|
Témaindító hozzászólás
|
2015.09.15. 18:41 - |
Az udvar egy része teljesen le van betonozva, míg a másik fele teljesen gyepes terület. Ennek egyik felén sportpálya van kiépítve a kinti meccsek vagy edzések lebonyolításához, míg körülötte futópálya van. Itt-ott padok vannak kihelyezve, így aki gondolja, az odakint is le tud ülni. Az árnyékot néhány helyen kisebb-nagyobb fák biztosítják. |
[28-9] [8-1]
 Csak bámultam tovább a színjátékát, miszerint csúszási olimpiára készül. Én nagyon jól szórakoztam, ezen, bár nem vettem, csak vigyorogtam, mint valami rémisztő porcelán baba. Igazából ehhez már nem tudtam mit fűzni, így csak hallgattam őt. Pár percenként azért ránéztem a telómra, hát ha kedves, aranyos Theo jelzi hol van, de úgy látszott szereti kínozni a nővérét.
- Mindent csak az elsősegélyt ne. Anyámnak, mesélte, hogy eltörtek a bordái miatta - osztottam meg egy kis szöszenetet a családomról.
- Ahogy akarod - vontam vállat, mert megint elutasította, hogy menjünk a dokihoz.
Nem vagyok az anyja, így nem is fogom kényszeríteni. Mintha az öcsémmel lennék, aki fél az orvosoktól. Mindegy, nem mindenki tudja uralni a felélmét, Ezután bemutatkozott.
- Milla vagyok - mosolyogtam, majd megráztam a kezét. |
Szomorkásan bigyesztettem le ajkaimat, mint akit kiábrándítottak álmaiból. Már kezdtem éppen magam is elhinni, hogy mesteri fokozton űzöm a távolcsúsás műfaját.
- Francba, pedig már készültem az olimpiára - mondtam csalódottságot színlelve - Majd még gyakorlom ezt a térdnyúzó technikát, azzal lehet a baj - állapítottam meg egy kicsit eltűnődve, majd sátor pulcsim zsebébe mélyesztettem kezeimet.
- Ezt most célzásnak kéne vennem? - nevettem fel mikor közölte, hogy inkább magának hívná a mentőt. Talán igaza volt, lehet hogyha rajtam múlt volna, akkor előbb vérzik el, minthogy bármit cselekedthettem volna. A kritikus pillantok sose voltak erősségeim - Ne becsüld alá az elsősegély alkalmazás erelyét - firtattam tovább a kérdést.
- Még szerencse, hogy akkor nincs mit elrontson - vágtam rá egyből gondolkodás nélkül, amikor meghallottam mondatát. Kétségtelenül csak arra akart rávenni, hogy elrángasson a dokihoz, aki már várt a kis csipeszével. Lehet, hogy gyerekes viselkedés volt tőlem, hogy tartottam az orvostól, de sajnos ez bennem élt. A kisgyerek és a félelem is.
- Apropó - ugrott be hirtelen - Sam vagyok - nyújtottam felé a kezemet egy rövid bemutatkozás keretében. |
A labda kemény volt, de már megszoktam, hogy mindenhova kapok. Végül is, olyan családban élek, ahol imádják a labdajátékokat, csak én vagyok rossz benne. De nagyon. Sokszor fel is vetettem a kérdés, hogy engem nem adoptáltak-e a szüleim. Valahogy minden családi programban rossz vagyok, a bátorságpróbák, a labdajátékok. Lényeg, hogy megtanultam leplezni a fájdalmamat egy egyszerű kis mosollyal.
- Akkor van, egy rossz hírem, még nagyon sokat kell gyakorolnod - játszottam rá, hiszen láttam mi történt.
Bár láttam, hogy próbál kibújni a kínos helyzetből, én a kis színjátékát nem tudtam vigyor nélkül hagyni. Próbáltam leplezni a kezemmel, de szerintem simán látszott mi történt alatta.
- Van egy öcsém, szerintem, hamarabb fogom saját magamnak hívni a mentőt, mint bárki más tudná - mosolyogtam.
Ezután egy darabig nem szóltam, csak néztem, ahogy visszadobja a tulajdonosának, aki nagyon röhögött. Én sohasem tudtam más kínján nevetni, így csak elfintorodtam. Sohasem értettem az ilyesfajta baki videókat se. Mindegy ettől vagyok különleges. Majd rátértünk az orvosi kérdésre, amit visszautasított. Végül is az ő döntése, de azért a kavicsok nem leettek kellemesek.
- Biztos? A kavicsok elrontják az összhatást - viccelődtem. |
Nem voltam benne egészen biztos, hogy tényleg nem okozott neki fájdalmat, ahogyan a labda na meg én is belé ütköztünk. Ha meg igazat mondott, akkor neki valószínűleg magasabbon állt a tűrésküszöbe mint nekem, akinek a kavicskákkal is megsett a bajom.
- Áhh semmiség, csak teszteltem a távolcsúszási képességeimet - közöltem egy vigyorral, majd mint aki tornázik fordultam jobbra és balra, végül pedig az ég felé nyújtottam karjaim. Szerettem volna, azt a látszatot kelteni, mintha minden napos lenne nálam a távolcsúszási képességeim tesztelése. Lehajoltam a földön fekvő labdáért, ami éppen a lány lába előtt hevert - Azért komolyan remélem, nem esett komolyabb bajod, mert a mentők számát óvoda óta nem sikerült megjegyeznem - viccelődtem miközben a lasztit kezeim között forgattam. Végül ktámasztottam a lábam, és visszadobtam a feladonak. Sikerült közel a célig hajítani, éppen a fiú lába előtt hullott le, aki még mindig összegörnyedt a nevetéstől. Felettébb jó érzés volt, hogy valaki jól mulatott az egészen.
Mikor felhozta az orvosi témát csak nemlegesen ingattam a fejem. Az kellett volna még csak, hogy a doki a kis csipeszével kezdje el kiszedegetni a kavicsokat, én pedig sikítófrászt kapnék a lány előtt. Minden esetre inkább csak nemet intettem a fejemmel.
