|
Témaindító hozzászólás
|
2015.10.10. 12:19 - |
Az erdőben, az egyik ösvény egy régi vár romjához vezet. Régebben turistalátványosság volt, és valamilyen szinten gondozták, de mára teljesen elhagyatottá vált. A déli szárny már omladozik, az északi pedig még majdnem teljesen ép, azonban az út széli táblák már hirdetik az omlásveszélyt. |
[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Tetszett ez a kis játék, örültem, hogy Haydennel még így is el tudjuk magunkat engedni. Valóban nem sok olyan lány van, aki nem, hogy csak jófej, de lehet vele hülyéskedni is, sőt még komolyan beszélgetni is. Hayden pedig pontosan ilyen volt, amink örültem. Azon viszont jól szórakoztam, hogy a lány azt hiszi nem tudok több alkoholt megitatni vele.. Természetesen erőszakkal nem is fogom, de látom Haydenen, hogy ő még nagyon szívesen iszik, csak egyszerűen belé szállt a versenyszellem és egyben a makacsság is, vagy minek nevezzem ezt. - Nem gondolom édesem, hanem tudom.. - vigyorodtam el miközben megvontam a vállamat. Láttam azt a tüzet a szemében, és szegény annyira biztos volt abban, hogy nem tudom tovább itatni, hogy majdnem még én is elhittem. - Az lehet..de az enyémnél nemhiszem. - arcomon továbbra is ott ült a vigyor, miközben hátradőltem, persze nem túlzottan, ugyanis nem volt háttámlám, aminek segítségével könnyen kényelembe helyezhettem volna magam. Hayden nagyon naív, ami persze nem gond, de sokak szeretik kihasználni ezeket a lányokat. Amit gondoltam viszont be is következett, ugyanis egy újabb olyan állítás következett részemről, ami igaz volt..így újra innia kellett a lánynak. Persze anynira próbálta elhitetni velem, hogy tévedek..hogy már megmondom őszintén tényleg rákészültem az ivára, de ekkor elárulta magát. Hát mit lehet tenni, Trevor bácsit nem könnyű átverni. - Már késő..igyál csak.. - mondtam vigyorogva, majd miután ezt megtette a lány, csak elégedetten vettem el tőle az üveget. Kissé megemelve magam előtt lötykettem meg azt, és sajnálattal rá kellett jönnöm, hogy bizony az alkohol fele már elfogyott. Vajon Hayden meddig bírja még? Nem hiszem, hogy túlzottan sokáig már, bár most még nem tűnik úgy, hogy részeg lenne. A fejében valószínű, hogy már van..hiszen a beszédéből észrevehető volt. Ezután jött csak az ő újabb állítása, amin akaratom ellenére is elnevettem magam. - Te kis csaló.. - mondtam vigyorogva, de azért csak számhoz emeltem az üveget és meghúztam azt, hiszen igaz volt az állíta, ha tudta már..ha nem. Az a szabály, ha így van..iszok, ha nem..ő iszik. Az elején pedig nem beszéltük meg, hogy olyan állításokat már nem mondhatunk, amikről már egyszer beszéltünk. Viszont örömére, vagy sem..én következtem újra. - Szóval..az állításom pedig..hogy egyébként nem nagyon bírod a piát. Vagy tévedek? - kérdeztem kíváncsian, miközben kérdőn felvontam a szemöldököm. Persze közben már nyújtottam is át az üveget, ugyanis biztos voltam benne hogy inni fog. |
 Késtem nem is kevesett, de igazából ez nem akkora baj, mivel csak a nap végi bulin játszom. Leparkoltam a mocimmal, felkaptam a gitárom és elindultam a földúton. Tetszett a hely, bár nem várok nagy rémisztgetést. Részemről a farsangi jelmez is kimaradt. Vadásznak akartam öltözni, de vagy gitárt cipelek, vagy számszeríjat szóval... Na de átléptem a kaput és bár kintről is hallatszódott a benti buli, amikor kinyílt az ajtó akkor csapot csak meg a zaj. Na mondom szép is rendezvény. Akkora a tömeg és a vélhetőleg üres szobák hogy a diákok kedvülre piálhatnak, drogozhatnak meg dughatnak, és nem hagymát hanem egymŕst. Nem mintha bajom lenne vele, csak aztán a tanárok ne legyenek felháborodva. Na mindegy, beljebb mentem és egy szekrény tetejére biztonságba helyeztem a gitárom, majd gondoltam keresek valami útba igazítót, vagy valami társaságot. Fű nálam is van, de nem olyan durva, csak annyi ami néhány szelet sútibe is elég... és csak vészhelyzetesetére ha nyomi lenne a buli. |
