|
Témaindító hozzászólás
|
2015.10.10. 12:19 - |
Az erdőben, az egyik ösvény egy régi vár romjához vezet. Régebben turistalátványosság volt, és valamilyen szinten gondozták, de mára teljesen elhagyatottá vált. A déli szárny már omladozik, az északi pedig még majdnem teljesen ép, azonban az út széli táblák már hirdetik az omlásveszélyt. |
[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 - Kedves, hogy miattam aggódik, de jobb dolguk is van, minthogy személyiket kobozzanak el, ha meglátnak valakinél egy pohár whiskyt vagy sört. - Jobbra számítottam, mikor erre tévedtem, pedig a maga módján mókás volt ez az ember. - Nem tervezek, minden csak úgy megtörténik. - Vedeltem az italból, míg a padlást kerestük. - Ha a unatkozni kezdek, egyszerűen lelépek. - Biccentettem egyet, majd átadtam az üveg piát. - Ha sor kerülne erre, lerántanék egy itt porosodó műtárgyat, legyen az kép, váza, vagy bármi fegyver, és ha máskor nem is, megtanulják, hogy milyen volt egy középkori kínzás. - Halvány mosoly ült ki arcomra, nem sokra tartottam a legtöbb gimnazistát, a legtöbben a farkuk után mennek... a lányok meg a képzeletük után. - Legalább addig történne valami érdekfeszítő is. |
 Nincs bajom velük, azokkal akik normálisan viselkednek... - mondtam nyugodtan, dehát ez az igazság. Nincs bajom a fiatalokkal, amíg azok tudják mi merre hány méter. - Hát most hogy találtál piát, édes mindegy... De remélem elmúltál 18, mert az én nyakam törik el, ha itt lefetyelsz belőle. - néztem az üvegre. - Menjünk a padlásra... Aztán ha ott sincs semmi én feladom és amíg megy az unalom én elhúzom a csíkot néhány körre a mocin. Te meddig maradsz? Vagy csak úgy benéztél? - kíváncsiskodtam, mert gőzöm sincs miről beszélhetnénk még. Nem tűnt valami beszédesnek, vagy csak nem akart sokat beszélni, így meg nem erőltetem. - Mi lesz ha valamelyik részeg állat elkobozza a kis bundást? Nem valami biztonságos ilyesmiket elhozni... |
Mielőtt még a padláson rekednk volna, létszükségletnek tartottam, hogy valami szomjoltót is magunkkal vigyünk, ha már ő a város zenésze, ügyelni kell a hangszálaira, nemde? - Sajnálom, hogy össze van zárva ennyi fiatallal - együttérzést színleletem egy pillanatig. A kitérő után, mikor találtunk piát, elérkezettnek éreztem, hogy bemutatkozzak, a már ő is elmondta mi a maskara, akkor én is. - Rendezőnek tanulok, pontosabban ügyeket rendezek majd el. - Szerettem magamról diszkréten nyilatkozni, hiszen sosem volt gondom a nőkkel, mégsem fecsegném el senkinek sem az eddigi élményeimet. - Mit gondol, maradjunk, vagy tartsuk az eredeti tervet... hátha találunk valamit, amivel elüthetjük az időt és megkíméli Milo életét? |
 Most akkor melyik? Akkor megyünk a padlásra... Persze nem siettük el, na meg a felfelé vezető lépcsőkön is óvatosan kellett haladni. - A városka zenésze vagyok. - magyaráztam. Bár gondoltam a gitár egyértelmű, hogy nem tancsinak adtam a fejem. - És azért mindenkit nem engednek be... Tanárok és diákok és azok ismerőseik jöhetnek. No meg persze én mint zenész... - dugtam zsebre a kezeim. - Szóval kénytelen vagyok a végéig maradni hogy tartsam a lelket majd a többiekben hogy legalább jó zenét hallhatnak majd a legvégén... - mondtam. |
 A körülöttünk táncoló nagy tömegre néztem. - Én tényleg félek, basszus. - méregetzem az embereket. - Van aki kétszer akkora mint mi, eggyütt. -tényleg vooltak kétszer akkora diákok mint én, meg ilyen tömegben nem igazán szerettem volna táncolni. Nem az, hogy béna lennék, egyszerűen csak túl sok az eember. Nem szeretem a tömeget, azt meg végképp nem, ha tánc közben néznek. Azt csak a tánc órákon viselem el, amúgy, inkább elkerülöm. De a lánynak ezt nem akartam megmondani, így csak miatta ott maradtam bent a tömegben. |
