|
Témaindító hozzászólás
|
2015.09.15. 18:29 - |
A büfében egyaránt kaphatóak édességek, péksütemények és szendvicsek is, meg persze többféle innivaló is. Az oldalán pult van, mellette bárszékekkel, ha valaki közvetlenül itt szeretné elfogyasztani az ételt.
|
[8-1]
 Csak mosolyogni tudtam Dave kijelentésén és vélemény nyílvánításán ha egyáltalán ez annak számított. További megjegyzést már nem tettem hozzá, ugyanis egyet értettem vele ezzel kapcsolatban. A következő kérdésén viszont elgondolkoztam, ugyanis még nem igazán gondoltam bele, hogy miért is ide jöttem vagy ezt választottam. - Igazából én magam sem tudom az okát, hogy miért pont ide jöttem. - vontam meg a vállamat, miközben újra a teámba kortyoltam majd tekintetem a férfira emeltem. - Maga az nyerte el a tetszésemet ami neked..nem egy szokványos iskola, sok a választási lehetőség és maga a színvonal is. Sok a tehetséges diák..nem mellesleg a történelem mellett a táncot is nagyon szeretem, ezért is oktatom. - egészítettem ki az előző mondatomat, most kicsit bővebben. A mosoly eközben eltűnt az arcomról, ugyanis kissé belemerültem a mondanivalómba, de a végére visszatért a mosoly. - Azt hiszem ennyi. - vontam meg a vállamat újra csak mosolyogva. Ezt követte az újabb téma, amiben elmeséltem a történetet, hogyan is kezdődött a tanári pályafutásom. Arra, hogy sajnálja csak megcsóváltam a fejem, közben persze halványan elmosolyodtam. Válaszolni nem válaszoltam, ugyanis nem tudtam mit is lehetne erre. Én is sajnáltam és temrészetesen máig szörnyen hiányzik, de ebbe bele kellett, hogy nyugodjak.
Szerencsére nem is fokoztuk tovább ezt a témát, helyette újra Dave-re terelődött a beszélgetés. Mikor felhozta, hogy részben amiatt is, de van maga egy története, kíváncsivá válltam, így csak letéve a poharat emeltem rá teljesen tekintetem. Már az eleján elmosolyodtam, ugyanis nehéz elhinni róla, hogy balhés kissrác volt. De bevallom a története meglepett, viszont egyben tetszett is ha lehet ezt mondani. - Értem.. - mondtam mosolyogva, és mielőtt még hozzá tudtam volna fűzni valamit, kicsöngettek és mint akiket kilőttek volna, úgy jelentek meg a diákok. A folyosók a gyerekektől nyüzsögtek, továbbá a büfé is megtelt velük. Ekkor csak megittam az utolsó koryt teámat is és felálltam. - Azt hiszem mennünk kellene.. - néztem Davere mosolyogva, közben vártam rá, hogy majd együtt indulunk el. |
 - Pontosan - bólintottam egyet válaszként, aztán beleittam a teámba, amit egészen eddig hűlni hagytam. - Igen. Némelyikük néha egyenesen le szokott nyűgözni. - Néha jó volt látni, hogy vannak még emberek a világban, akik ennyire eltökéltek azzal szemben, amit szeretnek csinálni, és nem adják fel az álmaikat az első csalódás után. Meglátásom szerint az itteni diákok ilyenek voltak. - Na és neked miért pont a Hampstead? - fordítottam vissza a kérdést. Még nem igazán volt alkalmunk ilyesféle dolgokról beszélgetnem Lizzel. Sőt, ha belegondolok, mindössze csak pár kollégával mentünk bele jobban abba, hogy végül is hogyan kötöttünk ki itt.
Türelmesen kivártam, amíg a nő kereste a szavait, aztán pedig közbeszólás nélkül végighallgattam.
