|
Témaindító hozzászólás
|
2015.09.15. 18:26 - |
A folyosókon, az aula mintájára továbbra is a krémszínű fal és a kockás padló dominál. Egyik oldalon padok vannak letéve, a másikon pedig a szekrények találhatóak, amiknek sorát néhol egy-egy ajtó töri meg, |
[26-7] [6-1]
-Hm...-gondolkodtam el.-Mit szólsz a közeli kávézóhoz?-kérdeztem TJ-re nézve.Miközbenválaszára vártam,az eget kezdtem pásztáni.A szine nem volt túl biztató.Előérzetem hamar beigazolódott,hisz pár másodperc múlva meggy nagyságú esőcseppek kezdtek hullani az égből.Elmosolyodva néztem a szürke eget,melyből csepegett az eső.Pulcsimat hamar sötét foltok lepték el,s hajam is vizes lett.Ekkor jutott csak az eszembe,hogy nem hoztam magammal semmilyen esernyőt vagy esőkabátot,hisz elég nekem a pulcsi is. |
 Ez a beszélgetés egyre érdekesebbé és érdekesebbé vált. A lány mintha semmire nem figyelt volna, amit mondok, csak mondta volna a magáét. Úgy őszintén kíváncsi lettem volna, hogy ugyan melyik osztályba is jár... De végül úgy döntöttem, nem fogom feltenni neki a kérdést, még a végén másra, esetleg olyanra kapok választ, amire nem szeretnék. Hogy mi lehetne az, amire nem szeretnék választ kapni? Magam sem tudom, de abban biztos vagyok, hogy tudna mondani olyat, amit esetleg nem szeretnék hallani.
Miután mindezt tisztáztam magamban a szavakait is átgondoltam, amiket a lány utoljára kiejtett a száján. Felpillantottam az égre és igazat kellett adnom Nathalienak, valóban eléggé esőre állt az idő és ki tudja mennyi volt még hátra ddig, hogy a nyakunkba zúduljon az isteni áldás, mely nem biztos, hogy ebben a szeles időben olyan kellemes lett volna. Alátámasztva a lányzó szavait hamarosan az ég is hallatta a hangját egy nagyobb mennydörgés kíséretében, mire észrevettem, hog a lányka, aki mellettem áll nem igazán van oda érte. szememet forgattam. Nem olyan ijesztő ez... de sosem fogom megérteni az ilyen lányokat.
- Igazad van. - szólaltam meg végül és ismét felpillantottam az égre. - Úgy tűnik valóban rossz időra számíthatunk, szóval nem lenne ártalmas behúzódni valahová. - fejtettem ki a véleményemet, azt pedig már nem is kommentáltam, hogy nem megyek egy ismeretlen egyénnel sehová. Normálisan nem is tenném, de volt egy olyan érzésem, hogy jobban járok, ha megteszem. |
-Nincs kedved beülni valahová?Csak mert nemsokára esni fog..Bár megértem,ha egy számodra ismeretlen egyénnel nem akarsz elmenni sehova...-mondtam TJ-re mosolyogva.A pulóverem alá ismét beférkőzött a hideg szél,ám gondolataimat most nem a hideg kötötte le.Nem tehettem ellene semmit,de minden porcikám TJ-re összpontositott.Az alatt a kevéske idő alatt,ami alatt a fiú a válaszát fogalmazta meg,én a saját magamnak feltett kérdésemre próbáltam választ keresni.Gondolataimat egy-mondhatni- nagyobb dörgés szakitotta félbe.Tekintetemben a félelem halovány szikrája lett látható,melyet a villámlástól és dörgéstől való félelmem okozott.
|
Ahogy az elmúlt rüvidke időben megtapasztaltam, úgy a lányzó mos i fittyet hányt a szavaimnak durván felére, csak arra reagált, amire úgy gondolta. Ez újabb kérdéseket vetett fel bennem, de végül úgy döntöttem, hogy nem teszem fel őket. Nem fárasztom magam még jobban az ilyesmikkel, így elvetettem az ötletet.
Szóval, arra válaszolva, ami gondolom tetszett neki ezúttal rendesen is bemutatkozott, már ha zt lehet rendesnek nevezni. Úgy mondta a "balhésabb" egyének szókapcsolatot, mintha büszke lenne erre az egészre, ez pedig nem biztos, hogy jó dolog. De végül is megtudtam a nevét, ami pozitív. Vagy nem?