- Megleszek, majd otthon bekötözöm valamivel - feleltem válvonogatva, mint akit nem izgat túlzottan a helyzet, holott már előre féltem a gondolattól, hogy mennyire fog csípni a fertőtlenítő, mikor a sebhez ér - Az orvos a kis horzsolásomért még ki is röhögne. Túlélem, egyáltalán nem vészes a helyzet - erősítettem meg őt, vagy talán inkább magamat abban, hogy ez a világ legpitiánerebb sérülése. |
Jó kis lányként én a telefonom neteztem, várva, hogy kapok végre értesítést, hogy hello, Milla, az öcséd nem tévedt el. Viszont ez, nem az én szerencsémre nem történt meg. Így picit idegesen, de nem annyira, hogy hívjam a rendőrséget, nyomogattam a billentyűzetet. Mikor végre felnéztem, csak azt láttam, hogy egy laszti és a srác, aki előbb futott, én padomhoz csúszik. A bőr sikeresen eltalálta a sípcsontomat, ami fájt, de nem annyira, mint az ismeretlennek az eséses csúszás. Fel is sziszentettem, mert hát nem lehetett kényelmes póz.
- Ugyan, nem fájt - persze hazudtam, mert igen is fájt, egy picurit csak. - De neked nagyobb fájdalmat okozot az egész.
Picit jobban megfigyeltem a fiút és láttam, hogy a térdén egy seb éktenkedik. Hát biztos, hogy nincs jó napja.
- Nem kellene az orvosiba vinnelek vagy valami? - kérdeztem aggodalommal. |
Nincs is jobb néhány békés percnél. Teljesen önkívületi állapotba kerültem, csak ültem bámulva a semmibe, amikor is egy alak jelent meg a látteremben. Ilyen távolságról nem tudtam volna beazonsítnai, még ha akartam volna sem, hogy ki lehet. Még csak az se jutott eszmbe, hogy ismerhetem a fickót, de az úgy tűnt felismert engem. Elhangott egy "Sam, gyere játszani" mondat. Mivel épp nem volt kedvem az amerikafoci erőszakos közegéhez, és a sok elvetemült évfolyamtársamhozt, épp rávágtam volna, hogy kihagyom a kört, de akkor már mindegy volt. A barna bőr labad nyíl egyenesen tartott felém. Pillanatnyi tétlenség kapott el mindössze, és már talpon is voltam, hogy elkaphassam a száguldó bőrt. Kancsal barátom természetesen nem tudta volna oda dobni, ahol én gubbasztottam, így hátrálni kezdtem megtippelve a labda becsapódási helyét. Kár, hogy nem számoltam a csavarodással, és a szél erelyével, ami kitérítette. Próbáltam vetődni a laszti után, de nem értem el vele semmi célre vezetőt. Csúsztam néhány métert a füvön, így sikerült felhorzsolnom csupasz térdeim, majd lefejelni valakinek a lábait. A labda pedig sehol sem volt, nem érzetem kezeim között, és egyik fontots belsőszervemet sem nyomta, azonban a pad lába, már annál inkább belemélyed oldalamban. A vascső kellemetlenü hideg volt, és párcentivel biztos beljebb nyomta a vakbelemet. Nyöszörögtem néhányat, majd végül valahogy sikerült felállnom.
- Sajnálom - sziszegtem fogaim között elhúzva számat, mint aki megbánta bűnét - Remélem nem ütöttel nagyon el - tekintetemmel közben a labdát kerestem, majd egy halvány mosolyt erőltettem arcomra.
Lehajoltam térdemhez, amin ott éktelenkedett a lenyúzott bőrréteg. A sebbe néhány apróbb kavics ragadt bele, amitől megpróbáltam megszabadítani magam. Mikor rájöttem, hogy ez nem egy könnyű dolog, és a tűrőképességem sem ilyen jó, úgy dönöttem rá ér még ezzel foglalkozni, majd otthon megoldom a próblémát.
|
Tavasz volt, de én még nem éreztem, hogy eljött ez az évszak, ha nem lennék tisztában a dátummal, akkor azt hinném, hogy ősz van. Lehet, hogy én vagyok csak nagyon fázós, de meleget akartam. Így is sok ruha van rajta, amit nagyon nem szeretek, de hát ez van, ha nem akarok megfagyni. Inkább lennék egy ujjatlan felsőben és egy rövid nadrágban, mint dzsekiben, mert voltam olyan naív, hogy rövid ujjú felsőt vettem fel. Vissza kellett szaladnom a dzsekiért, mert picit fázott a karom. Egy padra leültem, ahol vártam, hogy az öcsémtől kapjak üzenetet. Hiányzok neki, így úgy döntöttünk, hogy elmegyek cukrászdába, érte akartam menni a sulijába, de azt mondta, hogy ciki lenne, hogy a nővére kísérgeti. Én hagytam neki, azt mondta, majd ő eljön értem. Mintha, ha nem lenne fura, hogy egy 12 éves állít be a gimi ajtóhoz. Abban is kételkedtem, hogy egyáltalán ide talál, hiszen még egyszer se jött erre felé, de rá hagyom, így is azt mondta, hogy túlságosan anyáskodó vagyok. Bár már egy órája vártam rá, ezért is ültem le a padra, nem írtam neki, hogy hol van. Száz százalékig biztos voltam benne, hogy eltévedt, így imádkoztam, hogy nem fog bajba kerülni. Ahol ültem, onnan pontosan láttam, egy srácot, aki futott. Én beleborzongtam, hogy ilyen időben fussak, de hát a fiú dolga, hogy mit csinál, nem az enyém. |
Az idő bár kissé szeles volt, és még lehetett érezni a tél utóhatását, én mégis egy rövidnadrág melett döntöttem, ami éppen csak a combom közepéig ért le. A futócipőmet szorosan rákötöttem a lábamra, amiben örültem, ha ennek ellenére még áramlott a vér. Egy túlméretezett pulcsi takarta a pólót, ami mellkasomhoz simult. A bő ruhadarab lebegni kezdett rajtam, ahogyan megtettem az első lépéseket a futópályána. A fülhallgatómban üvöltött az alternatív rock zene, aminek ütemére tudtam tartani az egyenletes tempót. A hangos dallamon csak az egyenletlen szuszogásom ütött át. Mohón kapkodtam a levegőért a nagyedik kör után, de még akkor sem adtam fel. Egy utolsó forduló erelyéig neki iramodtam, és beleadva mindent kapkodtam lábaim. A célhoz érve kissé megörnyedtem, és térdemre támaszkodva nyeltem az oxigéndús levegőt. Vártam a csodát, hogy kiegyensúlyozódjon a légzésem, de az nem jött el. Helyette az oldalam kezdett szúrni, mintha csak késd döftek volna belé. Nyöszörgve egyenesedtem ki, majd nyújtóztam az ég felé, hátha így kiszabadul a bentragadt levegő.
