|
Témaindító hozzászólás
|
2015.09.16. 18:06 - |
Igazán jó szakácsok dolgoznak itt. Az ételek minősége alapján azt hihetné az ember, hogy az árak a csillagos egekben járnak, de ez nem igaz, teljesen megfizethető hely. |
[37-18] [17-1]
 Carának még kellett kis idő, mert nem tudta még eldönteni mit egyen. Most az egyszer nem bántam, hogy várnom kell, egy emberre. Erre a személyre tudtam és tudnék várni ezer évig is. Oh. Az agyamban hirtelen minden világos lett, neheze szeretek meg akárkit is, de ez a lány különleges volt, nagyon is. Közben észrevettem, hogy a férfi, aki vele volt, már választott, így az étlapot elvettem tőle. Végül a lánynak is sikerült választania, így csak bólintottam, majd tőle is elvettem az étlapot. Persze mindent feljegyeztem, így a konyhán csak az orvosi macska kaparásokat kellett megfejteniük nekik. "Látszik, hogy orvosok gyereke vagyok". Szokták mondani, erre csak mosolyogni tudtam, mert ez nagyon is igaz. Ahogy kiértem a konyhából,a lány intett nekem, gondoltam beszélgetni akar velem. Milyen igazam volt! Ahogy leültem, már kérdéseket tett fel.
- Iszonyatosan fáradt vagyok - nevettem, mert még elég sokat kell kibírnom. - Öhm, igen sajnos a séf megkért minket, hogy legyünk bent éjfélig, szóval ma is túlórázok - temettem az arcom a kezeim közé.
Holnap még anyumék is jönnek, hogy vegyünk fenyőfát. Aztán vezetnem kell, hogy elvigyem hozzájuk. Csupa öröm lesz holnap, de ezt mindenképp meg akarom tenni értük. Majd szenteste előtti napot átalszom.
- Hát nem tudom, Cara - húztam a szám. - Holnap jönnek hozzám a mamámék, szóval nem tudom. De ha akarsz két rideg nővel találkozni, akkor találkozhatunk. Amúgy, ha szabad kérdeztem, ki ez a férfi veled? |
 Miután döntöttünk, hogy mi is legyen a választott ital, Rob azonnal ment is és készítette. Közben azon gondolkoztunk, hogy mit is együnk. Vagy legalábbis én még nem tudtam, de amint látom Tom döntött már, ugyanis becsukta az étlapot és letette az asztalra. Közben Rob is visszatért már és letette elénk az italokat, majd afelől érdeklődött, sikerült a választanunk. - Hát..igazából..még nem. - mondtam egy mosollyal, miközben továbbra is az étlapot nézegettem. Végül csak becsuktam és Robra pillantottam. - Vagy legyen akkor..egy görög saláta. - rendeltem, majd Tom is megtette azt.
Ezután Rob el is ment, hgy leadja a megrendelést, Tom pedig elnézést kérve kiment a mosdóba. Én addig kezembe vettem a poharamat és beleittam a vizembe. Amint Rob kilépett a konyháról, intettem neki. Amint megérkezett egy újabb mosollyal fogadtam. - Tudom, hogy sok a dolgod..de hogy vagy? Sokáig dolgozol ma? - kérdeztem kíváncsian, és bár megmondom őszintén magam sem tudom miért is kérdezem, de érdekelt. Szerettem volna beszlgetni vele, és kicsit kettesben lenni, bár most, hogy Tom is itt van, nem tudom mennyire tudjuk megoldani. Nem mintha nem találkozhatnánk akkor, csak mégis hogyan nézne ki, ha elmegyek otthonról, miközben vendégem van.