 - Boszorkány. Ellopta a seprűt otthonról. - Legyintettem, találékony volt, anyu meg teljesen lázba esett az ünneptől, úgyhogy nagy hévvel támogatta a dolgot. - Nem tudtam ott maradni, egyszerűen nem ment. Utánatok kellett jönnöm. Úgyhogy itt vagyok. Tegnap délután jöttem, és meg akartalak keresni, csak nem jutottam el addig, de megtaláltalak így is. - Magyarázkodtam. Ennél többet viszont nem tudtam volna mondani most erről, magamtól nem, de persze azt nem bántam volna, ha kérdez, ha valakinek, neki joga volt hozzá, és egyébként is rég volt már alkalmunk beszélgetni. - El fogom. Tényleg. Kérdezz nyugodtan, nem tudom, anyáék mit mondtak. Én azt hittem, szóltak neked, hogy jövök, de most mondták, hogy nem. - Nyugtattam, nem akartam titkolózni előle. - Mi? Jézusom, lassíts! - Ráztam a fejem. - Hihetetlen vagy. TE gondolatot olvasol? Nem is mondta senki, hogy maradok, meg azt sem, hogy akkor itt tanulok. - Mosolyodtam el. - De egyébként tényleg maradok. - Tettem hozzá elgondolkodva. - És. Őő. Aha. De ez eddig nekem sem jutott eszembe. - Tűnődtem, ez eddig nem vetődött fel bennem, de komolyan. - TE jól vagy? - Kérdeztem jobban végigmérve, miközben azon gondolkoztam, vajon milyen lesz a tanár-diák kapcsolatunk. Ez tényleg hihetetlenne tűnt. Komolyan, ez nekem eddig miért nem jutott eszembe? Jó ég! Persze nem gondoltam, hogy rossz tanár lenne, sőt, csak azért mégiscsak a nővérem volt. |
 Négy öt napja ha szexelt, de már most olyan mint egy kiéhezz felnőtt, vagy legalábbis majdnem felnőtt. Így mikor balszerencséjére kénytelen elhúzni ajkát, hogy félkábult állapotban a férfire nézhessen, még a szája is tátva marad ha épp nem nyel nagyokat. Ngyjából ha idő is kell hozzá az mondandót is felfogja, de az ingerek mellett igen nehéz rákoncentrálnia a válaszra is, legalábbis a pontos válaszra. Kezei is lecsúsznak a férfi vállaira, és behunyt szemmekkel, fejét is hátra dönti. - Nehm... vagyihs... igehn... - csúsztatja hátrs egyik kezét, hogy a hajába markolhasson, csak nem elég hosszú hogy benne is tartsa ujjait, így mással kell levezetnie a felgyülemlő ingerek okozta reakciókat. - Ehlfelehjtetem miht... mihndegy... - harapja be alsó ajkát, ha épp nem lóg ki a nyelve. De nem csak felül nem bír magával, lent sem tudja mi lenne a jobb ha előlre mozdulna vagy hátra. Hát még mikor a nyakát is éri a bántalom. Kedve szottyanna kifolyni a férfi öléből, így viszont csak egy dolog lebeg a lelkiszemei előtt. Sietös mancsokkal kap Caleb övéhez hogy mi előbb kiszabadítsa a rabságból drága kincsét, miközben puha pofiját a férfi kissé borostás vagy épp frissen borotválkozot arcához simítja hogy fülénél lehessenek ajkai. - Hah... hahd szopjalahk leh... - kérleli, mint aki menten belehal ha nem teheti meg.
 |
Még mindig döbbenten bámultam a húgom, mert kellett egy kis idő, míg felfogtam, hogy tényleg ő áll itt előttem.
- De hát, hogyhogy? - kérdeztem, aztán körbefordultam, hátha látom fiatalabbik húgunkat is, de nem jártam szerencsével. - Ő minek öltözött? Mármint Dairine - kérdeztem visszafordulva Mea felé. Közben még mindig azo nagyaltam, vajon, hogyan kötött ki itt, de végül félbeszakította a gondolatmenetem az ölelésével.
- Jaj, ne már! - tiltakoztam, mielőtt túlzott érzelmességben törünk ki, de azért viszonoztam az ölelését. - Te is hiányoztál - vallottam be egy félmosoly kíséretében. - De muszáj elmesélned, hogy mi történt - folytattam, aztán egy kicsit leesett az állam.
- Várj, várj - léptem hátrébb egy kicsit. - Ez akkor most azt jelenti, hogy... Én foglak tanítani? Mert gondolom nem váltottál hangszert - néztem teljesen döbbent tekintettel, erre azért nem számítottam. |
 A képzelgések ellenére ő sem tervezte átlépni a határt, és a kicsit szenvedélyesebb csókolózáson tovább lépni, ám a nagy hevességben feltűnik neki, amint néha néha az ölének nyomódik valami egészen konkrét, és hát Balti mozdulatai sem sejtetnek mást, minthogy a kölyök nagyon is felizgult. Ő eddig sikeresen visszafogta magát, ilyen ingerek mellett viszont most kétszer annyira nehéz lesz neki nyugton maradni. - Basszus... - morran egyet a csók után, ahogy megérzi a nyakán a szőkeherceg nedves ajkait, aztán megpróbálja kicsit elhúzni a fejét, hogy felnézhessen a fiúra. - Szólj, ha nem akarod - suttogja az ajkainak, és mialatt végig a szöszke szürkés-kék íriszeiben gyönyörködik, addig bátorkodik az egyik kezét maguk közé suvasztani, na nem azért, hogy egyből a lényegre tapintson, hanem, hogy lehúzza a kis narancssárga öltözék cipzárját. Amennyiben viszont szabad az út utána, és Balti sem állítja meg, úgy benyúl a lábai közé, és a nacin keresztül simítja a tenyerébe a puhánynak nem nevezhető csomagot. - Megőrítesz... - mormogja, ezúttal ő fúrva a fiú nyakának hajlatába az arcát, hogy nedves csókokkal telíthesse be a bőrét. Ha eddig bírta is, most már neki is kezd szűkössé válni a nacija.
