|
Témaindító hozzászólás
|
2015.10.26. 00:38 - |
(a szöveget pótolom amjd igérem :$) |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 A hangulat kicsit oldódott, ahogy egymásra mosolyogtunk és mintha mindketten lapoztunk volna ezzel a dologgal kapcsolatban, aminek örültem.
- Örvendek, Lucien. - reagáltam le a bemutatkozását, én így hivatalosan nem mutatkoztam be, hiszen Trevor bemutatott, így csak mosolyogtam rá. A beszélgetésünk azonban ki is merült ennyiben, ugyanis a pasi felhívta a figyelmünket arra, hogy indulnunk kéne én pedig csak bólintottam, amikor rákérdezett, hogy nekem ez megfelelő-e. Igazából valahol a szívem mélyén vágytam arra, hogy visszamehessek a kollégiumba és egy kicsit egyedül lehessek, úgyhogy semmi tiltakozni valóm nem volt. Meg aztén úgy tűnt Trevor megint csak átváltott a nyersebb stílusába, amihez nagyon ma már nagyon nem volt hangulatom. Az ajtóban még megálltam és visszapillantottam. - Szia, Lucien. Örülök, hogy megismertelek. - mondtam búcsúzáskpp halkan, majd követtem Trevort.
Szótlanul mentünk el a kocsijáig, én továbbra is öleltem magamhoz a jelmezemet és a földet bámultam, mintha bűntudatom lenne. Talán volt is egy kicsi. Beszálltam az autóba Trevor mellé és szinte azonnal el is indultunk. Az út során sem beszélgettünk többet, mint a ház és az autó között, én is csak bámultam kifelé az ablakon, figyeltem az utat. Egyszer csak eszembe jutott, hogy mégis csak nálam vannak Trevor húgának ruhái és azt majd valahogy vissza kéne neki szolgáltatnom, persze egy mosás után, de úgy döntöttem, hogy egyszer majd elviszem hozzájuk. Valaki táncsak el tudja mondani a városban, hogy hogyan tudok eljutni oda, ha nem találnék el hozzájuk magamtól, ha más nem ott van az a lány, aki Trevor bandájának a tagja. Ezzel fejben le is tudtam a dolgot és addigra meg is érkeztünk. Ki se szálltunk a kocsiból, amikor végre felcsendült egy szó, revor kezdett el búcsúzkodni. Nem is akárhogyan, mintha végső búcsút vennénk... sőt szavaiból úgy vettem le, hogy így is tesz. Először megdöbbentem, de aztán lesütöttem a szememet, biztos tettem valami olyasmit, ami nem tetzsett neki, vagy csak szimplán az a baja, hogy nem vagyok az ő korosztálya.... vagyis szimplán gyereknek néz ahhoz, hogy bármilyen, akár baráti kapcsolatot is létesítsen velem. Csendben hallgattam végig, majd felnéztem rá és az arcomra erőltettem egy mosolyt. Mindig is pozitívan gondolkoztam, de most valahogy nehezemre esett.
- Én is örülök, hogy megismerhettelek. - szólaltam meg végül azzal amosollyal az arcomon. Ezek után kinyitotta az ajtót és közölte, hogy jobb, ha megyek. Bólintottam, ezzel tökéletesen egyet értettem. Bármennyire is gyerek vagyok hozzá képest, tudom mikor nincs szükség a társaságomra. Kiszálltam az autóból, majd becsukva magam mögött az ajtót intettem neki. Meg sem vártam, hogy elmenjen elindultam a kollégium felé...
/kör lezárva, köszi a játékot mindketttöknek^^/ |
Örülök, hogy Hayden visszamosolygott rám, ha halványan is, de ez azt jelenti, hogym megbocsájto
-Egyébként a nevem Lucien-mondtam barátságosan. Igaz, hogy Trevor már elmondta párszor a nevem, miközben üvöltöztünk, de azért én normálisan is be akartam mutatkozni.
Amikor a bátyám kijelentette, hogy indulniuk kell, a hangnemén valami zordat véltem felfedezni, ezért összeráncoltam a homlokom. Nem szeretem, amikor így beszél. Vajon csak miattam ilyen? Vagy a lány miatt? Nem az lehetetlen...egy lány sosem hozzhatja zavarba őt, hacsaknem..Nem, ennek még a gondolata sem merülhet fel bennem. Tényleg nagyon szeretném, ha Trevor beleszeretne egy kedves, gyönyörű lányba. Hiszen nem főzhetek mindig én rá, nem moshatom mindig én a ruháit. De erről már teljesen lemondtam az évek során. Talán majd egyszer...gondoltam. Ezek után visszacsöppentem a valóságba. Visszaintettem a fiúnak és mosolyogtam.
-Oké! Sziasztok!-köszöntem, majd miután becsukódott az ajtó leültem a kanapéra. Nagyon fárasztó volt ez a majdnem fél óra. Közben teljesen kiment a fejemből, hogy már vége van a lukas órámnak, ezért gyorsan felkaptam egy kabátot, írtam egy cetlit trevornak miszerint:
Kaja a hűtőben, ha éhes vagy, mindjárt jövök,
Lucien
Majd elindultam az egyetemre. Este hatra értem haza. A bátyám már otthon volt, de nem volt valami jó hangulatban. Talán még történt valami a lánnyal és vele, amíg hazavitte? Aztán végül úgy döntöttem nem zargatom most ezzel. Lefürödtem, ettem és lefeküdtem, de sokáig nem tudtam elaludni, annyi minden történt.