- Ma szabadnapom van..viszont itt van Tom..szóval azt hiszem ma nem érnék rá.. De holnap? Hogyan dolgozol? Ráérnél..esetleg? - kérdeztem kissé félve, hogy mit is fog válaszolni. Bár biztos vagyok, hogy ő benne lenne, de a munka dönt arról, hogy rá e fog érni. |
Cara mosolya nem ért engem meglepetésként, de nagyon jól esett. Fogalmam sem volt miért, de nagyon szerettem, ha mosolyog. Rögtön jó kedvem lesz tőle. Nem mintha most nem lenne az, de ettől még jobban az lett. Képtelen voltam nem elengedni egy mosolyt. Halvány volt, épp hogy látszott, de azért ott volt az. Aztán megtudtam, hogy étlapjuk. A dísztálcán, ahogy én szoktam nevezni, mindig volt egy étlap. A tálcát a két kezemben fogtam, nem fogom állandóan a levegőben tartani. Szóval onnan varázsoltam ki egyet. Rögtön le is raktam a lány elé. A pasinak, akinek a nevét is megtudtam, vagyis Tomnak nem volt. Hátuk mögött két párocska, korombeliek, már javában ettek. Szóval illedelmesen megkérdeztem őket, hogy szükségük van még a lapra. Szerencsémre nemet mondtak, így tudtam a férfinak is adni egyet.
- Tessék - mosolyogtam újra. - Azonnal hozom mindkettőt.
El is ugrottam a konyhába, ahol Victor, nagy pechemre, kiszolgált. Úgy vigyorgott mintha tudott volna valamit. Én csak megforgattam a szemeit és visszatértem a lányhoz. Mindkét poharat letettem.
- Nos, sikerült választani, vagy jöjjek vissza később? - kérdeztem |
A mai napom szabad volt, így aludni is addig aludtam, ameddig bírtam. Senki nem keltett fel, ahogyan az ébresztőm sem most. Mindig is az a sokáig alvó típus voltam, már ha megtehettem. De sajnos a munkám és az egyetem miatt ez kissé nehéz. Általában reggel voltak óráim, utána pedig dolgoznom kellett, így sosem lustálkodhattam túl sokáig. Ma viszont ez nem így volt. Szinte örömmel feküdtem le, ugyanis tudtam másnap addig alszok, ameddig jólesik. Viszont ez nem így volt. A csengő megszólalt, amit először fel sem fogtam, de mikor feleszméltem, hogy ez bizony nem az álmomba volt, szinte kipattantak a szemeim és felébredtem. Az órára pillantva láttam meg, hogy csak fél 9 van. Elszomorodva másztam ki az ágyból, mikor újra megszólalt a csengő. - Jól van, jól van..megyek már. - szóltam, bár nem valószínű, hogy meg is hallotta az illető. Felkapva magamra egy köntöst nyitottam végül ajtót.
Ekkor viszont ledöbbentem. Csak álltam hatalmas szemekkel bámulva és teljesen ledermedve. Végül sikerült megszólalnom. - Jézusom..Tom? Te meg mit keresel itt? - kérdeztem, de erre csak megölelt. Halványan elmosolyodtam és viszonoztam az ölelését. "Jó újra látni, Cara.." mondta, majd csak kissé eltolva magától végignézett rajtam. Ez kissé zavarba ejtő volt, hiszen mégis csak egy köntösben állok itt, ami alatt egy vékonyka anyag van. Persze mégis csak az unokatestvérem, így nem kellene zavarban éreznem magam. - Téged is..de mégis..mit keresel itt? - kérdeztem rá újra, de persze nagyon örültem annak, hogy itt van. "Kész nő lettél..gyönyörű vagy.." mondta, mire csak újra elmosolyodtam és megöleltem. - Te is jól nézel ki.. - engedtem el, majd csak, hogy ne álldogáljunk az ajtóban behívtam és leültünk a kanapéra. "Erre jártam..munka ügy..és gondoltam meglátogatom a kedvenc és legszebb unokahúgomat.. Netán nem örülsz nekem?" kérdezte, mire azonnal le is intettem. - Dehogynem..hogy kérdezhetsz ilyet? - kérdeztem mosolyogva.