 |
 Trevor belement a játékba, habá ezer százalékib biztos voltam benne, hogy tudja, csak kamuzok. Én azonban tovább fűztem a dolgot, csak azért is. Legalábbis a csakazértis az egyik oka volt a dolognak. A msik pedig az, hogy szócsatákbn nem szeretek alulmaradni. Így hát nem tettem én le azt a kardot, hanem inkább rászegeztem a társaságomat alkotó pasira.
- Igen, úgy gondolod, hogy képes leszel ennél többet itatni velem? - vontam fel a szemöldökömet, körülbelül egyidőben azzal, amikor ő is, mindeközben nem tudtam letörölni az arcomról azt a mosolyt, mely már egy ideje ott virított. - Állok elébe. Hidd el erős az akaraterőm, nagyon sok mindennél erősebb. - győzködtem őt és bíztattam magamat. Már éreztem a számban a győzelem ízét, holott még csak most kezdtem hozzá az igazi vitához.
Viszont azzal már nem számoltam, hogy ismét egy olyan állítással áll elő, ami valós, a szabályokat meg ugye be kellett tartanom. Mindazonáltal először is megpróbáltam húzni az időt egy kérdéssel, amire ő szintén kérdéssel válaszolt.
- És, ha azt mondom, hogy tévedsz? - folytattam tovább ezt a láncreakció, majd másodszor is megpróbáltam ráéébreszteni drága beszélgetőpartneremet, hogy nem fogalmazott teljesen pontosan (bár nehezen lehetett volna félreérteni a szavait) és megpróbáltam kijátszani a szabályokat, de ő természetesen nem hagyta magát. Azt mondta innom kell és nem tudtam ellene mit tenni. Vesztettem. Ő ráadásul mindezt vigyorogva nézte végig. Tehát jól szórakozol... todatosítottam magamban. No megállj csaká! Így hát végül ismételten meghúztam azt a vodkás üveget, majd megvárva míg az égető folyadék lecsúszik a torkomon és visszanyújtottam neki az üveget. A szemkontaktust most is tartottam, már csak a hatás kedvéért is. Meg akartam mutatni, hogy igen is képes vagyok inni, ha már vesztettem. Azonban éreztem, hogy lassan már ez az adag a fejembe száll. Nem is csoda, hiszen nem vagyok hozzászokva. De én azért is megmutatom neki.
Ő következett, nekem pedig olyat kellett mondanom ról, amit biztosra tudok. Nem sok ilyen volt belőle, de azért legutóbb megtudtam róla egy pár dolgot.
- Zenélsz. - mondtam neki egyszerűen és velősen, és vártam, hogy ő is igyon és végre kvittek legyünk. |
Te nem láttál még kanos kutyát... - csóválja fejét vigyorogva még odabent a kastélyban, de szerencsére hamar kijutnak a zsivalyból és bár nem tervezett ő se túl sokat egy pici puszinál többet, ízlik neki a csók. Ha el is fogyna vagy szűkös lenne a levegővétele, akmoris csak homlokát ráncolná eleinte, de abba nem hagyná, míg a férfi nem akciózik. Segítőkészebb lenne ha tudná pontosan mit akar, így viszont mint kis herceg a páholyból figyeli s élvezi a kényelmet, ami egyenlő a férfi ölével. Ezekután egy újabb csók a minimum az előző megszakításához, ami viszont percekkel később a nagy nyálazás közepette egyre nagyobb problémákat hagy maga után, amikre Balti halkakat hümment is, illetve eddig mindkét kezével átkarolta és hátulról markolta a férfi öltönyét, közben Caleb kezeibe is belesimulva, így azonban egyik kezével kénytelen lenyúlni, mert a Loyd vére nem bír magával és a vékony ruhány keresztül próbálja elszorítani vagy valamiképp lehervasztani a keményedő problémát. Csípője is meg megmozdul akaratlan, így a hosszadalmas csók után a nyakához hajol amibe bele is csókol, ezt követően pedig a fülét veszi célba. Nyöszörögné hogy álljanak meg, de valahogy nem tudja magát rávenni hogy félbaszakítsa a dolgot. Úgy érzi már úgyis mindegy lesz a ruhájának, bár alatta van egy naci, s talán az megvédi a jelmezt.
