, akkor az az, hogyha egyedül vagyok. Így hát ne volt más hátra, mint előre, be kellett érnem eddig ismeretlenek társaságával, amit pedig legegyszerűbben a bárban lehetett elérni. Így hát felkerekedtem és végül itt kötöttem ki.
A buli kedvéért még ki is csíptem magam egy kicsit, egy szűkített, pánt nélküli pink blúzt vettem fel, ezzel kiemelve a dekoltázsomat, hozzá pedig egy fekete, loknis, bőr hatású miniszoknyát. Lábamra hosszúszárú csizmát húztam és a hideg időjárás ellenére a blúz fölé is csak egy fekete bőrdzsekit és egy sálat vettem. Gödör fekete hajamat hagytam, hadd hulljon egyszerűn a vállamra, s arcomat is feldobtam némi füstös szemfestékkel meg élénk színű rúzzsal. Mielőtt elidultam, tökéletesen elégedett voltam a külsőmmel, és ez akkorra sem változott amikor beléptem a bárba.
Miután megérkeztem ögtön pulthoz lépdeltem és a lapjára könyökölve kértem egy martinit. Hangulatindítónak tökélets is volt, már csak ársaságot kellett találnom. Körbe-körbe pllantottam a helyiségben, miközben ujjammal a poharam talpán köröztem. |
Már lassan egy hete, hogy utoljára találkoztam Haydennel. Viszont remélem az volt az utolsó találkozásunk is. Jobb lesz mind a kettőnknek ha elkerüljük egymást. Főleg a csók után..nem is értem mi ütött belém. Ahelyett, hogy elmentem volna és ezzel tisztáztam is volna mindent, miszerint jobb ha nem találkozunk többet, olyat tettem amivel éppen az ellenkezőjét mutattam. Hazudnák ha azt mondanám, hogy nem gondolok a lányra. Sőt, mi több..minden nap csak rá tudok gondolni, ami kezd kikészíteni engem. El akarom végre felejteni őt, mert tudom, hogy nincs jövőnk. Az istenit, hiszen tíz év van köztünk. Neki nem rám van szüksége, ahogyan nekem sem rám. Ő jobbat érdemel, nem pedig engem. Fiatal még, annyi ideje lesz még pasizni. Viszont maga ettől a gondolattól, hogy más férfi is hozzá ér majd..iszonyatosan dühös lettem. Nem is bírtam tovább otthon maradni ezekkel a gondolatokkal, helyette inkább közöltem Lucyval, hogy ma ne várjon haza..és leléptem. Pontosan azt terveztem, hogy lemegyek a bárba, jól leiszom magam és felszedek egy csajt, aki majd kiveri végre fejemből Haydent.
Nem sokkal később már a meleg csapott meg a bár épületébe lépve, onnan pedig egyenesen a pulthoz sétáltam. Félszemmel körbenéztem azért, hátha találok egy olyan lányt, aki megfelelő lenne a mai estére. Nem tagadom elég válogatós vagyok ezen a téren, de most félre kell tennem ezt. Egy dolgot akarok most, mégpedig, hogy elfelejtsem végre Haydent.
Miután a pulthoz értem egy whiskey-t és a pultos csajt is jobban szemügyre vettem. Szép arca volt, alakja sem volt rossz...de mégsem Hayden. Mikor feleszméltem, hogy újra csak a szőkeséget keresem másokban, kissé felment bennem a pumpa. Elkapva pultról a poharat lehúztam, majd csak felálltam és szemügyre vettem a helyet. Ekkor lépett be a bárba egy egész csinos és fiatal lány, aki a pult felé tartott. Itt döntöttem el, hogy ő lesz a szerencsés lány akit ma felszedek és akivel eltöltöm az estémet. |
Egy féloldalas mosolyra futotta.
-Egyáltalán nem tart fel. Sőt.-feleltem. A kérdő pillantásaitól kicsit kényelmetlenül éreztem magam, de nem sokáig. Séta. Próbáltam elképzelni, hogy egy tanár merre sétálgathat egy diákkal, de nem akart beugrani semmi. Végül is inkább hagytam, hadd történjenek a dolgok. Felálltunk a pulttól és elhagytuk a bár jellegzetes légkörét.
/folyt. utca/ |
Nem tudom, mire számítottam, amikor válaszolt arra, milyen osztályba jár, elvégre is tényleg nem volt ráírva, szóval bármit mondhatott.