Kezdett elenyészni a varázsa a hanyag jelmezem varázsának, nem mintha annyira beleéltem volna magam a beöltözésbe, meg az efféle gyerekes mulatságokba. Ledobtam a maszkot, kezemet zsebre vágtam, és előreszegezett fejjel haladtam mellette. - A zöldfülű tökéletesen megfelel - még csak az kellene, hogy a magafajta elkezdjen becézgetni, azon kapva magunkat, hogy sörözgetünk és egymásnak beszámoljunk minden egyes numeránkról. - Legyen - vontam vállat. Számomra mindegy volt, hogy mit csinálunk. Ha szerencsém van egy- két feles legurítása után legalább kiderül, hogy nem rám akar mozdulni. Valahogy volt egy gyanús érzésem, hogy nem véletlen ez a hirtelen jött pálfordulás. - Nem mondanám egyiket sem - Egyre türelmetlenebb lettem, a beszélgetés inkább hatott erőltetett vallatásnak, mielőtt a padláson megkínoz, minthogy hét haver iszogatásba kezdjen egy eldugodt sötét helyen. - Ezeken a helyeken nincs korhatár, ezért lehetséges, hogy beengednek mindenkit... még a magad fajtákat is - nem akartam ítélkezni, de ha ő tanár, akkor én minimum egy unikornis. A csipkelődés ellenére, aminek következtében szívesen behúztam volna neki, egész jó társaságnak tűnt. - Maga tényleg, hogy került ide? - Tettem fel az egyetlen kérdést, ami valóban érdekelt egy kicsit is. Kizártnak tartom, hogy ő itt a helyi híresség, akiért oda van mindenki, vagy tökön föföm magam és a golyóimat kedve szerint felszögezheti a falra, ahogy mondta. |
 Én ellettem volna a fiatal csajok tömegében is, de végülis nem gond ha találunk valami izgalmasabbat, elvégre nem vagyok pedomaci, mint amott a falnál az a kis csávó, szóval nem fogom hagyni, hogy olyasmit akarjanak, amihez még érettlenek. Na de egy szó mint száz felkapva a gitárom követtem a zöldfülüt. - Hát ha már így elcsalogattál onnan legalább a nevedet megmondhatnád, zöldfülü... - léptem mellé, mert ha mögötte megyek még a végén beugranak elém csajok aztán lemaradok. Ő meg ha ilyen pofázmánnyal odaáll egy gorilla elé, lehet hogy tőle nem egy orron pöckölést kap hanem egy istenes pofont. - Keressek fel a piatárat, vagy hátha van itt elrejtve a tanároknak valami itókás pult. Nekem nyolc, csak ne körbe körbe járkáljunk... - nézelődtem. - Vagy lessük meg a padlást... csak van egy ilyen kastélynak is... Biztos faja dolgokat találnánk ott... - javasoltam és ezzel ki is fogytam az ötletekből. - Szóval te diák vagy vagy csak úgy beszöktél? Csak mert nem úgy látnám hogy megtaláltad volna az osztálytársaid....
 Vigyázz a szádra mert seprűt dugok a seggedbe... - váltottam grumpy cat fejre. - Nem kávézni hívlak el,Kavicska. Hanem berángatlak egy bokorba kefélni... - tisztáztam vele, hátha nem esett le neki. - Hát én legalább nem sexshopban vásárolok... - néztem rá laposakat pislogva, dehát most mit várakoztassam meg. Uncsi van, se pi a se kaja és Balti is lelépett, ami még gyanúsabb hogy a krapit se látom sehol, na de mindegy... Adtam neki egy kis lengyintéses pofont, hogy mikor elhúzza fejét vagy akármi, azzal a figyelemeltereléssel elkapja a felsőjét, amit ha nem követ letépek róla, szóval húzni kezdtem ki a kastély mögé, hogy ott lerendezzük amivel tartozik nekem. Mert sokkal tartozik. Jobb is hogy nem fáradoztam gumival, mert nem lenne annyi elég... |
Milo a tőle megszokható módon igyekezte megvédeni magát az idegen megjegyzései hallatán. Kénytelen voltam beismerni, hogy rossz oldalról közelítettem meg ezt a beszélgetést is, mint legtöbbször, mikor verekedésbe torkollik az ilyen szópárbaj. Fátylat borítottam az elmúlt néhány percre, majd a faszit, akiről egyre inkább Frics ugrott be, aki otthon a macskájával gyakorolja szerencsétlen flótásokkal a fenyegetésem kivitelezését, miközben eljátszik néhány dalt Mrs.Norrisszal a vállán. Megborzongtam, mikor gondolataim képként jelentek meg előttem, és az az ördögi mosoly, amit látni véltem, mégjobban elkeserített. Megráztam magam, hogy kiverjem ezeket a furcsa képeket fejemből. Jobb társaság híján visszanéztem. Nem tudom, hogy mit követhetett el, de néhányan megkörnyékezték. Talán tényleg cukros bácsinak hihették. - Jöjjön, látom magának sincs jobb társasága - bólintottam egyet, hogy kövessen. Ha jobb megoldás nincs tényleg jobb lenne lecserélni gitárját és azzal a számszeríjjal ijesztgetni másokat. - Van valami ötlete? |
 Miközben épp az egyik fal mellett álldogálva megállapítottam, hogy ez a buli nagyon szar, és készültem volna elhagyni a helyiséget, valaki nagyon jól irányzottan eltalált az ajtóval. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy honnan is ismerős a csóka, aztán beugrott. Ő volt az a szerencsétlen, akit a múltkor leborítottam kávéval, hogy érezze a törődést. A lebénázást szimplán figyelmen kívül hagytam, mintha meg se hallottam volna.