 |
Szerintem eddig sem volt semmi probléma a kapcsolatunkkal és most még az alkohol is rá fog szerintem erre segíteni, amit persze nem bánok, hiszen sokak állítása szerint a részeg ember mindig igazat mond, így talán még könnyebb is lesz a beszélgetés, vagy legalábbis a kínosabb része. Ha lesz agyáltalán olyan. Miután rám került a sor és Samantha elárulta a kis állítását, feltűnt, hogy Hayden sem éppen erre számított, de mindegy is. Csak gyorsan, nem húzva az időt meghúztam az üveget és már adtam is tovább azt. Időközben Samantha lelépett, amit egy cseppet sem bántam, hiszen így kettesben maradhattam Haydennel. A kijelentésén csak felnevettem, miközben megcsóváltam a fejem. - Na ezt most verd is ki a kis buksidból.. - mondtam vigyorogva, miközben felvontam a szemöldökömet. Természetesen most is átláttam rajta, ugyanis tudtam jól, hogy játszadozni próbál velem, amit egyébként szeretek, vagy az a szerepjáték szex közben? Mindegy is.. Visszatérve a szöszihez, biztos lehet abban, hogy ma nem az előző korty volt az utolsó. - Ó dehogy nem.. - nevettem el magam én is, és már ki is jelentettem a követező állításomat, amiről nem tudhattam, hogy egyáltalán igazam e van, vagy sem..de nekem volt egy olyan érzésem, hogy igaz. Hiszen hayden nem tűnt egy olyan lánynak, aki könnyen megadja magát és mindent jött-mentnek igent mond. És most nem csak a szexre gondolok. A kérdésére, miszerint honnan veszem, hogy nem volt..csak vigyorogva megvontam a vállamat. - Nem tudom..csak egyszerűen így gondolom..vagy tévedek? - kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben felé nyújtottam a kezem, hátha tényleg tévedtem, ekkor pedig nekem kell meghúznom az üveget. Viszont miután kinyögte, hogy van egy komoly kapcsolata most is, kérdőn megemeltem a szemöldököm.. Most komolyan beszél, vagy csak ugratni akart? De ekkor kinyögte, hogy a bátyjával..amire csak vigyorogva megforgattam a szemeimet. - Ez mind szép és jó..de innod kell. Na hajrá.. - böktem az üvegre és vártam, hogy újabb adag italt öntsön le a torkán. Valószínű, hogy már nem kell sokat innia abból, hogy elborítsa a vodka az agyát, de persze amint azt mondja majd, hogy elég..én is befejeztem. Nem leitatni akarom őt, csak simán azt, hogy jól érezze magát. |
Annyira valótlannak tűnt ez még így is, hogy megtörtént, nem igazán hittem el, hogy komolyan itt tartok. Hihetetlen volt, tényleg, de lassan csak meg kellett barátkoznom a helyzettel, akkor is, ha nonszensznek éreztem. - Igen. Még mindig így hívnak. - Bólogattam. - Hát.Ide az iskolába úgy, hogy Dairine berángatott. Aztán eltűnt úgy negyed órája, nem hiszem, hogy megtalálom, de valószínű lefejezem otthon. - Vontam vállat, a dolog hosszabb részébe még nem mertem belemnenni, de tudtam, hogy nem úsztam meg, nem is igazán akartam. - Szerettem volna mondani, hogy nem merlek megölelni, mert félek, hogy megint fellöklek. - Kezdtem el húzni a magasságával. - De ezt nem hagyhatom ki, mert irtóra hiányoztál. - Szorongattam meg végül. Ha már másért nem, azért jó volt, hogy itt kötöttem ki, mert megtaláltam Maire-t. - Jaj, köszi. - Nevettem fel, fura volt most a jelmezekről beszélgetni. - Anyuék fabrikálták össze. Neked miért nincs? - Kérdeztem. |
Ha valaki két éve megkérdez, akkor biztos nem adom azt a választ, hogy tanár leszek. Az pedig főképp nem jut eszembe, hogy éppen egy halloweeni bulin leszek az iskolában, ahol tanítok. Igaz, hogy én nem öltöztem be, mert nagyrészt csak figyeltem a dolgokat, ami furcsa, mert amúgy halloween volt a kedvenc ünnepem, vagy legalábbis az egyik. Talán azért, mert elég sok szál fűzte a szülőföldemhez.
Mindenesetre egészen jól elvoltam, figyeltem a diáksereget, néha beszéltem pár emberrel egy pár szót. Éppen elfordultam valakitől, amikor elköszönt, a következő pillanatban viszont hatalmasat estem és egy kicsit meglepődve bámultam fel a díszített mennyezetre és pislogtam párat, majd az ismerős csengésű szavakra automatikusan felkaptam a fejem, de időbe telt, mire megtaláltam, hogy ki is szólhatott hozzám, bár csak a zöld ruháját sikerült észlelnem, miközben felálltam és próbáltam összerakni a történteket. Aztán lassan leesett a dolog és egyszerűen elnevettem magam.