- Örülök, Nathalie. - mondtam udvariasságból, majd a kérdésére halványan elmosolyodtam. - TJ - ejtettem ki csak a beecenevemet, majd hozzátettem. - TJ Clarks. - mutatkoztam be végül. Az nem csak fáj, nem? |
-Amúgy a rendes nevem Nathalie,vagyis Lie.A "balhésabb" egyének igy ismernek.-mondtam,idézőjelet rajzolva a kezemmel,s közben a fiú szemébe nézve újra elmosolyodtam.-És,benned kit tisztelhetek meg?-kérdeztem a saját,bolondos beszédstilusomban.Nem volt nehéz követnie a gondolatfonalat,aki tudta,hogyan kell engem megérteni.Hiszen egy magamfajta bohókás,különc lányt egészen kevéske ember ért meg.Miközben ezeket mondtam,a tekintetem átvándorolt a szürke,borús égre.-Hamarosan esni fog..-gondoltam. |
Muszáj volt felvonnom a szemöldökömet a lány szavaira és egyre jobban kezdtem elveszíteni a fonalat, pedig buta azrt tudtommal soha nem voltam, még együgyű sem. Most mégis nehezen tudtam lekövetni az eseményeket és a mondatok egymáshoz való kapcsolatát. Az előbb még légből kapott dolgokat hozott fel, amit talán betippelt, ilyen hátha bejön alapon, vagy épp a gondolataimból olvasott ki, bár tudtommal ez utóbbi nem létezik. Mondjuk azon sem lepődnék már meg, ha megcáfolódna. Ezúttal azonban önmagáról kezdett el negatív hangvételű dolgokat sorolni, amik nem is tudom, hogy honnan jöttek.
- Hé, hé, nyugi kislány! - rántottam ki a kezeimet a zsebeimből és megadóan feltartottam magam elé. - Nem állítottam, hogy okoskodó lennél vagy épp semmire sem használható. Nem tudom, honnan szeded ezeket, de szerintem jobb lenne, ha abbahagynád, mert nem tesz jót az ember önbizalmának. - mondtam őszintén, bár továbbra is abban az "énkérekelnézést" stílusban. Ezek után a csajszi valami bemutatkozásfélét is prezentált, ami szinén elég furcsának hatott. - Örvendek.... öhm... farksőrült lány... - ismételtem a tőle hallott szavakat kicsit bizonytalanul továbbra is az értelmet keresve. |
-Mondhatsz bármit,ez csak az én véleményem.Különben is,miért hallgatnál rám,egy alacsony,okoskodó vakarcsra,aki semmire sem használható,csak érzelmi szemeteskukának,no meg bűntársnak?mondtam,s egy szomorkás mosoly kiséretében a szemébe néztem.-Nem mellesleg,csak hogy tudd.Egy farkasőrült lánnyal állsz szemben,akinek a "Farkas Hercegnő" gúnynevet adták?-egészitettem ki korábbi mondandómat,s tűrtem a szél hűvös érintését.Bőröm libabőrös lett,de nem érintett különösebben a dolog.Természetemnél fogva bolond voltam,ez igaz,igy ősszel és télen is csak pulóverben jártam.-Túlságosan is sokat bolondozok..-kalandozott el a figyelmem. |
A mosoly tetszett, mert valódinak hatott, bár nem tartott sokáig, hiszen a hideg a lányra is hatott. Ahogy a szél fellebbentette a pulóverét betekintést nyertem passzos felsőjére, s meg kell hogy mondjam elég csinosnak találtam a lányt most, hogy így jobban megnéztem. Annak ellenére, hogy én sosem voltam az a fajta, aki meg szokta bámulni a lányokat. Amúgy meg kell hogy mondja nekem sem volt épp melegem, bár melegítőfelsőm feltűrt ujját persze nem hajtottam volna le, és a félig lehúzott cipzárját sem húztam feljebb. Mert végülis miért? Azonban a kérdésemre adott magyarázatát továbbra sem tudtam hova tenni, hiszen szvai újabb kérdéseket vetettek fel bennem, melyek egyre irreálisabbá tették a helyzetet. Nem igazán értettem, hogy honnan szed ilyen légből kapott dolgokat, hogy lógok vagy, hogy sportos alkat vagyok. Ennyire látszana a külsőmön? fogalmazódott meg bennem a kérdés és ennek muszáj volt hangot is adnom.
