FrissítésSúgó

Dahlia	2015.09.16. 18:17 -
	A város utcái közül egyedül a főúton van nagy forgalom. Onnan nyílnak a lényegesebb épületek, azon keresztül juthatunk el bárhová. A kisebb utcák sokkal békésebbek nála, onnan csak kisebb helyekre tudunk bejutni, illetve ezek vezetnek a lakások tömkelegéhez.

[6-1]

Mona	Előzmény | 2015.10.23. 09:53 - #6

Beismerem igazán meglepett amikor Trevor azt mondta, hogy minden vágya, hogy táncolni lásson és szerintem ez a meglepettség az arcomra is kiült két elkerekedett szem formájában. Nem mintha nem hittem volna el, amit mond, egyszerűen csak gondoltam hárít majd valamivel, hogy "nem minden vágyam, de azért megnézem egyszer", azonban nem ez történt. Szélesen elmosolyodtam tökéletes rálátást engedve a fogsoromra. - Hát, ha így állunk akkor én aztán nem fogok akadályt állítani eléd. - feleltem jókedvűen. Az pedig igazán jól esett, amikor azt mondta, hogy biztos nem szörnyű anmit csinálok. Ezzel valamennyire egyet kellett értenem. - Én nem állítom, hogy szörnyű. - tártam szét a kezeimet. - Csak, hogy kell hozzá egy kis... hm... előzetes lelki felkészültség. - reagáltam le, megmagyarázva korábbi szavaimat. És ekkor el is érkeztünk a következő kérdéskörhöz, ami azt firtatta, hogy ugyan a balettból szeretnék-e megélni avagysem. Pechemre Trevornak sikerült kiszúrnia azt a fél pillanatot, amikor bizonytalan voltam, mert ott szóltak a fejemben a bátám szavai és ugyan a férfi azt mondta, hogy helyesen döntök, ha  a balettal szeretnék foglalkozni, de utána rá is kérdezett arra, hogy mi a baj.  - Mi? - kérdeztem először reflexből vissza a kérdésére, hiszen eléggé hirtelen ért, de hamar leesett és megráztam a fejem. - Semmi, csak eszembe jutott hirtelen valami... vagyis valaki. - mosolodtam el halványan. Szótlanság tört rám és csak bámultam magam elé. Trevor ekkor megfogta a kezem, megállított én pedig ránéztem. A szavak, melyek elhagyták a száját majdhogynem elemembe vágtak. Ugyan én magam nem voltam ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban bizonytalan, de a bátyámnak az évek során sikerült elérnie, hogy bogarat ültetett a fülembe. Muszáj volt megcsóválnom a fejem, hogy nem így érzem, de megszólalni nem tudtam, mert folytatta, méghozzá a saját példájával. Elmondása szerint őt sem támogatták és erre elkerekedett szemekkel néztem rá. És igen, azt is elmondta, hogy mégis itt van és azt csinálja amit szeret. ELmosolyodtam. Én is ilyen szeretnék lenni...  - Igazad van. - válaszoltam végül és elmosolyodtam. - Pont ezért szeretném én is végigcsinálni... A rock témáját illetően Trevor beszél a bandájáról, pontosabban arról az egy tagól, aki szintén abba a suliba jár, ahova én. A nevét is elmondta, bár nem rémlett, hogy ismerném. - Nem, nem ismerem. - ráztam meg a fejem, na nem mintha amúgy olyan borzasztóan sok embert ismernék a suliban, pedig már harmadik éve járok oda. Ahogy sétálgattunk tovább egyre csak azt láttam, hogy az épületek mögött elbújik a nap, és a közelgő este első jele, a szürkület elborítja a várost. Lassanként, egy-két helyen már felgyúltak a fények is, hlott azért sötét még korántsem volt, de azt be kellett hogy valjjam, lassan eltelt az a délután. - New Yorkban. - feleltem meg Trevor időközben feltett kérdését, mely az otthonomra vonatkozott és úgy tűnt ő is észrevette, hogy sötétedik, mert felajánlotta, hogy visszakísér a kollégiumba. - Nincs ellenvetésem. - feleltem mosolyogva. - Legalább addig is lesz társaságom.