- Milyen rég találkoztunk! - vigyorodtam el, mint aki tökre lelkesedik az újra találkozás iránt. Aztán végül is hozzászóltam a dologhoz, amiről elkezdett itt karattyolni. - Hm, hát, meglátjuk azért, mennyire maradok majd tömegben. De ha ez a buli továbbra is ilyen szar lesz, akkor szívesen benne vagyok egy múltkorihoz hasonló játékban - vigyorodtam el. Most tutira olyan lehettem, mint valami mazochista, de végül is nem probléma... Amíg én is baszakodhattam vele, addig elviseltem a további ütéseket. - Hát, azért a "zombi Hókefélke" még mindig jobb, mint a pedomaci... Honnan van ez, a játékboltból? - mértem végig. |
 - Oké, köszi, hogy azért próbálsz segíteni nem meghalni - nevettem el magam. A buli alatt már párszor átfutott az agyamon, hogy miért is nem magassarkúban jöttem, de végülis körvonalazódott bennem, hogy egy Pikachu baromi hülyén nézett volna ki magassarkúban. Ehhez tökéletes volt a tornacipő is, de hogy jövőre olyan jelmezt kerítek, amihez jó a magassarkú is, az hótziher. Legalább úgy tutibiztos, hogy nem sodornak el.
Amikor Truth levette a magassarkút, szinte teljesen egy magasságba kerültünk. Na nem baj, így legalább ketten halunk meg.
- Oké, most már tényleg történhetne valami... így teljesen ugyanolyan, mint az eddigi bulik, annyi különbséggel, hogy most nem a tornateremben vagyunk - folytattam a nyavalygást. |
 Fura egy kölyök az biztos, de különösebben nem zavar. Ellenben, hogy én udvariasan nem fullasztottam meg a füstömmel elvárom, hogy minimum ő se tegye, mert akkor a kismajma bánja elsőként. Egyenlőre azonban büntetésképp csak megpöcköltem az orrát, de azért érezhetően. - Óvatosan a füsstel kölyök, még a makid fullad meg a végén... - figyelmeztettem, s nem, nem arra értettem hogy kitaposnám a kis szőrős beleit, hanem hogy lévén hogy ezek a kis sátánfajzatok nem dohányoznak, talán nem is tesz nekik jót, ahogy semmi másnak ezen a világon. - Gitár nélkül viszont nehéz lenne majd a bulin koncertezni, azt hiszem ezt te is belátod. De ha szeretnéd haza futhatok a számszeríjamért, hogy téged meg a kismakid felszögezzem a falra, aztán mehet a csapd le csacsi... - szívtam bele a káros anyagba. Nem tartottam fel, mert még a végén rám mászik, aztán nézegethetek... Na de a cigi után, továbbra is csak nézelődtem. Persze ha odajöttek hozzám beszélgettem a kis zöldfülüekkel, de jobb híján vártam hogy történjen valami, ami miatt ez a buli halloweenak nevezhető.
