FrissítésSúgó

Dahlia

2015.09.15. 18:23 -

Ahogy belépünk az épületbe, krémszínű falak és fekete-fehér kockás padló, jobb kéz felől pedig a portás kis birodalma fogad minket. Beljebb haladva az aulában láthatóvá válnak az oldalt kihelyezett fotelek, ahová bárki szabadon helyet foglalhat, akár a szünetekben, akár a tanítás végeztével egy barátjára várva. Szemben egy hatalmas faliújság található, ahová a fontos tudnivalók, vagy kiállítások alkalmával a rajztagozat munkái kerülnek. Nem sokkal mellette egy vitrin van, tele oklevelekkel, érmekkel és kupákkal különböző versenyekről, gondosan elkülönítve a versenyek típusai szerint, alatta az azt megszerző diák vagy diákok nevével.

[27-8] [7-1]

Mona	Előzmény | 2015.10.23. 15:12 - #27

Kedvetlenül lépkedtem az aulában, vállamon átvetve ott lógott az oldaltáskám és épp töténelem órára készültem. Na nem mintha oly sok kedvem lett volna odamenni, de hát ez volt az órarendemben, ígí nem lett volna ártalmas megjelenni még a tanár belépte előtt. A gáz csak az volt, hogy a tanterem az épület másik végében volt, most pedig még csak az aulán haladtam át éppen. Ekkor pedig megszólalt a csengő, jelezvén, hogy kezdődik a következő óra. Felsóhajtottam és megállva a zsebembe csúsztattam a kezemet. És most mit tegyek? fogalmazódott meg a fejemben a kérdés. Itt nem azzal volt a probléma, hogy ne lógnám el az órát, ha már úgy is elkéstem, hanem azzal, hogy az előző két töri órán sem jelentem meg. Nagy volt a kísértés, hogy ezt is hagyjam ki, de a józan ész végül meggyőzött és ismét elindultam, immáron kicsit sietősebb léptekkel keresztül az aulán. Azonban úgy tűnt az istenek mégsem akarták, hogy eljussak órára, mert egyszer csak valaki kilépett elém és sikerült nekiütköznöm. Hamarosan az illető hangját is meghallottam egy ingerült, számonkérő kérdés képében, mely arra vonatkozott, hogy ugyan látok-e. Összehúztam a szemöldökömet, uganis ezúttal (sem) én voltam a hibás, majd feltűnően megigazgattam a szemüvegemet, mely az orromon csücsült, és csak ezután szólaltam meg. - De látok. - jegyeztem meg kicsit élesebben miután megbizonyosodtam róla, hogy a szemüvegem az orromon van. Csak ezek után mértem fel jobban a lányt, aki volt szíves nekem jönni... vagy épp akinek sikerült nekimennem... vagy mindegy is. A lányzó felsóhajtott és látszott az arcán, hogy valamelyest lenyugodott és letett a további hasonszőrű megszólalásokról. Ehelyett inkább az osztályom iránt kezdett érdeklődni, azonban nem tudtam hovatenni a kérdését. - 10.C - feleltem kurtán vállat vonva.