Hachi

Előzmény | 2015.10.17. 15:56 - #5

A lány kijelentésén csak elmosolyodtam, ugyanis nem álltunk tőle messzire, értem ezt arra, hogy nem az a fajta vagyok, aki annyira gyakran járna balett előadásokra. Sőt megmondom őszintén még egyszer sem voltam, de valahol el kell ezt is kezdeni, nemde? Persze ha nem találkoztam volna Haydennel eszembe se jutott volna ez az egész látogatás. Maga a szőkeség viszont kíváncsivá tett, amit valamivel csillapítanom kellett. - Minden vágyam, hogy táncolni lássalak. - vigyorodtam el, miközben megvontam a vállamat. Nem mondanám, hogy hazudok, mert tényleg így van, bár azért az túlzás, hogy ez minden vágyam. Gondolom Hayden erre azért rájött, azt viszont remélem elhiszi, hogy szívesen megnézném őt. - Nem is kell..a másik dolog pedig, nem hiszem, hogy ennyire szörnyű lenne amit csinálsz. - néztem rá mosolyogva. Egyáltalán mi a franc van velem, hogy ennyire jófej vagyok ezzel a lánnyal? Általában leszarok mindenkit és mindent, nem érdekel mások hülye kis élete, erre most itt sétálgatok a szöszivel, akivel nem csak jókedvemvől vagyok, hanem mert így akarom. Nem lesz ennek jóvége. futott át agyamon, majd mikor csak feleszméltem, hogy újra kissé elkalandoztam, figyelmemet ismét a lánynak szenteltem. A kérdésem után, amit igazából fel sem akartam tenni, feltűnt, hogy Hayden nem tudja mit is mondjon. Vagy én kérdeztem volna félreérthetően? Homlokomat ráncolva pillantottam rá és már éppen készültem hozzátenni, hogy ha nem akar nem kell válaszolni, de a lány megelőzött. Válaszán csak elmosolyodtam, miközben újra magam elé pillantottam. - Helyes válasz.. - nyögtem ki halkan, de mégis érthetően. Viszont úgy tűnt, ő nem túl lelkes ettől az egésztől, amit nem igazán értettem. - Mi a baj? - kérdeztem rá végül, majd miután a lány továbbra is csak maga elé bámult megálltam, megfogva Hayden kezét pedig megállítottam őt is. - Azt gondolod, hogy a balett nem elég? Hogy nem tudsz majd megélni vele? - kérdeztem és most kissé olyan érzésem támadt, mint mikor én voltam ennyi idős és a gitározásból akartam megéllni. A szüleim nem támogattak benne, ami fájt de elviseltem. - Figyelj..tudom mit érzel.. Engem sem támogattak abban, amit igazán akartam. Sőt még ellenezték is, de nem érdekelt. Véghez vittem amit elterveztem, most pedig itt vagyok. Van egy bandám, továbbra azt csinálom amit szeretek..és kész. - mosolyodtam el, majd csak újra elindultunk. Hogy miért is árultam el neki most ezt az egészet, magam sem tudom..de csak remélni tudom, hogy ezzel kicsit jobb kedve támad majd. Miutűn áttértünk rám és a bandámra, Hayden teljesen elképedt, amin muszáj volt újra elmosolyodnom. Hát valóban elértem amit akartam, mert ezt akartam..egy bandát és hogy továbbra is a zenével fogllakozhassak. - Hát meg van rá az esély, hogy ismered..de kitudja. - vontam meg a vállamat. - Amethyst Lawrence..hátha így beugrik. - pillantottam rá félszemmel, majd csak újra magam elé kezdtem bámulni. Ekkor tűnt csak fel mennyire későre jár már, ugyanis a nap kezdett lemenni, helyét pedig a sötétség veszi át. Még időben megérdeklődtem hol is lakik pontosan, illetve annyit megtudtam hogy kollégista. - Miért honnan vagy egyébként? - érdeklődtem továbbra is, majd csa felhoztam azt is, hogy visszakisérem. - Kezd későre járni..visszakisérlek a kollégiumhoz, ha nincs ellenvetésed.. - néztem rá a lányra mosolyogva.