- Mea, az ég szerelmére, hogy kerülsz te ide? - kérdeztem még mindig nevetve, kicsit odébb lépve, hogy még egyszer ne legyünk borulás áldozatai. Nem volt túl kellemes a padlón kikötni. - Amúgy jó a jelmezed - dicsértem mosolyogva, igazán jellegzetesre sikeredett. |
- Egyre szemtelenebb... Majd gyúrunk együtt, neked sem ártana még izom, mondjuk hátul, ott kicsit lejjebb - viccelődik, s ha nem lennének ennyien, ő nem megcsipkedné, hanem megpaskolná a kölyök sejhaját, de úgy érzéssel, hogy legközelebb ne kelljen keresgélnie az izmokat a karján. - Teljes naivitással gondolom, hogy abban semmi rossz nincs, ha kutyának képzeli magát, de a hanglejtésedből ítélve ott sem lenne minden kerek - mosolyogja, mielőtt még kimennének, ahol bár nincsenek egyedül, mégis odébb, a fák és bokrok takarásában meg a sötétben annyira nem fél a lebukástól, persze nem is tervez komoly dolgokba belekezdeni. Viszont ez a csók már hiányzott neki, a már-már lányos szépségű szöszke ajkai a legelső pillanattól csábították, még akkor is, ha nem volt teljesen tudatában a dolognak. Mindenesetre elmosolyodik, amikor megérzi a szájába furakodni Balti nyelvét, aztán még azt hitte, hogy indíthatnak visszafogott csókkal... Így viszont nem egészen tudja higgadtságra inteni magát, szóval a fiúhoz közelebb lévő kezét átdugja a szőkeherceg karja alatt - hogy utána a hátára simíthassa a tenyerét -, míg a másikkal a távolabb helyezkedő combja alá nyúl, aztán egyszerre emeli meg és fordítja az ölébe a kölyköt, persze mindezt egyetlen, határozott mozdulat formájában. Más se hiányozna, minthogy jól meghúzza vagy beüsse magát valahol a töpszli, mert aztán egész este hallgathatná a szitkait, legalábbis ezt nézné ki Baltiból. Na de, miután helyben van a kölyök, visszatapasztja az ajkait a fiúéra, ezúttal ő rohamozva meg a száját a nyelvével, a termetes mancsait pedig a szőkeség hátára helyezi két oldalt, lassú simítással haladva egyre feljebb a gerince mentén. Egy szó mint száz, az ő elképzelései már kevésbé filmbe illően sablonosak, leszámítva, ha bizonyos felnőttfilmekről vagyon szó. |
A szemkontaktust Trevor sem szakította meg egyszer sem, állta a pillantásomat, amiért egy jó pont já neki. Mindezen felül, amikor gyerekesen kinyújtottam rá a nyelvemet még el is vigyorodott. Úgy tűnt tetszik neki az előadásom. Nem baj, én is jól éreztem magamat. Ekkor ugye Samanthára került a sor és ahogy vártam (hiszn nem is olyan sokkal korábban az ő szájából hallottam) igazam volt, ő pedig csak egyetlen szóval konstatálta ezt, ami nem volt más, mint az igaz. Ezek után ő is tovább adta Trevornak az üveget és egy teljesen alapvető dolgot állított, ami ránézésre látszott a pasin. Nem igazán értettem egyet a választásávl, hiszen abban semmi érdekes nincs, ha most felsorolunk állításokat az ember külsejéről, hiszen mindenkinek van szeme amivel jó esetben lát is, és el tudja dönteni hogy úgy van. Úgy tűnt revornak sem épp ilyen állítást várt, de azért meghúzta azt az üveget, nekem pedig muszáj volt elmosolyodnom. Ekkor azonban Samantha közölte, hogy neki most távoznia kell, úgyhogy elbúcsúztunk egymástól, mi pedig ketten maradtunk Trevorral, amit azért annyira nem bántam. Hiszen jófejnek tartom a pasit és szívesen vagyok a társaságában, akár kettesben is. Létszámunk csökkenését Trevor is konstatálta, majd felnevetve közölte, hogy nem fogom megúszni az ivást. Nem mintha el akartam volna előle futni, de azért ez mot lehetőséget adott egy kis játszadozásra.