Rosemary

Előzmény | 2015.10.23. 14:51 - #26

A múlt hetet nem töltöttem itthon, úgy döntöttem, itt az ideje egy kicsit visszalátogatni New Yorkba és vásárolgatni na meg az ottani barátaimmal találkozni. Rufusnál laktam, hiszen mi másra való egy nagytestvér, mint hogy kiszolgálja az igényeimet? (Az idegeire, menni, az is nagyon jó móka, de az most legyen mellékes.) Nem volt semmi kedvem bepótolni, erről a lehetőségről le is mondtam, soha semmiféle hiányzásomat nem pótoltam. Úgy döntöttem, a mai napon kihagyom a tesit, ezek az órák hihetetlenül feleslegesek voltak, aki edzeni akar, az megoldja iskolán kívül, itt csak kínszenvedés és a drága időm elvesztegetése... sokkal jobban járok nélküle. Az aulában töltöttem az önként kiírt lukasórát, telefonáltam az egyik párizsi barátnőmmel, fel-alá mászkálva, míg nem léptem be valaki elé, aki egyenesen próbált áthaladni a téren, így viszont belém ütközött. Halkan felhorkantam és elvettem a telefont az arcomtól, az illető felé fordultam és fintorogtam egyet. - Nem látsz? - ráncoltam a homlokom, tudtam, hogy az én hibám volt, de ilyesmit sosem szokásom bevallani, ezen nem most fogok változtatni. Futólag végigmértem az illetőt, halkan felsóhajtottam, a vonásaim némileg megenyhültek, kinyomtam a telefont. - Mindegy - vontam vállat egy elnéző pillantással. - Melyik osztályba jársz? - szegeztem neki a kérdést, fogalmam nem volt róla, kik az osztálytársaim és azért nem ártott volna tudni, mit csináltak egy hétig.

Rosemary

Előzmény | 2015.10.10. 18:17 - #25

Meglepett, mikor láttam az arcán, hogy egészen felvillanyozódott, legalábbis ismeretlenül ez rítt le róla... aztán rájöttem, hogy én mondtam igent arra, hogy elmegyek vele valahová, és így már egészen érthető volt, miért örül ennyire. Mind a ketten jól járunk, nem igaz? Még úgysem igazodtam ki a városban, bár ezzel nem szokott problémám lenni, kifejezetten jó a tájékozódókészségem, szimplán csak nem foglalkoztatott. - Étterem - döntöttem el és a táskámba süllyesztettem a telefonomat, aztán elkezdtem felvenni a bőrdzsekim, számomra egyértelmű volt, hogy a maradék egy órám simán kárba mehet... első a kaja. Ha pedig Louise velem akar jönni, jobb, ha most megyünk. - Messze van? - vettem a hátamra a táskámat és lassan megindultam kifelé, kiérve az épületből kérdőn néztem a szöszire, merre tovább. /Lou, Macy -> étterem/

Marcoca

Előzmény | 2015.10.10. 18:03 - #24

Boldogsággal öntött el vlasza. Még sosem volt csajos napom, ezért is izgultam fel. Néhányan megbámultak engem, azért mert beszélni láttak. De a kérdés: Hova? Hát komplett ötletem nem volt, mivel a szobám ijesztő lett volna számára. Ekkor korgott a gyomro. Csak most jöttem rá, hogy rég nem ettem.  Támadt egy ötletem! -Ööö, elmehetnénk a Cukrászdába, vagy ha kedved tartja akkor egy Étterembe is. Gondolom te is megéheztél.

Rosemary

Előzmény | 2015.10.10. 17:55 - #23

Már azt hittem, le is zárul a mi kis találkozásunk, mikor ismét megszólalt. Visszanéztem rá, közben benyomtam a telefonom egyik aprócska gombját, lezárva a képernyőt. Megengedtem magamnak egy elégedett mosolyt, de csak belülről, sokszor úgy történtek a dolgok, ahogyan én akartam és ez egy csodálatos példa erre. - Értem - néztem fel rá, majd a kérdésre egy egészen picike, alig látható mosoly kúszott a szájam jobb csücskébe. - Jól van, ha akarod - bólintottam rá lassan, nyomatékot adva a mondanivalómnak. Talán mégiscsak jó lesz valamire a szöszi, bár még nem voltam biztos, hogy mire, de úgyis kiderül. - Hova? - erőltettem meg magam annyira, hogy tovább vigyem némileg a beszélgetést, ha vették a bátorságot, általában egy picike löketet én is adtam, hogy ne legyen túlzottan egyoldalú... bármennyire élveztem néha, mikor egyedül erőlködtek.