Végül a nap további részét Tommal töltöttem, és már azt sem bánom, hogy felébresztett. Mindig is jól kijöttünk, már kiskorunkban is szinte elválaszthatatlanok voltunk. Megmutattam neki a várost, sétáltunk a parkban és a sétányon. Utána pedig mikor megéheztünk úgy döntöttünk, hogy beülünk kajálni valahova. A közelben volt is egy étterem, így nem is volt kérdés hol is fogunk enni. Csak azután jutott eszembe, hogy itt dolgozik Rob, mikor leültünk az egyik asztalhoz. Nem sokkal később meg is jelent a pincér, meglepetésemre Rob volt az. - Szia. - köszöntem egy mosollyal, amjd folytattam válaszomat a kérdésére. - Még nem..kaphatnánk egy étlapot? - kérdeztem kedvesen, majd miután megkaptuk gondolkozni kezdtem. - Kezdésnek egy ásványvizet.. - pillantottam rá mosolyogva, majd Tomra pillantottam. - Tom? - kérdeztem, mire Tom csak elmosolyodott és megsimította a kezem. "Egy Tonicot..köszi" válaszolta kedvesen, de végig engem figyelt. |
Karácsony előtt vagyunk, ami nálunk azt jelenti, hogy telt ház. Mindenki most akar a családjával ebédezni, hogy kibéküljenek. Egyrészből megértem, elég szar ha egyedül töltik ezt az ünnepet, vagy hogy utált személyekkel kell lenned. Az se jobb. A dolgozók, mint én is, szuper gyorsasággal kell reagálnunk mindenre. A műszakom negyedét jártam, de karom eléggé elzsibbadt. Persze ez nem látszott, a nagy főnök leszedné a fejemet, ha picit is látszik, hogy van valami bajom. Nem lesz máshogy, mivel már ismerem őt. Szokásos napom volt mindig. Az egyik szakács megint piszkált, név szerint Victor. Nem az, hogy nem kedvelt, csak négy év volt köztünk, ezért azt hiszi, hogy gúnyolódhat velem, mintha a kis öccse lennék. Megint eleresztett egy poént, én úgy tettem, mintha meg se hallottam volna. Egyik asztalt szolgáltam ki, amikor felfedeztem egy ismerős arcot, Carát. Valami férfival volt. Az agyam rögtön azt üvöltötte, hogy a pasija. Amit lehetetlenségnek tartottam, a józan eszem, legalábbis. Hiszen találkoztunk, nem is egyszer és most rendesekre gondolok, nem a parkos incidensre. Azért az agyamban motoszkált, hogy talán megcsalja a barátját.Amit megint hülyeségnek tartottam, mert szerintem nem olyan lány Cara. Nem csinálná meg ezt. Ahogy leülr fénysebességgel mentem hozzájuk. Nem rohantam, csak mentem, de azt is gyorsan, hogy ne más szolgálja ki őket.
- Üdvözöllek titeket. Mit kértek? Vagy még nem választottatok? - nyomtam a szokásos dumát. |
-Ööö, persze-álltam fel-Jól éreztem magam! A pincér jött is a számlával még mindig fancsali képet vágva. Odaadtam a kezébe az én részemet és felvettem a dzsekim.Macyhez mentem.-Ne felejtsd el, hogy akkor egybeöltözünk!Na szia!-kacsintottam és elindultam a kijárathoz. Mikor kiléptem láttam, hogy körülbelül már 8 óra lehet. A szél nem fújt, úgy hát beálltam a buszmegállóba. Egy rendes napot tudhattam magam mögött.
/Köszi a játékot! :)/ |
Engem egyáltalán nem zavartak az interjú-szerű beszélgetések, ahol én voltam a középpontban, kellett egy bizonyos szint az ismerettségben ahhoz, hogy egyenrangú félként beszélgessek valakivel... vagy éppen akarnom kellett valamit. Lou még nem súrolta a határt, ahol ez elkezdődik, ezért is bíztam rá a beszélgetés vezetését, a néha ránk telepedő csend sem zavart különösebben, igazából nagyon kevés olyan helyzet volt, amiben kellemetlenül éreztem magam.
Én lassan befejeztem a rendelt ételt, kérdőn néztem a másik lányra.