- Pedig éppen azt terveztem. - nevettem fel azonnal. - Az én torkomon aztán még egy kortyot nem nyomsz le. - tiltakoztam nevetve, de ő már jött is a követkeő állítással. Amiben azért lássuk be igaza volt. Márha arra gondolunk hogy komoly párkapcsolatom nem volt még. De én most csak azért is ki akartam játszani őt. - Honnan veszed, hogy nem volt? HIszen igen is van egy komoly kapcsolatom most is... - mondtam és próbáltam minél meggyőzőbb lenni. Nem tudom mennyire sikerült. - ... a bátyámmal. |
Egyfolytában Haydent tudtam csak figyelni, fogalmam sincs miért, de tekintetem nem vettem le róla. Főleg nem azután, hogy az igaz állításom után vigyorogva ajkaihoz emelte az üveget, majd helyeselt is, hogy igazam van. A kis huncut nyelvnyújtásán pedig akaratom ellenére is elvigyorodtam, közben játékosan megforgattam a szemeimet. Tetszett, hogy ilyen simán meghúzta az üveget, viszont a szemkontaktust továbbra sem szakítottuk meg. Miután Hayden elvgezte a feladatot, átadta az üveget Samanthanak is, én pedig csak figyelmesen vártam, vajon tud e Hayden valami olyasmit a szösziről, ami igaz lenne. És tudott..szerencsére nem csak mi ketten fogjuk meginni az üveg tartalmát. Figyeltem Samanthat, ahogyan meghúzza az üveget, végül csak újra hozzám került a vodka. Vártam, hogy mi lesz az állítása, de mikor kinyögte csak megforgattam a szemeimet, és lehet most bunkónak fogok tűnni, de elröhögtem magam. - Istenem..ez nem nyilvánvaló? - sóhajtottam, de aztán csak meghúztam az üveget. Komolyan ennél idétlenebb állítást nem tudott volna már? Hát elég rám nézni és látni, hogy vannak titkóim. De mindegy is, nem fogok most ezen fennakadni. Miközben Hayden felé nyújtottam az üveget, Samantha kijelentette, hogy neki mennie kell, de jól érezte magát. Én erre csak biccentettem és megmondom őszintén talán még örültem is. Felvont szemöldökkel a szöszire pillantottam végül, amjd csak megvontam a vállamat. - Hát..akkor ketten maradtunk.. - vigyorodtam el, és úgy érzem így, hogy nincs itt rajtunk kívül senki más, jobban el tudjuk engedni magunkat. - Na de..nem lógsz el a piálás elől.. - nevettem fel, közben azon gondolkoztam, hogy mit is állítsak róla. - Hm..szóval az állításom pedig..hogy nem volt még komoly kapcsolatod.. - nyögtem ki végül, miközben a reakcióját figyeltem. Még ha hazudni is akarna, így rá tudok jönni, mi is az igazság..hiszen az ilyen dolgokkal könnyen zavarba lehet hozni az embert. Vagy legalábbis valakit biztosan. |
Tee... - vigyorogja és ha nem lennének ennyien körülöttük, blecsípne a hátsójába, de legalábbis hasonlóba részesítené. - Hát ugyan... de azért máskor légy óvatosabb... Nem mindig leszek a közeledben, hogy megvédjelek. Kicsit többet kéne gyúrnod... akkor talán nem lennél ilyen puhány... - nyomkodja meg két ujjal az öltönyének ujját mintha csak keresné rajta az izmokat. Aztán ő is elneveti magát. - De édes lenne... bár akkor ő biztosan félreértené és azt hinné hogy kutyásat akarsz vele játszani... - nevet. S miután a kastély veszélyes részeit is megbeszélték, s Balti megjegyezte, hogy hol ne nagyon járkáljon, kisétál a férfivel, és persze leülnek. Látva, hogy azért nincsenek teljesen egyedül s bármikor kijöhet akárki, azért nem mer hosszabb dolgokat művelni. - Miért vetted le a kalapot, tök jól állt... - vigyorogja, ám mikor rájön hogy mire készül, egyből befogja a lepénylesőjét, legalábbis beszélni nem beszél. Ellenben szemeit lehunyja és míg a férfi inkább a "külsőségeket" ízlelgeti, addig ő inkább a belsőségekre megy rá, egy szóval nem fél egy idő után átdugni a nyelvét is. ha már úgyis elnyújtják a csókot. S persze hogy filmbe illő legyen, ő is átkarolja ha tudja, vagy combjain tartja mancsait hogy felnyomhassa magát hozzá. |
- Persze, hogy nem - gügyög neki, mintha egy kisbabához beszélne - jó, hogy nem csípi meg két oldalt a pofiját, de ezt szerencsére sikerül visszafognia -, aztán annak rendje és módja szerint el is neveti magát. - Megtiszteltetés, Szőkeherceg - mosolyogja még, aztán hagyja kicsit csipogni a szöszkét, addig is a gombot figyeli a ruháján, amit megpöckölt. - Szerencse, hogy van saját lakásom, de legfeljebb egy kartonnyi cukorral mennék hozzátok, és dobálgatnám neki, ha nem hagyna minket - vigyorodik el szélesen, és láthatóan még sokáig nem fog leakadni a cukorka témáról. Most, hogy nem kell mentenie magát egy tapadós kormoshajútól, van ideje röhögni is az eseten. - Pimasz kölyök - pöcköli meg a fiú orrát a gatyás megjegyzésre. - Amúgy nem, bár személy szerint egy omlásveszélyes helyre nem hoznék ennyi diákot, de hát az új fiúkra nem hallgatnak. Viszont a lépcsők kriminálisak - magyarázza, amíg