Marcoca

Előzmény | 2015.10.10. 17:38 - #22

Múlt hete? Pff..... Én már két éve vagyok itt, számításaim szerint. De mindegy, hisz az újak között találhatnék magamnak néhány barátot, aki nem tudja ki is vagyok. -Bocsi, most már eszembe jutott. Már lassan két éve vagyok itt. Ööö, tudod mivel nekem is még itt az é elje, és szimpatikusnak tűnsz, ezért örülnék, ha eljönnél ma valahova velem egyetembe... Nos? Ez nem rám, vall. Sose szoktam kedveskedni, főleg nem meghívni valakit. De miért tettem? Egy új barátra akartam tenni szert.. Csak reménykedtem benne, hogy igent mond...

Rosemary

Előzmény | 2015.10.10. 17:23 - #21

Felvontam a szemöldököm egy pillanatra arra, hogy nem tudja, mióta is van itt, majd nyugtáztam, hogy így nem fogok rájönni a korára... viszont itt lehet egy ideje, ha most jött volna, azt tudná. - Múlt hete - egy hét, és még nem találtam egy barátságomra méltó embert sem. Valószínűleg nem arra kellene várnom, hogy mások jöjjenek hozzám, de ez eddig is működött, most is fog; szépen kivárok, mert előbb vagy utóbb úgyis megtalálnak. Ki kellene mozdulnom a városba is, nem csak otthon gubbasztani órák után és aludni vagy zenét hallgatni, esetleg rajzolni. Mikor megrezzent a kezemben a telefon, lepillantottam rá és miután leállítottam a zenét, ami azóta is halkan szólt a fülesekből, megnéztem, ki írt, ráhagyva a másikra, hogy ha bármi mást akarna, pedálozzon.

Marcoca

Előzmény | 2015.10.10. 17:07 - #20

Áh, szóval még nem mindenki ismer. Hát, hamarosan ismerni fog. Macy Lawson, de szar név. Igaz vannak ezért ennél rosszabbak is, gondolok itt Gingerbreadre, Audiora és még sok egyéb másra. De vissza térve a lányra, megkérdezte milyen szakos vagyok. Hát, nem mondtam neki? Pedig úgy emlékszem... -C tagozatos, de nem mndtam volna? Mindegy.. és te?

Rosemary

Előzmény | 2015.10.10. 16:54 - #19

Gondolkozást tettettem, miután bemutatkozott, magamban közben elkönyveltem a nevét, bár valószínűleg nem fogok emlékezni rá, ha nem tesz rám mélyebb benyomást... mindig is így volt; az én nevemet hamar megtudták, akárhová mentem, felismertek látásból, pletykáltak, de csak az igazán fontos embereknek a nevét jegyeztem meg. Ha tudtam a neved, vagy nagyob mázlista voltál, vagy éppen az ellenkezője és éppen tönkre akarlak tenni. - Még életemben nem hallottam - biggyesztettem le a szám túljátszott sóhajjal, majd úgy döntöttem, itt az ideje bemutatkozni és terjeszteni a nevemet, volt egy olyan érzésem, hogy Louise meg fog jegyezni. Ha őszinte akartam lenni, még arról sem volt fogalmam, milyen tagozatra járhat, csak a sajátomat jegyeztem meg, még annyira nem érdekelt az iskola vagy a diákok, hogy jobban körbenézzek. - Macy Lawson - valószínűnek tartottam, hogy a vezetéknevem ismerősen fog neki csengeni, még akkor is, ha nem fogja tudni hová tenni. Több nagyvárosban volt irodánk és a különböző, főleg a társadalom krémjének szóló napilapban vagy magazinban is meg szokott jelenne apám, Rufus vagy esetleg, véletlenül az én képem is. - Mióta jársz ide? - kezdtem feltérképezni jobban a helyzetet, hogy eldöntsem, megéri-e rá pazarolnom az édes pihenést.

Marcoca

Előzmény | 2015.10.10. 16:44 - #18

Meglepett a stílusa. Első ránézésre egy kis jelentéktelen senkinek tűnt, aki a sötétben ülve sírdogál. De úgy látszik nagyobb préda. Biztos, azt hiszi, hogy megtántorodom, holmi bunkóságtól. Haha, nem tudja kivel van dolga. -Segítek! C tagozat, Louise Lott. Valahogy ismerős volt az arca. Biztos, hogy ismerem, bár kit ne ismernék?  Legtöbbször mindig felismerek valakit, hacsak látásból is. Láttam, hogy gondolkozik. Ha, biztos szőke. Válaszra nyitotta ajkait.