- Értem. Sajnálom - mondtam őszintén, célozva ezzel az édesanyja halálára. Teljes mértékben érthető volt, hogy egy ideig nem tudta érdekelni az iskola - de az is, hogy utána újra belevágott a dologba... és el is érte a célját. - Részben amiatt is, de ennek is van egy története - mondtam, aztán hozzá is kezdtem a meséléshez. - Tinédzserként balhés gyerek voltam, egy alkalommal pedig kicsit messzire mentünk. Ez döbbentett rá arra, hogy ez nem én vagyok... kerestem önmagamat, miközben az elmúlt időszak hiányosságait pótoltam, és ekkor kezdtem el szimpatizálni a matekkal, sportolni pedig már ezelőtt is sportoltam. Úgyhogy tulajdonképpen itt döbbentem rá, hogy tanár akarok lenni, mert a tanulás nem is olyan rossz dolog, mint amilyennek akkor hittem - mosolyodtam el halványan. - És szerettem volna átadni a tudást a következő generációknak - tettem hozzá. Nem voltam büszke a múltamra, a helyemben szerintem senki sem lett volna rá az. Mégis a tinédzserkorom döbbentett rá sok dologra. Ha kicserélhettem volna az akkor történteket, nem tettem volna meg, hiszen ez tett azzá, aki ma vagyok. |
A kérdésemre kapott válaszon kissé elgondolkoztam, ugyanis nem nagyon értettem mit is ért az alatt, hogy más, mint az előző iskola. Homlokomat ráncolva kortyoltam bele a forró italba, és ez után már éppen készültem rákérdezni, hogy pontosan mit is ért ezalatt, de már nem is volt rá szükség, ugyanis Dave maga kezdett bele a kis történetébe. Miután befejezte azt, elmosolyodtam, ugyanis így már teljesen érthetővé vállt számomra, mi az ami ide vonzotta. Szóval a sport.. gondoltam magamban, majd csak újra a teámba kortyoltam. - Értem..szóval a sport az, ami ide vonzott.. - mondtam ki hangosan is, miközben kissé elgondolkoztam azon amit még mondott. - Viszont azzal én is egyet értek, hogy valóban nagyo tehetséges diákjaink vannak.. - pillantottam rá Dave-re, miközben arcomon ott volt továbbra is a mosoly. Ezután tértünk csak át rám, értem ezt arra, hogy miért választottam a tanári pályát. Kissé elgondolkoztam, hogyan is fogalmazzak, majd mikor nagyjából ez meg lett meg bele is kezdtem. - Hát..igazából mindig is szerettem a történelmet..azzal is akartam tovább foglalkozni. Viszont egynap kiderült, édesanyjámnak rosszindulatú daganatja van..és csak napjai vannak hátra. Mellette akartam lenni, minden percben..ezért nem érdekelt már tovább mi is lesz az iskolával. Két hónap lefogása után viszont anyukám meghalt..teljesen magam alatt voltam és már feladtam az ámomat. Kihagytam egy évet a suliból is. Viszont szembe jutottak anyám szavai..ő mindig is azt szerette volna, hoygy tanár legyek..ezért újra belevágtam. - vontam meg a vállamat mosolyogva, és ezzel be is fejeztem a kis mondanivalómat. - Szóval..azt hiszem így. - emlékeztem vissza anyámra, miközben csak bámultam magam elé, a teát kortyolgatva. Természetesen azóta beletörődtem, hogy anyám nincs többé velünk és a saját lábamon kell megállni, ami szerencsére sikerült is. - Na és te hogy hogy a tanári pályát választottad? Maga a sport miatt? - kérdeztem vissza mosolyogva, közben megszólalt a csengő, ami az óra végét jelentette. Ó máris vége az órának? futott át agyamon, ami azt is jelentette, hogy lassan mennünk kell Davel a következő órára. |
- Ha belegondolok, talán az vonzott benne, hogy más, mint az előző iskola, ahol tanítottam - mondtam. Ezen komolyabban még sosem gondolkodtam el, de talán ez lehetett az oka. - Az előző helyen nem voltak ennyire különböző tagozatok. Három osztály volt évfolyamonként, az egyik átlagos, a másik kettő pedig kéttannyelvű... Úgyhogy teljesen átlag diákok jártak oda, vagy olyanok, akik jobban beszélték a franciát vagy a németet - magyaráztam a gimnáziumról, ahová elsőre kerültem. - Itt viszont igazán tehetséges kölykök vannak, legyen az a művészetek bármelyik ága vagy a sport. Az utóbbi az, ami miatt inkább vonzott a dolog, hogy idejöjjek - fejeztem be végül.
Igazából mindig is gondoltam arra, hogy milyen lenne egy emelt tesis tagozaton órákat tartani, ahol a diákokat komolyabban érdekli a dolog, nem pedig csak azért csinálják a dolgot, mert muszáj. Persze ők sem voltak kevesebbek emiatt, de testnevelés szakos tanárként azért mindenki vágyik egy-két olyan osztályra, ahol szinte minden tanuló ötösre teljesít.
