|
Témaindító hozzászólás
|
2015.10.10. 12:19 - |
Az erdőben, az egyik ösvény egy régi vár romjához vezet. Régebben turistalátványosság volt, és valamilyen szinten gondozták, de mára teljesen elhagyatottá vált. A déli szárny már omladozik, az északi pedig még majdnem teljesen ép, azonban az út széli táblák már hirdetik az omlásveszélyt. |
[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Kicsit értetlenül nézett rám, de legalábba annyit megtudtam, hogy mindenki benn van.-Am, nem jössz be? Furcsálltam egy picit a fiút, hogy egyedül van kinn a nagy hidegbe. Ha azt mondta, hogy jönn akkor kézenfogva besiettem vele a terembe, ha nem akkor egyedül mentem be. |
 - Vagy csak szerencsém volt, de azért tetszik a féltékenységed - mosolyog le rá, aztán egy pillanat erejéig ismét körülnéz, törve az agyát, hogy mit kezdhetnének magukkal, amíg be nem indul a szórakozás, azonban nem jut előbbre, főleg mert újfent elrabolja a figyelmét Balti. - Be kell látnom, nem hittem volna, hogy tényleg ennyire súlyos. Érdekes egy bátyád van neked - engedi el, majd bólint egyet. - Jól hangzik. Szabad az éjszakám, vagy hajnalom, amikor szabadulunk - kacsint egyet, majd csendben hallgatja a fiút, és majdnem elneveti magát, amikor megint előkerül a cukorka téma. - Valahol biztos van kaja, piában nem reménykednék. Ami pedig azt illeti, láttam már a helyszíneket, és a tetőt kihagynám. Jobb ötletem van annál - mondja, újdonsült lelkesedéssel mosolyodva el, aztán biccent neki, hogy kövesse kifelé. Nyilván nem zárták rájuk a kapukat, a többség pedig idebent várakozik, szóval biztos benne, hogy a szabad levegőn már csöndes lesz és kellemes. Amennyiben a szöszke sem akadékoskodik kimenni vele, úgy kicsit félresétál a fásabb, bozótosabb részhez, történetesen találva egy rönköt, amin mindketten kényelmesen elférhetnek. Le is vágja magát, aztán elpakolja a kameráját a táskájába, végül pedig az egész cuccot leteszi a fűbe maguk mellé, hogy ne legyen zavaró. - Ha újra visítozni kezdenek, bemegyünk és mehetsz rettegni, én meg fényképezni - húzza az ajkait féloldalas mosolyra, és ha még nem ült le Balti, akkor felé nyújtja az egyik kezét. |
 Nem igazán siettem, hogy eljussak a buli helyszínéig. Még nem teljesen értem oda, amikor valaki megkocogtatta a vállam. Hátrafordulva Miss Nott tanárnővel találtam szembe magam... aki menyasszonyi ruhában volt. Most vagy ilyen király élethű jelmeze volt, vagy én maradtam le egy kicsit nagyon.
Amikor a diákok hollétéről érdeklődött, akkor bizonyosodott be, hogy az előbbi eset állt fenn. Oké, tehát nem házasodik az éjszaka közepén.
- Szép estét, tanárnő! - viszonoztam a köszönését. - Valószínűleg már bent a kastélyban... de ez csak tipp az alapján, hogy kint nem látok senkit, én is csak most jöttem. |
Úgy érzem jó esténk lesz vagy legalábbis én el fogom intézni, hogy az legyen. Miután mindkét lány eldöntötte, hogy velem tart, bár Samanthan látszott, hogy nagyon gondolkozik rajta..elindultam velük és egy tilos táblás ajtóhoz érve beléptem rajta. Akármekkora seggfej is vagyok, azért tudom, hogy mi illő két hölgy társaságában, ezért is nyújtottam feléjük az üveget. De mikor egyikük sem vette el, ezzel együtt ez azt is jelentette, hogy ők nem akarnak kezdeni, csak sóhajtottam egyet. - Jó, akkor kezdem én.. - mondtam egy vigyorral, majd csak ajkaimhoz emelve az üveg nyílását meghúztam az átlátszó folyadékot. Jólesően felsóhajtottam, majd újra megpróbálkoztam a felkínálásával. - Nos? Ki a következő bátor személy? - kérdeztem felvont szemöldökkel, közben beugrott valami játék féle, hát ha így majd jobban rá tudom őket venni a piálásra. - Vagy tudjátok mit? - kezdtem bele, miközben körbenéztem, majd megpillantva valami láda-féleséget kijjebb húztam őket, majd az egyiket be is foglaltam. - Csüccs.. - böktem az üres ládákra, közben folytattam az ötletemet. - Játszunk egy kicsit.. Az egyik személy állít valamit a másikról, és ha igaza van innia kell.. - árultam el a szabályokat, ami egy rohadt egyszerű kis játék szabályai voltak. De hogy jobban megértsék ők is, Hayden kezébe nyomtam az üveget és kezdtem is. - Hayden..imádsz táncolni.. - jelentettem ki az a dolgot, amit igazából én már tudok, de az lényegtelen. Kérdőn felvontam a szemöldökömet, miközben az üvegre böktem. - Szóval? Igazam van? - kérdeztem vigyorogva és alig vártam, hogy végre mind a két lány igyon. Persze nem kell semmit sem félre érteni, csak teljesen lerítt róluk, hogy nincsenek ellazulva, így pedig nem lehet élvezni egy ivászatot. |
