FrissítésSúgó

Dahlia	2015.09.16. 17:19 -
	A kollégium portája hasonlít egy szállodai recepcióhoz. Ahogy belépünk az ajtón, középen egy pult van építve, mögötte pedig mindig áll egy-két ember; szünetek vagy hétvégék alkalmával, amikor a diákok elhagyják az épületet, ki kell innen jelentkezniük, visszatérésüknél pedig be. A pult mögött egy ajtó van, ami egy kisebb orvosi szobába vezet, elsősegélycsomag is itt kérhető.

[4-1]

Mona	Előzmény | 2015.12.15. 22:16 - #4

A havazás úgy tűnt Trevort is érdekelte, ugyanis ő is felpillantott az égre és hasonlóképp elgondolkozott, mint én. Mikor pedig visszaadtam neki a kérdést, akkor egyetértett velem, pontosabban a hóról alkotott véleményemmel. Mindazonáltal kifejtette, hogy a telet magát nem szereti a hideg miatt. Ezzel az álláspontjával pedig én tudtam egyetérteni. - A hidegért én sem vagyok különösebben oda. - reagáltam le a szavait. - Mindig is nagyon fázós voltam, sőt volt hogy féltem a hidegtől - nevettem el magamat az emléken, miközben visszatért a fecsegős énem. Biztosan örülhetett neki Trevor, lehet hogy még visszasírja azt az időszakot, amikor nem szólaltam meg. - De, ha nem lenne hieg, akkor nem lenne hó, az pedig nagy kár lenne, szóval megbarátkoztam vele. - mosolyodtam el kislányosan és ugrottam egyet-kettőt, csak a hangulat kedvéért, hiszen igaz esett a hó, de még nem volt olyan sok. Talán majd reggelre, ha megmarad. Mikor odaértünk a kolihoz Trevor bekísért a pöortáig, ahol immáron kellemes meleg fogadott minket. Alig ácsorogtunk benn pár pere, már éreztem, hogy a tagjaim kezdenek kiolvadni és végre talán az orrom sem volt már olyan piros, mint előtte lehetett. Azonban ezt a pár percet teljesen némán töltöttük. Nem tudtam hirtelen mit mondani, csak a földet bámultam egy darabig és a kínos csendet végül Trevor törte meg. Közölte, hogy ideje mennie, én pedig csak bólintottam, jelezvén, hogy tudomásul vettem. A délután későbbi része és az este jól telt, valamiért nem akaródzott búcsúzkodnom, de beláttam, hogy úgy a helyes. - Köszönöm a süteményt. - szólaltam meg és egy halvány mosollyal viszonoztam az övét. - És hogy elkísértél. - tettem hozzá ő pedig csak annyit mondott, hogy jó éjt. - Jó éjt. - feleltem és figyeltem ahogy elindul. Valamilyen különös okból kifolyólag meg akartam várni, hogy kilépjen azon az ajtón... azonban ő nem lépett ki, hanem pár lépést követően megfordult és visszalépelt hozzám és... MEGCSÓKOLT! Kezét gyengéden éintette az arcomhoz, ahogy ajkait is az ajkaimhoz, s míg kezei az odakinti hidegtől át voltak hűlve ajkai szinte égették az enyémeket. A szívem ezerrel vert és meglepetésemben még a levegő is belém szorult. Megcsókolt.... Ezt egyáltalán nem tudtam mire vélni, főleg a kora délután történtek után... de ... de jól esett.... éreztem ahogy a melegség végigfut a testemen és bár a pulzusom az egekben volt, valami borzasztóan kellemes rzés járta át a testemet. Azonban nem tudtam túltenni magamat a döbbenetemen és hamarosan az vette át az uralmat felettem, és az csak táplálta, hogy a pasas alig húzódott el, már el is rohant. Én pedig csak álltam ott teljesen elhűlve. Döbbenten érintettem meg két ujjammal az ajkaimat, melyek még bizseregtek a csóktól. Beletellett pár percbe, mire teljes egészében sikerült feldolgoznom az eseményeket és végül valami égető késztetésnek eleget téve az ajkaimba harapva mosolyodtam el. A portás mindezek alatt csak még jobban megbámult, s mikor minderre rájöttem totálisan elvörösödtem és felrohantam a szobámba... volt mit tisztáznom magamban... /kör lezárva, köszönöm a játékot ^^ /