- Miből gondolod, hogy a sporton kívül nem lelem örömömet másban? - ráncoltam a szemöldökömet. Egyáltalán nem tetszett ez nekem... - Nem mellesleg ez egyáltalán nem lenne egyenértékű azzal, hogy lógok. Simán lehetnék olyan valaki is, aki a sportnak él, de simán bejárnék órára, mert be kell. Ennek így nem sok értelme van. - fejtettem ki ugyanazon hanyag hangsúlyommal és időközben visszacsúsztattm a kezeimet a zsebembe. Fogalmam sincs honnan szedte ezeket a dolgokat és nem szeretem ha valaki kamuzik, vagy csak tippelget. POnt ezért nem bízok meg sokakban. |
-Köszöm.-mondtam,s rámosolyogtam,ami azonban nem tartott sokáig.Az érzező hideg szellő beférkőzött lenge pulóverem alá.Megborzongtam a hűvös szellő érintéére,s felnéztem az égre.-Hogy honnan veszem,hogy épp most lógsz az óráról?Csak nem tűnsz olyas fajta embernek,aki örömét leli a sporton kivűl másban.-fefeleltem egy kissé kedvesebbre véve a hangnemet.Vékony pulóveremet a szél "lobogtatta",mit egy zászlót,hisz nagy volt rám.Igy lthatóvá téve az alatta lévő szürke trikót,mely testemre simult. |
Felvontam a szemöldökömet, amikor a csajszi megszólalt, kicsit okoskodóan mondta ki ugyanis a szavait, azt pedig nem igazán szoktam díjazni. De hamar túltettem magam ezen tényen, ugyanis volt valami, ami jobban felkeltette az érdeklődésemet.
- Miből gondolod, hogy meg akarok lógni? - kérdeztem vissza hanyagul, s közben karba fontm a kezeimet. Attól, hogy itt vagyok még nem feltétlen vagyok lógós. Az tény, hogy beletrafált, de voltak ott olyanok is, akik már végeztek, honnan veszi, hogy én épp közéjük tartoztam? Gondolatolvasó lett volna, vagy mi a szösz? Azonban nem csak ez az ey "tanítása" volt, rögtön ki is okított abból is, hogy figyeljek oda a kisebbekre. Majdnem visszaszóltam neki, hogy nem vagyok hozzászokva, hogy nálam sokkal alacsonyabb legyen valaki, hiszen azért én sem vagyok egy túl magas figura, de ezt inkább hagytam. - Igazad van. - mondtam inkább, kicsit talán gunyorosabban. - Legközelebb majd a lábam elé nézek. -villantottam egy félmosolyt.
Miután viszont a csaj bezárta a szekrényét, el is indult kifelé, mindenféle szó nélkül. Na nem mintha kellett volna nekem a köszönése vagy valami, egyszerűen csak furcsálltam. De ezen is hamar átléptem és lehajoltam, hogy felvegyem a telefonomat, mely még mindig a földön hevert. Ekkor vettem észre a rajzokat is, melyeket valószínűleg az iménti beszélgetőpartnerem hullajthatott el. Felsóhajtottam és azokat is felszedtem, majd felsandítottam a szekrényre. Megfordul a fejemben, hogy csak begyűröm őket a résen, de a kedvesebbik énem és a lelkiismeretem dörömbölni kezdett a fejemben arra ösztökélve, hogy inkább menjek a lány után és adjam neki vissza. Felsóhajtottam és megszaporázva a lépteimet utána is indultam. Hamar sikerült utolérnem, hiszen jó kondiban vagyok és megkocogtattam a vállát. Ekkorra már kinn voltunk a bejárat előtt és hüvös, nem mellesleg némileg erős szél fújt, még én magam is megborzongtam elsőre.