 - Vigyázok rád, de ha mégis megtörténne, ígérem, megmondom - nevettem fel halkan. Én se vagyok valami magas egyed, alig pár centivel vagyok magasabb a lánynál, ha telitalpú cipőben vagyok. Így viszont , hogy magassarkúban, így legalább 10 centivel verem Ruby-t. Viszont nem álltam valami biztosan a cipőmben , ezért ha a lányt elsodorná a tömeg, akkor engem se kímélnének. Mikor megállltunk még nem álltunk a tömeg közepén, de elég benne voltunk ahhoz, hogy rengetegen legyenek körülötttünk- Nem tudok táncolni ebben a szar cipőben. - morogtam, és lehajolva leszedtem mindkét cipőmet. A kezembe fogtam őket, mivel féltem letenni, nehogy az emberek elrugdossák, mert igazán nem volt kedvem mezítláb hazamenni. A kő hideg volt, éreztem, mivel csak egy vékony harisnya választotta el a talpamtól. |
 Magamra... - húzza el fejét, hogy felnézhessen rá. - El is felejtettem, hogy az édesség a varázsszó, nem csak a másik... És meg kell mondjam, féltékeny vagyok, mert jó hatással vagy rá... Máskor már a földön fetreng és kiabál meg sír... Ahh, mindeeegy... - sóhajtja, persze nem akkora a baj, csak unja az ácsorgást és hogy semmi se történik. Noha az még benne tartja a lelket, hogy a férfi is itt van és szenved vele, sőt ő még dolgozik is. - Hogy micsoda??? Nem tudom ki találta ki ezt a baromságot. Esélyem se volt. Te is láttad milyen szemekkel néz. Ha hazudok, simán rájön. Ha azt mondom találkozom valakivel, akkor inkább velem jön... Na de semmi pánik... Ez sem tart örörkké, még bepótolhatjuk... - mosolyodik el, és lévén hogy nem szeretne lebukni a férfival, még a kezeire sem meri rátenni a sajátjait. Igazából gőze nincs miket tehetne hogy ne legyenek feltűnőek ha még egyáltalán nem tűnt volna fel. - Nem mintha elhittem volna... De tényleg vannak cukrok? Vagy akármi, ami ehető vagy iható? Lesz egyáltalán pia? Kezdek aggódni hogy ez egy farsang az általános iskolásoknak... - forgatja szemeit. - Amúgy te jártál már ebben a kastélyban? Mármint tudod mi merre? Nem mintha csalni akarnék...csak gondoltam megkérdezem... Biztos veszélyes és szép a kilátás odafent... és tuti, hogy a szerelmesek el is foglalják ha még nem tették meg... - húzza a száját. |
Hát, ha valamiben most már biztos lehet, az az, hogy Balthazar igazat mondott a bátyjáról, és úgy fest, nem csak ő nem tud mit kezdeni az egyszerre gyermeteg és bizarr toporzékolással, hanem maga a szöszi se. Na de egészen véletlenül sikerül elterelnie a pattogó kis démon figyelmét a cukorkákkal, amikről ő sem tudja, hogy léteznek-e, azonban ha már így kapott rajta a fiú, hülye lesz bevallani az igazat. Még csak bólogatnia sem kell, a kölyök teljesen beleveti magát a kutatásba. Ettől függetlenül is odébb áll, mert azt már nem látja, hogy az idősebbik otthagyja Baltit, pedig akkor bizonyára ő sem fordít hátat. Na de jobb dolga nem lévén lő még néhány fotót, aztán egy nagy szusszanással körbenéz. Általában fel tudja magát találni, most azonban még egy kollégát sem lát, akivel el tudna beszélgetni, a diákok zöme pedig kerüli a tanárokat, mint a leprát, szóval nem nagyon tud magával mit kezdeni. Kicsit kezdi bánni, hogy a nagy sulis banzáj helyett nem ment inkább valamelyik szórakozóhelyre halloweenezni, de aztán arra gondol, hogy még el sem kezdődött igazán a buli, tehát bőven lehet jó ez az este is. Épp ezen morfondírozik, amikor valaki a hátának simul. A magasságból, no meg a visszafogott közeledésből úgy sejti, hogy a kis szöszije az, így nyugodtan fordul meg, hogy megnézze magának a Réparuhába öltözöttet. - Mi van, Herceg? Végre magadra maradtál? - mosolyodik el, finoman megdögönyözve a fiú vállát. Ennyi mindenki előtt azért ő sem szeretné ölelgetni a nálánál jóval fiatalabb kölyköt, még ha Balti nem is a suli tanulója. - Nem gondoltam volna, hogy pont te mondod le a találkozót - jegyzi meg, ajkain szélesedő vigyorral, jelezve, hogy inkább csak húzza a szöszke agyát, nem pedig számonkérni akarja. |