Nos egy szobát alaposan feltúrtam és cukrot nem találtam egyet sem. Persze felmerült bennem, hogy csak kamuzott, amiért el is kapom, de attól tartok hogy tényleg vannak cukrok. Szóval magam után kupit hagyva az ajtóhoz sétáltam, majd mancsom a kilincsre téve, kinyitottam és persze hogy a nagy tömegben valakit eltaláltam. De most mit mondhatnék? Sajnáljam? Figyeljen oda jobban... Kiléptem és azért megnéztem hogy nem e Balti volt e az, hátha keresett. De nem. Sőt! Nagy meglepetésemre Kavicska volt. Akaratlan is széles vigyor terül el pofikámon és kishíján elröhögtem magam. - Te béna! - vigyorogtam. - Ha bár ez még semmi ahhoz képest, amit majd akkor kapsz amikor azt hiszed végre egyedül vagy... Mert hogy lesznek itt olyan játékok ahol nem maradhatsz tömegben. Na meg téged ismerve, úgysem maradnál 5 percnél tovább másokkal... - vigyorogtam. - Minek öltöztél zombi Hókefélkének? - léptem közelebb. Nem kell kimondanom, én is tudom, ő is tudja, hogy ma meg lesz kufircolva... |
Ilyenkor a legnehezebb leállítani egy részeg csajt, mikor már annyit ivott, hogy ő maga sem érzi meg. Bár bizto vagyok benne, hogy tisztában van azzal, hogy beütött neki a pia, de ilyenkor ez nem érdkeli az embert. Engem viszont annál is jobban. Ezért sem hagytam magára őt, ugyanis nekem hála lett ilyen állapotban, ugyanis én hoztam a piát, én találtam ki, hogy igyunk..ahogyan azt is, hogy játszunk. Természetesen nem érzem úgy, hogy bűnt követtem volna el, hiszen néha néha ki lehet rúgni a hámból. Ez addig érvényes, míg Hayden jól van..és bár most még egészen jól festett, nem akartam megvárni a késői hatást. Ezért is kaptam fel karjaimba és indultam meg vele a kijárat felé, hogy kivigyem egy kis friss levegőt szívni. Persze valamilyen szinten én is éreztem a piát, de nagyon minimálisan. A lány kijelentésén csak halványan elmosolyodtam, de nem válaszoltam rá semmit. Hát persze hogy maradni szeretne, hiszen jó kis este volt, nem tagadom. Miután kiértem vele és letettem, magam felé fordítottam és arról kezdtem érdeklődni jól e ézi magát. A válasza kissé megnyugtatott, majd a hozzá kapcsolt kérdésén halványan elmosolyodtam. - De..úgy tűnik. - mondtam közben azon kezdtem gondolkozni, hogy haza e vigyem, vagy mit is kezdjek most vele. Magára hagyni nem akarom, hiszen olyan állapotban azért nincs. De, hogy felmenjek vele a kollégiumba.. Egy sóhaj kiséretében a hajamba túrtam, amjd megfogva a lány kezét elindultam vele a kocsim felé. Igen, tudom, hogy piáltam..de ettől függetlenül vezetni még tudok. Azt pedig majd útközben eldöntöttem, hogy hova is viszem őt. Mivel Haydennek nehézkesen ment a járás, újra karjaimba kaptam és úgy folytattam vele az utam a kocsim felé. Odaérve kinyitottam az ajtót, beültettem az anyósülésre, majd megkerülve a járművet én is beültem. - Kösd meg magad! - szóltam oda, én persze nem tettem ugyan azt. Beindítva végül a motrot elindultunk, közben kitaláltam azt is, hogy jobb lesz ha magamhoz viszem őt.
/Trevor, Hayden -> Trevor háza/ |
 Kicsit már valóban kómás voltam már az utolsó állíásom előtt, de ez bennem annyira nem tisztázódott, mert dúlt bennem a versenyszellem. Csak azért i meg akartam mutatni Trevornak, ami óúgy vélem sikerült is.
Amikor ráfogtam, hogy ő is ugyanolyn csaló volt mint én, akkor csak elvigyorodott, mint már oly sokszor az este során és emlékeztetett arra, hogy az az elején volt.
- És akkor mi van? - kérdeztem vissza azonnal, a stílusomon is dobott egy kicsit a pia. - Ugyanolyan állítás volt, mint a többi. - érveltem a saját igazam mellett, ezek után pedig csak rajta llt, hogy elhiszi-e. Időközben őt is megfigyeltem, már amennyire tudtam és láttm, hogy sokkal többször mosolyog, mint korábban, ráadásul mintha az alkohol rajt is megmutatkozna. Azonban az is előfordulhat, hogy tévedtem, hiszen tévedni emberi dolog.
Ahogy az ő utolsó állítása, úgy az enyém is betalált ezt pedig azzal koronázta, hogy jó nagyot húzott az üvegből, mely ennek hatására ki is ürült. Trevor csalódottan konstatálta, hogy vége a játéknak, én pedig csak bólintottam. A mozdulat pedig hiba volt részemről, ugyanis ennek következtében (meg persze annak a számomra nagy mennyiségű vodkának következtében) szédülni kezdtem, ez a szédülés pedig csak nem akart múlni. Láttam, ahogy Trevor feláll a ládáról, melyen mindeddig ölt és kinyújtóztatja a tagjait. Én is követni akaram a pldáját, de a két lábam valamiért csak nem akart megtartani. Már majdhogynem az egyensúlyomat is elveszítettem, amikor homályosan éeztem, hogy Trevor megfog és meg is tart. Halkan biztosított róla, hogy hazavisz, bár nem tudom, hogy miért, hiszen olyan jól éreztük magunkat.
- De hát... még... maradhatunk. - mondtam neki kicsit darabosan, miközben kivitt az épületből. A hűvös őszi levegő, ahogy megcsapott némileg frissítőn hatott rám, de csak annyira, hogy azért nagyjából mindent felfogjak a környezetemből és esetleg reagálni is tudjak. Így hát amikor letett és a szemembe nézett, sikerült viszonoznom a szemkontaktust és miután jól meggondoltm, hogy bólintsak-e avagy sem (természetesen nem bólintottam) feleltem is a kérdésére.