Rosemary

Előzmény | 2015.10.10. 16:34 - #17

A homlokom ráncoltam, majd elnevettem magam a válasz stílusán, mint valahányszor, amikor megpróbáltak hozzám hasonló stílusban visszaválaszolni nekem. Egyrészt értékeltem, hogy nem kapta össze a cuccait és rohant el egyből a csúnya gonosz Macy-farkas elől, mint minden ilyen alkalommal, másrészt szívesen megcibáltam volna egy kicsit a haját érte; mint minden ilyen alkalommal. Az agyam gyorsan kattogott, próbáltam minél hamarabb végiggondolni a helyzetet és felmérni, ki is lehet a szőkeség az iskolán belül, habár nem számítottam túl sokra, kiindulva abból, hogy fiatalabbnak tűnt nálam. Fiatalabbnak? Mindig csak nagyjából tippeltem, voltak nálam fiatalabb lányok, akik idősebbnek tűntek és nálam idősebbek, akik fiatalabbnak. - Mellém? - fintorogtam egyet végül, nem tudtam még eldönteni, megérné-e egy picikét is kedvesebben viszonyulni hozzá. Minden iskolában kellenek olyanok, akik nem utálnak teljes szívükből, néhány szövetséges vagy éppen csatlós... vajon ő megfelelne? - Csak ha vagy valaki.

Marcoca

Előzmény | 2015.10.10. 16:20 - #16

Zenét hallgatott a fülesén keresztül. Felnézett rám, és kérdezett: -Akarsz valamit?-mondta bársonyos hangon. Tudom, hogy ez nem vall rám, de igazán megbámultam. Szép, ginger haja egyenes tekeregtek le háta közepéig, falfehér bőre passzolt szeme színéhez. Bár, kicsit feldöhödtem a hangnemére, nekem ellenszenvesnek tűnt. Én is úgy válaszoltam: Mért, talán nem lehetne leülni? -mondtam kissé bunkón, szokásomhoz híven.

Rosemary

Előzmény | 2015.10.10. 16:13 - #15

A következő órám lukas volt, legalábbis én úgy döntöttem, teljesen felesleges bemennem, mikor egy kis pihenőnek sokkal nagyobb hasznát venném. Soha nem szerettem iskolába járni, már elsős koromban is kivertem a hisztit minden egyes reggel és csak különböző ígéretek árán voltam hajlandó elmenni már akkor is. Persze, miután barátaim lettek jobb volt, könnyebben telt az idő, de újra új helyen, ahol egyelőre még senki nem ér fel az elvárásaimhoz... persze jobb, mintha valaki a nyakamon lógna és idegesítene. Kényelmesen elhelyezkedtem tehát az egyik fotelben, a karfa és közém dobva fekete műbőr hátizsákom, a telefonomat halásztam csak elő és egy francia ismerősöm instagramján pörgettem végig, mialatt a fehér füleseimen át Slash egyik száma üvöltött, feltöltve a halálos unalom után. Észre sem vettem, mikor a szőkeség megközelített, csak a közvetlen közelemben történő mozdulatra lettem figyelmes. Lustán felpillantottam a képernyőről és kérdőn néztem a lányra, szemöldökömet felvontam és tekintetem kutakodón futtattam végig rajta, bemérve minden millimétert, minden ruhadarabot, minden részletet. - Akarsz valamit? - kérdeztem rá végül, miután az egyik fülestől megszabadultam, hiszen úgy tűnt, nem gondolatolvasó és csak a kimondott kérdéseimre fog választ adni.