- Fizetünk? - kérdeztem rá, kivételesen figyelembe véve, hogy ő végzett-e már, vagy még enni akar, de közben már lusta mozdulattal megemeltem az alkarom, hogy intsek a pincérnek.
|
Végighallgattam monológját és közbe ittam egy kis koktélt. Nekem is már kezdett fogyatkozni, viszont az étel nem. Csak úgy faltam, hogy legen bennem valami. Sose szerettem ha az ájulás kerülget, mert nem ettem. Nem vagyok én az a kis vékony lotyó aki halálra éhezteti magát, csak azért, hogy vékony legyen. Nem ém nem folymodok ilyen drasztikus módszerekhez. Közben Macy befejezte mondanivalóját. Valljuk be őszintén, kicsit aggasztott, hogy mindig nekem kell kérdeznem. Egyébkétnt a lány kedvesnek bizonyult, jó szövetséges lehetne belőle. Talán be is veszem a csapatba. Viszont most Macy kinyitotta végre a száját, hogy kérdezhessen. |
Csendben hallgattam végig, majd úgy döntöttem, az lesz a legjobb, ha magam járok utána jobban. Most már nagyjából belerázódtam a környezetváltozásba és tényleg neki kell állnom kihasználni az ölembe hulló milliónyi lehetőséget, sosem szerettem vesztegetni az értékes napokat az életemből... ki tudja, mikor üt be a krach.
- Jó volt... Franciaországban tanultam múlt évben - sóhajtottam fel halkan és ittam egy kortyot az eperléből, lassan fogyatkozott. - Szép volt, egy régi kastélyt alakítottak át - mosolyodtam el kissé, szerettem azt a helyet... voltak barátaim, ott már mind ismertek, volt pasim, erre kezdhetek mindent elölről. Mindig megvolt a kellő önbizalmam és még némivel több is, de még engem is le tudott húzni némileg az új hely ezzel a sok idegennel. |
Elmosolyodtam, és miközben bekaptam még egy kis falatot, átsuhant a fejemen egy csomó ruha ötlet. A lényeg, hogy legyen hely ott ahol kell. Közben kérdezett még egy valamit Macy. -Milyen férfi tanárok vannak?-kérdezte szokásos csengő hangján. Hát....... pff, nem jut eszembe. Hát van Mr.James Mr.Stockman, ennyit tudok. -Tudod, a tanári kar most egy kicsit megüresedett, de attól függetlenül jók. Van egy zenetanár, Mr.James. Hát, ő egy igazi mácsó, számomra bejön. Ott van még a tesitanár Mr.Stockman, őt nem nagyon kívánom, mivel a tesit tart. Kb. ennyi.-válaszoltam. -És neked milyen volt a régi sulid?-tettem fel kérdésem. A beszélgetés teljesen elvonta a figyelmem az evésről, ezért gyorsan bekaptam "néhány" adagot. |
Elgondolkoztam a kérdésén, általában nem voltam oda azért, ha az ötletemet szerették volna, de viszont, ha megengedem neki... mielőtt nekiállok átformálni itt mindent a kedvem szerint, érdemes pár olyan embert gyűjtenem magam mellé, akik később kiállnak mellettem. Lou egyelőre úgy tűnt, megfelel erre a célra, ha később változik a véleményem, még mindig arrébb lökhetem és kereshetek újat a helyére.