- Ezt elejtetted. - vetettem oda neki lazán, és felé nyújtottam a lapokat. |
-Semmi baj.De máskor jobban figyelj oda,ugyanis vannak rajtad kivűl mások is,akik meg akarnak lógni-mondtam tovább kotorászva a szekrényben.Majd,mikor megtaláltam,amit kerestem,egy megkönnyebbült mosollyal az arcomon raktam be a táskámba a keresett füzetet.Nem vettem észre,de kiesett belőle pár,farkasokat brázoló rajz.-És a nálad alacsonyabbakra is figyelhetél.-mondtam,s bezártam a szekrényt.Elindultam az ajtó felé,mit sem törődve azzal a ténnyel,hogy lógok az óráról.Mikor az ajtóhoz léptem,megfogtam a kilincset,és kinyitottam az ajtót,majd kiléptem az immár szeles,borús időbe. |
Szerencsére anélkül eljutottam a bejáratig, vagy legalábbis annak a közelébe, hogy bármely engem ismerő tanárba belebotlottam volna, akinél nehezebben magyaráztam volna ki a lógásomat. Mivel amúgy is el készültem hagyni a sulit, legalábbis a következő pár órára, így elővettem a telefonomat, egyrészt hogy felhangosítsam, másrészt, hogy lecsekkoljak pár dolgot a neten. Teljesen belemélyedtem a kütyübe, mely amúgy nem szokásom, de jól ismertem tudtam innen az utat, csukott szemmel is kitaláltam volna az épületből, meg aztán egyenesen mindenki tud menni, így nem nagyon figyeltem oda a környezetemre. Ráadásul még csak nem is a folyosó közepén lépdeltem, hanem a szélénél, ahol a szekrények voltk, hogy még azzal a pár lézengő diákkal is elkerüljem az ütközést, akik a folyosókon voltak. Azonban sikerült elszámolnom magam, hiszen ara nem gondoltam, hogy inkább a szekrények körül vannak azok a bizonyos tanulók. Így esett, hogy végül csak sikerült nekimennem valakinek, a telefonom pedig abban a minutumban kiesett a kezemből. Mivel az a valaki azért alacsonyabb volt nálam, így éreztem a mellkasomon a fejének koppanását. Ahogy sikerült összekapnom magam, hátráltam egy kicsit és láttam, hogy egy csajnak sikerült nekiütköznöm.
- Bocs. - mondtam szűkszavúan. |
Táskám hanyagul lógott a vállamon.Unottan kotorásztam a szekrényemnél,ahol is valamit kerestem.Miközben a kereséssel voltam elfoglalva,becsöngettek.Semmi kedvem nem volt a Fizikához,igy gondolataim között "száguldottam".Fülemből,a szabályok ellenére füllhallgató lógott ki,melynek vége a zsebemben lapulómtelefonhoz volt csatlakoztatva.Mivel a szekrényem közel volt a bejárati ajtóhoz,vágyakozva néztem ki olykor-olykor a napsütötte utcára.A zene normál hangerővel zúgott a fülemben. |
Zsebre tett kézzel sétálgattam az iskola főfolyosóján, vállamról lelógott a sporttskám, melyben a sportcuccaim mellett természetesen néhány füzetem és tankönyvem is benne volt. Na nem mintha ma olyan sokra használtam volna őket. Most is épp óráról jöttem ki, bár azt nem tudom megmondani, hogy ugyan fizika volte avagy matek, de annyira nem is érdekelt, ezt alátámsztván az óra nagyrészét átaludtam. Mivel a következő órám, mely azt hiszem történelem volt, is hasonlóan érdekfeszítőnek ígérkezett, úgy gondoltam, hogy inkább kihagyom, ezért is tartottam épp kifelé az iskolából. Úgy gondoltam, hogyha majd itt lesz az edzés ideje, arra majd visszajövök.
Ezen elhatározásaimmal haladtam egyre tovább folyosón, mely zengett a diákoktól, hiszen szünet volt. Ehhez a hangzavarhoz már volt pár évem hozzászokni, azoban a csengő megszólaltával, mintha csak elfújta volna a szél, úgy tűntek el a hangok ahogy becsukódtak a tantermek ajtajai. Olyan csend lett, hogy hallottam a kopott tornacipőm talpának nyikorgását a köveken és a farmerom susosását, ahogy lépkedek. Csak pár diák lézengett rajtam kívül a folyosón, azok akiknek lyukasuk volt, vagy épp nem volt több órájuk, ők pedig nem voltak épp hangosak. Én ugyan egyik kategóriába sem illettem bele, de ha valaki megkérdezte volna, seperc alatt azt feleltem volna, hogy véget ért számomra már mára a tanítás. |
 - Egyszer megnézheted - mondtam vállat vonva. Vagy akár többször is, tettem hozzá gondolatban. Gőzöm sincs, mennyire csípheti az olyasmi zenéket, mint amiket mi játszunk, vagy én hallgatok általában a sajátunkon kívül is, de ha elnyeri a tetszését, akkor szereztem magunknak egy új rajongót. Bár nem volt sok így sem. Nem mondom azt se, hogy kevés, de azért nyilván nem járnak a koncertjeinkre többszázezren; egyenes arányosságban van a hírnevünkkel, vagy hogy kell ezt mondani.