Marcoca

Előzmény | 2015.10.10. 16:03 - #14

Unalmasnak igérkezett a mai nap. Halálra untam magam. Ahogy Mr.James magyarázott, az halál közeli élmény volt. Nem hibáztatom érte, egyszeűen rossz kedve volt ma. Alig vártam, hogy kicsöngessek. Mikor megszólalt az ismerős dallam, gyorsan felvettem a táskám, és kiballagtam a teremből. Útközben eldöntöttem, hogy leülök kicsikét az aulában lévő kanapékra. Valahogy muszáj leülnöm egy csendes környezetbe, ahol átgondolhatom a dolgokat. Mikor odaértem láttam, hogy minden hely televan. Már épp mentem volna ki, mikor megpillantottam egy lányt, aki egymagában ült. Gyorsan odamentem és levetettem magam.

Dahlia

Előzmény | 2015.10.10. 12:51 - #13

Alig, hogy felálltam, már kézen is fogott. Ehh, ne már. Minden esetre úgy tettem, mintha nem zavart volna - úgyis megbosszulom még azzal a kávésleöntős megoldással. Azért - egy kis túlzással - bármi megérte volna, komolyan. - Amethyst volnék - válaszoltam a kérdésére, aztán "őszinte" érdeklődéssel vissza is dobtam. - És benned pontosan kit tisztelhetek? Az ezután következő kérdésre és a hozzáfűzött dologra először köpni-nyelni nem tudtam. Bár most komolyan, mit is várhattam volna? Végül is úgy döntöttem, hogy ebben nem fogok hazudni, úgyis teljesen mindegy. - Öhm, három focicsapat speciel nem ment át rajtam. De úgy őszintén, nem vagyok szűz, ezt eltaláltad - fejtettem ki. A buszmegállóban lévő öreg néni nem nézett ránk túl jó szemmel, ahogy végighallgatta, miről diskurálunk. De kit érdekel? Engem az öregek már kapásból utáltak, mert mekkora egy huligán vagyok a természetellenes hajammal meg a fémekkel az arcomban. Ha meg olyan ruhákat vettem fel, ami a tetkóimat is láttatni engedte, triplán bámultak meg. Na, nem baj az, most még a szüzességem témája is hozzájött a dologhoz, elfér a többi között. A buszt pedig már látni is lehetett a távolban, legalább arra nem kellett túl sokat várni.   / Folytatás: Kávézó /

Death

Előzmény | 2015.10.08. 18:24 - #12

Fura volt, de egész könnyen belement. Nem baj, ilyesmit nem szokás csak úgy elengedni. Széles mosolyra húztam az ajkaim. - Tetszik az ötlet... - húzogattam a szemöldökeim fel le, majd az órára pillantottam. - Ó, de hisz 2 van! Indulás! - ugrottam fel. Feltűnt hogy a másik lány meglépett, de talán nem is baj. Egyszerre csak egy emberre tudok koncentrálni, de arra nagyon. Megfogtam a kezét és irány a Starbucks. Nem baj ha volt is óránk, senki sem keresett eddig minket, s nem úgy tűnt, mint akit érdekel a nap további iskolai ügyei. Szóval nyugodt szívvel hagytuk ott a helyet és vetettük magunkat a nagy világba. De ha már megyünk s bizonyára a buszon is menni fogunk néhány megállót, jobb ha nem csendben tellik az idő. - Szóval hogy is hívnak? - néztem rá, miközben megálltunk a suli előtti megállóban. - Szűz vagy még? Biztosan nem... Olyannak tűnsz mint akin vagy három foci csapat végig ment. De az nem baj. Félre ne élrts, az menő... Én is végig mentem egy lány kézilabdázó csapaton, beleértve a tancsibácsit is... - kacsintottam mosolyogva, miközben megérkezett a busz és felszálltunk rá. Legalábbis én biztosan s reméltem hogy ő sem most szabadul el.