Amikor kezdtem magamhoz térni felvettem a földről a palckomat, amit még érkezésemkor helyeztem oda. Nagyokat kortyoltam a frissítő folyadékból, ami rohamosan fogyott. Két nagyobb korty maradt csak az üveg alján, mire elvettem ajkaimtól a flaska száját. Megkönyebülve rogytam a zöld pázsitra. Karjaimat összekulcsoltam térdeim körül, majd bambultam a tájba. Bőven akadt még időm hazérni, így nem siettem sehova. Kihasználva a pillanatnyi csendet pedig, csak bambultam a tájban. Néha jól jött a magány. |
Komolyan ezzel fog egész idő alatt zaklatni ez a lány? Ha így folytatja itt hagyom a francba és inkább töltöm egyedül az időmet. Bár lehet alapból az lett volna a helyes döntés, de ha már így eldöntöttem, hogy velem jön, akkor nem mondom vissza és nem csinálok segget a számból. - Igen, csakis azért jöttem.. Minden vágyam taknyosokat cseszegetni.. - válaszoltam nyersen, persze ezt a taknyos jelzőt nem éppen Haydenre értettem, de ha magára veszi így járt. - Na meg téged követlek..minden percben a nyomodban vagyok, mert halálosan belédszerettem.. - vigyorodtam el, miközben félszemmel rápillantottam, hogyan is reagál erre. Persze ez nem így volt..mégis hogy lehetnék szerelmes egy középiskolás lányba? Fiatal hozzám..ezt még a vak is látja. Azt nem tagadom, hogy csinos lány, na meg a formái sem rosszak...de ez minden. Keressen egy hozzáillő és egykorú csávót, bár igaz az előbb is elűztem mellőle.
Ami pedig ezután történt, még magamat is megleptem vele, ugyanis nem akartam bántani őt, csak eléggé felhúzott ezzel a cigaretta lopkodásával. Nem értem mit zavarja őt az, ha dohányozom. Tudtommal felnőtt ember vagyok, eltudom dönteni mit akarok és mit nem. Nem tagadom kissé megsajnáltam őt, hiszen arcáról teljesen lerjtt, hogy nem kicsit megrémült. Nem beszélve arról, hogy kissé erősebben löktem a fának, így az sem kizárt, hogy megütötte magát. Nem éppen így terveztem, de most már teljesen mindegy volt. Miután közöltem vele, hogy nincs joga ahhoz, hogy memgondja mit tegyek, elengedtem, de csak pont annyi időre, hogy eltudjon távolodni a fától. Nem telt bele sok idő, újra kézen ragadtam és elindultam vele ki az iskolából. Mivel azt mondtam, meghívom őt egy sütire egyenesen a cukrászda felé vettem az irányt. Időközben elengedtem a kezét, de azért tartottam vele a tempót, hogy ne maradjon le. Útközben egyikünk sem szólalt meg, csak némán haladtunk egymás mellett.
Végül megérkeztünk a helyszínre, de mikor beakartam nyitni az épületbe, feltűnt a kiírás az ajtón. "A cukrászda átépítés alatt áll, így ZÁRVA!" Egy hatalmas sóhaj hagyta el a számat, majd csak a lány felé fordultam. - Ezt benéztük..oké, nincs süti.. - jelentettem ki, miközben azon kezdtem agyalni hova is mehetnénk ezek után. Viszont semmi ötletem sem volt, így csak a hajamba túrtam. Végül hirtelen beugrott, hogy a közelben van egy bolt. - Ha boltban veszünk..megfelel? - kérdeztem és teljesen komolyan gondoltam. - Utána meg leülünk a parkba és megesszük ott.. - vigyorodtam el. Na jó ez kissé röhejesnek hangozhat, de gondolom ezek után nem akarna hozzám jönni, na meg nem is akarom a házamba vinni újra..a másik pedig, hogy ő sem vinne gondolom "haza". Így más lehetőség nincs..ha sütit akar el kell viselnie a padot.
/Hayden, Trevor -> Park/ |
 Trevor csak a szemét forgatta, immáron nem először ittléte óta és valljuk be nem igazán vol ínyemre ez a dolog. Most mégis miért kell mindent így lereagálnia? Ha valami nem tetszik neki, akkor mondja meg... vagy menjen el,én aztán nem tartom itt... Az hiányozna még... A szemfogatáson kívül ráadásul shogy máshogy nem reagált szavaira, n pedig csak megvontam a vállamat szótlansága láttán. Mindeközben akaratlnul is az arcát figyeltem, amin egy pillanatra felvillant eg mosoly, amit nem tudtam mire vélni. Ennyire jól szórakozott volna? Hát j neki... én annyira épp nem éreztem jól magam...
Amikor a telefonhívásra értünk, akkor cak biztosított rról, hogy ő aztán nem fogja felhívni azt a bizonyos illetőt, aki miatt idejött. Én aztán nem aggódom az ilyen miatt, nem az én dolgom. Ő dönti el, hogy megpróbálja-e keresni avagy sem, én atán nem fogok beleszólni. Ekkor azonban eszembe jutott valami.
- Miért nem akarod felhívni? Talán azért, mert nem is vársz senkire, csak... - ekkor hirtelen nem tudtam mit kitalálni, így volt egy kis szünet a beszédemben. - ...csak itt akarod elütni az időt középiskolsok cseszegetésével? Hm? - pillantottam rá karbafont kézzel és felvont szemöldökkel. Vártam a válaszát, azonban ha ez egy újabb szemforgatás, akkor a továbbiakban oda sem figyeltem rá, mondván, hogy ezek szerint ismerem az összes reakcióját, tekintve hogy nem olyan nagy a választék...