/Lucien off/ |
Igaz Lucy elhallgatott és nem kérdezősködött tovább, de mégis van egy olyan érzésem, hogy nem igazán hitte el a kis mesémet. Mindegy is, lényeg, hogy nem ragozzuk már ezt tovább és túl léphetünk ezen. Most pedig az lesz a legjobb ha végre lépünk és Haydent is hazavihetem. Elég a mai napból és azthiszem jobb lesz ha Haydennel többet nem is találkozunk már. - Na jó..szerintem jobb lesz ha most megyünk.. - jelentettem ki, miközben a szöszire pillantottam. Feltűnt, hogy valamin nagyon elgondolkozott, amire csak homlokomat kezdtem ráncolni. - Hayden..mehetünk? - érdeklődtem, bár nem mintha sokat számítana az, hogy mennie e akar vagy sem. Húgomra pillantva intettem neki végül, majd az ajtó felé sétáltam. - Majd jövök. - kiálltottam még vissza, majd csak Haydennel együtt elmentünk. Szó nélkül a kocsimhoz sétáltunk és most egyáltalán nem voltam olyan kedvemben, hogy gentlament játszak, bár nem mintha eddig játszottam volna. Csak simán beültem a volán mögé és vártam, hogy végre Hayden is beszálljon. Miután megtette szó nélkül el is indultunk. Mivel emlékeztem még, hogy merre is kell menni, nem kértem címet..és szinte az egész úton meg sem szólaltunk. Itt-ott persze a lányra pillantottam, aki kifelé bámult..de nem időztem el túl sokáig rajta. Nem sokkal később meg is érkeztünk a kollégiumhoz, ahol megálltam. Egyáltalán mit is kellene most mondanom? - Jó este volt.. - nyögtem ki végül.. - Örülök, hogy megismertelek Hayden..de szerintem itt a vége. - vontam meg a vállamat, amjd csak elmosolyodtam. - Tényleg rendes csaj vagy meg minden..de én nem hiszek ezekben a fiú-lány barátságokban. Keress magadnak valaki olyat, aki majd barbie-zik veled. - tettem még hozzá, végül áthajoltam felette és kinyitottam az ajtót. - Jobb lesz ha mész.. - és ezzel lezártnak is tekintettem a témát. |
A lány kérdésére adott válasza előt Trevor rám nézett, így láthatta az arcomon, hogy várom, hogy mit fog felelni. Szerencsémra azonban nem csak, hogy látta, de értette is a dologot (vagy nem és teljesen más okból felelte azt amit) és úgy reagált arra a kérdésre, hogy azért lehetőleg ne derüljön ki, hogy leittam magam. Ezért borzasztóan hálás voltam és az ajkaimba harapva elmosolyodtam. Nem tudom mit gondolhattak erről, de örültem. És akkor megint. megint belemászott a fejembe a gondolat, hogy mit gondolnak rólam. Miért? tettem fel a kérdést magamnak, Hiszen sosem érdekelt... akkor most mégis miért? Eme kétségeimmel azonban mégsem tudtam mostmit kezdeni és ennek az ideje nem is most volt.
Inkább törtem a fejem Trevor utolsó mondatán, legalábbis erre tereltem a gondolatomat. Csak azért nem történt semmi, mert még kiskorú lennék? Mi lett volna, ha nem vagyok már kiskorú? Akkor máshogy viselkedne velem? szörnyű érzések kerítettek hatalmukba. Csak azért viselkedik így velem, mert még gyereknek tart? szálldostak a fejemben a további kérdések és hirtelen magyarázatra lelt az is, hogy mégis miért volt olyan érzésem, mint amikor anno a bátyámmal még jóban voltunk. Egyszerűen, mert úgy gondolt rám, mint a húgára. Ez valamiért csalódással töltött el, ami újabb kérdéseket vetett fel. (Esküszöm.. egy ördögi körbe sodrótam...) Miért mit szerettem volna, hogyan gondoljon rám? Hogyan gondolok én rá? Én többnek tartanám mint valami báty szerűségnek? Megpróbáltam kiverni a fejemből a kérdéseket, de nem sikerült... csak valahova messzire elrejtenem őket, hogy később elővegyem. Majd akkor, amikor egyedül vagyok.
Mikor a ruhákat megköszöntem, Trevor húga rám mosolygott én pedig óvatosan visszamosolyogtam. Úgy látszott a helyzet is rendeződött egy kicsit. |
Végülis teljesen megnyugodtam. Trevor olyan őszintén beszélt és bár nagyon jól hazudik, a testvére vagyok és ismerem annyira, hogy tudjam mikor mond igazat. Legalábbis általában tudom. És természetesen tudok az egyéjszakás kalandjairól. Ha hiszi, ha nem én sem fekszem le mindig kilenc-nyolckor, mint az ovisok. Bár szükségem lenne az alvásra hiszen vele ellentétben én hajnalban kelek, de vannak olyan esték, amikor egy jó film eltart éjfélig, és akkor nincs olyan, hogy azt nem nézem végig. Ilyen éjszakákon tudom, hogy elmegy klubbokba és általában egy lánnyal távozik onnan. Eddig még sosem hozta haza egyiket sem, feltételezem ilyenkor mindig a nőhöz mennek, ezért akadtam ki annyira, ugyanis először találkoztam az egyik egyéjszakással, legalábbis azt hittem, hogy az, de nem is ez a lényeg. Ráadásul, hogy a csaj már este itt volt és én nem vettem észre azért ez is eléggé kiakasztott. De már jobban vagyok.
Trevor elmondta a történetet. Kicsit bűzlött a sztori, hiszen Trevor nem az a fajta, aki segít az elesett szűzeknek, ha bajban vannak bármilyen hátsószándék nélkül. De, ha esetleg mégis ezt tervezte, miért nem vitte haza a lányt a saját lakásába, miért kellett felcipelnie ide? Ha pedig ennyit fáradozik egy lányért már végképp nem hiszem le, hogy nem volt semmi az este, de végül úgy döntöttem, hogy a magam, Trevor és Hayden érdekében nem fírtatom a témát, ezért a magyarázatra csak bólintottam. Majd máskor utána járok ennek, ha majd kettesben leszünk a bátyámmal.
-Szívesen!-mosolyogtam a lányra. Ez végre egy tiszta, bájos Lucien-os mosoly volt. Gondolom, modt Trevor szépen hazafurikázza a lányt és biztos úgy tervezi, hogy az élet menni fog tovább. De én utánajárok ennek, ha nem most...hát máskor. |
Kissé úgyéreztem Lucy eltúlozta ezt az egész dolgot, de azért nem hibáztattam őt. A kis kirohanását elengedtem a fülem mellett, de azért magyarázatot próbáltam adni, már csak Hayden miatt is. Ha nem érdekelne a lány, megmondom őszintén hagytam volna húgomban azt a tudatot, hogy a kis szöszit tegnap szedtem fel, az éjjel jól elszórakoztunk, most pedig hazaviszem. De mivel érdekel, ezért nem fogom kellmetlen helyzetbe hozni őt. Egyenlőre csak annyit mondtm el mi nem történt, bár láttam Lucien-en, hogy még mindig nem ért semmit. A sírást továbbra is folytatta, én pedih utálom ha ilyen állapotba van, ezért is próbáltam meg az ölelésemmel megnyugtatni. Tudom, hogy jól esett neki, ez észrevehető volt abból is ahogyan visszaölelt. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem nagyon mutatom ki neki érzéseimet, pedig szeretem őt. Hogyne szereném, hiszen mégis csak a húgomról van szó. Fogalmam sincs meddig ölelhettem őt, közben még a hátát is simogattam. A sírást szerencsére abba hagyta, bár karjaimból még így sem akart távozni. Persze nekem is jó érzés volt ilyen közel érezni magamhoz őt, de azért még sem csak ketten voltunk. Valószínű, hogy Hayden sem érzi túl jól magát, ezért végül elengedtem a lányt, és a szöszire pillantottam. Lucy ekkor kért bocsánatot, ugyanis belátta ő is, hogy eltúlozta a dolgokat. Viszont a kérdése meglepett, és hirtelen azt sem tudtam mit is mondjak. Félszemmel Haydenre pillantottam, aki csak izgatottan várt mit fogok mondani. Mondhatnám az igazat, de az lehetséges, hogy kellemetlen lenne neki. - Tegnap este hamarább eljöttünk a buliból..ugyanis Hayden nem érezte túl jól magát. Viszont mivel korán volt még, úgy döntöttünk beszélgetünk kicsit. A ruhádat azért adtam neki, mert a jelmez nem volt túl kényemes. Az én ruhatáramból valószínű, hogy semmi sem lett volna jó rá. Szinte az egész estét átbeszéltük, így álomba is beszéltük magunkat. És akármennyire is furcsálod nem történt semmi sem köztünk. Tudom jól, hogy Hayden még kiskorú, ezt pedig tiszteletben is tartom. - vontam meg a vállamat, remélve elhiszi a kis mesémet. Mondjuk ha kételkedne szavaimban sem érdekelne túlzottan, ugyanis ha én valamit mondok..az úgy van és kész. |
Trevor rászólt a húgára, hogy hagyja abba, épp mielőtt rólam beszélt volna, de az nem hagyta. Úgy tűnt nagyon sikerült kiakadnia, nekem meg sikerült belecsöppennem egy jó nagy családi vitába... aminek végül is én voltam a kiváltó oka is. Legszívesebben elbújdostam volna szégyenemben.
