|
Témaindító hozzászólás
|
2015.10.10. 12:19 - |
Az erdőben, az egyik ösvény egy régi vár romjához vezet. Régebben turistalátványosság volt, és valamilyen szinten gondozták, de mára teljesen elhagyatottá vált. A déli szárny már omladozik, az északi pedig még majdnem teljesen ép, azonban az út széli táblák már hirdetik az omlásveszélyt. |
[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Nem engedi könnyen, de mivel épp ő hozta fel, hogy lassan szedniük kéne a sátorfájukat, úgy elereszti a fiút, és jómaga is felkel a rönkről. - Hát ezt szépen telibe küldted - vigyorodik el szélesen, ahogy megfordulva szemrevételezi a szerencsétlen fadarabot, közben pedig ő is rendbe szedi magát, többek között elpakolva a személyes kis csomagját. A haját is próbálja rendezgetni, kicsit borzolni, de aztán rájön, hogy olyan mindegy, mivel a kalap rajta lesz. - Na jól van Hercegnő, majd várom az sms-t, ezúttal nem a találkozó lemondásáról - mosolyogja, miközben a fiú derekára simítja a kezét, aztán lehajol hozzá, hogy szájon csókolhassa. Nem húzza sokáig, éppen, hogy csak egy pillanatra cuppantja össze az ajkaikat, aztán visszatér a tollászkodáshoz, bár ő már csak a naciját húzogatja feljebb. - Lassan Drámakirálynőnek kell téged hívjalak - vigyorog rá, figyelve, ahogy a szőke tincseivel babrál a kölyök, majd az elbitorolt fényképező útját követi végig a tekintetével. - Csak előbb töröld le az arcodat -  böki oldalba finoman, és már épp vágná be a sármos kis oldalmosolyát, amikor megzavarja a közös fotózkodást a bentről kiszűrődő sikoltozás. Eléggé meglepődik, ugyanis nem emlékszik, hogy az elején lenne bármi, amitől ennyire meg kellene rettennie az áldozati állatkáknak, azonban nem lenne kizárt, hogy lemaradt valamiről. - Jaj de izgatottak lettünk - mosolyodik el szélesen, miközben diszkréten visszaveszi Baltitól a gépét, és a nyakába akasztja, szerencsére még azelőtt, hogy rákerülne a kalap, mert úgy valamivel körülményesebb volna. Na de, miután mindennel megvannak és nem úgy néznek ki, mint akik egy bokorból szabadultak, visszasétál vele a várrom főbejáratán keresztül a trónterembe. |
 Nem akartam jönni erre a "bulira". Mármint hülyéskedni a barátnőimmel, fantasztikus lett volna. De mivel bátorságpróba is volt, nekem kizárt volt a dolog. Ismerem magam és utálom ezt az egészet. Az apum családjának ez volt a móka, bár soha nem ünnepeltük a halloweent, bátorságpróba mindig volt. Akkoriban én voltam a legkisebb és az idősebb unokatestvéreim mindig engem szemeztek ki. Akárhányszor bőgtem az anyuméknak, hogy nem veszek részt, kötelező volt. Pár évvel később megint egy bátorságpróbára vártam. Barátnőim rángattak el, mert nem lehettek ennyire nyuszi. Ha igazam lesz, és teljesen kiakadok, eltűnök a szociális életből. Ezek a tervek szállingóztak az agyamban. Mikor megjelent Delilah, akkor vegyes érzéseim voltak. Lehet, majd hogy engem szemel ki és engem fog fosatni, de lehet teljesen elnéz mellettem. Adtam egy esélyt ennek a próbának és követtem a lányt. |
 Furcsa mód minden húr eggyel mélyebb hangot adott ki, de ígyis jó volt. Aztán a szemem sarkából arra lettem figyelmes, hogy a kölöyknek tátog a szája. Vagy csak így vesz levegőt...? Abahagytam a játékot és odanyúltam, majd elkapva pofázmányát két oldalt, megnyomtam neki és úgy nézett ki mint egy halacska. - Ne csak mozgasd, beszélj is... - hablatyoltam neki, majd elengedtem, de nekem is feltűnt, hogy most vagy nagyon ki vagyunk, vagy vége a bulinak. Már most??? Az nem lehet... - Menni kéne lefelé... - mondtam, majd a kiscicust az egyik karomba véve, másikba a gitárt, felkelésem után elindul kifelé, néha hátra nézve hogy jön a kölyök. |
 Minden hang a külvilágból kizárult. Egyetlen pontra összpontosítottam, mire hegedű hangra lettem figyelmes. Zavarodva néztem a gitárra, amit pengetni kezdett a zenész. Egyre élesebb ricsajként hallottam, mintha a macskát kínoznának. A fülsüketítő zajt fokozta, hogy Picúr szeme fehéren izzott, majd hirtelen színátmenetben vörös vér folyt belőle. Mi a picsa... gondoltam magamba, mire megdörzsöltem szemem. - Hagyd abba... - szóltam a pasasra, miközben fülemet tenyeremmel letapasztottam - ez szörnyű - panaszoltam. - Ütős egy cucc - néztem a kezemben levő jointra. Amint a pengetést befejezte, hirtelenjében nagy csend lett. - Te is hallod... hogy nem hallok semmit? |
 Nos, a bátorságpróba kezdése egy kicsit elhúzódott, ugyanis a díszletből egy-két dolog az utolsó pillanatban adta meg magát. Törött díszekkel és nem működő automatán leszakadó dolgokkal meg furán nézett volna ki az egész. De végül is meg lett oldva a dolog, Csodaország pedig zseniálisan nézett ki. Azt hittem, az üvegház kicsi lesz hozzá, de aztán jól kihasználtuk a teret, és a megfelelő helyen lett minden elválasztva.