Sikerült kikapnom a kezéből az égő cigarettát... és ezzel fel is bosszantanom őt. Szinte abban a pillanatban elkapta a csuklómat és az egyik közelben lévő fánk nyomt a hátamat, én pedig öszeszorítottam a szememet, hogy a hirtelen ütéstől származó fájdalom végigcikázott a testemen. Kezeimet mellém szegezte és olyan közel hajolt, hogy majdnem összeért a testünk. A szívem azonnal hevesebben kezdett verni és az adrenali szintem is az egekbe szökött az ijedelemtől. A szemeibe nézett én pedig nem tudtam elkerülni kemény pillantását. Dühös volt és kezdtem rájönni, hogy talán mégsem volt jó ötlet... de akkor is kikészített már az a cigretta... Kérdőre vont, hogy mégis hogyan képzeltem, amit tettem, de én csak mint egy kisgyerek, akit épp valami csínytevésért szidtak meg, csak összeszorítottam a számat és nem mondtam semmit. Az viszont eléggé szíven ütött, amit utoljár mondott. "Nőm... még viccnek is rossz..." Sosem voltam önbizalomhiányos, mindig is tisztában voltam a képességeimmel és az adottságaimmal... de ez most valamiért nagyon fájt... de nem tudtam megmondani, hogy miért. Életemben talán először igyekeztem mindent megtenni azérrt, hgy az érzéseim ne üljenek ki az rcomr, csak keményen próbáltam állni a férfi tekintetét, semmiképp sem akartm, hogy lássa ez mennyire fájt...
Ezek után azonban elengedett, én pedig szemügyre vettem csupasz csuklóimat, melyeken ott piroslott a kérgének nyoma... A vállamra vettem a táskámat, készen arra, hogy távozzk.. valahogy a kellemes délutáni ücsörgésből kellemetlen pogram lett. Azonban trevor ekkor említette a sütizést. Először tetszett az ötlet, de utána csak ránéztem és megvontam a vállamat, habár nem úgy tűnt mint akit borzasztóan érdekelné a véleményem. |
Csak egy újabb szemforgatás következett, mikor Hayden megismételte a mondatomat. Én már nem éreztem szükségét újra rábólintani, és ha ennyire buta arórl már nem tehetek. Oké, hogy tizenhat éves és nem volt férfival, elnézést pasival...de ezt leszűrhette volna igazán. Maga az a felszínes hálálkodása, hogy cserébe meghívja egy italra. Pff..szánalmas. futott át az agyamon, de nem is fogo ezen idegeskedni. Semmi közöm sincs hozzá, tegye csak azt ami jólesik neki, engem aztán nem érdekel. Egy dolgot viszont megért az az előbbi kis jelenetet. Rohadtul jót szórakoztam. Istenem, még ekkora barmot. Az emlékek újra csak megmosolyogtatni tudtak. Kis elmélkedésemből Hayden ébresztett fel, mire kénytelen volta rápillantani. - Ne aggódj..nem is fogom. - vontam meg a vállamat egyszerűen, bár nem mintha a lány szavai hatottak volna rám. Már ugye előtte is említettem neki, hogy nincs szükség arra, hogy telefonon zaklassam. Ha nem jön, hát nem jön..nem igazán érdekel.
Láttam a kiscsajon, hogy kissé megbántottam őt a kijelentésemmel, de kit érdekel? Ha egyszer igazam van, akkor minek titkoljam? Ha egy olyan dumának bedőlt, pontosan hozzá is illő. Bár én nem akadtam fenn túl sokáig ezen a témán, rá is kérdeztem mit tervez még a mai napra. Nem mintha annyira érdekelt volna, de ha már Amethyst baszik jönni próbára, lefoglalom magam én is valamivel. És az a valami most Hayden lesz, ha tetszik neki, ha nem. Bár biztos vagyok benne, hogy velem akar lenni. Főleg ha felhozom neki azt a nyamvadt süteményt. Már hoztam is volna fel, mikor hirtelen kikapta számból a cigimet és a földre dobca megtaposta. Ezt rohadtul nem kellett volna, ugyanis nem kicsit felbosszantott. Szintén egy hirtelen mozdulattal a mellettünk levő fának nyomtam a lányt kezeit pedig maga mellé nyomtam, és erősen ott tartottam. Testünk szinte összeért, arcunk is elég közel volt..de csak a szemeibe néztem keményen. - Mégis hogy jössz te azzal, hogy megmond mit csináljak? - kérdeztem nem túl kedvesen, de nem engedtem a szorításból. - Kinek képzeled magad, kislány? Nem vagy az anyám..se a nőm, hogy utasítgass.. - de mikor kimondtam a nőm szót csak felhorkantam. - Nőm..még viccnek is rossz.. - néztem végig a lányon, majd mikor feltűnt, hogy egy páran minket bámulnak, elengedtem és megragadtam a kezét, majd gyors tempóban elindultam ki az iskola területéről. - Nem mindegy az neked? Kell a süti vagy nem? - kérdeztem, bár nem mintha sokat számított volna a válasza. Én már eldöntöttem helyette, velem jön és kész. |
- Szóval szeinted ez egy hülye kérdés volt... - reagáltam le konsstatálva a szavait, és mindeközben karba fontam a kezeimet. Holott a valóságban némileg oldódott a hangulatom, próbáltam minél inkább sértődöttséget mutatni... hogy miért azt én magam sem tudom. Talán továbbra is a makacsság dolgozot bennem, mindenképpen ragaszkodtam a saját igazamhoz.
Azonban az ő stílusa sem változott, kapásból elvetette az ötletemet, miszerint fel kellene hívnia az illetőt, akire (az arckifejezéséből ítélve már) hosszú ideje várt. Azonban nem tudtam miért lenne íz olyan rossz ötlet, ha felhívná. Ha ilyenkorra beszélték meg, hogy találkoznak akkor biztos ráér már az illető.
- Tudod mit? Akkor ne hívd fel. - hagytam rá, miközben a fejemet sóváltam. Így próbáljak én neki bármit is bármikor tanácsolni....
Az ismételten az ostálytársamat illető szavait már le sem reagáltam. Foglmam sincs miért kell ennyit lovagolnia a témán... Azt meg aztán végképp nem értem, hogy miért érdekli ez nnyira (mondjuk azt be kell látnom hogy vaolahol a szívem mélyén örültem annak, hogy ez így vn... csak még magamnak sem akartam igazán bismerni). Megjegyzése azonban szíven ütött valamiért. Nem mintha bajom ett volna a sráccal... csak na.... mégsem tetszett sosem vagy ilyesmi. Erre meg közli, hogy jól jártunk volna gymással. Na kösz szépen...
- Ha ennyire érdekel, nincs tervem. - csóváltam a fejemet és közben megpróbáltam kikapni a kezéből az égő cigarettát. Amennyiben ez sikerült, akkor eldobtam és azzal a lendülettel a padról leugorva el is nyomtam, amennyiben azonban nem, csak a fejemet ráztam. - Ez már legalább a harmadik szálad csak azóta, hogy idejöttél, elég lesz már. - ráncoltam a szemöldökömet.