Ott álltomban, mikor a lány már befejezte a monológját a pasas rám pillantott, tekintetében látszott, hogy szeretne megnyugtatni, olyan volt, mintha azt mondaná minden rendben lesz, sőt még a hátamat is mgsimította. Egy rövid időre megint úgy viselkedett velem, mint korábban és nem úgy ahogy reggel. Én azonban ezúttal kicsit szkeptikusan álltam hozzá a dolgokhoz. Nehezen tudtam elképzelni hogy fogunk kimászni ebből az egészből. Azonban Trevor nekiállt elmagyarázni a dolgokat és lassan és nyugodtan beadagolt mindent a lánynak, hogy az a sírása mellett is megértse. Ugyan a hangsúlya véleményem szerint nem volt az a tipikus a báty vigasztalja a húgát és közben kimagyarázza magát típusú, de azért szmomra észrevehető volt a "családi idill". Még ha csak nyomokban is.
Ahogyan a bőgő lány a kanapéra rogyott, a bátyja odalépett hozzá és átölelte, úgy vígasztalta tovább. Kezdett úrá lenni rajtam a sárga irigység, ahogy elnéztem, hogy a két testvér ott öleli egymást hosszan. A lány nem akarta elengedni a fiút és nem is engedte mindaddig, amíg nem sikerült megnyugodnia. Én is így tettem volna a helyében ás ebben a pillanatban szívesen is lettem volna egy olyan szituációban amilyenben ő van. Az én bátyám már évek óta, pontosabban azóta, hogy eldöntöttem, hogy én akkor is táncos leszek, hozzám sem ért, de mégha hozzámszól akkor sem olyan, mint régen volt. Ahogy azonban elnéztem őket borzasztóan irigy voltam rájuk.
Amikor a lánynak sikerült megnyugodnia elnézést kért mindkettőnktől a kirohanásáért, bár úgy tűnt azt még mindig nem értette, hogy mégis miért hozzott fel a lakására Trevor, ha nem azért, amire korábban gondolt. Neh igen, ezt kihagyta a pasi a magyarázatból és így visszagondolva annyira nem is bántam, hiszen mégis csak az volt az oka, hogy lerészegedtem, amit így utólag borzasztóan szégyelltem. Trevorra pillantottam, várva, hogy mit fog mondani.
Később a lány hozzámfordult és külön tőlem is bocsánatot kért, mire csak megcsóváltam a fejemet. Hiszen nem az ő hibája volt, nem kell bocsánatot kérnie. Azonban továbbra sem sikerült semmit szólnom. Arról is biztosított, hogy elvihetem a ruháit, mire halványan elmosolyodtam,
- Köszönöm... - mondtam végül, amikor végre meg tudtam szólalni. |
Hiába ordított rám Trevor folytattam a mondandómat. Ez pont az a pillanat volt, amikor bármit mondhatott volna nem álltam volna meg, nagyon ki voltam akadva a látottaktól. A számomra még ismeretlen kiscsaj pedig csak makogott pár dolgot de az ijedségtől nem nagyon tudott semmit mondani. Trevor azt mondta félreértem, de abban a pillanatban és abban az állapotban, amiben volt, nem nagyon tudtam, hogy a francba lehet ezt a nyilvánvalót félreérteni? Aztán mikor megpróbálta elmagyarázni, hogy mi is történt valójában a sírástól nem nagyon tudtam felfogni mit is mond. Miután magához ölelt végre megnyugodtam kicsit. Jó érzés volt, hiszen nagyon szeretem a testvéremet, minden rossz tulajdonságával együtt. Egy idő után a bőgésem csillapodott végül abbahagytam, de még nem akartam elengedni Trevort. Olyan jó érzés volt most érezni a szeretetét. Hiszen szinte sosem mondja, hogy szeret és nagyon ritkán is ölelget, amit persze nem várok el tőle, hiszen tudom milyen, ez nem az ő asztala. Ezért akartam most kihasználni minden egyes percet a karjaiban. Majd egy-két perc után őt. Közben végre meg is tudtam érteni, hogy mit mondott, de még mindig nem volt tiszta a helyzet.
-Ne haragudjatok!-mondtam, majd kifújtam az orrom egy papírzsepibe-De, ha nem azért hoztad fel, akkor miért?-fordultam ismét értetlenül a bátyámhoz. Igazán nem hibáztathatnak érte, hiszen én nem voltam ott és ez még mindig nem tudtam hihetek-e neki. Közben a lányra néztem. Bármi történt is a mérgem már elszállt.