- Tökéletesen. - hangzott a válaszom, majd nagyon minimálisan, éppen annyira, hogy ne érezzem meg a mozdulatot, oldalra döntöttem a fejemet. - Miért neked nem úgy tűnik? |
Gondolkodás nélkül elvettem a szál cigit, ekkora sült bolondot, mint ő, bár kétség nem fér hozzá, többszörös jelmezbe bújt, a még élő énekeslegenda a cukros bácsi jelmezébe. Míg Milo meggyújtotta a szálat, erősen ökölbe szorítottam mindkét kezem, hatalmas erőfeszítésbe került, hogy ne kapjon egy új maszkot, az amúgy is kettős inkognitójához. Egyre mókásabbnak találtam az ürgét, tanácsadónak is felkapott a vénség. Ha így halad a végén még meg is kedvelem. - Maga már csak tudja - ráhagytam a kötekedést, talán a kőkorszakban, ahol ő élt nem fogadták be a szőrös rokonaink, azért bántja a csőrét Milo, de ki okolná az állatokat, gitárral a kezében tényleg úgy néz ki, mint, aki rögvest le akar ütni egy-két útjába kerülő élőlényt, szimplán csak kedvtelésből. - Yoda - egyenesen arcába fújtam a számon távozó füstkavalkádot mielőtt megszólítottam volna a kevésbé törpe, de annál bölcsebb megfigyelőmet - ha a tanácsaidat jöttél osztogatni jobb lett volna, ha fénykardot hozol, ehelyett - bólintottam a húros eszköz felé - mert ez a halloween-i parti nem a poncsózásról lesz híres, sokkal inkább a picsi-pacsizásról - veregettem vállon a férfit megköszönve ezzel a szál ajándékba kapott cigit, majd megindultam a társaságába, vagy anélkül már nem tudtam. Részemről az se zavarna, ha megosztaná velem életbölcsességeit. Talán még újat is mondd hova dugjam és ne dugjam, amit kell... |
Najó talán visszaszívom az előző állításomat, ha egyáltalán állítottam olyat, ugyanis Haydenen egyre jobban felfedezhető volt, hogy alkoholt fogyasztott, ami persze engem nem zavart, semmi bajom sem volt azokkal a nőkkel vagy lányokkal, akik részegek..bár ha az már túlzottan az, olyan szinten, hogy nem tud még magáról sem, továbbá öszeokádja még magát is..najó abból már nem kérek. Viszont a szöszi közel sem volt még olyan állapotban és igazából nem is fogom megvárni, hogy olyanba legyen. Nem az a célom, hogy leitassam, akármennyire is csábítóan hangzik...nem. Talán ha nem Haydenről lenne szó, megtenném, de mivel ő kiskorú és fogalmam sincs miért, de már most közel került hozzám, nem tenném meg vele. - Ez igaz..de mint említetted, az elején volt.. - vigyorodtam el és megvontam a vállamat. Bár örülök is egyben, hogy Hayden nem kezdi el találgatni a mocskos kis titkaimat, helyette azt próbálja elérni, hogy én is leigyam magam, ami nehéz lesz, mert én egymagam szoktam meginni ezt az üveg vodkát, és még akkor sem történik semmi. Szóval esélye nincs, de ezt nem fogom a tudtára adni, higgye csak azt, hogy már közeledek a részegség felé. A következő állításomban nem voltam biztos száz százalékosan, ugyanis már most majdnem elfogysztottuk az egész üveget, de ő még bírja valamilyen szinten. Ezért sem éltem bele most annyira magam. De meglepetésemre, vagy nem arra..Hayden újra meghúzta az üveget, viszont ez a korty jóval nagyobb volt, mint az előzőek. Úgy tűnik kezdi nem érezni a piát, és annak égető érzését, ami már nem jó jel. Talán itt már be kellene fejezni.. Feltűnt, hogy az utolsó kortynál kicsit magába zuhant vagy mi és kellett egy kis idő, hogy visszatérjen a jelenbe. Már azt fontolgattam, hogy tényleg vége...de megepetésemre a szőkeség megszólalt, viszont a kis beszéd hibáján akaratom ellenére is elmosolyodtam. Továbbra is mosolyogva megcsóváltam a fejem, és szó nélkül elvettem az üveget, amjd egy húzással kiittam a tartalmát. - Úgy látom..a játéknak vége. - biggyesztettem le az ajkaimat, mint aki annyira sajnálja. Ezután csak felállva megnyújtottam izmaimat, közben lepillantottam a lányra. Már éppen szólni akartam, hogy szerintem menjünk, mikor már állt is fel, de természetesen, mint gondoltam a pia betett neki, így dőlni kezdett, mint egy zsák krumpli. Én pedig talán kissé túl hirtelen is, de elkaptam és óvatosan magamhoz húztam. Most jöttem csak rá, hogy nem szabadott volna hagynom ennyit inni, hiszen valószínű, hogy nem sűrűn alkoholizál..Egy sóhaj kiséretében kaptam fel karjaimba, miközben az arcát fürkésztem. - Hazaviszlek.. - mondtam halkan, majd miután telefonomat eltettem a zsebembe el is indultam vele. Nem érdekelt ki van még itt, vagy ki van kint..én kisétáltam vele a helységből, amjd miután kiértünk a szabadba óvatosan letettem. Magam felé fordítva megemeltem kicsit az állát, hogy a szemébe tudjak nézni, amjd csak megszólaltam. - Jól vagy? - kérdeztem aggódóan, és fogalmam sem volt róla, hogy minek aggódom érte..hiszen általában ha ilyen történik, ott hagyom a csajt a francba. |