Kethta

Előzmény | 2015.10.15. 19:15 - #4

Úgy tűnt Trevor nagyon nem hisz a szavaimnak, melyekkel a tánctudásomat ecseteltem, bár olyan hevesen nem is ellenkezett velem. Egyszerűen csak láttam a hitetlenséget az arcán, amit hirtelen nem tudtam hova tenni. Taln már látott volna táncolni engem? fordult meg a fejemben a gondolat, de azonnal elvetettem, hiszen nem volt logikus. Hogy is láthatott volna, amikor azt se tudta, hogy táncolok. Érveltem magamban. Végül azolnban csak puszta udvariasságnak tudtam be a dolgot és átugrottam ezen az seményen is. Viszont éppen akkor, amikor eldöntöttem, hogy nem törődöm az arckifejezésével, akkor ejtette ki a száján azokat a szavakat, melyek egy nekem szóló kérdést alkottak, méghozzá arról, hogy szeretné ezt ő eldönteni. Ezen felettébb meglepődtem, hiszen nem olyannak tűnt pasas, mint aki csak úgy simán végignézne egy balettelőadást, meg aztán nem is biztos, hogy érdemes engem megnézni. Valamit azért mégiscsak válaszolnom kellett. - Ha ennyire ez a vágyad... - szólaltam meg végül, arcmra mosolyt rajzolva, majd egyenesen a pasas szemébe nézve folytattam. - De nem vállalok felelősséget azért, amit esetleg láthatsz. Ha szabad megjegyeznem, nem tűnsz olyannak, mint aki sűrűn jár balettelőadásokra. - mondtam ki őszintén a gondolataimat, ahogy sokásom és akaratlanul is diszkréten felnevettem. Valamiért hittem neki, hogy képes lenne tényleg egyszer megnézni ahogy táncolok, de nem tudtam megmondani hogy miért. talán a mosolyoa, vagy az arckifejezése sugározta belém ezt a gondolatot, de pontosan meghatározni nem tudtam.  A következő kérdése talán még furcsább volt számomra, valahogy a hangsúlyából nem tudtam kivenni, hogy mit is gondol. Nem úgy kérdezte, mint a bátyám, aki nem tartja sokra a táncot, és minden alkalommal amikor erről van szó, akkor a tudtomra adja mindenféle ellenérzését ezzel kapcsolatban. Ez az egyetlen dolog, amiben a lehető legkevésbé sem támogat. És ez fáj.... tettem hozzá magamban és egy pillanatra elkomorultam, majd ismét mosolyogva felnéztem Trevorra. A hangsúlya azonban nem is az a fajta volt, akit lenyűgözne a dolog, így a két végletet azonnal kizártam. Így azonban a témával szembeni álláspontját nem tudtam meghatározni. Na nem mintha oly sokszor foglalkoznék azzal, hogy mit gondolnak rólam az emberekm de most mégis valamiért érdekelt.... olyan volt, mintha nem akartam volna rossz választ adni, holott pontosan tudtam, hogy erre nincsen jó vgy rossz válasz. - Igen. - mondtam végül, kicsit kevésbé lelkesen, mint amúgy szokam, de ezzel ő úgysincs tisztában. - Azzal szeretnék foglalkozni, amit a legjobban szeretek, ez pedig a balett. - magyaráztam neki, azúttal kicsit szűkszavúbban, de nem volt mi mást mondanom erről. Ez van és kész. A rock kontra tánc-ot illető kérdéskörre való reakcióján muszáj volt nevetnem. Mi az, hogy a rockra nem lehet táncolni? Majdnem minden zenére lehet... Fejtettem ki magamban, majd hangot is adtam ennek. - Nem kell itt nagy dologra gondolni - csitítottam a pasast. - A rocknak is van ritmusa és dallama, amire lehet mozogni, azt pedig már táncnak nevezhetjük. - véleményeztem a dolgot és elmosolyodtam későbbi szavaira. - Nem állítom, hogy táncoltam már rockra, de mindenképp megpróbűlom, ha lehetőségem adódik rá, szóval ha érdekel, csak nézd meg. A későbbiekben kiderült, hogy annyira nem is különbözünk egymástól, hiszen ő belőle is zenész lett, ahogy én is táncos szeretnék lenni, így arra gondoltam, hogy talán meg tudja érteni az ambícióimat. Ráadásul nagyon tetszett ez a banda dolog, úgy képzeltem el, hogy neki sikerült mindent elérnie az életben. - Aztaaa... - hüledeztem. - Egy banda, ez tök szuper. - mondtam ki kerek perec a véleményemet, de amikor azt mondta, hogy az egyik tag a Hamsteadba jár akkor kicsit meglepődtem. - Valóban? Nem hinném, hogy ismerem... bár bármi előfordulhat. - vontam meg a vállam. Csak ezek után sikerült befejeznem az evészetet és indultunk el arra bizonyos sétára, ami az időjárást elnézve kellemesnek ígérkezett. Egymás mellett lépkedtünk és folytattuk a beszélgetést. Arra is rákérdezett, hogy kollégista vagyok-e, mire bólintottam. - Igen. - válaszoltam meg a kérdést. - Nehéz lenne mindig hazajárni innen. - magyaráztam.