Dahlia

Előzmény | 2015.10.08. 18:13 - #11

Megembereltem magam, és most már szemrebbenés nélkül hallgattam végig a kiccsákó szövegelését. Próbáltam arról is elterelni a figyelmem, hogy a keze immár a combomon pihent. Bár az arcom különösebben nem mutatott túl sok mindent, a szemem már a dühtől lángolt... Aztán onnan is eltüntettem mindent. Úgy döntöttem, hogy belemegyek a nyomorék kis játékába, és úgy csinálok, mintha felkeltette volna az érdeklődésem - holott ruhadtul nem -, aztán pedig majd jól képen tenyerelem. - Tudod mit? - húztam a szám egy jól színlelt kacér mosolyra, miközben eltoltam onnan a kicseszett nyalókáját. - Játsszunk. Én benne vagyok, ennyi nekem sem árt - mondtam. Csak majd nehogy pofára ess, tettem hozzá gondolatban. Bár legszívesebben már most leütöttem volna a francba, próbáltam nem megtörni. Látszatra még azt is teljesen figyelmen kívül hagytam, hogy a mellem közelében taperolt. - Tehát... - vezettem fel a mondanivalómat, mintegy válaszolva a "randiajánlatára". - Legyen. Ha cuki leszel, akkor közelebbről is megismerheted őket - utaltam a domborulataira, miközben halványan elvigyorodtam. Persze eszem ágában sem volt efféle terveket szövögetni. Ha már a Starbucksról szövegelt, és tényleg oda is megyünk, akkor legalább le tudom önteni egy jó nagy pohár kávéval. Szemrebbenés nélkül, lazán megteszem.

Death

Előzmény | 2015.10.07. 18:29 - #10

Nem tévedtem, már ami a lilucit illeti. Mosolyogva engedtem le a kezem, mikor pimasz módon lökte el. Cserébe a combjára tettem és úgyy mosolyogtam rá. - Hogy mi? Jaj ne haragudj, de teljesen elvesztettem a fonalat miután megláttam az orrodban azt a fém karikát. Ilyet a bikáknak szoktak tenni az orrukba. És tudod miért? Mert a bikát egy dolog érdekli. Ha sokat baszogatják. Akkor döfi a szarvára azokat a barmokat. Te is ilyen vagy? Karóra döfnél, mert kicsit jászom veled? - markoltam finoman a combjába, aztán a nyalókám - igen azt a félig elszopogatott epres finomságot - a szépen telt alsó ajkához nyomtam. - Meghívlak titeket suli után egy forrócsokira a starbucksba... Nemleges választ nem fogadok el... Ja de előtte még lesz egy kis elintéznivalóm tanár ügyben, szóval 2kor a bejáratnál. És ha elmentünk, utána...hű ezek igaziak? - pillantottam le a cicijeire és mutatóujjammal megböktem a közelebbit. - Milyen kis puha, hát ebből tuti áfonyástej jön... már ha a hajad nézzük. - mosolyogtam féloldalasan miközben felnéztem a szemeibe. - Miről is beszéltünk az előbb? Éezvén hogy kellemetlen témába értünk igyekeztem hamar tovább lépni, de a lényg hogy tudom, számára a szülők komoly téma és nem jó ha feszegetjük a húrt. Noha ettől független érdekelne mifélék lehetnek az igazi szülei, vagy élnek e egyáltalán. De sajnos nem tudtunk sokat beszélgetni mert egy elsős ült közénk minden udvariaskodást mellőzve. Nem tudtam hirtelen hogy ismerik eegymást vagy hogy most épp flörtölnek e, mert úgy tűnt a fiú egy igazi sajtkukac és ami szívén az a száján. Nem akartam gonosz lenni, de úgy látam Arti megtudja védeni magát, ellenben én iyesmikre reagálni képtelen vagyok. Mert mégcsak nem is a stílusában volt bunkó, pusztán tényleg nem tudta mi illik ha egy lánnyal beszélget. Így még a meghívás előtt leléptem tőlük.