Felajánlását azonnal vissza akartam utasítani, de mire kimondhttam volna a kösz nem-et, felvetette, hogy sütizni is mehetünk bennem rekedt a szó. Boorzasztó gyengeségem, hogy sütivl mindenre rá lehet venni, de ezúttal igyekeztem erős maradni.
- Mire véljem ez6t a hirtelen meghívást? Meg aztán mi lesz azzal, akit vársz? |
Feltűnt, hogy Hayden is ugyanolyan nemtörődöm stílussal bszél velem, mint én vele..ami miatt csak mosolyogni tudtam. Tanul a kicsike, nem tagadom..bár maga azt nem szerettem ha velem így beszélnek. Viszont most vagyok annyira jókedvemben, hogy ne szóljam ezt meg. - Hülye kérdésekre nem válaszolok.. - szólaltam meg, ha ennyire naív és tudatlan..hát legyen. Én aztán többször nem védem meg attól a kis pöcstől. Felőlem aztán lógjon rajta, nyalja be magát, menjen el vele iszogatni..nekem édes mindegy. Végén pedig adja be a derekát. Más amúgyse akarna a lábai közé férkőzni.
Miután elárultam neki én miért is vagyok itt, újra jött a kis okos ötletével. Én pedig jöttem az újabb szemforgatással, majd csak félszemmel Haydenre pillantottam. - Hát persze..az lesz az első dolgom, hogy felhívom.. - mondtam, közben újra csak magam elé kezdtem el bámulni. Jó igazából nem volt rossz ötlet, sőt mi több a legtöbb ember valószínű, hogy ezt is tenné. De én pedig vagyok akkora makacs seggfej, hogy ezt nem fogom neki megmondani, ahogyan magamnak sem fogom bevallani.
- Ugyan már..nem, hogy örülnél..szerinted leszállt volan rólad, ha nem lépek közbe? - kérdeztem felvont szemöldökkel. - Bár lehet jól is jártatok volna egymással.. - intettem le, miközben felálltam és elővettem még egy szál cigit. Egyre többet cigizem, nem tagadom..de másképp nem tudom levezetni az idegességet és a feszültséget. Közben rákérdeztem arra is, hogy végzett e már mára, amire csak újra egy nem túl kedves választ kaptam. - És van valami terved? - kérdeztem, miközben visszapillantottam rá, de ebben az időben meg is nyújtottam a cigit. - Nem vagy éhes? - tettem fel még egy kérdést. - Felőlem ehetünk süteményt is.. - vontam meg a vállamat. Igazából nem sok kedvem volt hozzá, de ha már Amethyst felültett..valakivel el kell szórakoznom, illetve ütnöm az időt. |
Miután visszautastottam a felajánlását, miszerint vehetek egy szálat a ciarettásdobozából, csak megvonta a vállát és rágyújtott. A kérdéseimet is meghallgatta, de egy darabig úgy tnt nem igazán akar hozzám szólni. Erre muszáj volt összeráncolnom a szemödökömet, utálom ha ilyen társaságban kell lennem. Ez a lehető legkényelmetlenebb, a csend.... őleg ha te előtte még kérdést is feltettél. Már éppen oda akartam neki szólni, hogy "Ha ennyire antiszociális akarsz lenni, akkor inkább máshol rontd a levegőt." amikor hirtelen megszólalt. Szavai hallatán rá se kellett néznem, anélkül is tudtam, hogy forgatja a szemeit, amilen hangsúllyal kiejtette a száján azokat a gondolatokat, biztosan társult mellé az a bizonyos szemforgatás is és mit ne mondjak, nem volt igazán ínyemre.
- Mert mégis mi mást akart volna? - vágtam vissza hasonló stílusban, és bár valamennyire beláttam, hogy igaza van, nem szándékoztam engedni neki. Csak azért sem akrtam vele egyetérteni, arra meg pláne nem vágytam, hogy ezt még a tudtára is adjam. A viselkedésére adott magyarázatát, meg aztán végképp nem állt szándékomban elfogadni. Ha csak szórakozni akar menjen máshova. - És erre a szórakozósdira nem találtál jobb helyet? - tettem fel a kérdést, de ő folytatta a mondandóját és kiábrándítóan közölt, hogy nem miattam van itt. Nem is hittem hogy így lenne... Tényleg nem... Miért is lett volna ott miattam... Ezt én is tudtam.... Nem kellett volna így kimondania.... Nem minth arra vágytam volna, hogy miattam legyen itt.... vagy.... csak egy kicsit....de csak egy nagyon picit!
- Akkor hívd fel! - vágtam rá kicsit hevesebben mint akartam. - Hátha akkor ad valami jelet magáról. - vontam meg a vállamat jelezvén, hogy amúgy nem érdekel a dolog csak az frusztrál egyre jobban, hogy a társaságában kell lennem. Azonban azt meg nem tudtam volna mondani, hogy kire várhat itt. Kapából valai haverja... vagy a... a barátnője ugrott be.... de biztos nem "barákozna" ilyen kis gyerekekkel, mint mi.