 - Akkor ezzel nem vagyok egyedül- állapítottam meg hangosangondolkodós üzemmódban. - Én is kíváncsi vagyok. Remélem, nem valami gagyiság lesz, hanem ténylegesen ijesztő - lelkesedtem be a dolog iránt. Mondjuk az se túl jó, ha nagyon megijedek. Olyankor nagyon be szoktam hisztizni, mint valami kiscssj. Úgy összességében nem vagyok ijedős típus, de ha kiakadok, akkor annak oka van, és akkor nagyon. - Mondjuk még meglátjuk - fűztem hozzá.
Ezután odaértünk a táncoló tömeghez. Voltak, akik csak nagyjából lötyögtek, míg mások ott helyben teljes koreográfiát alkottak. Hát végül is nincs egy szinten egy tánctagozatos mondjuk egy rajzossal. Én meg mondjuk rajzolni nem tudok.
- Oké, ha engem itt elsodornak, akkor mondd meg a szüleimnek és a többi barátomnak, hogy szerettem őket - mondtam, utalva arra, hogy Törpillaként egy bazinagy tömegben nehéz az élet. |
Trevor megkérdezte Haydent, hogy akar-e szeszt inni. Én csak tátott szájjal bámultam, és csak reménykedtem benne, hogy beszélgető partnerem, elutasítja az ajánlatot. Reménykedtem, hogy lesz olyan okos, és elküldi a búsba a csávót, de nem. Hayden csak bólintott. Lefagytam. Trevor hozzám fordult. Mosolyogva tőlem is megkérdezte. Na ekkor már tényleg sokkot kaptam. Minden lehetséges indokot kerestem, hogy miért ne és miért mehessek. Halloween van ilyenkor bármit lehet csinálni. Amúgyis sose invitáltak meg társaságba, főleg nem egy vadidegen.-Igen, mennék.-csúszott ki számon, melyet egyből megbántam, de nem teljesen. Örültem, hogy ezen a napon lesz egy társaságom. Trevor csak kézen fogta Haydent, és mint két idill barát és barátnő, próbáltak túl jutni a tömegen. Ez mind szép és jó, csak engem hátra hagytak a seregben. Gyorsan siettem, hogy elérhessem őket, de elnyelt a ttömeg. Ekkor Trevor hátranézett, és látva nyomorúságomat, megfogta kezem, és magával húzott. Érintése nyugodt volt, nem feszült. Ezek után kissé megkedveltem a pasast. Ő nem az a fiú, aki otthagyja a barátnőjének a barátnőjét. Egy ajtóhoz vitt minket melyre nagy betűkkel a "Belépni Tilos" felirat állt. Azt hittem, hogy elmegyünk, de Trevor mindig meg tud lepni. Kinyitotta az ajtót és bement. Felkapcsolta telefonjának fényét és megkérdezte akkor kikezdi. Én nem tudtam válaszolni, mert az alkohol taszított is egyben és vonzott is. Kérdőn néztem Haydenre. |
 Az mindegy... A lényeg, hogy akárkit megkaphatok... - teszi karba kezeit nagyképűen, aztán jön a komoly mondadója, aminél szokásszerűen pofára esik. - Hé! Nem! - kapja el a karját hisztis fejjel. - Komolyan mondtam! Engem nem rázhatsz le csak úúúgy! Szexelni akarok! - toppant egyet, mint aki toporzékolni készül. Főleg mert tudatalatt érzi, hogy Balthazar több figyelmet kap a férfitól, ez pedig rohadtul zavarja, mert ő többet tesz érte, hogy figyeljenek rá. - Ide figyelj! Ide figyelj!! - rázogatja a karját, amíg meg nem hallja a cukor szót. - Mert hogy itt el vannak rejtve? - kerekednek el a szemei. Bár ahogy belegondol bizony izgalmas lehet egy kísértet kastélyban cukorkák után vadászni. Körbe is néz elengedve a férfit, hogy lássa van e már valaki aki keresgél. Nem mintha nem szállna versenybe, de tudnia kell mennyire siessen. Na meg a cukorkákat is nézegeti de nem lát sehol, ami érthető. - Francba... - indul el az egyik ajtó felé, hogy megpróbálhasson benyitni. S ha ez sikerül, be is csukja és kutakodni kezd.