-Te se haragudj!-mondtam neki egy szomorú mosoly keretében-Csak hirtelen mondtam, amit mondtam! Kérlek, bocsáss meg! A ruhám miatt meg ne aggódj! Vidd csak!-mondtam még kicsit szippogva, ezért újra kifújtam az orrom. |
Természetesen már számítottam húgom kirohanására és még előtte el akartam húzni innen, de úgy tűnik már késő volt. Szemeimet megforgatva néztem a lányra, aki csak mondta és mondta. Persze meghallgatom néha Lucy tanácsait, ugyanis imádom a húgomat, de amit most lerendezett az már túlzás volt. Egyik dolog, hogy mit hisztizik azon, kit hozok haza? Tudtommal az én házam, vagy legalábbis én fizetem, nem mellesleg ha én haza aarok hozni valakit, meg is fogom tenni. Az már mellékes, hogy haydent éppen nem arra hoztam, de még időm sem volt megmagyarázni a dolgokat. Ameddig Lucy hozzám intézte szavait csak türelmesen vártam, de végül Haydenre is felemelte kissé a hangját. Na ez már nem egészen tetszett, ezért beljebb lépve bevágtam az ajtót és végre megszólaltam én is. - Elég lesz, Lucy! - szóltam rá nem túl kedvesen, ugyanis kezdte kissé túlzásba vinni a dolgokat. Akaratom ellenére is félszemmel a szőkeségre pillantottam, aki láthatólag is le volt teljesen döbbenve. Csak állt némán, magához szorítva a jelmezét, ami még aranyos is volt. Természetesen megsajnáltam a lányt, hiszen ő nem tehet semmiről. Én hoztam haza a tudta nélkül, én adtam rá a húgom ruháit, most mégis ő az áldozat. - Kurvára félreérted a dolgokat.. - sóhajtottam fel végül, majd mikor a húgom sírva rogyott le a kanapéra csak mégjobban kezdtem úgy érezni, ennél rosszabb már nem is lehetne semmi. Persze megsajnáltam őt is, hiszen még is csak a húgom aki miattam sír, de mellette Haydent is sajnáltam. Amolyan nincs semmi baj pillantást vetettem a szőkeségre, miközben megsimítottam a hátát, de aztán újra húgomra emeltem tekintetem. - Lucy, ő itt Hayden.. Tegnap valóban ott volt a bulin, de nem azért hoztam haza..amire gondolsz. - forgattam meg a szemeimet. - Igen, tökre egyet értek veled abban, hogy egy rohadék vagyok..akit nem érdekelnek mások érzései, de vele nem tettem meg.. - sóhajtottam fel. De egyáltalán most mit is magyarázkodok itt? Az istenit.az én dolgom mit hogyan teszek. Néha Lucy teljesen átakarja venni az anyánk helyét. - A ruháidat pedig azért adtam rá, mert nála csak az a jelmez volt..Így még sem fogom kivinnii az utcára. Majd vissza kapod..ne rinyálj.. - néztem a lányra, aki továbbra is csak zokogott. Erre újra csak egy sóhaj hagyta el a számat, így hát végül csak odaléptem hozzá, felhúztam a kanapéról és magamhoz öleltem. - Hagyd már abba a sírást.. - mondtam halkan, miközben próbálam megnyugtatni őt. Komolyan, hogy mennyi baj van ezekkel a nőkkel..hihetetlen. |
alighogy bevettem a yógyszert és ezt Trevor tudtára is adtam a pasi szó nélkül elkezdett összeszedelőzködni, majd elindulni kifelé. Én még visszamentem az ő szobájába, (ahova mostmár elég könnyen odataláltam) hogy összeszedjem az előző este levett jelmezemet, amit azért mégse kéne itthagynom, majd csatlakoztam a már a bejárati ajtónál álló pasashoz, hozzá hasonlóan, ám tőlem szoktalanul szótlanul. Egyszeráen nem volt mit mondanom. Szótlanságom, ha még lehet csak fokozdott, amikor nyílt az ajtó és ahelyett, hogy kiléptünk volna rajta egy lánnyal találtuk szembe magunkat. Konkrétan ledöbbentem, hiszen azt kapásból le tudtam venni, hogy a csajszi épp a lakásba tartott. Rögtön átfutott az agyamon az a kérdés, hogy vajon ez most a barátnője vagy a húga. Első ránézésre megmondtam, hogy fiatalabb Trevornál, azonban nálam idősebb volt, de ennyi volt az összes, amit per pillanat felértem ésszel ugyanis a döbbenet teljesen leblokkolta az agyamat. Értetlenül néztem rá, majd Trevorra, aki ugyan megszólalt, de semmi használhatót nem mondott. Annál inkább mondott a korábban az ajtóban álló csaj, akit Trevor időközben félreállva beengedett a lakásba. A lány szabályosan kiborult, már-már eljutott a hiszti kategóriába, én pedig csak kapkodtam a fejemet. Először Trevor kapta meg a fejmosást, bár arra továbbra sem tudtam rájönni, hogy most a húgától vagy abarátnőjétől. Mindez idő alatt én csak szótlanul ácsorogtam és legszívesebben leléptem volna, hiszen aznap reggel ez már az x-edik kínos szituáció volt és már egyáltalán nem volt hozzá lélekenergiám, holott alig kezdődött még el a nap. Azonban később felém is fordult a lány és meg kell mondjam nem igazán tetszett, ahogy velem és ahogy a szüleimről beszélt. Összehúztam a szemöldökömet.
- Én.... - vissza akartam szólni, de nem tudtam mit. Hiszen én sem voltam száz százalékig tisztában az éjszaka történtekkel és azt nekem is be kellett látnom, hogy volt igazság abban, amit mondott, hiszen Trevor mégiscsak jóval idősebb nálam, ráadásul még nem is igazán ismerem. Amikor pedig azt mondta, hogy ne várjak a pasastól normális kapcsolatot reflexből ránéztem az említettre, s közben épp az járt a fejemben, hogy dehát én nem is akartam. - Én nem is... - mentegetőztem tovább, de a megrökönyödéstől így is alig tudtam magamból kipréselni valamit, így eléggé bátortalannak hathattak a szavaim. De a végén leglább kiderült, hogy a húgával van dolgom, ugyanis felhívta a figyelmemet arra, hogy kéri vissza a ruháit, amik nem mellesleg rajtam voltak. Ez megkönnyebbülést váltot ki belőlem és bele sem mertem gondolni, hogy mi lett volna ha épp a barátnője az. Azonban a lány nagyon kiborult, sírva ogyott le a kanapéra, én pediig továbbra sem tudtam kinyögni egy értelmes mondatot. Még mindig ott álltam az ajtó mellett, mintha földbegyökrezett volna a lábam és úgy szorítottam a mellkasomhoz az összehajtogatott jelmezemet, mintha abba kapaszkodnék, hogy valami a helyemen tartson. |
Este korán lefeküdtem, ugyanis tudtam, hogy másnap hajnalban kell kelnem, hogy időben beérjek az első órámra az egyetemen. Jól aludtam, majd reggel az ébresztőm hangjára kelltem. Lenyomtam az említett tárgyat, kikászálódtam az ágyból, letusoltam, egy gyors reggeli és már indulhattam is. Megfordult a fejemben, hogy esetleg benézek Trevor szobájába, hogy haza ért-e, de amint megláttam a kisasztalon a kulcscsomót megnyugodtam. Ez azt jelenti, hogy a bátyám itthon van. Hát akkor a világért sem akarom felébreszteni, biztos sokáig fenn volt, mint mindig. Fogtam hát egy taxit és elindultam. Időre pontosan értem be az egyetemre. 10 után azonban volt két lukas órám is. Gondoltam hazamegyek, felébresztem. Nem szertem, ha 11-ig alszik, aztán nem eszi meg az ebédet, amit készítettem.