Hachi

Előzmény | 2015.10.15. 12:18 - #3

Beszélgetésünk további részét a zene és a tánc tette ki, amit igazából szerettem, vagy legalábbis a zene részét. A tánccal sem volt különösen bajom, de azért szerintem nem egészen mutatnák jól egy pink tütüben, azt meghagyom Haydennek, én pedig maradunk inkább a gitároknál. Megmondom őszintén soha sem vonzottak a kislányok, akik rózsaszín felhők között úsztak és csillámpónikon lovagoltak, - Hayden teljesen ilyennek tűnt -, viszont ez a lány kíváncsivá tett és fogalmam sincs miért. Komolyan mondom még végig is néznék egy előadás, miközben a hattyúk tavát táncolja el a híres pink tütüben. Azon pedig csak mosolyogni tudtam, hogy a lány nem tartja magát túl jó táncosnak, bár nem tudhattam, hogy igaz e, hiszen soha sem láttam még őt táncolni. - Mi lenne ha ezt egyszer én magam deríteném ki? - kérdeztem mosolyogva, felvont szemöldökkel. Mint már előbb említettem, Haydenért még ezt is bevállalnám, és bevallom fúrja az oldalamat a kíváncsiság, vajon milyen lehet a lány balett ruhában. Arra a részre most fel sem figyeltem, hogy két éve diákja a Hampsteadnek, bár így gyors feljszámolást végezve 16-17 lehet a lány. Sajnálatos módon. Azon pedig csak újra mosolyogni tudtam, hogy az édesanyja miatt kezdett el táncolni. Valószínű, hogy őt támogatják is ebben, ami nagyobb sikerrel is fog járni, vagy legalábbis gondolom. - Ez a nagy ámod? Hogy balerina legyél? - kérdeztem rá hirtelen, amit inkább csak magamban fontolgattam, de sikerült ezt hangoztatnom is. Én úgy gondolom, hogy ha ezt szeretné, csinálja is. Nem kellene azzal foglalkoznia mit gondolnak mások. Én sem tettem, folytattam a gitározást, most pedig itt vagyok egy zenetagozatos, aki csak a gitározáshoz ért - anyám szerint legalábbis így van -, de egyáltalán nem bánom, mert azt csinálhatom amit szeretek. A kis gondolatmenetemből Hayden kérdése zökkentett ki, amire csak megvontam a vállamat. - Hát, hogy őszinte legyek..még senki sem láttam, hogy rock zenére nyomná. - vigyorodtam el, miközben megtámasztottam az asztalon a kezem, ezzel együtt az államat is. - Bár biztos vagyok, hogy te ezt is megoldanád.. - arcomról a vigyor továbbra sem tűnt el, mellé pedig egyfolytában a lány gyönyörű szemeit bámultam. A későbbiekben rám terelődött a téma, amit bevallom nem szeretek, de mégis belementem és mesélek magamról. Az sosem volt titok, hogy mit is tanultam vagy éppen mit csinálok éppen. Természetesen idegeneknek soha sem mesélek még ezekről sem, de Hayden már nem számít annak. Valami megfogott ebben a kiscsajban, amit muszáj lesz kiderítenem, hogy mégis mi lehet az. Első ránézésre tipikus az a barbie baba, akit nem lehet belevinni a rosszba, csakis szülei szavát követi, őszinte és nagyon naív. Persze vannak még meglepetések, nem tagadom..de ahhoz meg kellene jobban ismernem a lányt. - Igen, van egy bandám. Meglepő módon az egyik tag a te iskoládba jár. - vontam meg a vállamat mosolyogva. - Még az is lehet, hogy ismeritek egymást. - tettem még hozzá, közben figyeltem miként lapátolja magába a süteményt a szőkeség. Ezen csak mosologni tudtam, de nem tettem szóvá. Amint végzett is a tortaszelettel, már fel is pattant én pedig követtem a példáját. Ledobtam némi összeget az asztalra, majd csak elindultam Hayden után a kijárat felé. Amint kiértünk zsebembe dugtam a kezemet - másikban a húgomnak szánt sütemény foglalt helyet - és lassan elindultunk az egyik irányba. - Egyébként kollégiumba laksz? - érdeklődtem, ha netán haza kellene kísérni őt.

