Témaindító hozzászólás
|
2015.09.15. 18:28 - |
A zeneteremben találhatóak iskolai hangszerek is, de ha valaki a sajátján szeretne játszani, az sincs megvetve, nyugodtan itt is tarthatja. A fal mellé egy öreg zongora van tolva, nem messze tőle található a többi hangszer, mindből legalább egy-kettő megtalálható, legyen az vonós, fúvós, pengetős vagy ütős. A hátsó sarokban teljes dobfelszerelés kapott helyet. A szekrények polcain kották sorakoznak, legyenek azok különálló lapok, vagy összefűzött gyűjtemények, és természetesen a hozzájuk tartozó állványok sem maradhatnak el. |
[6-1]

Mérgemben becsaptam az ajtót. Hogy lehet valaki ennyire bolond, hogy nem ismer fel egy tanárt? Hogy ennyire el van szállva magától? Na, mindegy, nem foglalkoztam különösebben benne. Visszaültem a zongorához, és apró kis staccatókat ütöttem. Éreztem játékomn, hogy most széáll ki belőlem minden düh. Becsöngettek, és megjött az osztály. Felálltam, odasétáltam, és felültem a tanári asztalra, és késznek bizonyítottam magam még egy órára.
/Köszi a játékot! :)/ |
Összevont szemöldökkel hallgattam és őszintén mondom, nehezen hittem a füllemnek. Hát még neki... most csak átver. Tuti átver. De akkor bosszútállok. Lassan lehúztam a lábaim. - Ja perszeee.. Swift, mi? És még mi, Taylor? Na ne komolytalankodjunk... - néztem rá laposakat pislogva, míg nem kinyitotta az ajtót. Furcsaaa. Mit akar ez? Máris seggbe tenne? Huncut kisfiú. Na de felkeltem és felkapva a hátamra a csokizsákot, lassan kisétáltam gyanúsan méregetve őt mindvégig. - Gyanús vagy nekem Swift... - vártam be, ha csak be nem csapta mögöttem az ajtót. Amennyiben ez nem történt meg, együtt indultunk meg ki tudja hova. - Tetszik a hajad... és a tigris szemeid. - mosolyodtam el szélesen. |

Nagyon dühbe kerített a fiúnak a viselkedése. Lazán leült, felrakta lábát az asztalra és ráadásul még tegeződött is.
-lFiam ugye tisztában vagy vele, hogy én vagyok Mr. Swift? Hogy én vagyok ennek a teremnek a tulajdonosa? Hogy azok a lapok amelyeken cipőd fekszik, azok alén irataim? -kérdeztem kedvesen.
Felálltam, és kitártam előtte az ajtót, arra utalva, hogy ezt a tanáriban beszéljük meg.
-Nos |

Igaz eltelt már lassan egy hónap, én meg még csak most toltam be a képem az iskolába, de nem tehetek róla, nem vagyok korán kelő típus, ráadásul könnyen megbetegszem. Ez van... nem születik mindenki citromnak. Na de, teljesen idegen volt a hely. Bakker még az aulában is eltévedtem. Néhány órát biztosan lekéstem mert már 11 lehetett, de még mindig nem tudtam merre tartok. Ráadásul mivel óra volt, sehol se találtam segítséget. - Fasza... - álltam meg a folyosón, ami végeláthatatlannak tűnt most is. Kezdtem ideges lenni, orrnyergem mutató és hüvelykujjam közé fogtam és lehunytam a szemem. Egy az Alcatrazból egyszerűbb megszökni. Mély sóhaj. Nem baj, benyitok valahova és "udvariasan" rákérdek tudna e segíteni. Gitár hurok dallamát véltem hallani egy közeli teremből, odaléptem és benyitottam. Egy fiatal srác volt bent. Tanár nélkül... Lol. Biztos recsizett. - Fiam? Azért ez távol álljon tőlem. - lépkedtem be, becsukva magam mögött az ajtót. Őszintén szólva lelkesített a gondolat, hogyha ő lóghat órákról, én is megtehetem. Szóval ledobtam a tatyóm a tanári asztal, ami súlya ellenére nem könyveket tartalmazott, hanem édességet és nasit. Aztán lehuppantam a tanári székre. - Azt hiszem eltévedtem... De nem baj. Nem olyan sürgős... Hogy hívnak? - pillantottam rá, miután kicsit lejjebb csúszva a széken, feltettem a lábaim az asztalra, rá az iratokra, hogy legalább puha legyen a cipőmnek. |

A zeneteremben ültem a tanári asztalnál. Szeretek itt, lenni, mindig vágyom egy kis magányra. Mindig vágyom egy kis egyeddüllétnek, mikor vagyok én és a gondolataim. Meg pluszban szeretem a hangszereket pakolgatni, behangolni stb. Felálltam és odasétáltam az egyik akuisztikus gitárhoz. Odahúztam magammal egy széket és leültem. Kezembe vettem a gitárt és elkezdtem behangoltatni. A hangolásból hamar egy kis szóló lett. Nem is tudtam, hogy ennyire tudok gitározni. De mivel így el fog meni a nagyszünetem ezért visszaraktam, és odamentem a zongorához. Épphogy nyúltam volna a billentyűkért mikor ajtó nyílt. Felálltam. Az egyik diák volt, gondolom eltévedett.
-Hát mit keresel itt Fiam? |
A zeneteremben találhatóak iskolai hangszerek is, de ha valaki a sajátján szeretne játszani, az sincs megvetve, nyugodtan itt is tarthatja. A fal mellé egy öreg zongora van tolva, nem messze tőle található a többi hangszer, mindből legalább egy-kettő megtalálható, legyen az vonós, fúvós, pengetős vagy ütős. A hátsó sarokban teljes dobfelszerelés kapott helyet. A szekrények polcain kották sorakoznak, legyenek azok különálló lapok, vagy összefűzött gyűjtemények, és természetesen a hozzájuk tartozó állványok sem maradhatnak el. |
[6-1]
|