Éppen nyitottam volna, be, mikor az ajtó megától kinyilt és megjelent előttem Trevor. Már megörültem, hogy nem kell végigülnöm a szenvedést, amíg végre kikászálódik az ágyból, amikor megláttam mellette egy szőke hajú lányt...akin az én cuccaim voltak. Teljesen lesokkolódtam. Biztos vagyok benne, hogy ez nem az övé. A pulcsi sarkán ott volt a lekvárfolt, amit egy otthoni balesetben szereztem és hiába mostam, nem jött ki. De miért adta rá? Egyáltalán mi a francot keres itt ez a csaj? Fordgott le a fejemben mindez pár másodperc alatt. Egy darabig még álltam némán, majd miután a tesóm megszólalt már felment bennem a pumpa
-Trevor Mcclain! Eszednél vagy? Hát hogyan nézzák rád? Lehet ezek után rád sem nézek többet!-kezdtem bele a hisztérikushoz közelálló hangnemben-Azért mentél el arra a haloweeni cuccra, hogy felszedj egy csajt? Ez most komoly?-majd miután végigmértem a lányt feltűnt, hogy nálam is jóval fiatalabb talán 17-18 lehet-Ráadásul egy tizenévessel??? Mi a franc bajod van?-üvöltöttem rá teletorokbol a tesómra, majd a lány felé fordultam- És te? Kik a szüleid? Szeretném látni kik engedik a gyerekeiket ilyen idióták közelébe!-böktem a fejemmel a bátyám felé-Pedig te még olyan fiatal vagy! Ha igazi kapcsolatra vágysz keress mást, mert tőle aztán ne várj!-intettem ismet a srácra-És add vissza a ruhámat!-ez volt az utolsó mondat,amit már a könnyeimmel küzködve mondtam, majd lerogytam a kanapéra és elkezdtem zokogni. Nem bírtam elhinni, hogy süllyedhetett a bátyám idáig. Persze sosem volt a példaképem, de azért ezt mégsem néztem volna ki belőle. |
Egyszerűen nem tudtam elképzelni mi a franc változott meg kettőnk között, hiszen az este még olyan jól megoltunk, nem beszélve az első találkozásunkról. De erre jön egy furcsa érzés, egy valamiféle löket..ami azt váltotta ki belőlem, hogy legyek bunkó a lányhoz és szakítsak meg vele minden kapcsolatot. Ez lesz a legjobb, míg el nem fajulnak jobban a dolgok. Miután közöltem vele, hogy ott van a gyógyszer, vegye be és utána hazaviszem, mintha Haydennek is átkattant volna, körülbelül ugyanolyan hangnemben szólt vissza, ami bevallom kissé meglepett, de meg is értem egyben, hiszen én sem beszélek vele szebben. Nem válaszoltam rá semmit, ugyanis bűntudatom támadt. Nem azért viselkedek így a lánnyal, mert nem kedvelném. Pontosan az ellenkezője, amit el akarok kerülni, míg bele nem mélyülünk jobban. Egyikőnknem sem lenne túl jó, ha megkedveljük egymást..főleg nem azért, mert ismerem magam. Én nem állok meg egy nő mellett. Nekem csak egy egyszeri alkalomra kellenek, utána dobom őket. Akármennyire is undorítóan hangzik, ilyen vagyok. Haydennel sem lenne másképp. Amint megkapnám őt, dobnám, mint a többit, viszont neki nem akarok ártani. Nem lenne szívem, ezért is cselekszem még időben.
Miután a szőkeség bevette a gyógyszert, jelzte is azt..csak szó nélkül elindultam a nappali felé. Elvéve kabátomat a kanapéról vettem fel, majd ezt követte a cipőm is. Megvártam míg Hayden is elkészül, végül felkapva a kulcsokat is elindultunk. Éppen az ajtót nyitottam ki, mikor hirtelen megjelent előttem Lucy. Mivel váratlanul ért, kissé meg is ijedtem, másrész viszont pont ez hiányozott még, hogy ő is meglásson Haydennel. A szösziről lerí, hogy jóval fiatal nálam, és nem mintha szégyenleném a lányt, szó sincs erről, csak ismerem a húgom, mindjárt túl fog dramatizálni mindent. Valószínű, hogy a döbbenet mind a két lány felfedezte az arcomon, mire én csak megforgattam végül a szemeimet. - Ne nézzetek már így rám... - nyögtem ki végül, majd csak egy sóhaj után arrébb álltam, hogy Lucy is be tudjon jönni. |
Ahogy megválaszolta a kérdésemet tisztára olyan érzésem volt, mitha azt mondaná: "Sosem adnám rád a barátnőm ruháit, az neked úgyse állna jól...". Vagy valami hasonló. És ott kötöttem ki, hogy már megint azon gondolkoztam, hogy mit gondolhatott rólam, et pedig nem tudtam hovatenni. Bevillant, hogy az este is törtem a fejeme ilyesmin, de akkor az alkohol hatásának tudtam be, most azonban nem volt már bennem semmi ilyesmi. De akkor is a stílusa, ahogy hozzám szólt olyan volt... tényleg kíváncsi voltam, hogy mi járhatott a fejében. Abban viszont szinte biztos voltam, hogy van barátnője és örültem, hogy kiderlt a húgának a ruháit viseltem és nem a csajáét. Az aztán még bonyolultabbá tette volna a helyzetet.
Alig gondoltam ezt át vlamennyire Trevor nyersen közölte, hogy ott a gyógyszer és rmutatott a vízre meg a mellette lévő pirulára. Mindezek után közölte, hogy vegyem be és utána majd hazvisz. Azonban ezúttal sokkalbunkóbb volt, mint bármikor, amikor eddig beszéltünk és ez nem igazán tetszett, ráadásul újabb bzonytalanság hullámot vetett indított el bennem. Odalépkedtem a pult mellé és felemeltem a poharat, majd bevettem a bogyót, ahogy ő nevezte. Mindeközben folyton azon járt az agyam, hogy mégis mi rosszat tehettem ellene, hogy így viselkedik velem. A fantáziám beindult és tisztára beképzeltem magamnak, hogy ez történhetett az éjjel, hogy ő akart valamit én pedig tiltakoztam ellene. Ez megmagyarázta volna, hogy most miért szól hozzám ilyen stílusban. Arra viszont nem adott volna magyarázatot, hogy akkor miért ébredtem mellette. Ha tényleg visszautasítottam volna akkor ki is rakhatott volna. De ha nem ez történt, akkor mi?