Hé hé héé!! - hesegeti el a kezeit és tükör híján kezével próbálja ismét belőni, hogy álljon valahogy a frizurája, egészen míg jön a sértegetéses vicc. - Milyen kertitörpe? - ölti ki rá a nyelvét, de aztán elmosolyodik és vissza is húzza. Aztán amíg Death ismét átveszi a beszélgetéses részt, addig ő be is fejezi a haja rendbe tételét, de kénytelen felhorkantani. - Micsoda? Ne beszélj többesszámba. Én nem is tudtam róla. Minden tagadok... - csóválja a fejét. Majd Dommiel hisztizni kezd, amire csak szemeit forgatja, mert ilyenkor nem igazán tud mit tenni, általában hagyja míg kiháborogja magát a fiú, jobbik esetben csendben, ahogy kb. most is. Majd figyeli ahogy ki is lép a nem túl nagy létszámú csoportból cukorkákra vadászni, amiben ő nem biztos hogy a férfi tényleg úgy értette ahogy. De mire visszanéz már Caleb is elfordul és bár most lenne itt az alkalma, hogy visszapiszkálódjon vagy komolyabban beszélgessenek, nem úgy mint eddig, de be kell látnia, hogy nem kizárt hogy majd számonkérik a férfi munkáját, szóval nem foglalhatja le minden órában. Szóval mélyet sóhajt és bár egy ideig elnézelődik, nem érzi fernek, hogy a férfi "tapizhatja", ő meg csak élvezkedik. Hát ez szörnyű! Szóval megfordul és ha átölelni nem is meri, nehogy megzavarja, csak oldalt fordított fejjel a pofiját simítja és hagyja ott pihentetni a férfi hátának. |
 A sértődöttséget tettetésre Trevor egyszerűen csak megcsóválta a fejét, miközben arcán egy vigyor virított. Ahogy gondoltam, simán átlátott rajtam, de nem is számítottam másra, így én is csak elmosolyodtam. Meg aztán átverni sem akartam, attól féltem még a végén itthagy, ha tényleg meg találok sértődni, azt meg nem szerettem volna. De ez szerencsére nem történt meg és jobb ha nem is firtatjuk a milettvolnaha dolgokat, mert abból sose sül ki jó. Ehelyett inkább a jelmezem volt a téma, ami... szintén nem jobb, de azért hagytam.
- Ha te mondod. - ráztam ezúttal én a fejemet mosolyogva, a pöckölésre pedig összehúztam a szememet, mivel eleve nagyon csiklandós vagyok, így már egy ilyen érintés is csikis volt nekem. Az arcomra azonban mosoly húzódott, jónak írgérkezett innentől ez a buli, én pedig álltam elébe.
Amikor társaságom két tagja bemutatkozott egymásnak ismét hátat fordítottam Trevornak, hogy Samanthát is lássam, és úgy lttam mintha annyira nem kedveln a pasit, amit azért nehezen tudtam megérteni. De mindegy, biztosan én néztem félre, velem ugyanis gyakran megesik. Miután beleegyeztem a "parti feldobásába". Trevor ugyanezt a kérdést feltette Samanthának is én pedig ugyanolyan kíváncsisággal vártam a válaszát, mint a mögötem álló pasas. Amint megkaptuk a választ Trevor kézen fogott engem én pedig minden tiltakozás nélkül követtem arra a nyugisabb helyre, amit emlegetett. Hogy őszinte legyek azért én is vágytam egy kis csendre ezután a diszkó jellegű parti után. Sajnáltam, hogy még nem kezdődtek el a bátorságpróbák.
