|
Témaindító hozzászólás
|
2015.10.26. 00:38 - |
(a szöveget pótolom amjd igérem :$) |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Ahogy megfogtam a kezét és felém fodult az összeráncolt szemöldökével találtam szembe magamat, mire meg kell mondja megijedtem és el is engedtem a kezét. Az arckifejezéséből ítélve biztos, hogy rosszul csináltam, amit csináltam, de nem tudtam volna megmondani, hogy miért. Egyre zavarosabb volt ez az egész, ráadásul a köv sem akart oszladozni a fejemben. Kérdésemre viszont elmosolyodott, ami némileg megnyugtatott. Ráadásul meg is válaszolta azt, így pedig újból megkönnyebbültem, amiét nem akar itthagyni egyedül ebben az idegen lakásban. (bár miért is tenne ilyet?) Nem akar egyedül hagyni a lakásban... csak a szobában, csak hajszálnyival volt jobb a helyzet. Azonban láthatta rajtam, hogy azért nem repesek az örömtől, hogy egy idegen helyen egyedül legyek így felajánlotta, hogy itt marad.
- Az jó lenne... - reagáltam le immáron álmosan. Ismét megfogta a kezemt és csak most, sokadjára, vettem észre, hogy mennyivel nagyobb az ő keze az enyémnél. Az enyém simán belefért az övébe. Megint odavezetett az ágyhoz és ezúttal meg is ágyazott, majd megvárta míg lefekszem és ő is lefeküdt mellém. Egymással szembe fordultunk és figyeltem, ahogy megtámasztja a fejét. - Jobb. - válaszoltam kislányosan a kérdésére és egymosolyt is virítottam mellé. Valóban kellemesebb volt így, mint egyedül. Most sokkal barátságosabbnak és - lehet, hogy hülyeség, de - melegebbnek tűnt a szoba. Trevor megsimította az arcomat, mire a melegség végigfutott a testemen én pedig felhúztam a térdeimet, miközben tovbbra is mosolyogtam. - Ühhüm. - feleltem a két kérdésére egyszerre (valamiért a részegség egyszerre szótlanságot is kiváltott belőlem) és lehunytam a szememet. Jól esett, ahogy simogatta az arcomat, így végig mosolyogtam. |
Azért is siettem ennyire el a szobából, mert féltem olyat tennék amit másnap bánnék, nem beszélve arról, hogy Haydent sem akarom kihasználni. Hiszen kiskorú, részeg..ráadásul olyan, mint ha a húgom lenne. Már csak maga azzal majdnem elvette az eszem, hogy megpillantottam meztelen formás kis combjait. Már nem voltam messze az ajtótól, de mire kiléptem volna rajta, megéreztem Hayden kezét az enyémen, miközben meg is állított. Homlokomat ráncolva fordultam vissza a lányra, miközben azt próbáltam eldönteni, vajon mit is akar. Viszont miután megláttam azt a rémült és elveszett tekintetét, komolyan mondom kissé összeszorult a szívem. A kérdése is meglepett, de aztán csak elmosolyodtam. - Én kint alszom a kanapén.. - válaszoltam végül továbbra is mosolyogva, miközben kezemet az arcára tettem és megsimítottam azt. Talán nem kellene itt hagynom őt, vagy legalábbis addig nem míg el nem alszik. Valóban nem lehet jó érzés egy idegen helyen lenned, ráadásul egyedül. - De tudod mit? Itt maradok, ameddig el nem alszol, rendben? - mosolyodtam el, miközben megfogtam a kezét és az ágyhoz húztam. A jelmezt, ami még ott hevert elvettem és letettem a fotelbe, majd csak megcsináltam az ágyat, hogy be tudjon feküdni. Miután ezt megtette én is ledőltem mellé, a fejemet pedig kitámasztottam és úgy néztem le rá. - Jobb így? - kérdeztem halkan, értettem ezt arra, hogy itt maradtam vele. Persze nem így terveztem, de nem is akarom magára hagyni őt. Álmosnak még amúgy sem éreztem magam, de Haydennek jól jönne a pihenés. Egy sóhaj kiséretében megsimítottam újra az arcát, bár fogalmam sincs mi a fene ütött belém. Valami furcsá érzésem támadt és kezdem azt hinni, hogy ezt Hayden váltsa ki belőlem. De az lehetetlen..hiszen fiatal hozzám, ráadásul olyan, mint ha a húgom lenne. - Jobban vagy? Ha szükséged lenne valamire, csak szólj..rendben? - kérdeztem halkan, de kezem továbbra is a fején volt, amit egyfolytábam simogattam. |
Amikor ráleltem Tevorra ő pedig észrevett engem az első dolog, amit megláttam az a mosoly volt az arcán, aminek hatására nekem is muszáj volt elmosolyodnom, bár arról fogalmam sem volt, hogy miért. Ahogyan arról sem, hogy ő vajon miért is mosolyoghatott. Talán ilyen mulatságosan festhettem volna? Óvatosan magamra pillantottam, hátha észreveszek valami furát vagy vicceset a külsőmön, de csak a pólót láttam. Ezek szerint bizotsan az tetszett neki ennyire, hogy nagy rám. Nah igen ez tény volt.