- Akkor is köszönöm - mosolyodtam el halványan. - Hát, akkor szia - köszöntem el, miután kijelentette, hogy mennie kell tesiórára és még az öltözés is hátra van.
Ezután még álldogáltam pár percet a kémiaterem előtt, és a mobilomat piszkáltam unalmamban. Ahogy a csengőszó a levegőbe hasított, beléptem az ajtón, amin a kémialabor felirat díszelgett, és késznek nyilvánítottam magam a következő órámhoz.
/ Kör lezárva, köszi a játékot! :) / |
 - Egyszer szívesen megnéznem. - vontam meg a vállam. A nevek, melyeket felsorolt, számomra nem mondtak semmit. Azért mégsem akartam hülyének tűnni, tehat inkább hallgattam mielőtt valami hülyeséget nyögtem volna ki. Így tehát az arra való reakcióm, hogy ő nem jobb mint valami Tommy Ramone, csupán egy bólintás volt. - Az útbaigazitás semmiség volt. - mosolyodtam el. - Igen, sietek. Testnevelés órám lesz, így még át kell öltöznöm..- magyaraztam a lanynak. - Szóval.. most mennék. Majd összefutunk.. vagy nem. -intettem, majd futó lépésben indultam meg a folyosón. A testnevelés cuccom még az ebédszünet elején letettem az öltözőbe, de utána nem maradtam ott. Lassan ahhoz a folyosóhoz ęrtem, ahonnan az öltözők nyílnak. Hallottam a fiúk, s lányok hangját is. Az öltözőkbe sosem szokott csend lenni. Beléptem a női öltözőbe. |
- Hát, ja, elvileg van tehetségem hozzá - intéztem el egy vállrándítással. - Persze nem vagyok egy John Bonham, Lars Ulrich vagy egy Tommy Ramone... de azért fogjuk rá, hogy értek a dologhoz - tettem hozzá.
Gőzöm sincs, mennyire ismerhette az általam megemlített dobosokat, akár csak említésre is... Truth kedves lánynak tűnt, de azt mondjuk pont nem néztem volna ki belőle, hogy amikor senki sem látja, akkor otthon Metallicára vagy Ramones-ra headbangel. De frász se tudja, lepődtem én már meg embereken és egyes dolgaikon.
Nemsokára a teremhez értünk. Innen már nem tudtam volna eltéveszteni, ugyanis ki volt írva az ajtóra, mi előtt állunk éppen.
- Nem tudom, mennyire sietsz, vagy esetleg maradsz, minden esetre én akkor köszöntem az útbaigazítást... - mondtam, miközben nekitámasztottam a hátam a falnak, és vártam, hogy megy-e, vagy marad. Valószínűleg ez a terem is zárva volt, mint a többi, és már csak elvből sem próbáltam bemenni még a csengetés előtt. |
- Én is.- biccnetettem. Ehhez mást nem tudtam hozzáfűzni, az örvendek a találkozásnak , mondhathoz tulajdonképpen , csak két valasz létezik. Én is. Én nem. Én az előbbit választottam, mert a lány nem utáltatta meg magat velem az első pillanatbam, sőt meg is kérdezte melyik szakra járok. Nem volt rossz találkozás ez. - Hmm... zene... dob... Biztos tehetséges vagy. - így végiggondolva a lány még illet is a dobok mögé... vagy a dobosok nem így néznek ki? Hmm... ki tudja. Nem szoktam eggyütteseket fotóit bámulni, én azzal fejezem ki a zenéjük iránzi szeretetm, hogy koreográfiakat alkotok a számaikara. Mindenki máshogy fejezi ki magát. - Lassan itt vagyunk.- tulajdonképpen nem lassan, mert már, csk alig pár méter választ el minket a labortól. Nem is tudom nekem milyen órám lesz... ja, de. Testnevelés. Akkor elvileg sietnem kéne, hogy legyen helyem az öltözőnpben, s, hogy legyen időm átöltözni. Mindegy, majd a tancra hivatkozom. Néha úgy éreztem, mintha a tanar emiatt néha kivételezne velem. Magyarul : elnézi a késéseimet, ha a tancra hivatkozom... és mondig arra hivatkozom. Mondjuk altalában nem kések. Gondolataimból a laborból kiszürődő zsivaj rantott ki. |
- Hát, akkor örvendek a találkozásnak - biccentettem jobb híján, mert gőzöm sem volt, hogy mit mondhatnék. Ez meg mindig passzol az ilyen helyzetekbe, nem? Valószínűleg igen, mert még sosem néztek hülyének miatta.