- Megbeszéltük - mosolyodtam el egészen halványan a szemébe nézve, majd újabb kortyot ittam, aztán további csendben elfogyasztott falatok következtek. - És mondd csak, milyen férfi tanárok vannak? - vontam fel a szemöldököm, egy középkorú, jobban kinéző tanár mindig is ingyenjegy volt a jó-átlag-vonatra, mióta csak elég érett voltam ahhoz, hogy ne csak a korombeliek bámuljanak meg. Persze igen sokat jelentett, apuci mennyi pénzzel támogatja meg a sulit, mikor éppen nem olyan makulátlanok a jegyeim, mind kellene lenniük, de én jobban szerettem azt, ha én is jól szórakozok. |
Nem tudom mi a baja szerkómmal, de nem foglakoztam vele, hisz sokan vesznek észre rajtam kivetnivalókat. Harley Quinn az tényleg tök jó, sőt nekem még jól is állna a szőke fürtjeimhez. De már lestoppolta nem akartam megbántani, ha már így összejöttünk. Közben megjött a pincér, és mikor jött meg láttam rajta azt amitől majdnem rókáztam. A cipője vagy úszott a sárban, minden lépésénel plitty-plott hangot hallatott. Vissza gomboltam a blúzom, nem érdemelte meg a látványt. Arcáról sugárzott a szomorúság mikor a ruhámra nézett. Szégyenében lerakta elém, és elslisszolt. oz inkább Poison Ivy illene. .Harley Quinn az nagyon jó ötlet, az ápolónő is, bár abban is igazad van, hogy nehéz a maszk. Szerintem a vörös hajadhoz inkább Poison Ivy illene. Sőt ha annak öltöznél akkor lehetnék én Harley te meg Ivy. Mit szólsz hozzá? Időközben villára szúrtam egy kis adagot, és bekaptam. Soha nem éreztem ilyet, mintha a mennybe lennék. Kérdőn néztem Macyre. |
- Menyasszony - hümmögtem és futólag végigmérte Lout, bár már a találkozásunk első pillanatában minden porcikáját elemeztem, nem gondoltam közben arra, milyen jelmezben lesz. Végül vállat vontam. - Végülis, mindent jól meglehet csinálni - döntöttem végül el, a menyasszonyjelmez talán nem is volt annyira klisé... elé tudnám sorolni a diáklányt, a cowgirlt, tehát minden pornóból vett ötletet.
- Fogalmam sincs - gondolkoztam el, egyből több dolog is eszembe jutott. - Talán Harley Quinn, vagy a Silent Hillből az ápolónő - ittam ismét bele az eperlébe, közben végiggondoltam mindkét lehetőséget. - Habár ahhoz bonyolult a maszkot megcsinálni - ráncoltam a homlokom, majd legyintettem egyet. - Majd még meglátom - általában több jelmezt szoktam beszerezni, utána már nyugodtan válogathatok.
Hamar megérkeztek a rendeléseink is, a pincér széles, udvarias mosollyal tette le elénk, aztán ment tovább a dolgára, én továbbra se mértem végig annyira. Egy a sokból.
- Hát, jóétvágyat - láttam hozzá lassan, kíváncsi voltam, milyen a hely, de az első falat után eldöntöttem, hogy tökéletes lesz. |
Ezen még nem gondolkodtam. Mivel, nem vagyok az a halloweenes fajta, ezért meg se fordult a fejembe. Ha már jelmez kéne akkor az legyen sexy. Mit tudom én, pl. macska, nővér, mennyasszony stb. Általában a macska jelmez a leggyakorib, ezért az kihúzva. Nővér ruhába meg nagyon hideg lenne, ezért ez is kihúzva. Maradt a mennyasszony. -Teljesen még nem, de most, hogy mondtad, nekem elsőre a mennyasszony jutott eszembe. Szerinted jó lennék? És te mi leszel? |
Csendben bólintottam, talán ez az esemény volt, ami felkeltette az érdeklődésemet, eddig nem történt semmi és most végre valami... bár mit vártam, 10 nap alatt mi történhetne? Valljuk be, a gimis élet nem olyan, mint a filmekben, hanem dögunalom és aki nem elég bátor hozzá, hogy feltalálja magát bizonyos élvezetekkel, az otthon fog ülni minden nap és halálra tanulja magát.
- Eléggé - bólintottam rá ismét, egy évben több partin is részt vettem, mikor kisebb voltam, akkor pedig a szomszédságot jártam. Aztán jöttek a bulik, amik sokkal, sokkal élvezetesebbek voltak, én is szerveztem párat, de csak azért vállaltam be, mert utána volt takarítónő, aki rendbeszedte a lakást. Különben soha, soha, de soha nem rendeznék házibulit, felér az öngyilkossággal. - Van már terved, minek öltözöl?