Miiután konstatálta, hogy átltöztem és ráébresztett arra, hogy valójában neki is van szeme és látta, megfogta a kezem. Szavaira viszont még korábban elpirultam egy kicsit, mert végül is nem néztem hülyének vagy vaknak vagy valami, csak nem tudtam mást mondani hirtelen. De alényeg, hogy megfogva a kezemet visszavezetett a szobába, ahol korábban voltam és ismét leültetett az ágyra, majd egy pohár vizet is adott.
- Köszönöm... - mondtam halkan és belekortyoltam a vízbe. Különösen jól esett, valamilyen szinten ez is frissítően hatott rám. Mindeközben Trevor csak a falat támasztotta és onnan figyelt. Már meg akartam kérdezni, hogy van-e rajtam valami fura, de mikor megszólaltam volna elkapta a pillantását, így inkább nem tettem szóvá a dolgot. Ekkor viszont ő közölte hogy most megy és hogy feküdjek le nyugodtan pihenni. Ez kicsit meglepett. Meg azért meg is ijesztett egy kicsit, mert azért lássuk be, mégis csak egy idegen helyen voltam, egy idegen lakásban ráadásul azt sem tudtam hova akar menni. Így hát hirtelen felindulásból talpra kecmeregtem és elkaptam a kezét, amikor ki akart menni, ha pedig felém fordult felnéztem a szemébe. - Hova.. akarsz menni? - kérdeztem tőle kislányosan elveszetten. Részben az ijedtsségem, részben pedig a kábaságom beszélt belőlem. |
Miután átadtam neki a pólót, ő pedig rábólintott arra, hogy egyedül is menni fog neki az átöltözés, kimentem a szobából. Kiérve megálltam az ajtó mellett, és a falnak dőlve a hajamba túrtam. Mióta lettem ekkora jótétlélek? Soha a büdös életbe nem hoztam haza még egy csajt sem, főleg nem úgy, hogy még csak szexelni sem fogunk. Általában a csaj lakására megyünk, erre most itt vagyunk nálam, az ágyamban pedig éppen egy meztelen csaj van. Már csak a gondolattól teljesen kikészültem, hiszen már egy ideje nővel sem voltam. De még mielőtt berontottam volna szegény csajra, vettem egy mély levegőt, amjd csak elindultam a konyha felé, hogy hozzak Haydennek egy kis vizet. Azt viszont ki kell találnom, hogy ha másnap netán nem emlékezne a kis szöszi..hogyan adom be, hogy nem történt semmi. Miután kiértem az előbb említett helyre, engedtem egy pohárba vizet és vissza is indultam a szobám felé, mikor hirtelen Hayden jelent meg a falat fogva. Ezen akaratom ellenére is elmosolyodtam, hiszen szörnyen aranyosnak találtam. Főleg miután kijelentette, hogy átöltözött.. - Oké..látom, gyere.. - fogtam meg óvatosan a kezét, majd visszavittem a szobába. Miután leült újra az ágyra, átnyújtottam neki a pohár vizet én pedig addig a falnak dőlve figyeltem őt. Így jobban szemügyre véve a lányt..eléggé nőies idomai vannak. És azok a combok.. Mikor viszont rájöttem, hogy min is agyalok, azonnal elpillantottam róla és megköszörültem a torkom. - Oké, én szerintem most megyek.. Te csak nyugodtan feküdj le és pihenj.. - mondtam, majd csak ellökve magamat a falttól elindultam. - Jó éjt..- köszöntem el egy mosollyal, majd az ajtó felé indultam. |
A járás továbbra sem ment túl fényesen, miután kiszálltam az autóból, ezt pedig a kísérőm is észrevette, aki oda is jött, majd átkarolt és úgy mentünk tovább. Nem sokkal később pedig ismételten a karjaiban kötöttem ki, ami lassan már megszokottá vált számomra azok után, hogy hányszor vitt már az este során a pasi. Ezek után úgy tűnt, hogy az is lerítt rólam, hogy nem ismerem ki magamat a helyen, hiszen Trevor hamarosan magyarázatot is fűzött ahho, hogy mégis hol vagyunk. Kiderült, hogy az ő lakására jöttünk, ami meglepett, azonban az, hogy utána biztosított arról, hogy nincs semmi hátsó szándéka velem még ennél jobban is megdöbbentett. Ha nem hozza fel eszembe se jutott volna ilyesmi. Viszont szavai egy pillanatra megmozgatták kábult agytekervényeimet, jelezvén, hogy pedig igazán számolhattam volna ilyesmivel, azonban hamarosan meggyőztem magamat azzal, hogy bízok a pasiban.