Dahlia

Előzmény | 2015.10.07. 18:02 - #9

- Ja, az, de hozzá lehet szokni, és ha belejössz, akkor már nem is olyan nehéz - magyaráztam. Aztán gőzöm se volt, hogy a szüleimről mit mondjak. Ha lehetett, ezt a témát mindig kerültem, azonban a csaj egyenesen beletenyerelt a témába, úgy meg nem tehettem, mintha meg se hallottam volna a kérdést. - Nevelőszüleim vannak, akikkel nincs túl jó kapcsolatom, úgyhogy... - haraptam el a mondatot, de reméltem, hogy le fogja vonni a dologból a következtetést. - De biztos vagyok benne, hogy az igazi szüleim támogatnának - tettem hozzá. Ezerszer elképzeltem, hogy az igazi szüleim milyenek lehetnek. Igazából máshová nem tudom őket elhelyezni, csak egy valódi álomvilágba. Nem tudom, hogy hogyan, de az hótziher, hogy anélkül nem halok meg, hogy ne találkozzak velük. A csengetésről nem vettem tudomást. A következő órámat - francia - könnyű szívvel hagytam ki, ugyanis abból kivételesen nem voltam hülye. Mondjuk azokat, amikből meg nem voltam épp a legjobb, pont ezen okokból hagytam ki... Gyakorlatilag bejártam az órákra, mert muszáj volt, innen kicsapatni meg azért mégse akartam magam. - Mondhatjuk - mosolyodtam el -, bár még csak idén kerültem ide. De eddig szimpi. Alig mondtam ki az utolsó mondatomat, egy srác tűnt fel a színen, valószínűleg fiatalabb lehetett nálunk. Viszont annál szemtelenebb is... Nem mintha én a jóság mintapéldája lettem volna; sőt, könnyű szívvel lógtam, szökdöstem, pofáztam a tanároknak, balhéztam és verekedtem, de egy dolog volt, amit utáltam. Ha valaki a hajamban turkál. Még időm se volt azt mondani, hogy hozzá ne merjen nyúlni, már meg is tette. Ezután az elsó dolgom volt lendületből ellökni a kezét még csak a feje, közeléből is, és halál nyugodtan kezdtem bele a szónoklatomba. - Ide figyelj, kis csávó - magyaráztam. - Ha azt hiszed, hogy ez nyerű, akkor rosszul gondoltad. Pont nem az a fajta vagyok, akire egyszer szépen nézel, és már ugrik is a karjaidba. Ha ilyen lányt keresel, akkor tudtalak sajnálni... vagy pont nem. Az a lényeg, hogy húzz innen, amíg nem akarsz balhét - kacsintottam rá egy ártatlan vigyor kíséretében.

Death

Előzmény | 2015.10.07. 16:28 - #8

Nem jött ki a gyáva. De megjegyeztem hogy mit tett. Nekem senki se csapkodjon ajtót. Na majd visszakapja. Még hogy Mr.Swift... A tanár verés manapság amúgyis divat. No de... kénytelen kelletlen elmentem onnan vissza keveredve az aulába, ahol már síri csend volt. Vagyis nem teljesen, mert nem mindenki volt órán. Igaz nem fiúk, dehát én sosem vetem meg a szép dolgokat. Már pedig mindkettő kedvemre volt. Az egyik az a tipikus vadmacska, akit sajnos - már akinek sajnos - bekell törnie az ágyban. Csini nyakörv, az az erotikus kötözés, hogy véletlen se csukhassa össze a lábait és én pillanatok alatt kiscicát nevelek belőle. Legfeljebb másnak lesz csak tigris. A másik meg? Az az ártatlan kis fehér bárány, kicsit túl hipózva. Őt nem kell betörni, de egy sikátorban meg lehet tömni. Bizonyára nagyon félti az ártatlanságát, talán a felsője mögött egy kereszt is bújik. Nem tom... Elövettem egy nyalókát és azon nyammogva mentem oda. Helyet préseltem közéjük magamnak, majd először a hófehérkére, majd a lillancsra mosolyogtam. - Na mi van csajok? - vettem ki a számból a nyalókát. - Lógicsálunk, lógicsálunk? Tetszik a hajad, megfoghatom? - kérdeztem, de kezem közben már a tarkójánál túrt a tincseibe. - Ha megmondom a kolesz száobaszámom beugornátok? Jó kis filmjeim vannak ám. - karoltam át a másikat is közelebb húzva.

[27-8] [7-1]