kifelé sétálnak, és bár lézeng odakint néhány emberke, köztük az egyik tanárnő, nem sokat foglalkozik velük, mert most, hogy kitalálta az unaloműzésre a megoldást, már nem csábítja annyira az a beszélgetés a kollégákkal. - Nem félek, jófejségből vagyok itt, nem azért, mert fizetnének - vonogatja a vállát még mindig mosolyogva, aztán ugyebár letelepednek. Kissé sajnálja, hogy úgy sietett mellé csüccsenni a szöszi, mert szívesen az ölébe húzta volna, de végül is nem kell annyira sietni. Így is egy kellemes pusziban van része, amibe lassan belefordul, noha az ajkairól nem tudja levakarni a mosolyt. Közben a kalapját is leveszi, majd oldalra ejti, hogy ne legyen útban, és miután mindent kényelmesnek talál, a szőkeherceg tarkójára simítja a kezét, és picit oldalra döntve a saját fejét, csókba vonja az ajkaikat. Nem sieti el, lassan és ráérősen ízlelgeti a kis csinipofi telt, kívánatos ajkait, amennyiben Balthazar sem vonakodik a nyálcserétől. |
Hayden sem akart első lenni, melyen kissé megdöbbentem. Eddig nagyon egy önbizalmas lányak tűnt. Trevor csak a vállát rándította, és le is húzta az első adagot. Ekkor egy játék jutott az eszébe:Mindenki mond egy állítást valakiről, és ha igaz, az illetőnek innia kell! Egyszerűnek tűnt. Leültem egy ládára. Trevor Hayden kezébe adta az üveget. Azt lálította, hogy táncol, mely igaz volt. Hayden le is gurította az üveg egy kis tartalmát. Kezembe adta az üveget. Csak akkor jöttem rá, hogy én jövök. Azt állította, hogy a suliújság főszerkesztője vagyok. -Igaz!-és nagy nehezen ittam. Trevor kezébe adtam az üveget.Vannak tetkóid. |
Tegnap délután érkeztem meg az összes cuccommal, és mindennemmel az államokba, és tulajdonképp miután szüleim, a bátyáim és a húgom szétölelgettek, és kérdésekkel bombáztak, bedőltem az ágyba, teljesen kiütött az időeltolódás. Egészen másnap reggel nyolcig tudtam aludni, ami mostanában siker volt, mivel még rémálmaim sem voltak a balesetről. Az ébresztőóra szerepében húgom tetszelgett reggel, egy "ma buli vaaan!" kiáltással lerántotta rólam a takarót, majd hadarni kezdett valami tündérjelmezről, iskolai bátorságpróbáról, meg tudom is én, miről. Hálás voltam, hogy ennyire próbált lefoglalni, és felvidítani, de azért örültem volna, ha ki tudok pakolni, és mondjuk nővéremet is meg tudom keresni, hogy a tudtára adjam, igen, egy földrészen vagyunk. De nem sikerült, mivel végül Dairine elrángatott magával, és a tömeg sikeresen elsodort minket egymástóll. Alig hogy levegőt kaptam a rengeteg ember között, egy srác elrohant mellettem, és meglökött, én pedig hanyattestem. Ezt még túl is éltem volna, de éreztem, hogy valakit én is meglöktem, és azt is tudtam, hogy ketten estünk el. Vajon mit gondolhat arról, hogy egy zöld ruhás tündér fellökte. - Elnézést. - Motyogtam, és csak ez után esett le, hogy írül tettem. Őőő. Akarom mondani bocsánat. - Javítottam magam angolul, miközben feltápászkodtam, majd a kezemet nyújtottam a szerencsés egyénnek, ha ő is elesett, ha nem, akkor is bocsánatott kellett kérnem. De a következő pillanatban ledermedtem, mikor megláttam, ki az. - Szia, Maire. - Böktem ki. Nos, azt hiszem, nem így terveztem a találkozásunkat, de ő mondta nekem régen, hogy ne tervezzek előre, mert bármi keresztbehúzhatja. Nos, igaza volt. |
Ahogy immáron ott voltunk abban a helyisgében, melyről még mindig nem sikerült kiderítenem, hogy mégis mi az, Trevor meginterjúvolt minket, hogy ugyan melyikünk szeretné először meghúzni azt az üveget, melyet a kezében tart. Nem ugaráltam az első kortyért, hiszen nem fogom kikapni más kezéből, azonban ahogy rápillantottam Samanthára, aki épp ugyanebben a pillanatban nézett rám és találkozott a pillantásunk. Trevor ekkor talán látván a döntésképtelenségnket úgy gondolta magára vállaja a szerepet, majd ismét felénk nyújtotta a piát, várva, hogy valamelyikünk elvegye. Ez a felajánlása azonban nem tartott sokáig, mert eszébe jutott valami és hamarosan velünk is megosztotta. Egy játékról volt szó, amiről mintha már hallottam volna. Elmosolyodtam és úgy gondoltam, miért ne? Leültem az egyik ládára, amit lerakott nekünk és hamarosan már a saját kezemben tudtam azt a bizonyos üveget, melyet egy ideig csak bámultam. Ekkor azonban a pasi megszólított, én pedig felkaptam a fejem. Végül pedig állított is rólam valamit. ezek szerint én kezdem a játékot. Azonban nem tudtam mit tenni. Igaza volt és tökéletesen leolvasható volt az arcáról, hogy tudja, hogy igaza van, ráadásul hogy ezt mégjobban kihangsúlyozza egy újabb kérdést is hozzá tett. Muszáj volt elvigyorodnom, nem tudtam visszafojtani, főleg nem Trevor arca láttán nem. Megfogott.