Miután beléptünk a lakásba trevor felhívta a figyelmemet arra, hogy letesz, mire én csak motyogtam valami olyasmit, hogy oké, csak hogy lássa felfogtam a dolgot, de bólintani továbba sem mertem. Azt hittem hirtelen több fordulatot tenne velem a föld, ha megteszem. A pasas felkapcsolta a villanyt, mire világossg gyúlt, nekem pedig hunyorogno kellett. a hirtelen fény bántotta a szemem, de hamarosan hozzászoktam. Ekkor fogta meg Trevor a kezem és vezetni kezdett egy másik helyiségbe. Hálószobának néztem a szobát, ahova érkeztünk és rádöbbentem, hogy valószínűleg a pasi hálójában vagyok. Ha másmilyen állapotban lettem volna talán rögtön csillogó szemmel néztem volna körbe, mint amúgy minden új helyen, ahol járok, de most csak hagytam, hogy a krapek odakísérjen, ahova akart. Ezúttal ez az ágy volt, ahova le is ültetett, majd levette a parókát a fejemről. Ahogy a vörös műhaj lekerült rólam kócos szőke tincseim a vállamra hullottak, a csatok melyekkel feltűztem őket biztos kicsúsztak már addigra belőle és már csak a paróka tartotta a helyén a feltűzött saját hajamat. A kalapomat valószínűleg elhagyhattam valahol, mert úgy tűnt csak a vörös parókám volt meg.
Trevor ismételtem hozzám szólt, afelől érdeklődött, hogy át tudok-e öltözni.
- Le... - feleltem tőlem szokatlanul röviden, és elfogadtam a pólót, amit odatett mellém. Felemeltem a ruhadarabot és széthajtottam, felettébb nagynak tűnt ahogy tartottam a kezemben, eközben a pasi közölte, hogy magamra hagy, amíg átöltözök. Ahogy kilépett az ajtón egy percig csak bámultam utána és a pólót az ölembe fektettem. Később azonban talpra álltam és lassan levettem magamról a boszorkányjelmezt és helyette felvettem a pólót, amit kaptam. Hát valóban nagy volt rám, felettébb bő, ráadásul az alja a combom közepéig, míg az ujjai majdhogynem a könyökömig értek. Amennyire tudtam rendbe is tettem a jelmezemet és összehajtogatva fektettem a darabjait egy kupacba az ágyra. miután végeztem elindultam kifelé. Miután kiléptem a szobából igyekeztem a fal mellett menni, mert az biztos pontot jelentett. - Átöltöztem... - közöltem halkan, amikor rátaláltam Trevorra. |
Hayden az elkövetkező pár percben nem igazán szólalt meg, sőt a kocsiban is csak bámult ki az ablakon. Bevallom többet néztem a lányt, mint az utat, de szerencsére nem volt semmi gond. Most kivételesen gyorsan se mentem, mert nem akartam, hogy Hayden rosszul legyen vagy valami. Miután pedig megérkeztünk, a szőkeség már szállt is ki a kocsiból és utánam kezdett jönni. Természetesen figyeltem, hogy hogyan is megy neki a járás, amivel talán nem lesz gond, de azért csak odasétálva hozzá átkaroltam őt. Egy apró mosollyal az arcomon figyeltem őt miként nézelődik, valószínű, hogy idegen volt számára a hely. Végül csak újra karjaimba kaptam, ugyanis úgy egyik dolog, hogy gyorsabb, másik pedig, hogy Hayden sem szenved a járkálással. - Nálam vagy..de ne aggódj nincs semmi hátsószándékom veled.. - mondtam teljesen komoly hangnemben, miközben a bejárat felé mentem. Odaérve kikotortam zsebemből a kulcsokat és kinyitottam az ajtót, amjd besétáltam a lánnyal. - Most leteszlek, oké? - mondtam felkészítve ezzel a lányt, majd miután megtettem felkapcsoltam a villanyt, a kulcsokat pedig ledobtam a kisasztalra. Megmondom őszintén lehet hülyeséget csinálok most, hogy csak úgy idehoztam a lányt, de még sem hagyhatom ezek után magára. Amint látom a húgom nincs itthon, vagy csak már régen alszik. Haydenhez visszatérve az lesz a legjobb ha az én szobámban alszik, én pedig majd alszok a kanapén. - Na gyere.. - léptem vissza hozzá, és megfogva a