- Egyáltalán nem élveztem! - tagadtam azonnal, mindenféle magyarázat nélkül és még csak rá sem nézem a pasasra. Lehet, hogy a makacsság nem erény, de én akkor sem engedek a 48-ból. Ő viszont úgy tűnt, még így jóval a srá távozsa után is jól szórakozik a dolgon. Ráadásul mindezek után még jópofizni is elkezdett. - Igen, képzeld végeztem. |
Az akcióm során a lányt szinte figyelembe sem vettem, inkább most azzal foglalkoztam, hogy ezt a kis pöcst leégessem Hayden előtt, akibe láthatólag halálosan szerelmes volt. De mivel én vagyok akkora szemét tahó, hogy ezt kihasználjam és egyben még szórakozzak is rajta.meg is teszem. Persze miközben a srácot szivattam, Haydenre is néha-néha rápillantottam, aki nem értette mi ez az egész. Ezt vettem le az arcáról és láthatólag nem tetszett neki, amit a kis rajongójával teszek. Viszont ez engem egy kicsit sem tudott érdekelni. Miután kiszórakoztam magam elküldtem a takony gyereket, én pedig levágódtam a szőkeség mellé. Újabb szál cigarettát halásztam ki a zsebemből, de mielőtt eltettem volna megkínáltam a lányt is, aki egy fejcsóválással válaszolt. Én erre csak egy vállrándítással vissza süllyesztettem a dobozt a zsebembe, majd meggyújtottam a számban levőt. Egy darabig még csak ültem és néztem magam elé, miközben beleszívtam a cigimbe. Végül úgy döntöttem talán szóba elegyedek vele, ha már itt vagyok és várok Amethystre. - Hát persze..csakis a matek füzetedre fájt a foga.. - forgattam meg a szemeimet, de nem mintha érdekelt volna, hogy ki jön be Haydennek. Ezután újra beleszívtam a cigimbe..közben jött a lánytól egy kérdés, amin elvigyorodtam. - Kellett egy kis szórakozás is mára.. - válaszolta egyszerűen, miközben kifújtam a füstöt. - És hogy mit keresek itt? Nem miattad vagyok, elhiheted.. - tettem hozzá kissé bunkóbban, majd egy utolsót szívva a cigarettámból eldobtam azt. - Várok valakit..de egyenlőre amint látod nincs itt... Ugyanis nem itt basznám az időmet.. - nyújtóztam egyet, miközben körbenéztem az udvaron. - Viszont nem kell tagadnod, hogy élvezted a kis műsort.. - vigyorodtam el újra, ugyanis eszembe jutott annak a szarházinak az a rémült képe. - Na és te mára végeztél? - kérdeztem jófejségből, mint akit érdekelne..majd csak rápillantottam az órámra. Megölöm..ez neki 4 óra?! futott át agyamon, bár már előre tudtam, hogy ebből a mai próbából sem lesz semmi. El van lustulva a kisasszony, annak hála..hogy szinte két hétig nem volt semmi..amit a elágott kezemnek köszönhetünk. |
A fiú mosollyal az arcán vette el tőlem a füzetet, amit odanyújtottam neki, majd egy pillanatog csak állt egy helyben. Kérdőn pillantottam rá, majd egyszer csak megszólalt. köszönetképpen meg szeretett volna hívni egy italra, meghívásán pedig leplezetlenül meglepődtem. A válaszon viszont elkezdett pörögni az agyam. A legutóbb, amikor ittam nem sült el jól a dolog, és nem igazán kívántam hasonló helyzetbe kerülni. Azonban mégsem lehettem annyira bunkó, hogy visszautasítsam a meghívást, így eléggé elbizonytalanodtam. Nagy nehezen mégis sikerült valamit kitalálnom válasz gyanánt, azonban ebbe nem sikerült a srácot beavatnom, ugyanis valaki más szólalt meg helyettem. Valaki más, akinek a hangját azonnal felismertem és a szívem egy pillanatra hevesebben vert. Felpillantottam és megláttam magam előtt, akinek a hangját már hetek óta nem hallottam. Mit keres itt? villant át az agyamond a kérdés, és ebben a pillanatban nem is ez volt a legfontosabb. Trevor -mert hiszen ő volt az az alak, aki hirtelen megjelent előttünk - sem velem volt elfoglalva, hanem az akkor már mellettem ülő osztálytársammal. Láthatólag valami nem igazán tetszett neki és ez természetesen a szavaiból és a hangsúlyából is lejött. Ráadásul valamit nagyon félreérthetett, ugyanis azt hitte, hogy a srác azért jött ide, hogy felszedjen engem, holott csak a matekfüzetem kellett neki. Trevor azonban úgy látszott nem volt elragadtatva ettől. De miért? Miért érdekli egyáltalán, hogy valamit hozzámszólt egy srác?Arra azonban a férfi ráhibázott, hogy el akart hívi egy italra, ugyanis így is volt. De honnan tudhatta? Akkor tényleg csak fel akart volna szedni a srác? pörögtek a fejemben a gondolatok, azonban azonnal ki is kergettem azokat onnan. Nem... biztos nem...győzködtem magamat, ám mikor ismét a környezetemre figyeltem Trevor már arra taníotta az időközben igazán berezelt srácot, hogy mégis hogyan kell rendesen "csajozni". Értetlenség ült ki az arcomra, fogalmam sem volt mit akar ezzel elérni. Lerángatta a srácot a földre és tett róla, hogy szegény egyenesen rám nézzen. Én azonban nem tudtam mit tenni, valamiért sajnáltam a fiút. Talán azért, mert nagyon megijedhetett Trevortól, aki be kell valljam valóban elég ijesztő formáját hozta ezúttal. Ugyan hozzám még nem nagyon szólt, de szerintem a srácban a sűrű is megfagyott ijedtében, mindemellett eléggé zavarban is volt, ez látszott az arcán és a szavaiból is hallatszott. Igazán nem tudtam miért van erre szükség... Miután két bókot kinyögött Trevor arra utasította, hogy csókoljon meg. Na ezen már végképp kiakadtam és ledöbbentem. Fogalmam sincs mit akar, de nekem eszem ágában sem volt megcsókolni. A fiú azonban végül, talán félelmében, talán mert amúgy is meg szeretett volna csókolni közelebb is hajolt, hogy ajkait az ajkaimhoz érintse, de a pasas elrántotta. Ez pedig újból csak tetézte a döbbenetemet, hát még amikor megszólalt. Végül csak arra kérte... nyomatékosan arra kérte, hogy kérjen bocsánatot, majd elküldte. Szegény srác eleget is tett az utasításnak és mintha ott sem lett volna úgy elhúzta a csíkpt. Még a füzetet is otthagyta. Nekem pedig még arra sem volt időm, hogy hol erre hol arra a személyre nézzek.
Miután a srác távozott Trevor leült mellém padra és rágyújtott. Engem is megkínált egy szállal, de csak a fejemet ráztam, akkor épp teljesen mással voltam elfoglalva. Alighogy meggyújtotta a cigarettáját meg is szólalt, arra volt kíváncsi, hogy az olyan pasik jönnek-e be.