 Az ép ész itt már nem erőssége, csak míg engedélyt nem kap a dologra. Ott aztán mindenféle bőven 18as karikás dolog végigfut a fejében, miközben mocorog hogy lassan lejusson, bár a markolásra nyög egy nem túl hangosat és előre is moccan, egy picit foltossá is téve a naciját, de annyi baj legyen. Szóval lekukackodik s addigra már szembesül a nem is olyan kicsi mérettel. Nem esik pánik, tudja hogy kell ellazulni, hogy menjen az lejjebb is. Különben kérte volna rá. De aztán eszébe jut hogy a ruhát nem vette le, most megint kelhet és mivel a kigurumi csak egyben jön le, úgy bokáig letolja az alsóval együtt. Felsőt nem vett alá. Na de aztán visszatérdel, hogy végre nekiállhasson a kis éhenkórász. Kihagyva azt a részt ahol fogja a férfi először még ő is alaposan megfogdozza, hogy érezhesse kezében a férfi lüktetését, majd húz is rajta párat. De nem akarja s nem is bírja sokáig húzni a férfi idegeit. Odahajol és végignyal a hegyén, majd egy két oldalt a hosszán. Nyom egy csókot a tetejére, majd óvatosan be is kapja azt és kicsit megszivogatja. Aztán elkezdi letorkozni lassan az egészet s mikor már nincs mit fogni rajta, egyszerűen átkarolja a derekánál, hogy aztán elkezdhesse a fejmozgatást. Neki ez pnt akkra örömöt okoz mint éhezőnek a kenyér vagy alkoholistának a sör. Elsődleges szükséglete.
 Már épp húztam elő egy cigit mikor egy fura kis kölyök jelent meg és motyogot valamit a nagy zajban. Gondoltam cigit kér, ezért odanyújtottam neki, aztán a társára néztem. - Ez most komoly? - kérdeztem egyik szemöldököm felvonva, majd meggyújtottam a csikk végét és bele is szívtam, aztán odébb kifújtam a füstjét. - Csak nem egy kísérleti laborból hoztad? Ha nem veled lenne, azt hinném a nagy láb kicsinye és kilőném. Tartsd pórázon, fiam... - figyelmeztettem. - És ne beszélgess a gitárommal, mert sose lesz barátnőd. Normális biztosan nem... - néztem rá. |
Mivel a legtöbb buli kezdete halál unalmas, nem is siettem, hogy túl hamar ott legyek. Mivel ez az iskola bulikra különösképp vonatkozott, haláli nyugodsággal készítettem el a sminkem utolsó kis részleteit. Maga a jelmezötlet nem volt egy nagy dolog, mégis direkt olyat választottam, amibe bele tudom vinni a saját stílusomat. Vámpír - bár nem rajongtam értük, mint valami mániákus, azért tökre elvoltam vellük. Persze nem a Cullen-félékkel... De mondjuk egy Lestatot lazán hozzámvághattak volna, nem rugdostam volna arrébb.
Az alap vámpír-vonalon elindulva még az eredetinél is sápadtabbra mázgáltam az arcom, hozzá pedig tipikus füstös szemeket varázsoltam magamnak, az egészet pedig vérvörös rúzzsal koronáztam meg. Öltözékemet egy fekete trikó, egy piros tüllszoknya és neccharisnya jelentette, lábamra pedig bakancsot húztam. Hogy végképp ne kérdőjelezhessenek meg, a vámpír-műfogsor (természetesen a normális, nem a játékbolti kategória) elmaradhatatlan kelléke volt a szettemnek. A hajammal különösebben nem csináltam semmit, csak egy kicsit kócosabban hagytam a megszokottnál.
Ezután késznek nyilvánítottam magam az indulásra. Hamarosan oda is értem a helyszínre, és megállapítottam, hogy a kastély egész hangulatos lett. A kastélyon belül hamar eligazodtam, mivel elég hangosan szólt a zene. Hogy ne legyek egyedül, nekiindultam, hogy társaságot keressek magamnak.
|
Felettébb jól szórakoztunk, ezt bárki, bármilyen külső szemlélő megmondhatta volna rólunk, én pedig rettentő jól éreztem magam. Olyan jól, amennyie már régen nem. Tetszett, hogy elmulatjuk az időtt és az egész vidámság és a nevetés jegyében telt el. ár rég nem éreztem magam ilyen jól.