- Ó, értem - mosolyodtam el, a gesztus pedig a következő megjegyzésekor sem tűnt el. - Ugyan, nem szokásom szétszedni diákokat - feleltem fejcsóválva. Egyébként sem ismertem különösebben, szóval mélyrehatóbb dolgokat aligha tudtam volna mondani róla, akkor sem, ha elvileg jó emberismerő volnék.
A poharamra pillantottam, ami még félig volt, úgyhogy gyorsan befejeztem az italom. - Hogyne, persze - bólintottam, letéve a poharat. - Ha szeretnéd folytatni a beszélgetést, szívesen sétálnék egyet akár, de nem szeretnélek feltartani, gondolom van más dolgod is egy ilyen estén - néztem rá kérdőn, hogy mit választ. Ha beleegyezett, hogy ne váljanak még el útjaink, minden szükséges dolog után végül távoztunk, kilépve pedig sokkal jobb légkör fogadott minket.
//Folyt. köv: utcák// |
Figyelmesen és mosolyogva hallgattam az elemzését. Közben még legurítottam azt a kevés sört, ami még megmaradt, illetve a csikket is elnyomtam. A zárkózott, magának való típust mindenki meg szokta jegyezni, ezért nem lepett meg, hogy azt mondta ki először. Ez az egy-két dolog, amit mondott, telibe trafált.
-Mindent tanulok.-válaszoltam egy vállvonással-Vagyis..általánoson vagyok-pontosítottam, hogy érthetőbb legyek, ha esetleg mégsem.
-Egyébként nyugodtan szétszedhet. Nem haragszom meg.-vetettem egy kis ravaszkás pillantást a tanárra.
Átpillantottam a korsómra. Az teljesen üres volt. Átpillantottam a tanárnőére. Köhintettem egy aprót és a pohara felé böktem a fejemmel.
-Ha..megitta én..nem ragaszkodom túlzottan a bár kínálta...hmm...egyedülálló, ihletdús légköréhez. |
Eléggé kezdett hasonlítani a helyzet például egy nyomozáshoz, pedig nem vagyok kifejezett krimirajongó. De ez már tényleg olyan volt, a fedőnevek hiányoztak csak, de ha így folytatjuk, hamarosan azokat is kitaláljuk. Végül ugrottunk az alany témáról és áttértünk az elemzésemre. Láttam rajta, hogy meglepődött a kérésemen, de nem úgy tűnt, mint aki nem élvezte volna a témát. Ahogy kiderült, nem is olyan rossz emberismerő, sőt, egész jól eltalált pár dolgot, bár azért voltak olyanok, amiken jól mulattam. Azt például egyenesen nem értettem, miért kell alkohol ahhoz, hogy valaki felszedjen egy partnert. De ehet, csak azért, mert én mindig azt vallottam, alkohol nélkül is lehet jól érezni magad. A családos résznél majdnem elmosolyodtam, a bátyáim miatt főleg felrobbannék, néha még így is megesik.
- Nem rossz - engedtem meg végül magamnak egy mosolyt és egy elismerő pillantást. - Na, jó, azt azét nem - nevettem fel halkan a szedjen szétre, majd kicsit elgondolkoztam és próbáltam azt a képet felidézni, amikor megláttam itt a széken ülve. - Szerintem inkább zárkózottabb típus vagy, aki nem feltétlen keresi a társaságot, de nem veti meg, ha éppen találkozik valakivel. Talán nem olyan kiterjedt a baráti köröd, viszont akikkel jóban vagy, azokkal tényleg. Azt nem tudnám megtippelni, mit szeretsz csinálni, vagy milyen osztályba jársz, ezt egyébként már kérdezni is szerettem volna - mosolyodtam el végül, ezzel le is zártam a rövid elemzést, bár hozzá képest korántsem mondtam annyi dolgot. Viszont arra tényleg kíváncsi lettem volna, mit tanul a Hampsteadben, mert csak annyit tudtam róla, hogy oda jr, azt is csak azért, mert már láttam a folyosón, ahogy ő is megismert, nyilván futólag találkozhattunk, de akkor még annyi időnk sem volt megfigyelni egymást, mint most. |
Visszapillantottam a férfira.
-Ezen a vonalon akár még azt is feltételezhetjük, hogy választás elé került: a családja, vagy a szeretője, aki nem tud számolni.- ennyit tudtam még hozzáfűzni az alanyhoz, majd ismét a tanárnőre pillantottam. Bólintottam.