Mona	Előzmény | 2015.10.14. 21:42 - #2

Úgy tűnt végleg lerendeztük ezt a sütizős dolgot és így végül mindent egybevetve elégedett voltam az eredménnyel, belenyugodtam mindenbe. A másik "Tanulmányok" címet érdemlő beszédté, melybe akkor fogtunk mikor Trevor megrendelte nekem az újabb szelet gyümölcstortát zonban még mindig tartott, és ez alatt a süteményemis erőteljest megfogyatkozott. A pasas, aki szemben ült velem valóban döbbentnek látszott, amikor ismertettem, hogy klasszikus balettot tanulok. Muszáj volt elmosolyodnom ezen. Azonban, amikor megemésztette a dolgot érdeklődni kezdett irnta, én pedig mivel szívesen beszélek a táncról (meg amúgy eleve mindenről) így készségesen mentem bele a további beszélgetésbe. - Azt nem állítom, hogy szuper jól táncolok, de azért sikerült bekerülnöm erre a tagozatra és már végigjártam két évet, szóval valamennyire csak megy. - tompítottam a pasi kijelentését kislányosan, majd áttértem a kérdésére. - 5 éves koromban kezdtem, bár akkor még korántsem voltam annyira elhivatott ezzel szemben, mint ma. Csakis azért fogtam bele, mert édesanyám is balettozott és olyan szerettem volna lenni mint ő. - válaszoltam őszintén, nem rejtegetve semmit a tőlem megszokott bőséggel és stílussal. Ő csak ezek után tért át a másik témára, méghozzá a zenére és rögtön egy konkrét példávl állt elő. Egy pár pillanatig csak bámultam a krapek arcát, akinek felhúzott szemöldökén és mosolygó ajain látszott, hogy tényleg érdekli. Én kicsit tanácstalan voltam a kérdéssel kapcsolatban, azért is nem szólam egy darabig. - Miért, szerinted arra nem lehet táncolni? - kérdeztem vissz végül őszintén, s közben az utolsó falatok egyikét is a számba helyeztem. A későbbiekben megerősítette korábbi szavait, miszerint ő is a Hampsteadbe járt, és a kérdésemet is megválaszolta. Sőt még azt ismegmondta, hogy milyen hangszeren játszik. Ennél többet nem is kívánhattam volna. Mosolyogva figyeltem a szavait és időközben leesett, hogy talán korábban azért kérdezett rá előbb a zenetagozatra, mert ő maga is odajárt. - És még mindig zenélsz? - faggattam tovább lelkesen Trevort, majd újból megízleltem a gyümölcstortámat, melynek ezen megvett darabja az utolsó előtti falat volt. A pasas is látta, hogy lassan elfogy a finomságom és mondta, hogyha végeztem akkor mehetünk is. Bólintottam, majd könnyes búcsút véve a süteményemtől az utolsó falatot is belapátoltam. - Mehetünk. - mondtam mosolyogva és felpattantam. Megvártam, amíg Trevor leteszi a torta árát az asztalra, majd elindultunk. Alig léptem ki a cukrászda ajtaján meg kellett állnom, hogy adózzak a délutáni napsütés csodájának, de utána már hamar kinn voltam a járdán. Nem igazán tudtam, hogy merre induljunk, csak a hátam mögött összekulcsolt ujjakkal elindultam az egyik irányba...

Dahlia

Előzmény | 2015.09.16. 18:17 - #1

A város utcái közül egyedül a főúton van nagy forgalom. Onnan nyílnak a lényegesebb épületek, azon keresztül juthatunk el bárhová. A kisebb utcák sokkal békésebbek nála, onnan csak kisebb helyekre tudunk bejutni, illetve ezek vezetnek a lakások tömkelegéhez.

[6-1]