|
Kicsit értetlen arcot vágott. Meg is értem, hisz egy másodpercnyi düh futott át rajtam. De mikor hamar vége lett mérgemnek, válaszolt. Szóval nem utálja, csak számára még új. Hát, ebben teljesen igaza van, hisz, hogy szeressen valamit az ember, ha még nem is ismeri? Na mindegy... A halloween szóra hamar felfigyelt. Gondolom régen a kis vadnyugaton, akarom mondani New Yorkban sokat ünnepelhetet ilyet. Én nem nagyon, csak egy-két évenként, mivel számomra csak a "agyalágyultak" élik bele magukat. De mivel végre "felcsepereftem" ezért már tudom, hogy igenis jó szórakozás. A suliban ez lesz már a nemtudomhanyadik haloweenem, de elvileg ez most másabb lesz. Hát ez engem érdekel. Közben Macy kiszőlőzsírozta ajkait. Megkérdezte, hogy milyen is lesz. -Hát igen, mivel azt pletykálják, hogy ez másabb lesz. Eléggé felkeltette ez az érdeklődésem.. Sokat Halloweeneztél? |
Nem igazán értettem a Lou arcán átsuhanó dühös kifejezést a kérdésemre, de nem keltett bennem egy aprócska bűntudatot sem. Számomra még idegen volt a város, üres, újra ki kellett ásnom a saját bázisom és fogalmam sem volt róla, milyen helyekre érdemes elmenni, tehát nem nyűgözött le a hely. Hogy ez Warlington vagy az én hibám? Mindenkire rábízom a döntést.
- Mhm - bólintottam rá, a Halloween már én is vártam, a kedvencem volt az őszt illetően és mióta csak kisgyerek voltam, elragadott a varázsa. Szerettem az egész hangulatát, a beöltözést, bár a "szexi" jelmezeket elég nevetségesnek találtam; ha már Halloween, legyen ijesztő és szexi. - Nem mondtam, hogy az - rántottam meg a vállam, majd megforgattam a poharam, az édes, piros italra pillantottam, majd vissza Loura. - Csak szeretem tudni, milyen az új játszóterem - kúszott féloldalas mosoly az ajkaimra, valahányszor új helyre kerültem, azt rendesen felforgattam, majd a felfordulás közepén felcsüccsentem a trónra.
Lenyúltam, a táskámba túrtam és előkerestem az epres sorbetes ajakbalzsamom, végighúztam alsó, majd felső ajkamon, aztán visszapottyantottam a táskámba, közben mélyen beszívtam a kedvenc gyümölcsöm illatát.
- Szóval azt mondod, jó lesz ez a halloweenezés - hümmögtem egyet.
Ezt másold be a bejegyzésedbe:
ide jön a szöveg
minden megvan, csak az 'ide jön a szöveg' részt kell kitöltened :) annyira figyelj, hogy a -be meg a -be ne törölj bele :).
|
Nem tudom, miért, de Macy nem foglalkozott a fiúval. Pedig velünk egykorú, jóképű is ráadásul. Na mindegy. Miután Macy rendelt, rám került a sor. Jó sokat töprengtem, biztos hülyének néztek. Az étlapon sok minden szerepelt amit szeretek, ez volt a baj. Volt ott spagetti, rántott hús, saláta. A hasanra néztem. Felhúztam egy picit a blúzom alját. Rögvest elszégyelltem magam. Volt rajtam egy nagyon kicsi fölösleg, amit majd el kell égetnem. De ezt is majd később. Végre megtaláltam időközben mit is szeretnék enni. -Ööö, legyen.... Gombás ravioli, salátával.-mondtam bársonyos,dallamos hangon miközben a kezéből átvettem a koktélt, és oda adtam az étlapot- Köszike!-mkndtam ki az utolsó szót, és el is ment. Közben Macy megkérdezte, hogy mennyire is utalmas Warlington Hát, a pofám leszakadt, olyan dühös voltam rá, de hamar csillapult dühöm. Nem érdemli meg, hogy dühös legyek rá. Kezembe vettem a poharam, és szürcsöltem egy kicsit belőle. -Hát, őszibte leszek, számomra teljesen izgalmas. Főleg, hogy lesz ez a Halloweeni bál, meg mindenn... De neked miért is uncsi? |
- Ahan - bólogattam lassan, ezzel le is zártam a témát köztünk, de magamban még végiggondoltam. Mióta először barátom volt, szinte folyamatban, egy-két hét kihagyással jöttek az új kapcsolatok az elmúlt régi után és teljesen beleszoktam... mindig kellett valaki, akinek én vagyok a minden, a hercegnő és bár pár ember mindenhol volt, aki mindent megtett volna értem, azért az mégsem ugyan az, mint valaki olyan, aki nekem is kell. Most pedig, hogy már két hónapja egyedül vagyok... akaratlanul is elhúztam a szám egy pillanatra.