-Valóban, bár én ettől próbálok általában elvonatkoztatni, de..túl sokszor igaznak bizonyul az első benyomás.
A kérése, hogy elemezzem ki, egyenesen meglepett.
-Nos öö...-megpróbáltam elvonatkoztatni a tényektől, ami nem túlzottan sikerült most, így kénytelen voltam arra a néhány pillanatra vonatkoztatni, amikor leült mellém és nem ismertem fel.
-Az biztos, hogy Maximum 17 évesnek tippelném, és az tényleg a maximum. Egyedül van itt, szóval vagy találkozni fog valakivel, vagy már találkozott és nem akar még távozni, vagy csak egyszerűen leugrott, hogy felszedjen magának valakit - bár az utóbbit kétlem az alkoholmentes italból megítélve.-kezdtem az elején. Néhány pillanatra elhallgattam.
-Valamilyen művészi vonalat tippelnék, hogy lenne. Fest, vagy zenél, abban is zongora vagy hegedű. Csak szükség esetében szól a családtagjaihoz, ha folyamatosan beszélnie kellene velük, minden egyes percben, felrobbanna. - gondolkoztam még néhány pillanatig, de most ez futotta. Jelezve, hogy befejeztem, belekortyoltam a sörbe. Majdnem megszomorodott magának.
-Most maga jön. Szedjen szét.-ajánlottam fel a következő kört. Ezzel együtt feszengés fogott el. Egy halvány, zavart mosoly kíséretében kikotortam egy szál cigit és rágyújtottam. A füstöt az ellenkező irányba fújtam, hogy ne zavarja még ennél is jobban. Végül visszapillantottam ismét mosolyogva. |
Először tényleg azt gondoltam, hogy ez valami beugratós kérdés, igen, szeretem túlbonyolítani a dolgokat, de örültem, hogy nem erről van szó, hanem komolyan gondolja, amit kérdezett. Mély beszélgetésnek indult a dolog, de őszintén szóla én élveztem és az elmélyült arckifejezéséből, amivel az alanyunkat nézte úgy tűnt, hogy ő is hasonlóképp érez.
- Akkor nagyjából egy véleményen vagyunk - vontam le a következtetést, egy újabb korty italt követően. - Szerintem kiscsaládos, ha már itt tartunk, de biztos, hogy valami van a háttérben - tettem hozzá aprót bólintva, megerősítve ezzel az ő feltevését.
- Én sohasem voltam az a fajta, aki első látásra ítélne. Persze az elkerülhetetlen, hogy az embernek legyen egy alap benyomása mindenkiről, akivel találkozik, ha akarod, ha nem, eszedbe fog jutni róla valami. Ha már itt tartunk, kíváncsi lennék, ha csak így meglátnál és téged idézve kiszemelnél, ha el tudsz vonatkoztatni a mostani helyzettől, hogy jellemeznél? Nyugi, nincs semmiféle hátsó szándékom, megharagudni sem fogok, egyszerűen érdekel - mosolyodtam el halványan. Ez most tényleg nem úgy érdekelt, mint tanárt, egyébként sem úgy kezeltem ezt a szituációt, egyszerűen csak szerettem volna megtudni, mit gondolna rólam ilyen helyzetben, mert ahogy ez a köszöntéséből is kiderült, amivel még mindig semmi problémám, neki sem a tanárimidzs jut eszébe elsőre, amit egyébként meg is értek. Ha visszakérdezne, én is szívesen megosztottam volna a magam álláspontját vele kapcsolatban, persze nem megbántás céljából, vagy negatív kritikát helyezve kilátásba. Csak ez tényleg egy érdekes téma volt. |
-Komolyan gondolkodom ilyeneken-feleltem szemrebbenés nélkül. Végülis, nem hazudtam. Meghallgattam az ötletét.
-Nem rossz, akár ez is lehet-szememet egy pillanatra sem vettem le alanyunkról.
-Szerintem..nem túl szociális egyén, magába forduló. Fizikai munkát végezhet, mondjuk raktáros, vagy valami hasonlóan megterhelő. Mintha whisky lenne a poharában, szóval felejteni akar valamit, biztos most vesztett el valakit. Feleség, család, valaki közelállót...-méláztam el a tippemen. Egy darabig még az alakon pihentettem a pillantásomat, azután átváltottam a tanárnőre.
-Engem tényleg érdekel az emberek jelleme. Ez pedig, hogy kiszemelek valakit és elkezdek találgatni, egész jó kis szerepjáték. Később még hasznát vehetem. |
[28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