Mindazonáltan nem igazán tetszett a modora és ha az ilyesmi előfordul, akkor aztán belőlem is képes előtörni a rosszabbik énem, ahogy ezúttal is történt.
- Rendben van. Úgyis szerettem volna már hazamenni. - reagáltam le hasonlónhangszínnel, mint ahogy ő beszélt hozzám, majd jeleztem neki, hogy bevettem a gyógyszert. |
Természetesen Hayden nem tehet semmiről mégis őt hibáztattam, vagy legalábbis a viselkedésemből teljesen ez szűrhető le. Igazából nem a lányra voltam mérges, hanem magamra. Valami oknál fogva másképp kezdtem el nézni a lányra, ami még a fantáziámat is megmozgassa. Ennek pedig nem lesz jó vége, ha így folytatódik. Mégis hoyna vonzódhatnék már pont Haydenhez? Az istenit..hát kislány még..még fejlődésben van, ráadásul semmi nőies sincs benne. Van még hova fejlődnie, hiszen egy átlagos kiscsajról beszélünk. Ami történt..az csak a pillanat héve volt, igen ez történt. Ezeket a gondolatokat próbáltam beadni magamnak, miközben éppen kávét készítettem magamnak. Az lesz a legjobb ha Hayden minél előbb lelép innen és többet nem is találkoztunk. Miután elészítettem a reggeli frissítőmet, készítettem Haydennek fájdalomcsillapítót és egy pohár vizet. A bárpultra helyeztem, én pedig csak felülve az egyik székre kortyolgatni kezdtem a forró italt. Nem sokkal később megérkezett a szőkeség is, viszont akaratom ellenére is végignéztem rajta. Hiába is próbálom magamnak tagadni, Hayden igenis jól nézett ki. Helyette inkább azt beszéltem be magamnak, hogy ilyen kislányon még ez a ruha sem mutat jól. Miután ezt tisztáztam magamban, újra a kávémra összepontosítottam, de Hayden ekkor megszólalt. Kishíján visszaköptem a kávét a bögrémbe, majd csak értetlenül a lányra pillantottam. - Mi? - kérdeztem vissza.. - Jézusom..dehogy. - húztam le az utolsó korty kávét is..majd felálltam. - Azok a húgom ruhái.. - válaszoltam, de nem pillantottam rá. Nem tagadtam, hogy nincs barátnőm, ugyanis nem éreztem szükségét. Lehet jobb is ha azt gondolja kapcsolatban élek, talán így egyszerűbb lesz a kis búcsúnk. - Ott a bogyó..vedd be és hazaviszlek.. - mondtam kevésbé kedvesen, és valószínű, hogy a lánynak is feltűnt, jóval bunkóbb vagyok, mint mikor megismert. |
Miután úgy nagyjából sikerült összeszednem a gondolataimat és az emlékeimet az éjszakáról csak felültem az ágyra és a lábamat lóbálva várakoztam Trevorra.Őszintén nem tudtam elképzelni, hogy mit csinálhat annyi ideig a.... ott ahova men. Mert persz azt sem kötötte az orromra. Kezdett nagyon kellemetlenné válni a helyzet és valahogy meg kellett volna oldani a dolgot, azonban semmi nem jutott volna eszembe. Sőt. Még mérges is lettem magamra, hogy hagytam magamat leiatni és hogy ilyen helyzetbe kerültünk. Nem állítom, hgy az egész csak az én hibám volt, de azért történhetett volna szerencsésebben is.
Épp így voltam a gondolataimba mélyedve, amikor az ajtó nyílt én pedig hirtelen felkaptam a fejem és megpillantottam a még mindig alsógatyában feszítő Trevort, azonban immáron nem volt felajzott állapotban, ami valamiéért megnyugtatott. Annak viszont örültem, hogy nem gondoltam bele, hogy mit is csinálhatott. Mikor belépett rögtön hozzám is fordult, arra volt kíváncsi, hogy éhes vagyok-e. Volt azonban egy olyan érzésem, hogy most egy falatot sem tudnék leerőszkolni a torkomon.
- Nem. - feleltem. - De valami fájdalomcsillapítónak nagyon örülnék. - közöltem egszerűen, még mindig a történtek hatása alatt vergődve. Mindeközben a pasas kikapott a szekrényből néhány ruhadarabot és végre felöltözött, ami még inkább könnyített a hangulatomon. Ezek után rám nézett és szólni sem tudtam, hirtelen ismét kiment a szobából. m ezúttal nem sokáig mardt el és némi ruhát is hozott magávl, amit át is nyújtott nekem. Végül pedig szimplán a tudtomra adta, hogy öltözzek fel és utána megtalálom a konyhában. Majd ismét távozott. AHohgy jobban megnéztem a ruhákat láttam, hogy ezúttal női ruhadarabokat kaptam, mire elkerekedett a szemem. Hirtelen eszembe jutott, hogy lehet, hogy van barátnője... vagy élettársa, biztos az ő ruháit adta most ide. Én meg itt aludtam nála.... vele egy ágyban....és még nő ruháit is viselni fogom, mert nem nagyon van más választásom. Gyorsan átvedlettem, mjd követtem a pasast. Beletelt egy kis időbe amíg ráleltem a konyhra, de őt rögtön megpillantottam ott. megálltam a heyiség bejáratánál és a férfira néztem. - Ezek a barátnőd ruhái? - kérdeztem tőle szimplán. Muszáj volt rákérdeznem és ez egyre kínosabb lett. |