Amint a lány ideadta a két bögrét, csak biccentettem egyet köszönetképpen.
- Tényleg? - tettem fel a kérdést elmosolyodva. - És végül is hogy sikerült mégis erre az útra keveredned? - Felkeltette az érdeklődésemet a dolog. Igazából, sokáig én sem tudtam volna elképzelni, hogy valaha is tanár legyen belőlem. Szívesen hallgattam más kollégák történeteit is, akik hasonló cipőben jártak ezzek kapcsolatban, mint én. |
Csak elmosolyodtam Dave beleegyezésébe, miszerint legközelebb én fizetek. Mondjuk fogalmam sincs mikor is lesz legközelebb, de én nagyon szívesen benne lennék egy újabb találkába. Odaérve a büféhez helyet foglaltunk a bárszéken, majd ki is kértük a teánkat. Mialatt vártunk rá, beszélgetni kezdtünk Dave-el. Meglepett, hogy már ilyen régtől itt tanít, bár igazából nem is tudom mióta is, hiszen a korát sem tudom. - És hogy hogy a Hampstead-et választottad? - tettem fel egy újabb kérdést, miközben megkaptuk a teákat is. - Köszönöm. - mosolyodtam el a lányra, majd csak visszapillantottam a férfira. Míg a válaszra vártam közelebb emeltem a poharat ajkaimhoz és kicsit fújni kezdtem a benne levő forró italt, hogy kissé kihűljön. Igazából csak most jutott eszembe, hogy alig beszélgetek a kollégáimmal, pedig akad köztük olyan is, akivel megéri témába elegyedni, ugyanis egészen jól el lehet velük beszégetni. Ilyen Dave is..bár kissé hallgatagnak tűnik, amit nem nagyon értek. Én mindig is az a fajta voltam, akinek be nem áll a szája, igaz ez most nem nagyon mutatkozik meg, de egyébként tényleg ilyen vagyok. - Én mondjuk azt sem értem, hogyan is sikerült nekem ez az egész tanári pálya.. - árultam el mosolyogva, miközben belekortyoltam a teámba. Persze meg van az oka, hogy miért is lett belőlem tanár. Maga a történelmet szerettem és szeretem is, de anyám nélkül nem lettem volna tanár. Neki köszönhetően fejeztem be azt, amit elkezdtem. Ezért pedig nagyon is hálás vagyok neki. |
- Ha legközelebb nagyon akarod, akkor nekem is rendben van - mosolyodtam el halványan arra a kijelentésére, hogy legközelebb ő fizet. Én inkább a megszokott normák követője voltam ebben, ha ehhez hasonló alkalomra került sor egy hölgy társaságában, mindig felajánlottam a meghívásomat. Hogy a következő alkalommal is így lesz-e, az még eldől a jövőben. De talán egy alkalomnyival felhagyok az elveimmel.
Lassan elértük az úticélunk végét, a büfét. Őszintén megmondom, nem tartozott éppen azok közé a helyek közé, amiket minden nap meglátogattam. Általában mindent magamnak hoztam, általában két-háromhetente ugrottam be egy-egy kisebb dologért.
Amint odaértünk, én is helyet foglaltam az egyik széken, közvetlenül Liz mellett. Megvártam, hogy először ő válasszon, aztán amikor ő is, és a büfében dolgozó fiatal lány is rám pillantott, megszólaltam.
- Egy erdei gyümölcsöset kérnék szépen - mondtam.
Közben elővettem a zsebemből a megfelelő összeget, és letettem a pultra. A büfés kisasszony kiszámolta a visszajárót, ezután pedig neki is kezdett, hogy elkészítse a rendelésünket.