Egy idő után egy ajtónál kötöttünk ki, amire fel volt írva, hogy tilos a belépés, de Trevor csak azért is benyitott. Elmosolyodtam, vlamiért nagyon tetszett, hogy most csak azért is "rosszat csinálunk" és követtem a pasit. Úgy döntöttem, most jól fogom érezni magam. Na nem mintha alapból nem úgy élném az életemet, hogy csak azért is jól érezzem magam, csak na. Mikor már benn voltunk a helyiségben a krapek előkapta a belső zsebéből a piát és megkérdezte, hogy ki szeretné kezdeni. Nekem nem volt feltétlenül óhajom, hogy én igyak belőle először, szóval csak mosolyogva megmondtam a vállamat. |
A kis színjátékára vigyorogva megcsóváltam a fejem, ugyanis tudtam jól, hogy nem haragszik, ahogyan megsértődni sem sértődött meg. Jó nem tagadom, talán másképp is ideköszönhettem volna, de hát még is csak egy halloween partyn vagyunk, vagy tévedek? Miután végre úgy láttam sikerült ellazulnia a lánynak, máris jobban kezdtem érezni magam én is. Talán még a végén jót is fogok bulizni, és érdekesebb is lesz az unalmas tévéműsoroknál. Az is feltűnt, hogy Hayden örül nekem, úgyszint a társaságomnak is..és talán mintha fel is szabadult volna kissé. Abban viszont biztos lehet, hogy az este folyamán nem tévesztem őt szem elől. - Miért? Szerinted tök aranyos.. - pöcköltem meg az orrát játékosan, miközben elvigyorodtam. Ezután jött csak az ötletem, hogy piáljunk egyet így hármasban, biztosan jobb lesz Samanthanak is a hangulata, na meg nekünk is. Felvont szemöldökkel vártam a válaszukat, hogy benne e vannak egyáltalán, majd miután Hayden rábólintott, csak elégedetten a másik szöszire pillantottam. Természetesen feltűnt, hogy nem rajong értem, de megmondom őszintén egy kicsit sem tudott érdekelni. - Örülök, Samantha.. - biccentettem, majd csak tőle is megkérdeztem, mit is gondol az ivászatról. - Nos..velünk tartasz? - kérdeztem egy mosollyal, és ha rábólintott, csak megfogtam Hayden kezét és elindultam. - Gyertek..keresünk valami nyugisabb helyet. - mondtam vigyorogva,közben menet közben itt-itt hátrapillantottam, nem hogy elhagytuk a kis szöszit. Miután feltűnt, hogy elsodorták, csak utána nyúltam és a karjánál fogva visszahúztam. Honnan a francból jött ez a sok hülye? futott át az agyamon, majd csak egy szemforgatással mentem tovább a két lánnyal. Kiérve kissé a tömegből megpillantottam egy ajtót, amire igaz fel volt írva, hogy tilos a belépés, mégis benyitottam és szerencsémre még nyitva is volt. Futólag körbepillantottam, majd beléptem húzva magam után a két leányzót. - Nos szóval..ki kezdi? - kérdeztem egy vigyorral, majd hogy legyen némi fényünk, bekapcsoltam a telefonomon a világítást. Belső zsebemből előrántottam az üveget, és a lányok felé nyújtottam. |
- Ühüm - bólogat, igyekezve érdeklődő, komoly fejet vágni a fekete hajú okfejtésére a jelmezét illetően, de végül csak a homloka közepére szaladnak a szemöldökei. - Hát, ahogy elnézem, itt súllyal középiskolások vannak, nem öregek egy kissé? - viccelődik, mert még ő sem gondolná komolyan, hogy a fiú tényleg azért jött a mulatságra, hogy közben elkapjon magának valakit, szóval a megjegyzés mellé egy féloldalas mosolyt is megenged magának. Aztán a szöszire pillant, aki még mindig közelebb áll a szívéhez, és bizony nehezére esik megállni, hogy ne túrjon a tincsei közé, tönkretéve a frizuráját. - Isten őrizz - emeli maga elé a mancsait megadóan, majd széles vigyorra húzza az ajkait a jelmezválasztást illetően. - Borzalmasak vagytok, és még csak ki sem használjátok az előnyeiteket - magyarázza, alaposan végigmérve a két fiút, mintha pontosan arra célzott volna, amire egy perverz gondolhat. - Mert szerintem kertitörpének jobbak lettetek volna - röhögi el magát idétlenül, ám hamar beléfojtja a jó kedvét az idősebbik, s bizony még a szája is tátva marad az ajánlatra. Na nem azért, mert annyira elámult, inkább csak nem akar hinni a füleinek. A jelmezéről már eszébe sem jut így hirtelen mit mondani. - Aham, na jól van... Hamar szeretnétek távozni? - kérdezi karbatett kezekkel, szarkasztikus mosollyal és enyhén megemelkedett szemöldökökkel, célozva arra, hogy így nem sokáig fognak maradni. - Ilyen