Mostanában gyakorlatilag egyáltalán nem engedtem láttatni a felemás szemeimet, hogy ne bámuljanak meg, szinte ki sem mozdultam a barna kontaktlencsém nélkül. Most mégis úgy véltem, hogy a kattant Alizhoz tökéletes lesz. A jelmez egy kicsit kislányos, középkék ruhából állt, amire házilag kentem egy kis művért, a tetején lévő kötényen pedig majdnem szabályosan kivehető volt egy kézlenyomat. Előkapartam a szekrényem mélyéről egy fekete-fehér csíkos harisnyát, amit sima fekete topánkával egészítettem ki, végezetől a hajamba pedig egy nagy masnis hajpántot raktam. Elmebeteg Aliz végül is nem sokban különbözött az eredetitől, ám a megnyilvánulásai terveim szerint tényleg őrültté fogják tenni.
Úgy tűnt, azért nem mindenki fogja meglátogatni Csodaországot, de a hely miatt jobb is volt, hogy a tömeg kicsit szétszakadt.
Amíg mindenki megérkezett, az egyik bokor mögött - ami a díszletet szolgálta - várakoztam, és csak onnan léptem elő, ezzel imitálva, mintha én is éppen most érkeztem volna meg Csodaországba. Oké, a színészkedést mostantól nem cseszhetem el.
- Csodaország...? Újra? Rég láttam ezt a helyet - játszottam a hangosan gondolkodó, magában beszélő Alizt, aztán a diákokra emeltem a tekintetem, mintha most vettem volna őket észre. - Hát ti kik vagytok? Ja, igen már tudom... Láttalak titeket az egyik álmomban. Hadd mutassam be nektek Csodaországot, ami talán nem ugyanaz, amit a mesékben láttatok! - váltottam át elmebeteg mosolyba, aztán hisztérikus nevetés kíséretében magammal húztam egy-két diákot a karjánál fogva. - Gyertek csak mindannyian, gyertek! - fordítottam hátat, hogy bevezessem őket életük kalandjába. |
Csak hümmentettem egy hosszút a holdat figyelve merengő tekintettel. De azért az ép elmém maradéka imádkozott, hogy ne találjon ránk tanár. A kiscica is elkezdte dögönyözni a hasam, mert épp úgy volt neki kényelmes. Csendben voltam és úgy igazából ez most így pont jó is volt. Néha ugyan nehéz volt eldönteni hogy beképzelem a néha néha élesedő zajokat odalentről vagy tényleg valami gond van. Ugyanis kisebb pánikolásszerű sipákolást lehetet lent hallani. De mi itt tök biztonásgban voltunk, ha zombik is támadnak rájuk... Zombik hehe... valószínű... Ásítottam egyet és jobb híján, hogy ne a sipitozást kelljen hallgatni, inkább a vállamra tettem a cicust, kezembe vettem a gitárt és inkább a húrok pengését és szólamát hallgattam mint a lent őrjöngő népet.