Rohadt kellemetlen helyzetbe hoztam magunkat, ami természetesen nem volt szándékos, de mégis így alakult. Hiába is kezdtem el ott magyarázkodni, mikor a szituáció teljesen másképp hozta ezt. Mégis mi a garancia arra, hogy majd pont azután hiszi el a kis mesémet, ami nem mellesleg igaz is volt, miután azt látta, hogy a farkam keményen áll felfelé. Nem gondoltam volna, hogy majd egy lány, ráadásul egy ilyen fiatal lány fog zavarba hozni, viszont ez most mégis csak sikerült neki. Már a fürődzobában a kád szélén ültem és arra vártam, hogy végre lankadjon. De persze ez nem akart megtörténni, főleg nem azért, mert egyfolytában csak Hayden formás testére tudtam gondolni. - Az istenit már..verd ki a fejedből.. - utasítottam magam és próbáltam összeszedni a gondolataimat. Valami visszataszító dolog kellene...az majd segít..de mégis mi? Idegesen túrtam bele a hajamba, ugyanis persze, hogy most nem sikerül semmi ilyenre sem gondolnom. Fogalmam sincs mióta is lehetek már itt bent, bezárkózva..de ha így folytatom a lány el fog menni. Lehet nincs más megoldás, mint, hogy könnyítsek magamon. Így hát letolva gatyámat bele is kezdtem. Hát ezt tényleg nem gondoltam volna, hogy majd egyszer magamnak kell kiverni, mert éppen nincs alkalom arra, hogy segítsenek rajtam. Haydent mégsem kérhetem meg rá.. De miközben arra törkedtem, hogy végre meg legyek már, csakis a szőkeségre tudtam gondolni. Ennek segítségével is jutottam el úgymond a csúcsra és bevallom, most először lelkiismeretfurdalásom van miatta. Ezt nem szabad megtudnia a lánynak..soha. Végül csak sikerült összeszednem magam, megmostam az arcom és visszasétáltam a szobába. Talán az lesz a legjobb mind a kettőnknek ha fel sem hozom a történteket. Miután beléptem a szobába, rá sem pillantottam a lányra. - Nem vagy éhes? - kérdeztem, természetesen ha az...előbb megetetem, mielőtt hazaviszem. A választ várva odasétáltam a szekrényhez, kivettem egy farmert amibe bele is bújtam, majd ezt követte a fekete póló. Egy pillanatra a lányra néztem, aki továbbra is az ágyamon ült egyszál pólóban. Ekkor esett le, hogy csak a jelmeze van..így szó nélkül kimentem a szobából és egyenesen a húgom szobájába mentem. Mint ahogya gondoltam, ő már réges régen elhúzott valahova, ami talán most jobb is. Kivettem egy nadrágot és egy felsőt a szekrényéből, majd átvittem Haydennek. Csak odadobtam neki, közben meg is szólaltam. - Ezt vedd fel..a konyhába leszek. - jelentettem ki, amjd bevágva magam után az ajtót kimentem. Mégis mi a franc van velem? Arcomat a tenyerembe temettem..míg végül ki nem fújtam a levegőt. |
Úgy tűnt sikerült felébresztenem Trevort a sikoltásommal, ugyanis nem sokkal azután, hogy a földön landoltam, szembe találtam magam vele és rá is kérdezett arra, hogy jól vagyok-e. Az ütéstől nagy károkat nem szenvedtem, csak a fejem hasongatott, de az nem az eséstől volt. Már épp biztosítani akartam róla, hogy minden okés, amikor láttam hogy elkerekedik a szeme és némi torokköszörüléssel kísérve hirtelen elfordította a fejét. Nm értettem, de aztán magamra néztem és rádöbbentem. Gyorsan lehúztam a rajtam lévő pólót, amennyire csak tudtam, de azért zavaromban sikerült elpirulnom. A helyzet kezdett kicsit furcsává válni.
Időközben nyújtotta nekem a kezét, hogy felsegítsen én pedig elfogadtam, gondoltam lassan tisztázódik a helyzet, csak az újabb csavarra nem számítottam. Ahogy felhúzott a földről egy rövid időre az ágyéka épp szemmagasságban volt nekem és nem tudtam nem észrevenni, hogy férfiassága szabályosan ágaskodott. Ahogy megpillantottam, ha lehet még jobban elvörösödtem és ezúttal én fordítottam el a fejem. A furcsa pár másodperc alatt kénylemetlenné változott.
Felültem az ágyra és igyekeztem nem ránézni Trevorra, két okból sem. Az egyik az, hogy mindenképpen el akartam kerülni, hogy lássa a lassan paprikavörös arcomat. A másik pedig, tisztában voltam vele, hogyha ránézek, akkor a pillantásom csak azért is az ágyékára tévedne. Ekkor azonban a férfi magyarázkodni kezdett, ami valljuk be elégérdekes volt, főleg, hogy most először egy kicsit kevésbé magabizos oldalát láthattam. Végre sikerült ránéznem, de figyeltem arra, hogy csakis az arcát figyeljem. A szitut továbbra sem vágtam és úgy látszott, hogy ez az arcomra is kiülhetett, ugyais a pasi az éjszakáról is magyarázni kezdett. Hittem neki. Talán naivan hangzik, de igen is hittem neki és hinni is szerettem volna neki, bármilyen bizarrá is vált most a helyzet. Én nem szóltam egy szót sem, mert nem tudtam mit mondani, de Trevor tovább dadogott és amikor azt emlegette, hogy ugyan miért is áll fel neki, akkor reflexből is a póló aljához értem, hogy a helyén tartsam. Valószínűleg ennek láttán magyarázkodott tovább, amivel végül is felhagyott. Továbbra sem tudtam egy szót sem szólni, sőt még egy hangot sem kiadni, csak bámultam utána, amikor fogta magát, felkelt az ágyról és elvonult. ezúttal nem állítottam meg.