A szócsatába Trevor is bekpcsolódott, de számomra az má veszett ügy volt, hiszen a következő állításba tényleg belebuktam, így inkább nem firtattam tovább a dologt. Mindettől függetlenül még volt bennem levezetni vló energia, szóval valamilyen úton-módon mindenképp Trevor tudtára akartam adni, hogy ezt a csatát ugyan megnyerte, de a háborúnak még koránt sincsen vége. Győzelmét azonban viyorogva köszöntötte és szinte elégedetten ejtette ki a száján, hogy igyak, hiszen vesztettem. Ez valóban háborúért kiáltott. Így hát úgy is cselekedtem ahogy elvárható volt tőlem. Ezúttal én ütöttem és az ütésem természetesen telibe talált. Felnevettem ahogyan csalónak nevezett és sokatmondóan néztem rá.
- Csakis annyira vagyok csaló mint te. - mutattam Trevorra nem túl udvariasan, hiszen mindenki tudj, hogy mutogatni csúny dolog, majd magyarázatként hozzátettem. - Hiszen először te is a táncot hoztad fel. - emlékeztettem vigyorogva, majd figyeltem, ahogy nagyot kortyol az üvegből. Ez azonban azt jelentette, hogy meint rajtam a sor, én kapom az újabb állítást és nagy valószínűséggel megint nekem kell innom. Ám ezúttal a szavak korábban érkeztek, mint az üveg. Először azt gondoltam azért, mert nem biztos abban, hogy igaza van (és ez akaratlanul is jó érzéssel töltött el), azonban a kijelentés hallatán valamint a magabiztosság láttn, mellyel átnyújtotta a flaskát, ez az érzésem teljesen eltűnt, sőt kecskebukát vetve ellentétére is formálódott. Ráadásul már megint igaza volt. Mégsem engedhettem meg magamnak, hogy gyengének tűnjak, bennem volt a bizonyítási vágy.
- Szóval azt állítod, hogy nem bírom az alkoholt. - tudatosítottam magamban a szavakat. - Na, majd meglátjuk. - azzal, mivel az állítása igaz volt megint meghúztam az üveget, ezúttal egy kicsivel nagyobb kortyot nyelve mint korábban, melynek természetesen a hatását is éreztem. Jaj. Az a fránya bizonyítás vágy. Beletelt pá pillanatba míg összeszedtem magam, de ekkor ránéztem és szerintem a szemem csillogásn már látni lehetett, hogy lassan bebizonoysodik, hogy Trevor utolsó állítása mennyire igaz volt. Ettől függetlenül most ő következett és rajtam volt a sor, hogy állítsak valamit. Nehezen sikerült összeszedni a gondolataimat és mindenképpen olyat akartam kitalálni, amivel megütöm a jackpotot, vagyis neki is innia kell. - A bandád egyik tagja... - kezdtem az előzőhöz hasonlóan megfontolt állítást. - Szóval a bandád egyik tagja Hampsteades. - mondtam és nyújtottam Trevornak az üveget. |
Rövid látogatást terveztem apámnál, végül is mindne hétvégén ugyanaz a nóta szól a kampusz falai és azon kívül. Milonak is kellett már a levegőváltozás. Bevett szokásunk volt a szőrcsimpánzzal, hogy halloweenkor újraértelmezzük az ijesztgetés fogalmát. Egy sikolymaszkkal a fejemen és egy kapucnis pulcsiba indultam meg. A kisöreg majd'kiugrott örömében, mikor az erdőhöz értünk, hiányzott, hogy mászhasson. A nagy hangzavar hallatán, ami elvonta figyelmem, egy számomra még ismeretlen tárgyba ütköztem. Arcom elé húztam a maszkot, kapucnit a fejemre húztam. - Vigyázz a majom harap - unodt hangon közöltem, miközben megvilágosodott előttem, hogy a tárgy nem más, mint egy gitár. Első pillantásra a fickó Bon Jovira emlékeztetett, a fénykorából természetesen. Nem is értem mit kereshet itt, de gondolataimat nem firtattam tovább. |
 Ő kitartóan és vágyakozva figyeli Balthazar pofiját, s bár nem egészen egyértelmű a válasza, a reakcióiból azért le tudja szűrni, mit is szeretne a fiú, szóval nem törődve a további értelmezéssel, megcsókolja a szöszi állát, amikor az jó dolgában hátra veti a fejét. - Mit...? Mit felejtettél el? - kérdezi mélyen dörmögő hangon, miközben még mindig a fiú állán vagy éppen az arcán "nyammog", s csak aztán tér át a nyakára, ahol a csókok mellé kisebb harapásokat is elhint. Persze a kezét sem melegedni dugta be a kölyök lábai közé, szépen, lassan, de érezhetően elkezdi markolászni, masszírozni a még mindig alsónaciba rejtett meglepetést, és mindaddig