 Lehetsz Sziklácska is, nekem 8, de lehet az kicsit kövérít... bár neked aztán ez is mindegy... - vágtam oda olyan képpel is. Na de aztán elkezdtem húzni, hogy keressünk valami kevésbé zajos helyet. Erre mit csinált..? MIT CSINÁLT???? Tökönrúgott! Engem!!! Lehet hogy már mondtam, de én az a fiú vagyok, aki nem fél megverni a lányt. Így jártak, tanuljanak meg verekedni. Persze a tökörúgás kurvára fájt, előre is görnyedtem, de tartottam magam, és nem estem össze, amit főleg a falnak is köszönhetek aminek neki támasztottam. De ha ő így... Szuszogtam kicsit, de ahelyett hogy felegyenesedtem volna, elpőre hajolva nekimentem, minek következtében őt és még néhány emberkét mögötte a földre sodortam magamm együtt. - Te szuka!! - mordultam rá és elsőként a mellkasára ütöttem öklömmel, hogy érezze a "súlyát" annak amit tett. Ettől általában mindenki jó ideig nehezebben kapja a levegőt. Nem bántottam volna ennyire ha nem a lábam közti részt rúgja meg, de így... Az alatta lévők próbáltak kimászni, többen inkább körbeálltak minket. Azonban egyenlőre senki sem ugrott hogy megmentse, így nyugodt lélekkel szorítottam rá mindkét kezemmel a nyakára.
 Széles büszke mosoly kúszik arcára a dícséret nyomán. - Hát tudom én... - vált lassan vigyorra, de sokáig nem is bírja tartani a fejét, szóval visszahajtja a vállára. - Igen tudom...nem kéne lebukni... ez így túl jó volt, hogy most itt abba is hagyjuk... - mosolyogja, s ha a tancsi bácsi is elengedi, úgy kiszáll az öléből és vissza veszi hála csak kicsit poros ruháit, de azt meg leporolja. - Te meg finom vagy... szóval igen, igyekszem az lenni... Előtte meg majd szerzek édességet, hogy eltudjak lógni... - mosolyogja szélesen, miután ruháját megigazította, majd jött a haja. - Ahj... Rengeteg időmbe telt rendben tenni... - játsza itt a hercegnőt. Na de csak összehozza, és a fényképezőgépet is felveszi. - Ennek örömére kell egy közös selfie... - tartja maguk elé a gépet miután leszedte a kupakját vagy milyét. S ekkor hangzik fel a még nagyobb ricsaj és sikoltozás. - Hű! Máris kezdődik??? - engedi le a gépet. - Siessünk! - mondja a férfinek és a kalapot is ráteszi. Azt persze nem tudja, hogy Amethyst és Death az oka a nagy ricsajnak és pániknak. - Jaj de élethű! Biztos valami királyságot találtak ki, ha mégis sikerült bepánikolnia a népnek... - vigyorogja. |
 A lány táncát figyeltem mosolyogva. Tehetséges volt. Bár , akit felvesznek a hampstead ttánct tagozatára annak muszáj ügyesnek lenni. Nagyon szigorúak a felvételin, a legkisebb hiba miatt akár fel sem vesznek, vagy kioktatnak, mit hogy kellet volna csinálnod. AA gondolataimközü az igazgató hangja szakított ki, aki közölte, hogy mehkezdődik a bátorság próba, és menjünk az üvegházba. Mire felfpghattam volna mit mondott, a tömeg elindult, engem magával sodorva. Ruby-t nem láttam sehol, de nem is tudtam megkeresni, mivel a tömeg, ha elenkezem, agyontapos. Muszáj volt mennem az emberhullámmal és nem ellenkezni. A cipőim még mindig a kezembe, így a harisnyám enyhén vizes lett, a nedves fűtől. Kiváncsi voltam vajon mi vár rám az üvegházba. Nem kellet sokáig várnom. Az üvegház gyönyörű volt belülről.
/Kör lezárva. Köszi a játékot c:/ |
Egy utolsó dalt még hagytak végigmenni a kejátszón, ezután a zene teljesen ki lett kapcsolva. Egyesek izgatottan, mások hőbörögve fogadták a dolgot, de mindenki tudhatta, hogy mi következik. Az igazgató ismét mikrofonhoz lépett, és figyelmet kért az itt lévőktől. Amint a terem nagyjából elcsendesedett, bejelentette a bátorságpróba kezdetét.
Kérte, hogy mindenki vonuljon át az övegházhoz, ami ideiglenesen Csodaországgá lett alakítva. De nem is egy akármilyen Csodaországgá... és ez a hely csak arra várt, hogy fel legyen fedezve.