- Ennek semmi köze ahhoz, hogy ki jön be és ki nem. Az osztálytársam és csak a matekfüzetem kellett neki. - feleltem és karba fontam a kezemet. - Szegényt totál megijesztetted. - forgattam a szemeimet. - Amúgy is mit keresel itt? És mi volt ez az egész? |
Továbbra is csak felvont szemöldökkel figyeltem a kis jelenetet, vagy beszélgetést vagy mittudomén mi is volt az amit ezek ketten lerendeztek, de aztán csak akaratom ellenére is felnevettem, mikor megláttam, hogy a srác hosszas dumája után Hayden kivesz egy cuki rózsaszín füzetet. Ez most komolyan ezzel a dumával akarja felszedni a csajt? Hát megáll az eszem, ez már röhejes. Ez a kis naiv meg beveszi ezt az átlátszó dumát? Csak szemeimet megforgatva szívtam bele cigimbe, mikor valaki odalépett hozzám. Kérdőn az illetőre pillantottam, aki nem tűnt túl boldognak. "Azonnal dobja el a cigarettát.." sipákolta a nő, mire szó szerint képen röhögtem és még egy utolsót szívva pont a cigimből rádobtam a csikket. - Parancsoljon.. - néztem rá vigyorogva, mire a nő csak elkezdte mondani a kis dumáját, ami körülbelül hidegen hagyott. Viszont mivel Amethyst még mindig sehol sem volt, úgy döntöttem megtanítottam a kis pöcst csajozni, vagy simán jól képen verem. Így hát csak leszálltam a padról és megindultam feléjük. Eközben a srác már Hayden mellett ült és továbbra is beszélgettek. Végül odaértem és megálltam előttük. - Még ilyen sza csajozós módszert sem láttam.. - röhögtem el magam, miközben végignéztem a kis pöcsön. - Te meg nehogy már bevedd.. Mégis mi volt a következő duma? Hogy cserébe meghívhat e egy italra, mi? - kérdeztem, és a srác arca ekkor vörösöni kezdett, így biztos voltam benne, hogy tényleg ezt mondta. Újra csak nevetni kezdtem.. - Hát komolyan beszarok.. - néztem rá, majd csak felvontam a szemöldököm. - Megtanítsalak csajozni te kis seggfej? - kérdeztem, de meg sem vártam a választ, csak megragadtam a vállánál és lerántottam a földre. - Először is..nézz a csaj szemébe. - utasítottam, de a kis szaros rám nézett egyfolytába, és tisztán lehetett rajta látni, hogy majd összefossa magát. - Mondom a csajra.. - fogtam meg állát és Hayden felé fordítottam. - Most pedig kezdj el neki bókolni.. - utasítottam, de ő csak rák vörös arccal állt és úgy bámult a szőkeségre. - Bókolj már.. - szóltam rá, de a srác csak mekegve megszólalt. "De-de..mé-mégis mit mondjak?" kérdezte, mire csak megforgattam a szemeimet. - Hát nézz csak rá te hülyegyerek..hát mit látsz? - kérdeztem és megmondom őszintén kurvára élveztem ezt az egészet. Láttam Hayden döbbent arcát, ami gondolom az is lehetett, hogy engem lát itt..a sulijában, a másik pedig az amit éppen csinálok. "Na-nagyon szép a haja.." nyögött ki végre valamit, mire újra csak megforgattam a szemeimet. - Ne nekem mond, basszad meg.. - mondtam, mire a srác gyorsan ki is javjtotta magát. - Jó..és még? - kérdeztem türelmetlenül. "A..szemed..a szemed is." tette még hozzá, mire én csak vigyorogva bólogattam. Mindig is szerettem ezeket a töketlen kis pöcsöket szívatni, főleg ha egy olyan lány is a társaságunkban volt, aki tetszett neki. - Jó..most pedig csókold meg.. - jelentettem ki, és bár a kis töketlen hezitált kicsit, végül megindult Hayden felé, mire csak elkaptam a nyakát hátulról és ellöktem a lánytól. - Ugye nem gondoltad komolyan, hogy majd hagyom, hogy megcsókold? - vontam fel kérdőn a szemöldököm. - Kérj tőle bocsánatot.. - utasítottam, mire a srác bele is kezdett. "Bo-bocsánat.." nyögte ki, majd csak végül rápillantottam. - Most pedig takarodj.. - szűkítettem össze a szemeimet, mire a kis pöcs csak szó nélkül elfutott. Ezen elvigyorodtam és levágtam magam a padra Hayden mellé (én maga a padra ültem, így a lány lábai mellettem voltak), előkotortam egy újabb szál cigit, amit a számba is nyomtam. De mielőtt eltette volna, a lány felé nyújtottam, hátha kér ő is. Megvártam vesz e vagy sem, eltettem és meggyújtottam a sajátomat. - Most komolyan az ilyen töketlen pöcsök jönnek neked be? - kérdeztem, de nem pillantottam rá..csak szívtam a cigimet, miközben bámultam a többi szerencsétlent. |
Miután a srác kedves sikeresen kifújta magát szóhoz is jutott én pedig természetesen végighallgattam. Amikor azt mondta, hogy elaludt az órán majdnem felnevettem, mert ekkor bevillant, hogy valóban ő volt, az aki a padra fekve durmota végig az egész matekot, miközben pár szelemesebb, szintén fiú, osztálytársunk papírgalacsinokkal dobálta. Azonban, hogy ne érezze roszul magát a nevetésem miatt, így feltörekvő kcajomat egy mosoly mögé rejtettem és magamba fojtottam. Azonban azt nehezen tudtam megérteni, hogy az ilyen problémájával miért éppen engem keresett meg, hiszen nem arról vagyok híres az osztályban, hogy matekból annyira jeleskednék és a legokosabb sem vagyok, szóval biztos talált volna valakit, akitől jobb jegyzett kaphatott volna, mint tőlem. De az is lehet, hogy sak engem talált meg hirtelen, mikor kiszabadult a teremből. El nem tudtam képzelni, hogy végül meddig aludhatott ott csengő után, gyanis nem emlékszem arra, hogy ő is velünk jött ki a teremből. Bár az is lehet, hogy csak nem vettem észre.
Na de végül csak megvontam a vállam és az ölembe vettem a tásámat, hogy kikotorjam beőle a matekfüzetemet.