kezét óvatosan elkezdtem a szobám felé húzni. Beérve felkapcsoltam a villanyt, majd az ágyhot vezettem és leültettem rá, én pedig előtte állva levettem a parókáját, ami beledobtam a fotelbe. Természetesen kényelmesebb lenne neki, ha nem ebben a jelmezben aludna, de levetkőztetni nem fogom. Fogalmam sincs miért, de zavartan a hajamba túrtam, végül sóhajtottam egyet és megszólaltam újra. - Le tudod venni a ruhád? Adok egy pólót..az kényelmesebb lesz.. - mondtam és meg sem várva a választ elindultam a szekrény felé, hogy előkotorjak egy felsőt, ami valószínű, hogy nagy lesz rá, de mégis csak jobb választás. Találva egyet kivettem a szekrényből, és visszamentem a lányhoz, majd letettem mellé a felsőt. - Kimegyek addig..nyugodtan öltözz át.. - mondtam halkan. Jobbnak láttam ha minél hamarább elhúzok, mert a végén még olyat teszek, amit nem kellene. |
Ugyan a friss levegő hatására sikerült valamennyire összeszednem magam, de mmég mindig legalább félkómás állapotban voltam, amikor a kastély előtt beszélgettem Trevorral. Kezdtem lassan rájönni, hogy lehet nem kellett volna ennyit innom, mert aztán most mit fog gondolni rólam a pasi, pedig az kb sosem szokott érdekelni. Hirteln a ködborította agyamon mint egy fénysugár villant át ez a gondolat. Mégis miért érdekel, hogy mit gondol rólam? Sose szoktam ezzel foglalkozni... De akkor meg miért van az, hogy most hirtelen ilyen fontos lett számomra az, hogy szégyeljem magamat, amiért így lát? Ez a gondolat teljesen elborította a fejemet és nem tudtam tőle szabadulni, nem tudtam mi lelt és ez mgijesztett. Mivel azonban nem igazán akaródzott gondolkoznom, hiszen így is olyan nehéz volt a fejem, betudtam mindezt a lehető legegyszerűbb oknak, méghozzá annak, hogy nem kevés pia dolgozott bennem.
Ahogy ott kinn voltunk Trevor a hogylétem felől érdeklődött, biztosan látta, hogy hosszasan elgondolkoztam vagy elbambultam. Én pedig válaszoltam neki, biztosítva őt, hogy tökéletesen vagyok. Ami... öhm... kb így is volt úgy gondolom, de azért a iztonság kedvéért vissza is kérdeztem, hogy úgy tűnik-e. A kérdésemen a pasi halványan elmosolyodott, amit jó jelnek vettem. Akkor tehát annyira szerul mégsem festek, főleg azok után, hogy a szavaival is ezt sugallta. De miért is foglalkozok én továbbra is zzal, hogy mit gondol rólam? Lehet nem kéne legközelebb sokat innom... akkor nem gyötörnének ilyen kérdések... fogalmazódott meg bennem a gondolat. Tovább ezúttal nem fűztem a dolgot, mert a pasas megfogta a kezem és elindult velem. Nekem viszont nem igazán ment ez a járásosdi, így Trevor a karjaiba vett és úgy vitt tovább. Be kell valljam igazán kényelmes volt és ugyan sosem voltam túl nehéz, de valamiért le voltam nyűgözve, hogy képes engem elbírni. Lehet hogy ezt is túlértékeltem az alkohol hatásaként, de ez most jól esett. Ahogy odaértünk a kocsijához beültetett az anyósülésre és még arra is felhívta a figyelmem, hogy kössem be magam. Szerencsére a biztonsági övet sikerült megtalálnom, arra viszont már nem gondoltam, hogy neki is be kéne kötnie magát, vagy inkább, hogy ő is ivott (leglább annyit, mint én) és nem kéne vezetnie.
Az autóban ülve, útközben csak bámultam ki az ablakon és figyeltem az elsuhanó fényeket, mivel továbbra is kómás voltam egy kicsit. Amikor aztán megérkeztünk magamtól másztam ki a kocsiból és Trevorral tartottam. Nagyon imeretlen volt számomra a hely, fogalmam sem volt hol lehetek. Gondolkoztam rajta, hogy talán a kollégiumba vagyunk, de valahogy nem tűnt ismerősnek.... |
(a szöveget pótolom amjd igérem :$) |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