Közben követtem az utasítását, és elfordultam balra. Így már nem is tűnt az épület olyan hatalmasnak, előzőleg is valószínűleg csak amiatt volt olyan, mert halvány lila fogalmam se volt, merre menjek. Így kétségen kívül egyszerűbb volt, és nem kellett elvesznem. Bár újra átfutott az agyamon a gondolat, hogy ezt az órát inkább ellógom... mégis úgy döntöttem, hogy a balhékat inkább a következő hétre hagyom.
- Oh, értem. Pont az volt az egyik, amire tippeltem volna - mosolyodtam el. - Én zenész vagyok. Dobolok, de mint mondtam, csak idén kerültem be ide - tettem hozzá. |
-Truth- válaszoltam a lánynak , úgy, hogy hatra sem néztem. Majd lasítottam, így a lány mellé kerültem. -Itt balra. - fordultam be hirtelen egy kanyarba. Nem figyeltem igazan az útra, csak a földre, így éppen jól jött, hogy válaszoltam a lánynak, mert hát... különben nem fordultunk volna be, s akkor mehettünk volna a hosszabb és a bonyolultabb útón. Néha elcsodálkozom mekkora eza az épület, 1 is kevés a kiismerésére. Ekkor hallottam meg a lany második kérdését, melyben a szakomról érdeklődött. - Tánc.- válaszoltam a kérdésre. - Te?- érdeklődtem. Zenetagozat , vagy általános, talán rajz, bár nem hinném, ahogy a sportot sem. Nem igazan láttam rajta semmit, amiből letudtam volna szedni hova jár. Mindegy, majd ha válaszol akkor kiderül. A távolban már láttam a kémia tanárt, ami azt jelnetette, hogy a kémialabor is ott van. Nem szimpatizaltam a tanarnővel , és úgy éreztem, hogy ő se velem. 50-es éveiben járó, alacsony nő volt, lakkozott vörös hajjal. Tavaly elég gyakran feleltetett, de szerencsére általában tisztában voltam az anyaggal , így nem tudott kíhúzni velem. |
[26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Egyszer megnézheted - mondtam vállat vonva. Vagy akár többször is, tettem hozzá gondolatban. Gőzöm sincs, mennyire csípheti az olyasmi zenéket, mint amiket mi játszunk, vagy én hallgatok általában a sajátunkon kívül is, de ha elnyeri a tetszését, akkor szereztem magunknak egy új rajongót. Bár nem volt sok így sem. Nem mondom azt se, hogy kevés, de azért nyilván nem járnak a koncertjeinkre többszázezren; egyenes arányosságban van a hírnevünkkel, vagy hogy kell ezt mondani.
- Egyszer szívesen megnéznem. - vontam meg a vállam. A nevek, melyeket felsorolt, számomra nem mondtak semmit. Azért mégsem akartam hülyének tűnni, tehat inkább hallgattam mielőtt valami hülyeséget nyögtem volna ki. Így tehát az arra való reakcióm, hogy ő nem jobb mint valami Tommy Ramone, csupán egy bólintás volt. - Az útbaigazitás semmiség volt. - mosolyodtam el. - Igen, sietek. Testnevelés órám lesz, így még át kell öltöznöm..- magyaraztam a lanynak. - Szóval.. most mennék. Majd összefutunk.. vagy nem. -intettem, majd futó lépésben indultam meg a folyosón. A testnevelés cuccom még az ebédszünet elején letettem az öltözőbe, de utána nem maradtam ott. Lassan ahhoz a folyosóhoz ęrtem, ahonnan az öltözők nyílnak. Hallottam a fiúk, s lányok hangját is. Az öltözőkbe sosem szokott csend lenni. Beléptem a női öltözőbe.