A pincérfiú érkezése szakított csak ki a gondolatmenetemből, lustán felpillantottam rá, Lou kis közjátéka hidegen hagyott jelenleg; ez a pasi az elvárásaim alatt volt, mérföldekkel, és ismertem magam annyira, hogy ha akarnám, az enyém lehetne minden figyelme. Nos, őt most átengedem... egyébként is túl fiatal, kevés alkalommal pazaroltam velem egykorúakra az időmet.
- Grillezett csirkemellet salátaágyon - futtattam végig a szöveget a kiszemelt fogáson, majd odaadtam az étlapot neki, hátradőltem és az italomba kortyoltam, míg Lou is kért. Elgondolkozva fürkésztem az arcát, mit is mondhatnék, tudtam volna tovább vinni a beszélgetést, de nem voltam hozzászokva, hogy idegeneket egyenrangú félként kezeljek. Talán bele kellene kezdeni, de milyen unalmas lenne, nem igaz?
- Mennyire unalmas ez a város? - kérdeztem rá végül valami semleges témára, ami már fúrta az oldalam.
|
Áh, szóval New Yorki. Nem gondoltam volna, inkább egy Western vadnyugati lányra emlékeztett. A haja, a bőre. Mind úgy néztek ki, mint egy kis cowgirlnek.Na mi ndegy, jobb is, hogy New Yorki, a vadnyugatosok amúgyis nem neveltek. A kérdésemre felnevetett. Nem tudom miért, engem komolyan érdekelt. A válasza kicsit büszke, és öntelt volt. Szóval sok volt... Tőlem is megkérdezte. -Tudod, nekem is sok volt... Bár, a nyáron nem nagyon volt, de ami késik nem múlik. -válaszoltam. Közben én is kiválasztottam az ételt. A pincér mikor meglátta, hogy választottunk, már jött is kezében az italokkal. -Mit hozhatok?-kérdezte. Szeme végig pásztázott minket. Macyn hamar túlesett, de mikor rám szegült tekintete, rögtön megbabonáztam. Kitoltam egy kicsit magam még jobban. Macyre néztem, hogy mondja előbb ő. |
[37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Carának még kellett kis idő, mert nem tudta még eldönteni mit egyen. Most az egyszer nem bántam, hogy várnom kell, egy emberre. Erre a személyre tudtam és tudnék várni ezer évig is. Oh. Az agyamban hirtelen minden világos lett, neheze szeretek meg akárkit is, de ez a lány különleges volt, nagyon is. Közben észrevettem, hogy a férfi, aki vele volt, már választott, így az étlapot elvettem tőle. Végül a lánynak is sikerült választania, így csak bólintottam, majd tőle is elvettem az étlapot. Persze mindent feljegyeztem, így a konyhán csak az orvosi macska kaparásokat kellett megfejteniük nekik. "Látszik, hogy orvosok gyereke vagyok". Szokták mondani, erre csak mosolyogni tudtam, mert ez nagyon is igaz. Ahogy kiértem a konyhából,a lány intett nekem, gondoltam beszélgetni akar velem. Milyen igazam volt! Ahogy leültem, már kérdéseket tett fel.
Miután döntöttünk, hogy mi is legyen a választott ital, Rob azonnal ment is és készítette. Közben azon gondolkoztunk, hogy mit is együnk. Vagy legalábbis én még nem tudtam, de amint látom Tom döntött már, ugyanis becsukta az étlapot és letette az asztalra. Közben Rob is visszatért már és letette elénk az italokat, majd afelől érdeklődött, sikerült a választanunk. - Hát..igazából..még nem. - mondtam egy mosollyal, miközben továbbra is az étlapot nézegettem. Végül csak becsuktam és Robra pillantottam. - Vagy legyen akkor..egy görög saláta. - rendeltem, majd Tom is megtette azt.