- Igazad van. - öltöttem ki rá a nyelvem és meghúztam az üveget már csak azért is, hogy megmutassam neki, közben pedig Trevo szemébe néztem. Éreztem ahogy a forróság végigszalad a torkomon szinte azonnal miután elvettem a számtól az üveget. Ekkor azonban Samanthán volt a sor így átadtam neki az üveget. Őt jóval kevésbé ismerem, mint Trevort (nah nem mintha a psit olyan borzasztóan ismerném), de azért egpróbáltam olyat állítani róla, ami igaz. Egy dolog ugrott be hirtelen. - Samantha, te a suliújság főszerkesztője vagy. - állítottam a lányra nézve. |
Ehhh.... nem vagyok féltékeny... - int még a kezével is hogy biztosan remekül álcázza icipici füllentését. - Csak gondoltam megvédelek, mert a hercegek ilyenek... - mosolyog. - Ugye? Mondtam, hogy veszélyes... Ezért nem cipellek én haza... kész élet veszély lenne... még a végén elcsábítana és másodszorra nem élném túl a kikosarazást... - pöcköli meg a ruháján lévő egyik gombot, mert mást most nem igazán tehet. Aztán csendben hallgatja fel nézve a fárfire, fel is vonja szemöldökét. - Miért? Ennyire romo ez a hely? És mégis idehoztátok a diákokat?? Aztán majd perelhetnek a szülők, és a gatyád is rámegy... ami talán... hát... heh...nem is lenne akkora baj... - pillant el szemeivel széles mosollyal arcán, amit végül megint csak úgy próbál elfojtani, hogy beharapja alsóajkát. VViszont utána készségesen követi, bár kicsit furcsálja hogy ennyire távol mennek a csoporttól. - Nem félsz, hogy elkapnak és megszidnak, amiért nem odabent vagy? - kérdi hátra mutatva hüvelykujjával a kapura. De végülis nem bánja, mert már az ő fülét is zavarta a folytonos hangokodás. Szóval még örül is neki végül és a kezes dologról lemrad ugyan, mert előbb leül, de elveszi ami jár. Pontosabban kicsit feljebb emelve magát, odahajol és ha Caleb nem is néz oda a szája sarkába akkoris kap egy puszit, egy nem elsietős puszit. |
[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Késtem nem is kevesett, de igazából ez nem akkora baj, mivel csak a nap végi bulin játszom. Leparkoltam a mocimmal, felkaptam a gitárom és elindultam a földúton. Tetszett a hely, bár nem várok nagy rémisztgetést. Részemről a farsangi jelmez is kimaradt. Vadásznak akartam öltözni, de vagy gitárt cipelek, vagy számszeríjat szóval... Na de átléptem a kaput és bár kintről is hallatszódott a benti buli, amikor kinyílt az ajtó akkor csapot csak meg a zaj. Na mondom szép is rendezvény. Akkora a tömeg és a vélhetőleg üres szobák hogy a diákok kedvülre piálhatnak, drogozhatnak meg dughatnak, és nem hagymát hanem egymŕst. Nem mintha bajom lenne vele, csak aztán a tanárok ne legyenek felháborodva. Na mindegy, beljebb mentem és egy szekrény tetejére biztonságba helyeztem a gitárom, majd gondoltam keresek valami útba igazítót, vagy valami társaságot. Fű nálam is van, de nem olyan durva, csak annyi ami néhány szelet sútibe is elég... és csak vészhelyzetesetére ha nyomi lenne a buli. 
- Boszorkány. Ellopta a seprűt otthonról. - Legyintettem, találékony volt, anyu meg teljesen lázba esett az ünneptől, úgyhogy nagy hévvel támogatta a dolgot. - Nem tudtam ott maradni, egyszerűen nem ment. Utánatok kellett jönnöm. Úgyhogy itt vagyok. Tegnap délután jöttem, és meg akartalak keresni, csak nem jutottam el addig, de megtaláltalak így is. - Magyarázkodtam. Ennél többet viszont nem tudtam volna mondani most erről, magamtól nem, de persze azt nem bántam volna, ha kérdez, ha valakinek, neki joga volt hozzá, és egyébként is rég volt már alkalmunk beszélgetni. - El fogom. Tényleg. Kérdezz nyugodtan, nem tudom, anyáék mit mondtak. Én azt hittem, szóltak neked, hogy jövök, de most mondták, hogy nem. - Nyugtattam, nem akartam titkolózni előle. - Mi? Jézusom, lassíts! - Ráztam a fejem. - Hihetetlen vagy. TE gondolatot olvasol? Nem is mondta senki, hogy maradok, meg azt sem, hogy akkor itt tanulok. - Mosolyodtam el. - De egyébként tényleg maradok. - Tettem hozzá elgondolkodva. - És. Őő. Aha. De ez eddig nekem sem jutott eszembe. - Tűnődtem, ez eddig nem vetődött fel bennem, de komolyan. - TE jól vagy? - Kérdeztem jobban végigmérve, miközben azon gondolkoztam, vajon milyen lesz a tanár-diák kapcsolatunk. Ez tényleg hihetetlenne tűnt. Komolyan, ez nekem eddig miért nem jutott eszembe? Jó ég! Persze nem gondoltam, hogy rossz tanár lenne, sőt, csak azért mégiscsak a nővérem volt.