célból az arra megfelelő helyet keresd fel, ne egy diák rendezvényt - magyarázza némi szigorral a hangjában, mert egyrészt a szőkehercegre jobban kíváncsi, másrészt hiába szereti a hancúrozást, mindennek megvan a maga helye, és jelenleg egy elhagyatott sikátort is idomosabbnak találna a célra, mint egy iskolai rendezvényt. Arról az apróságról nem is beszélve, hogyha lebukik, sok mindene menne rá. - Keressetek magatoknak inkább cukorkát, fiúk - paskolja meg a vállaikat, aztán megfordul, hogy körbenézzen, hátha tud még valami képet készíteni, ami nem valami tucat borzalom lesz, hanem egyedi. Nem szívesen hagyja Baltit a zakkant bátyjával, de úgy érzi, ha el is lopná tőle, ugyanúgy rájuk cuppanna az idősebbik. Szóval hagyja őket szórakozni, ő meg tanárként besegít és persze fotózgat. |
Örültem, hogy ma lesz Halloween. Ez afféle gyermekkori izgalom lehetett, mivel tényleg nagyon sokat ábrándoztam róla. És ma, hogy végre ma lesz, ez teljesen megfűszerezte napomat jókedvvel. Elmentem a jelmezemért, amit direkt varrattam. A kosztümöm egy mennyasszonyi ruha volt, fátyollal egyetemben. Gyorsan felvettem magamra, a hajamat is megigazítottam, sminket is raktam fel, és felhívtam Jennettet, hogy ma nem tudok menni. Felkaptam a magassarkúm, és a fátyollal a kezemben kiléptem az utcára. Fagyos volt idő, főleg ha vékony a ruha. Tipegésemet lehetett hallani. Az a szrencsém, hogy csak egy saroknyira van a helyszín. Gyorsan odasiettem, és láttam, hogy senki sincs itt. Kivéve egy fiút. Odamentem hozzá, és megkocogtattam vállát.-Szia! Am, tudod hol vannak a diákok és tanárok? |
Nem nagyon repestem az örömtől, hogy csakúgy az a pasi beletrollkodott beszélgetésünkbe. Úy látszott ismerték egymást, melytől megkönnyebültem. Azt hittem, hogy valami szabálysértő, akincsak úgy rabolja a csajokat. A srác teljesen átlagosan nézett ki. Könnyen megállapítottam, hogy nagyobb az egója, mint kéne. Közben üdvözölt.
-Szia!-néztem rá szikrázó szemekkel.
Ő se nagyon kedvelhetett, stílusából érzékelhetően. Amíg ők Rómeó és Júliát játszották, én tovább énekeltem. Mikor vége lett a számnak, egy retro dal következett. Ennek nem tudtam a szövegét, ezért vissza fordultam partnereimhez. A pasas kezet nyújtott. Nem voltam bunkó, én is kezetráztam.
-Samantha. |
- Nem voltam még. Nem is ogazán tudom mit várhatok ettől az egésztől.- magyaráztam a lánynak , miközben egyre közelebb értünk a táncolókhoz. - Csak arra lennék kiváncsi, hogy valóban próbára teszik - e a bátorságunkat, és remélem ez nem csak egy jól hangzozó név, ami egy unalmas programot takargat. - gondolkoztam el vajon mi lehet ez a bátorság próba . Megijesztenek, és ha megijedsz akkor nem vagy bátor? Vagy valami teljesen más? szöget ütött a fejemben a kérdés, hogy vajon mi lehet. |
Nem terveztem, hogy elmegyek a halloween bulira. Köztudottan nem voltam partyarc, halloweenok közül is csak az elsőre mentem el kíváncsiságból, azóta kihagytam a többit. De így, hogy végzős vagyok, ez az utolsó, úgy döntöttem, azért mégiscsak megnézem, mi van.
Viszont jelmezem nem volt, pedig csak úgy engednek be. Ez igazából eltántorított a dologtól egy kicsit. Már nem tudtam volna semmit szerezni, a kölcsönzők nagy része ilyenkor már kifosztva állt. Végül is feltúrtam a szekrényemet, hátha találok valamit.
Nem sok kutatás után találtam egy kicsit country-feelinges kockás inget, és itt kezdett el bennem körvonalazódni a dolog. A szomszéd szobában valami tök fura gyerek lakott, akinek olyan öltözékötletei szoktak lenni a mindennapokra, hogy azt szavakkal le se lehet írni - most mégis ő volt az én emberem. A tippem bevált, volt szalmakalapja.
Jobb híján filctollal rajzoltam pár varrást az arcomra meg a karom azon részeire, amik kilógtak az ing feltűrt ujja alól, és madárijesztőnek kikiáltva magamat elindultam csekkolni a halloweent. |
Samantha folytatta a dalolászást én pedig csak tovább figyegettem. Ahogy az arcát elnéztem őt is igencsak meglepte az ismeretlen pasas megjelenése és belőle is kikívánkozott a sikoly. Azt azonban nem mondanám, hogy jobban félt volna, mint én. Hiszen mégis csak engem sikerült elkapnia.