- Nem sokkal a diploma után kerültem ide - emlékeztem vissza első napjaimra a tanári karrieremben. - Körülbelül fél évig tanítottam egy másik iskolában, utána pedig itt kötöttem ki - pontosítottam a dolgot. |
Hát ezzel valóban egyet kellett, hogy értsek, miszerint nem nehéz észrevenni, hogy ma éppen nem a legjobb kedvemben vagyok. Most pedig nem csupám a kidőlt kávéra gondolok, hanem a fél órán át keresett kulcsokra, a kiszakadt harisnyámra és egy elálló tincsre, ami egyébként soha sem akar szótfogadni, de ma kivételesen a bolondját járatja velem. Ezután pedig jött Mrs. Smith, ai még ezt a kellemes beszélgetést is tönkre akarja tenni - bár nem mintha annyira belemélyültünk volna a témába, hiszen csak a szerencsétlenkedésemet beszéltük meg -. Ezért is döntöttem úgy, hogy nekem elég volt vele egy légtérben lenni, és elmegye teázni, hátha az kicsit le tud nyugtatni. Ezt felajánlottam Davenek is, aki örömömre elfogadta a meghívást, bár ő aart fizetni. Ezen csak elmosolyodtam és egy sóhaj kiséretében megvontam a vállamat. - Hát legyen..de legközelebb én fizetek. - pillantottam vissza rá mosolyogva, miközben kisétáltunk az ajtón. A folyosón egymás mellett haladtunk, közben cipőm kopogásától visszhangzott az egész hely, de nem zavart különösebben. Odaérve a büféhez felültem az egyik bárszékre és a kínálatot kezdtem el nézegetni. A büfés csaj ezután lépett oda hozzánk egy mosollyal az arcán, majd kedvesen megszólalt. "Jó reggelt! Mit adhatok?" kérdezte, mire én azonnal válaszoltam is. - Teát kérnék..milyen ízekben van? - tettem fel felé én is egy kérdést, közben a láthatólag is nálam fiatalabb lányt figyeltem. "Erdei gyümölcs, citrom&gyömbér, alma&fahéj és zöldtea." kaptam meg a választékot és kissé elgondolkoztam. - Legyen zöldtea, köszönöm. - mondtam mosolyogva, majd csak Dave-re pillantottam, amolyan te is iszol valamit nézéssel. Igazából soha sem beszélgettünk még így el a férfival, mint most. Ő mondjuk már az idekerülésem előtt is itt tanított, de, hogy mióta is pontosan azt nem tudtam. - Te mióta is tanítasz itt? - kérdeztem mosolyogva, miközben testemmel is kissé felé fordultam a széken. |
A büfében egyaránt kaphatóak édességek, péksütemények és szendvicsek is, meg persze többféle innivaló is. Az oldalán pult van, mellette bárszékekkel, ha valaki közvetlenül itt szeretné elfogyasztani az ételt.
|
[8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csak mosolyogni tudtam Dave kijelentésén és vélemény nyílvánításán ha egyáltalán ez annak számított. További megjegyzést már nem tettem hozzá, ugyanis egyet értettem vele ezzel kapcsolatban. A következő kérdésén viszont elgondolkoztam, ugyanis még nem igazán gondoltam bele, hogy miért is ide jöttem vagy ezt választottam. - Igazából én magam sem tudom az okát, hogy miért pont ide jöttem. - vontam meg a vállamat, miközben újra a teámba kortyoltam majd tekintetem a férfira emeltem. - Maga az nyerte el a tetszésemet ami neked..nem egy szokványos iskola, sok a választási lehetőség és maga a színvonal is. Sok a tehetséges diák..nem mellesleg a történelem mellett a táncot is nagyon szeretem, ezért is oktatom. - egészítettem ki az előző mondatomat, most kicsit bővebben. A mosoly eközben eltűnt az arcomról, ugyanis kissé belemerültem a mondanivalómba, de a végére visszatért a mosoly. - Azt hiszem ennyi. - vontam meg a vállamat újra csak mosolyogva. Ezt követte az újabb téma, amiben elmeséltem a történetet, hogyan is kezdődött a tanári pályafutásom. Arra, hogy sajnálja csak megcsóváltam a fejem, közben persze halványan elmosolyodtam. Válaszolni nem válaszoltam, ugyanis nem tudtam mit is lehetne erre. Én is sajnáltam és temrészetesen máig szörnyen hiányzik, de ebbe bele kellett, hogy nyugodjak.
- Pontosan - bólintottam egyet válaszként, aztán beleittam a teámba, amit egészen eddig hűlni hagytam. - Igen. Némelyikük néha egyenesen le szokott nyűgözni. - Néha jó volt látni, hogy vannak még emberek a világban, akik ennyire eltökéltek azzal szemben, amit szeretnek csinálni, és nem adják fel az álmaikat az első csalódás után. Meglátásom szerint az itteni diákok ilyenek voltak. - Na és neked miért pont a Hampstead? - fordítottam vissza a kérdést. Még nem igazán volt alkalmunk ilyesféle dolgokról beszélgetnem Lizzel. Sőt, ha belegondolok, mindössze csak pár kollégával mentünk bele jobban abba, hogy végül is hogyan kötöttünk ki itt.