Hachi

Előzmény | 2015.12.15. 21:02 - #3

Szerencsére Haydennek később feltűnt, hogy nagyon hallgat, így a késsőbiekben már többet beszélt. Bár kezdem azt hinni, hogy szándékosan tette, amit tett..értem ezt arra, hogy meg sem szólalt. Én persze igyekeztem szóra bírni, bár fogalmam sincs miért. Amit később végre sikerült is. Mondjuk nem jutottunk messzire, alig pár szót váltottunk egymással. Ezután tértem csak át arra, hogy amint megette vissza is kísérem a kollégiumba. Későre jár már, vagyis sötétedik, azt pedig nem akarom, hogy egyedül mászkáljon ilyenkor. Szóval amint megeszegette a süteményt, felállt én pedig követtem a példáját. Nem is vártunk tovább, lassan el is indultunk mind a ketten ki a parkból. Feltűnt, hogy nagyon fázik, hiszen nem volt kesztyűje sem sapkája. Na meg az idő sem éppen kellemesnek mondható. De én nem siettem sehova, addig nem is fogok ameddig a lány sem teszi. Így hát csak némán, én is zsebretett kézzel haladtam tovább. Később a havazásra eszméltem fel, mire csak halványan elmosolyodtam. Ezzel együtt a lánynak tettem fel egy kérdést, ami ehhez volt kapcsolódó. Bár maga már a válasza sem kellett ahhoz, hogy tudjam, tényleg oda van a hóért. Ahogyan nézett, a szemei szinte csillogtak. Egyszerűen le sem akartam venni róla a tekintetem. Miután megszólalt és rámpillantott, újra csak elmosolyodtam és bólintottam. - Én is így gondolom.. Maga a telet nem nagyon szeretem. Illetve a hideget..de a hóval semmi bajom sincs. - vontam meg a vállamat, közben továbbra is csak sétáltunk. Ha így fog hullani, reggelre valószínű még meg is marad. Nem sokkal később meg is érkeztünk a kollégiumhoz, viszont nem léptem le azonnal, hanem bekísértem a portához. Bár fogalmam sincs mit is mondjak még vagy mit mondhatnék, de nem akartam még elmenni. Feltűnt, hogy a portás minkt bámul, de most nem tudott érdekelni. Egyfolytában őt figyeltem, mikor viszont feleszméltem, csak megköszörültem a torkomat. - Jobb lesz ha megyek.. - szólaltam meg végül majd csak magamra erőltettem egy mosolyt. - Jó éjt, Hayden.. - köszöntem el és már indultam is el, de alig léptem pár lépést, visszafordultam. Egyenesen a szőkeséghez léptem, majd kezemet az arcára helyeztem és gyengéden megcsókoltam. Tudom, hogy hülyeséget teszek.rohadt nagy hülyeséget, de nem bírtam megállni. Amióta megpillantottam őt az ajkaira vágyom, eddig bírtam magam visszafogni. Annak ellenére is, hogy tudom ebből semmi jó sem sülhet ki, és biztosan nem is fog. A csók után nem tudtam mit mondjak..Talán nem is kell, hiszen biztos vagyok benne, hogy ezzel a lányt is megleptem. Hülyeséget tettem, nem tagadom..de már késő ezen filózni. Megtettem, amit nem bánok..persze, hogy nem hiszen jól esett. Csak ezzel valószínű, hogy összezavartam szegény lányt. Jobb lesz ha elhúzok a francba.. Így csak szó nélkül hátat fordítottam a lánynak és leléptem.