folytatja is, amíg Balti úgy nem dönt, hogy nekiesik a nadrágjának. A - talán nem is olyan váratlan - fordulatnak hála elhúzza az arcát a nyakától, és lepillant maguk közé, ahogy viszont a borostás pofázmányához simul a szőkeség baba pofija, behunyja a szemeit és sóhajt is egy halkat. - Ahh... a tiédh a pálya... - mormogja egyre türelmetlenebbül, és mielőtt még megszökhetne a fiú, kihúzza a kezét a ruhájából, majd mindkét mancsát a formás fenekére simítja, hogy érezhetően belemarkolhasson. Utána szabadjára engedi a kis pimaszt, majd segít neki előszedi a félig már merev hímtagját, sőt, előzékenyen meg is tartja a tövénél az egyik kezével, várva az igazán nagy finomságokat. - Told le az alsódat előtte - mosolyog le rá a helyzethez képest teljesen tündéri arckifejezéssel, mintha a fiú lenne a világ legnagyobb és legmegbecsülendőbb kincse. Dehát jelen helyzetben az is Caleb számára, aki rettentően tudja szeretni és tisztelni a partnereit, még ha a játék kedvéért néha el is játsza a keménylegényt. Szóval, amíg Balti helyzetbe vágja magát, addig a szabad kezével megtámaszkodik oldalt a rönkön, a fejét pedig a vállának hajtja, így várakozva.
|
[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Kedves, hogy miattam aggódik, de jobb dolguk is van, minthogy személyiket kobozzanak el, ha meglátnak valakinél egy pohár whiskyt vagy sört. - Jobbra számítottam, mikor erre tévedtem, pedig a maga módján mókás volt ez az ember. - Nem tervezek, minden csak úgy megtörténik. - Vedeltem az italból, míg a padlást kerestük. - Ha a unatkozni kezdek, egyszerűen lelépek. - Biccentettem egyet, majd átadtam az üveg piát. - Ha sor kerülne erre, lerántanék egy itt porosodó műtárgyat, legyen az kép, váza, vagy bármi fegyver, és ha máskor nem is, megtanulják, hogy milyen volt egy középkori kínzás. - Halvány mosoly ült ki arcomra, nem sokra tartottam a legtöbb gimnazistát, a legtöbben a farkuk után mennek... a lányok meg a képzeletük után. - Legalább addig történne valami érdekfeszítő is.
A körülöttünk táncoló nagy tömegre néztem. - Én tényleg félek, basszus. - méregetzem az embereket. - Van aki kétszer akkora mint mi, eggyütt. -tényleg vooltak kétszer akkora diákok mint én, meg ilyen tömegben nem igazán szerettem volna táncolni. Nem az, hogy béna lennék, egyszerűen csak túl sok az eember. Nem szeretem a tömeget, azt meg végképp nem, ha tánc közben néznek. Azt csak a tánc órákon viselem el, amúgy, inkább elkerülöm. De a lánynak ezt nem akartam megmondani, így csak miatta ott maradtam bent a tömegben.
Miközben épp az egyik fal mellett álldogálva megállapítottam, hogy ez a buli nagyon szar, és készültem volna elhagyni a helyiséget, valaki nagyon jól irányzottan eltalált az ajtóval. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy honnan is ismerős a csóka, aztán beugrott. Ő volt az a szerencsétlen, akit a múltkor leborítottam kávéval, hogy érezze a törődést. A lebénázást szimplán figyelmen kívül hagytam, mintha meg se hallottam volna.
- Oké, köszi, hogy azért próbálsz segíteni nem meghalni - nevettem el magam. A buli alatt már párszor átfutott az agyamon, hogy miért is nem magassarkúban jöttem, de végülis körvonalazódott bennem, hogy egy Pikachu baromi hülyén nézett volna ki magassarkúban. Ehhez tökéletes volt a tornacipő is, de hogy jövőre olyan jelmezt kerítek, amihez jó a magassarkú is, az hótziher. Legalább úgy tutibiztos, hogy nem sodornak el.
Már épp húztam elő egy cigit mikor egy fura kis kölyök jelent meg és motyogot valamit a nagy zajban. Gondoltam cigit kér, ezért odanyújtottam neki, aztán a társára néztem. - Ez most komoly? - kérdeztem egyik szemöldököm felvonva, majd meggyújtottam a csikk végét és bele is szívtam, aztán odébb kifújtam a füstjét. - Csak nem egy kísérleti laborból hoztad? Ha nem veled lenne, azt hinném a nagy láb kicsinye és kilőném. Tartsd pórázon, fiam... - figyelmeztettem. - És ne beszélgess a gitárommal, mert sose lesz barátnőd. Normális biztosan nem... - néztem rá. 