Miután viszont megszólaltam olyan történt, amire nem számítottm volna. Az illető lassan leeresztett és bár a kezeit még a derekamon hagyta kezdtem úgy érezni, hogy már nem vagyok veszélyben. Ez az érzésem pedig hamarosan be is igazolódott, amikor a mögöttem álló férfi immáron a saját hangján szólt hozzám és hitelen hatalmas megkönnyebbülés lett úrrá rajtam.
- Trevor... - eresztettem ki a már percek óta tüdőmbe szorult levegőt egy szuszra, majd amikor a pasi elengedte a derekamat felé is fordultam. Mosoly jelent meg az arcán és megsimította az arcomat, ami a korábbi ijedség után nagyon jól esett. Végre én is el tudtam mosolyodni. - Hát pedig sikerült megijesztened... - játszottam egy kicsit a megsértett dámát, de azért azt hiszem látni lehetett rajtam, hogy csak tettetem a dolgot. Valójában örültem Trevornak, hiszen ismerőssel még nem igazán találkoztam itt, így szuper volt valaki olyat is látni, akiről tudom, hogy kicsoda. Meg amúgy is be kell ismernem hogy nagyon jó társaság a pasi. Miiután üdvözölte Samanthát, Travor ajelmezemet is megdícsérte, mire a szememet forgattam. - Hát borzasztóan... - fejtettem ki önnön véleményemet és úgy gondoltam elég ha csak ennyi szót pazarlok rá. Ami viszont jobban felkeltette az érdeklődésemet azok a pasi későbbi szavai voltak. Ugyan sosem voltam az a nagy ivó, de nem is feltétlenül vetettem meg az alkoholt, már ha olyan társaságban voltam. Néhány pillanatnyi gondolkozás után csak ennyit válaszoltam: - Én benne vagyok. - s miközben feleltem Trevor bemutatkozott Samanthának. |
 Nem történt semmi... szólt a zene, valaki mint valami elmerotyi énekelt, valaki riszálta... Unalmas volt. Ráadásul nem tetszett, hogy Balti ennyire tiltogat mindent... Nem jó társ, mégsem az... Legközelebb a sütit veri ki a kezemből??? Verne inkább mást... Nem is értem minek siettem... Egy ideig néztem ki a fejemből, mintha olyan érdeklődő lennék, aztán éreztem, hogy valaki cseszegeti a jelmezem... Felnéztem és láttam, hogy még mindig a krapi volt. Hát legalább lesz akire rá lehet cuppani, csak Baltit kéne elrúgdosni a helyéről. - Ez nem akármilyen medve! - kezdtem bele mintha akkora sztorira készülnék. - Ez a pedomaci... Szinte már belépő a... lyukakba... - mosolyodtam el szélesen. - És te miért öltöztél burzsujnak? Egyedül jöttél? Ha adok valami finit, ami lehet kicsit illegális akkor...esetleeeg... lehetne, hogy elvonuljunk kettesben amögé az ajtó mögé? - böktem valamelyikre a száz közül. - Csakhogy tudd, én nagyon profi vagyok, és szinte mindenre kapható... Szóval induljunk, hogy kicsit feldobjuk a napot... - mosolyodtam el. - Te is jöhetsz Balti, és nézheted... Legalább eltanulsz az idősebbektől egy két dolgot... - kacsintottam rá, mert láttam hogy ha pirinyót is de lebiggyesztette az ajkait.
 Még a roham előtti beszélgetésnél csak mosolyogtam mint a tejbetök. Vicces és kellemes volt hallgatni őket, mikor épp nem olyasmiről beszéltek amitől kicsit öhm... de csak egy pötit féltékenynek éreztem magam. A nyúlka-piszkára, csak bepróbálkozott a bociszemekkel Death de sikertelenül, hála égnek... Durva lett volna... Na de aztán jött a rohanás. Igyekeztem nem orra esni, mert ilyen akaratlan rohanás közben még a kőpadlók közti kis résekben is képes vagyok orra esni. Voltak akik oldalról is lökdöstek minket, de nem csak a kellemetlen nyomkodó érzés jutott részemül. Beharaptam alsó ajkam, hogy elfojtsak egy túl nagy mosolyt, majd lassan hátra néztem, de csak egy pillanatra. Szerencsére megtanultam nem minden helyzetben elpirulni, szóval egy mély levegő után lenyugtattam a verebeket a gyomromban, és megálltunk. Már már aggódtam hogy elcsábították a fotósunk, mikor megéreztem a piszkálódást a csuklyámnál. - Tönkre akarod tenni a hajam? - vigyorodtam el és kihúztama kezéből, majd hagytam hátul a hátamon pihenni a csuklyát. Domi válaszolt a nevemben is, szóval én nagyjából csak bólogattam. - Gondolkodtam, hogy banán, uborka vagy répa, de jobbnak láttam nem túlzásba esni... - vontam meg a vállam mosolyogva, amíg Dommiel bele nem kezdett a megszokott "kanos" szövegébe. - Ne hallgass rá... amit ő tudd én is tudom.... - néztem a férfire. |
- Nekem teljesen oké- mondtam mosolyogva. - Táncban mindig benne vagyok. - Épphogy elinduultam a táncparkett felé, az előző számnak vége lett, és indult helyette egy másik. Retro szám volt, asszem' a kilencvenes évek diszkóslágere, de a címét hirtelen meg nem mondtam volna. De táncoláshoz pont tökéletes volt.