Mona	Előzmény | 2015.12.15. 19:39 - #2

Lehet hogy túlzásba vittem egy kicsit ezt a némasági sztrájkot, mert Trevor tekintetéből egy idő után azt olvastam ki... vagy véltem kiolvasni, hogy nem tudja ezt hová tenni... de végül is arra jutottam, hogy annyira túlzásba nem vittem. Hanem épp ellenkezőleg. Elétem vele a célomat és ez elégedettséggel töltött el, ami újból csak javított a hangulatomon. Ugyan a délután eseményeit még nem feledtem el (és valószínűleg egy darabig még nem is fogom) de az emlékeim egy árnyalattal halványabbá váltak. Amikor a családomról volt szó, Trevor készségesen végighallgatottés ezúttal ő nem szólt egy szót em. Miután befejeztem, akkor sem firtatta, ami nem bántam. Ahhoz azért nem volt hangulatom, hogy tovább meséljek a családi hátteremről. Nem kell féleérteni, nem jövök rossz családból, és sötét családi hátterem sincsen, egyszerűen nem volt hangulatom a bátyámmal való konfliktusomról, vagy a szüleimről beszélni. Majd talán másksor. Talán... Talán... A pasi arra is rábólintott, hogy sütögethetek náluk és nem tagadtam meglepett, éreztem, hogy kiül az arrcomra is, de nem zavart. - Akkor majd megkérdezem. - mosolyodtam el, olyan Haydenesen. Ezek után nem sokkal vett ölébe a pasas, ami újból csak egy meglepetéshullámmal árasztott el, ezúttal az események hirtelen fordulata miatt nem tudtam kinyögni egy szót sem. Szerencséme Trevor szólalt meg, megnyugtatva, hogy van időm megenni a mignonomat, utána pedig visszakísér a koliba. - Rendben. - nyögtem ki két falat között és tartottam is magam a pasas által felajánlottakhoz. Lassan megeszegettem a süteményemet és közben elméláztam azon, hogy mennyire jó ötlet is volt Trevortól, hogy az ölébe ültetett.... vagyis... így kevésbé fáztam mint amúgy. És igazából csak ekkor döbbentem rá, hogy valóban durván lehűlt a levegő. Csupasz ujjaim, melyek között a süteményt szorongattam már csaknem elfagytak (kicsi túlzással) és gyönyörű piros színben pompáztak, ahogyan szerintem az orrom is. Persze arra nem gondoltam, hogy ma sapkára meg kesztyűre is szükségem lehet... sőt ez utóbbival nem is biztos, hogy rendelkezem a kollégiumban... Így hát, miután rádöbbentem, hogy a kezem igencsak fázik, gyorsan megettem a maradék sütimet és nem okkal később kimásztam Trevor öléből. Mielőtt a dzsekim zsebeibe rejtettem volna a kezeimet, összeszedtem a táskámat, melyet korábban a padra tettem és a társaságomat alkotó krapekkal együtt elindultam. Alig értünk ki a parkból szállingózni kezdett a hó... hó... valóban hiszen már közelebb vagyunk a télhez, int az őszhöz. Felpillantottam az égre és elmosolyodtam. Már sötétedett és az utcai világítás is fel volt már kapcsolva, holott azért még koránt sem volt teljesen sötét. A szállingózó hó és a lámpák sárgás vénye csodálatos hangulatot teremtett az utcáknak, amit borzasztóan szeretek. Annak a tipikus karácsony előtti időszaknak a hangulatát. Ugyan karácsonyig volt még pár hét, de ettől még mosolyt csalt az arcomra. Révületemből Trevor kérdése rángatott ki. - Igen.  - válaszoltam mosolyogva. - Szeretem mert szép és nagyszerű hangulatot tud varázsolni pillanatok alatt. - fejtettem ki, majd a mellettem lépdelő férfira tekintettem. - És te? Te szereted a havat? - vittem tovább a beszélgetést. Hogy a kollégiumig elérjünk, nem tartott túl sokáig,bár nem siettünk, de addigra már jóval sötétebb lett. Én valamikor félúton feltettem a dzsekim kapucniját, hogy ne fújja szét a szél a hajamat és ne fagyjon le a fülem is, ha már az ujjaim megfagytak. A kolesz portájánál álltunk meg, a portás talán méregetett is minket egy kicsit, de nem foglalkoztam vele, csak Trevor felé fordultam....

Dahlia

Előzmény | 2015.09.16. 17:19 - #1

A kollégium portája hasonlít egy szállodai recepcióhoz. Ahogy belépünk az ajtón, középen egy pult van építve, mögötte pedig mindig áll egy-két ember; szünetek vagy hétvégék alkalmával, amikor a diákok elhagyják az épületet, ki kell innen jelentkezniük, visszatérésüknél pedig be. A pult mögött egy ajtó van, ami egy kisebb orvosi szobába vezet, elsősegélycsomag is itt kérhető.

[4-1]