- Ha ennyire szeretnéd megkaphatod. - válaszoltam neki csilineglő hangon. - De nem biztos, hogy pont az enyémmel jársz legjobban... - tettem hozzá a biztonság kedvéért, s időközben kikutattam a rózsaszín virágokkal díszített nagyalakú négyzetrácsos füzetemet a táskámból, majd átnyújtottam a srácnak. - Nem állítom, hogy minden olvasható, de ha valamit nem tudsz elolvasni akkor nyugodtan keess meg és szólj. - mosolyodta el segítőkészen. - De az jobb lenne ha gyoran le tudnád másolni vagy fénymásolni, mert nekem is szükségem lenne rá. - jutott eszembe hirtelen. |
Haydennel az utolsó találkozásunk akkor volt, mikor megsérült a kezem - ami körülbelül két és fél hete lehetett -, és azóta szinte még csak össze sem futottunk. Persze én ezt így láttam jónak, hiszen ezt akartam, elkerülni őt és, hogy még csak ne is fussunk össze. Mivel a kezem be volt kötve, így gitárt sem tudtam a kezembe venni. Ez miatt is maradtak el a próbák. Viszont így két és fél hét után úgy érzem már menni fog. Bár a kötés még rajta volt, de ez nem igazán zavart engem. Miután Amethystel megbeszéltük, hogy az órái után összefutunk, a munka után egyenesen oda mentem. Mivel kissé hűvös volt az idő kocsival mentem elé. Odaérve kiszálltam a kocsiból és zsebretéve a kezem elindultam be az iskola udvarba. Feltűnt, hogy lassan gyűlni kezdtek a diákok, ami egyben azt is jelentette, hogy vége az órának. Amethyst-et egyenlőre sehol sem láttam, így csak előkotortam a cigimet, amit a számba dugtam és meggyújtottam. Tisztában voltam vele, hogy az iskola területén tilos a dohányzás, de engem ez már akkor sem érdekelt, mikor még ide jártam. Miután rágyújtottam a cigimre odasétáltam az egyik padhoz, amire helyet is foglaltam, persze nem a hagyományos módon, és oott vártam tovább a lányra. Viszont ekkor egy ismerős arcot pillantottam meg, aki persze hogy a kis szöszi volt. Ami még oké is lett volna, mert ide jár ő is..de mikor megláttam, hogy egy kis faszkalappal van. Szemöldököm a magasba emelkedett, de tekintetem egy percre sem vettem le róluk. Mégis mi a faszt akar ez a kis pöcs Haydentól? Természetesen oda menni nem fogok, ugyanis nem is érdekel mi van köztük. Csak így távolról figyeltem, hogy legalább ezzel elűzzem az unalmamat.
NJK
Az unalmas órának hála sikerült bealudnom, így már csak arra eszméltem fel, hogy mindenki oszol el. Ekkor gyorsan összeszedtem a cuccaimat, mikor feltűnt, hogy én valóban aludtam az órán. A tanár ekkor jelentette ki, hogy a következőn doga. Szemeim ekkor elkerekedtek, ugyanis az ég világon semmit sem írtam. Ekkor ugrott be Hayden, hogy ő biztosan leírta. Ezért is indultam meg a lány után, hogy elkérjem az anyagot. Viszont a lány olyan gyorsan haladt, hogy már csak az udvaron értem utol. Futva eredtem meg utábam miközben a nevét kiáltottam. Az egyik padnál értem uton, de mikor odaértem egyszerűen megszólalni nem bírtam..hiszen ki kellett fújnom magam. - Ha-Hayden..én csak.. - fújtam egyet újra, majd folytattam. - ..annyira unalmas volt az óra, hogy sikerült bealudnom.. Így az anyag sincs meg.. - húztam félre a számat és csak remélni tudtam, hogy kölcsön adja a füzetét. - ..következő órán viszont ugye doga..oda tudnád adni a tananyagot? - kérdeztem egy mosollyal. Igazából nekem már azóta tetszett a lány, hogy megláttam, és ez a dolog pedig még jó ok is arra, hogy jobban megismerkedjünk. Talán köszönetképpen meghívhatnám egy italra..igen ez egy rohadt jó ötlet. |
Táskámmal a vállamon léptem ki az iskola épületéből, nem rég lett vége az utolsó órámnak, ami nem mellesleg matek volt, úgyhogy agyilag teljesen le voltam fárasztva. Nem tudom, hogy a tanároknak miért okoz az akkora élvezetet, hogy így kínozhatnak bennünket. szóval totálisan az óra hatása alatt voltam, amikor átléptem az udvarra vezető ajtó küszöbét. Hangulatomon hamarosan frissített a jeges szél, ami azonnal belekapott a hajamba és a ruhámba, én pedig megborzongtam. Na igen ugyan halloeenkor még annyira nem volt hideg, de azóta eltelt már egy hónap és a késő őszi időjárás ezútal igencsak kemény volt. Össze is húztam magamon a bélelt műbőr dzekimet és a sálamat is megigazítottam, hogy ne nagyon fújjon át rajta a szél. Kezeimet is a zsebembe csúsztattam, met azok aztán végképp nem szívelték ezt a fajta hőmérsékletet. Na nem mintha amúgy úgy egy az egybe borzasztóan rajonganék ezért a késő őszi időért...
Ennek ellenére én mégis az udvaron akarom eltölteni a délutánom egy részét. Ne kérdezze senki, hogy miért, ez így volt és kész. Egy szó mint száz, hát kisétáltam az udvarra, ahol ezúttal nem sok diákot lehetett látni, hogy ne mondjam elég keveset. Meglátszott, hogy nagyon sokan választják már ilyenkor is inkább a szoba melegét, pedig a nap még gyengén ugyan - de sütött és tél sem volt még. Mivel azonban elég kevesen voltak kinn így hamar találtam magamnak megfelelő padot, ahol el is helyezkedhettem. Természetesen a támlára ültem fel és a pad ülőkéjére tettem a lában meg a táskám, a lábszramnak döntve. Még elő sem tudtam venni a mobilomat meg a jegyzetfüzetemet, amikor valaki a nevemen szólított. Odapillantottam és az egyik srác osztálytársamat vettem észre, aki épp felém futott. Meglepetten néztem rá, nem igazán tudtam elképzelni mit akarhat tőlem. Ráadásul túl hamar nem is tudtam meg, ugyanis amint mellém ért a térdére támaszkodott és úgy fújta ki magát, csak ezek után kezdett bele a mondandójába... |
[28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csak bámultam tovább a színjátékát, miszerint csúszási olimpiára készül. Én nagyon jól szórakoztam, ezen, bár nem vettem, csak vigyorogtam, mint valami rémisztő porcelán baba. Igazából ehhez már nem tudtam mit fűzni, így csak hallgattam őt. Pár percenként azért ránéztem a telómra, hát ha kedves, aranyos Theo jelzi hol van, de úgy látszott szereti kínozni a nővérét.