Mondjuk ahhoz szinte minden az volt; kezdve ott, hogy maga a táncolás is jó dolog, tehát a zene már majdnem mindegy.
- Te voltál már ilyen izén? Mármint bátorságpróbán? - érdeklődtem meg a dolgot Truth-tól. Lehet, hogy én vagyok az egyetlen a barátaim közül, aki még nem volt... Mindig kimaradok egy rakás jó dologból. |
[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Nem igazán siettem, hogy eljussak a buli helyszínéig. Még nem teljesen értem oda, amikor valaki megkocogtatta a vállam. Hátrafordulva Miss Nott tanárnővel találtam szembe magam... aki menyasszonyi ruhában volt. Most vagy ilyen király élethű jelmeze volt, vagy én maradtam le egy kicsit nagyon.
- Vigyázok rád, de ha mégis megtörténne, ígérem, megmondom - nevettem fel halkan. Én se vagyok valami magas egyed, alig pár centivel vagyok magasabb a lánynál, ha telitalpú cipőben vagyok. Így viszont , hogy magassarkúban, így legalább 10 centivel verem Ruby-t. Viszont nem álltam valami biztosan a cipőmben , ezért ha a lányt elsodorná a tömeg, akkor engem se kímélnének. Mikor megállltunk még nem álltunk a tömeg közepén, de elég benne voltunk ahhoz, hogy rengetegen legyenek körülötttünk- Nem tudok táncolni ebben a szar cipőben. - morogtam, és lehajolva leszedtem mindkét cipőmet. A kezembe fogtam őket, mivel féltem letenni, nehogy az emberek elrugdossák, mert igazán nem volt kedvem mezítláb hazamenni. A kő hideg volt, éreztem, mivel csak egy vékony harisnya választotta el a talpamtól.
- Akkor ezzel nem vagyok egyedül- állapítottam meg hangosangondolkodós üzemmódban. - Én is kíváncsi vagyok. Remélem, nem valami gagyiság lesz, hanem ténylegesen ijesztő - lelkesedtem be a dolog iránt. Mondjuk az se túl jó, ha nagyon megijedek. Olyankor nagyon be szoktam hisztizni, mint valami kiscssj. Úgy összességében nem vagyok ijedős típus, de ha kiakadok, akkor annak oka van, és akkor nagyon. - Mondjuk még meglátjuk - fűztem hozzá.
Nem történt semmi... szólt a zene, valaki mint valami elmerotyi énekelt, valaki riszálta... Unalmas volt. Ráadásul nem tetszett, hogy Balti ennyire tiltogat mindent... Nem jó társ, mégsem az... Legközelebb a sütit veri ki a kezemből??? Verne inkább mást... Nem is értem minek siettem... Egy ideig néztem ki a fejemből, mintha olyan érdeklődő lennék, aztán éreztem, hogy valaki cseszegeti a jelmezem... Felnéztem és láttam, hogy még mindig a krapi volt. Hát legalább lesz akire rá lehet cuppani, csak Baltit kéne elrúgdosni a helyéről. - Ez nem akármilyen medve! - kezdtem bele mintha akkora sztorira készülnék. - Ez a pedomaci... Szinte már belépő a... lyukakba... - mosolyodtam el szélesen. - És te miért öltöztél burzsujnak? Egyedül jöttél? Ha adok valami finit, ami lehet kicsit illegális akkor...esetleeeg... lehetne, hogy elvonuljunk kettesben amögé az ajtó mögé? - böktem valamelyikre a száz közül. - Csakhogy tudd, én nagyon profi vagyok, és szinte mindenre kapható... Szóval induljunk, hogy kicsit feldobjuk a napot... - mosolyodtam el. - Te is jöhetsz Balti, és nézheted... Legalább eltanulsz az idősebbektől egy két dolgot... - kacsintottam rá, mert láttam hogy ha pirinyót is de lebiggyesztette az ajkait.