Miutn kiment megpróbáltam összerakni a fejemben az eseményeket. Trevor azt állította, hogy kicsit többet ittam a kelleténél, ezt végül sikerült kipipálnom a fejemben, már beugrott a játék, amit a halloween-i partin játszottunk.... és utána... utána... igen elhozott onnan... ide, igen, ő is ezt állította.... lassan sikerült ezt a puzzledarabkát is hozzáillesztenem a kirakós többi részéhez, bár a kép még hiányos volt. Addig már nagyjából minden megvolt, hogy feljöttünk a lakására... de mi történt itt? Ő azt állította, hogy nem történt semmi... és én hittem neki, főleg azok után, hogy nem sokkal később az is beugrott, hogy akkor is kiment a helyiségből, amikor átöltöztem... de csak eddig sikerült összeeszkábálnom azt a puzzlet... |
Továbbra is mélyen aludtam, talán még álmodtam is valamiről, de persze arról fogalmam sem volt, hogy miről. Mint mát említettem szörnyen jó alvó vagyok, így még arra sem ébredtem fel, hogy a lány mozgolódik mellettem. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de egyszer csak arra ébredtem, hogy a mellettem levő lány, pontosabban Hayden felsikolt. Először fel sem eszméltem mi is történt, de mikor rájöttem, hogy valóban sikított..szemeim szinte kipattantak és hirtelen felülve magam mellé pillantottam. Viszont a lány sehol sem volt. Csak akkor vettem észre a földön, mikor közelebb mentem hozzá. - Jézusom..jól vagy? - kérdeztem, de ekkor megláttam a felcsúszott felsőt, ami felfedte előttem a csodálatos lábait, a hasát..és nem sok kellett ahhoz, hogy a melleit is meglássam. Szemeim elkerekedtek, amjd csak megköszörülve a torkom elfordultam, de felé nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem. De vajon mi a franc történhetett? Viszont azt hittem ennél kellemeltenebb dolog már nem érhet, viszont sikerült tévednem. Vannak olyan éjszakáim, hogy valószínű valami kellemes dologról álmodom, ilyenkor pedig a férfiasságom akár tetszik, akár nem..de teljesen vigyázban áll. Ez most is így történt, viszont mellé kissé félreérthető is lett, hiszen az előbb láttam meg Haydent majdnem egy szál bugyiban. Szemeim elkerekedtek és igyekeztem eltakarni ágaskodó férfiasságomat. - Hayden..mielőtt félreértenél valamit... - kezdtem bele, és nagy erőt kellett vennem magamon, hogy rá is tudjak nézni. A lány időközben visszaült az ágyra, de láttam rajta, hogy rohadtul nem érti mégis mi a fene történt az éjjel. - Tegnap este kicsit többet ittál...én haza hoztalak, ugyanis nem akartalak magadra hagyni..de esküszöm semmi sem történt.. - csóváltam meg a fejem. Ezt oké, talán még el is hiszi, de azt mégis hogyan fogom elhitetni vele, hogy nem a látottak miatt állt fel. - Izé..ami pedig most történt..ez nem az aminek látszik.. - najó talán még ilyen kellemetlenül soha sem éreztem magam, mint most. - Nem a látványtól történt..vagyis..persze vonzó lány vagy nagyon..de.. - najó, jobb lesz ha befogom..míg olyat mondok, amit nem kellene. Végül aztán csak szinte kipattantam az ágyból, a takarót továbbra is oda tartva és egyenesen a fürdőszoba felé vettem az irányt. |
Még nyitva volt a szemem, amikor Trevor is elmosolyodott, ami ha lehet még jobban megnyugtatott. Egyáltalán nem találtam furána a helyzetet, egyszerűen csak feküdtünk egymással szemben és a pasi a fejemet simogatta, mintha így akarna elaltatni engem. Nem tudom honnan jött, de valamiért egy kép villant fel a fejemben, egy homályos kép, amiből nem tudtam sokat kivenni. Mindazonáltal úgy érezem magam, mintha otthon lennék. Otthon és valaki épp gyengéden el akar altatni, mint valami kisgyereket. És ekkor a kép is kitisztult a fejemben. Magamat láttam és a bátyámat, ahogyan ehhez hasonlóan fekszünk az ágyamon és a bátyám el szeretne altatni engem. Alig lehettem 10 éves akkor.... és akkor még jó volt a kapcsolatom vele...
Ezzel a képpel a szemem előtt lassanként álomba is merültem. Először csak részletesen nem fogtam fel a környezetemet, majd egy idő után már Trevor kezét sem éreztem az arcomon. Azt álmodtam, hogy a mellettem fekvő férfi egy puszit nyom a homlokomra... de abban sem voltam biztos, hogy ez álom volte avagy sem, de jó érzéssel töltött el és álmomban is elmosolyodtam. Összehúztam magam, szinte magzatpózba és úgy léptem át az álmok világának küszöbét, s az a világ tárt karokkal várt rám. Édes puhaság fogadott ott benn és míg a külvilágban csak békésen szuszogva aludtam, benn a fejemben olyan események pörögtek le a szemem előtt, melyeket rég elfeledettnek hittem.
Egyszer azonban ez az idilli időszak véget ért és ahogy az éjjel helyét lassanként tvette a nappal én is felébredtem. Sűrűn kellett pislognom ahhoz, hogy a homály, mely a látásomat fedte eltűnjön és végre ki is lássak a szemeimen. Azonban mikor végre már felfogtam a környezetemet ledöbbentem. Fogalmam sem volt, hol vagyok és ide-oda kapkodtam a fejemet, melybe már az első rántásnál belenyilallt a üktető fájdalom. Ahogy oldalra pillantottam észrevettem magam mellett az ágyban Trevort, ő volt az eyetlen akit felismertem az idegen helyen. Az agyam mélyéből egy emlékfoszlány tört elő. Trevor lakásán vagyok... tudatosítottam magamban, bár arról nem sok fogalmam volt, hogy mégis hogyan kerültem ide. Ekkor azonban észrevettem, hogy a mellettem alvó -igen alvó, merthogy még mélyen aludt - férfi majdhogynem meztelen és egy pillanat alatt, mintha hideg vizet locsoltak volna rám magamhoz tértem. Elkerekedtek a szemeim és a magamon lévő pólóba markoltam, mely valószínűleg szintén az övé volt. Mégis mi történt az éjjel?! tettem fel magamban a kérdést és ijedtemben hátrahőköltem, aminek eredményeképpen sikerült leesnem az ágyról. Az esés miatti ijedelmemben pedig még fel is sikoltottam. Miután a földön landoltam a tenyeremet a számra tapasztottam, hiszen eszem ágában sem volt felébreszteni a férfit, de már késő volt. A sikoly elhangzott én pedig nem mertem megnézni, hogy felébredt-e vagy sem. |
Fogalmam sincs, hogy mégis mi a franc van velem, de annyira megnyugtató Hayden látványa, hogy az hihetetlen. Az, hogy itt fekszik mellettem, miközben simogatom őt..és amint látom ez neki is tetszett. Mosolyát látva nekem is muszáj volt elmosolyodnom, ugyanis szörnyen aranyosnak találtam. Amint látom már neki is sikerült lenyugodnia, én pedig az életben nem gondoltam volna, hogy majd ez lesz abból az estéből. Hogy majd sikerül leitatnom szegény szerencsétlen lányt, akit haza is hozok..most meg itt fekszem mellette, miközben ő alszik. Végül csak egy sóhaj kiséretében elvettem a kezem, odahajoltam hozzá és nyomtam egy puszit a homlokára, majd csak eldőltem mellette és a plafont kezdtem el bámulni. Vajon már alszik? Vagy meddig tart elaludnia? Még egy pillantást vetettem a lányra, közben úgy éreztem kezd melegem lenni, így levettem a felsőmet, ami a földre dobtam, ezt követte a narágom is. Továbbra is csak feküdtem a lány mellett, természetesen úgy terveztem, hogy amint elalszik én is kimegyek lefeküdni. De ez valahogy nem éppen úgy alakult, ahogyan elterveztem, ugyanis sikerült bealudnom. Szinte az egész éjjelt végigaludtam, egyszer sem ébredtem fel. Mivel jó alvó vagyok, sőt mi több..rohadt jó alvó..nehezemre esik másnap kimászni. Általában 10-től korábban fel sem kelek, és ez most sem volt másképp. |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