Jelenlegi főhelyszín: a kastély mögötti üvegház
Időpont: a bátorságpróba alatt |
 - Ugye? Ijesztőek - remegtem meg drámaian. Na, persze kamuból, amúgy nem lett ténylegesen halálfélelmem ettől. - Ja, ez nagyon-nagyon bizarr - néztem körbe. Túl sok itt a kétajtósszekrény, túl sok. Miért nőnek egyesek ekkorára?
Ekkor a zene újra váltott, most már egy kicsit újabb dalra. Tipikus éneklős-táncolós szám volt, amit én is szerettem, és volt, hogy megutálásig hallgattam... egy héten belül pedig megismételtem ugyanezt. Fuck yeah, Ruby-logika.
- Úúh, imádom ezt a számot! - adtam hangot a lelkesedésemnek, aztán bele is vetettem magam a rögtönzött koreográfiám legyártásába. |
A nagy attrakció után is vadul markolássza Balti hátát, és persze a húzavonát is folytatja magukon egy kis ideig, bár újabb "körbe" nem kezd, hanem egyre lassuló mozdulatokkal hagy fel végül a kényeztetésükkel. Ő is rendesen szuszog, a feje is ki van vörösödve, ennek ellenére van ereje egy széles mosolyt eszközölni az ajkaira, miközben homlokát a fiúénak dönti. Mélyen a szürkéskék szemekbe néz, és így próbálja rendezni a légzését. - Isteni voltál... - szuszogja csendesen, elvigyorodva. Mancsait közben újfent a kölyök hátára simítja, fel-le masszírozva az izmait, ahol épp éri. - Még szívesen folytatnám a dolgot, de szerintem vissza kellene mennünk - sóhajtja. - Ugye éjjelre szabad vagy? - kérdezi pajkosan, mert most, hogy megtapasztalta, milyen kis gyakorlott a fiú, bizony elég nagy kényszert érez arra, hogy jobban elmélyüljenek egymás testének tanulmányozásában.
 |
- Ha rózsaszínre fested a körmeit, akkor adok szájkosarat rá - Nevettem fel ötletén. - Merem remélni, hogy lesz érdekesebb is ennél. - Nem szívesen vallottam volna be, de lehetett volna rosszabb is az estém, már ami a társaságot, és a helyet illeti. - Hm - elmerengtem egy kicsit. - Jó társaság, sosem panaszkodik, nem akar megölni, - mint ahogy a macskákról gondoltam, a nézésükből kiindulva - bár a kaja terén hadilábon állok vele, nehéz oposszumot, meg mókusokat szerezni, ha macskát lopok azt hamar észreveszik. - Viccelődtem megint. Néhány emberrel talán még jót is tennék. Kinek hiányzik egy állat, aki rendszeresen rádugrik legszebb álmaid közepette. Milo is ilyen, de ha ő rám ugrik olyan, mintha tollpihével csikiznének. Kezdett lassítani a cucc, a megerevedett nyelvem is alább hagyott. Merengő állapodba kerültem és a Holdat néztem az ablakon keresztül. Ha szólt is hozzám, hangja elhalkult. - Mondtál valamit? |
 - Seprűt? Fantasztikus - néztem rá felvont szemöldökkel. Hm, úgy tűnik, behisztizett a drága. - Kavicska? - tettem fel az újabb kérdést. - Ne má', ez még rosszabb, mint az Arti - röhögtem el magam.
A következő mondat viszont lehervasztotta a vigyoromat. Én kefélni, ezzel...? Ez még viccnek is rossz - sőt, nagyon rossz.
- Pont neked van bajod a szexshoppal? - vigyorodtam el újra. - Pedig azt hittem, a hobbijaid közé tartozik odajárni... - Kajak abban a hitben éltem, hogy minimum hetente hatszor jár ilyen helyekre; a hetedik meg csak azért hiányzik, mert vasárnap semmi sincs nyitva. Bár ki tudja.
A pofonra nem voltam felkészülve, bár megszokva a múltkorit, inkább úgy tettem, mint aki meg se érzi. Bár ahhoz képest tényleg semmi volt. Miért is kell nekem mindig cseszegetni a népet... Amíg én még ezzel voltam elfoglalva, a következő az volt, hogy húzni kezdett - úgy tűnik, hogy a dugást tényleg komolyan gondolta. Bakker. Hogy védekezzek valamilyen szinten, jól irányzottan tökönrúgtam. |
Készségesen ölti ki nyelvét a férfinek, hátha kap egy kis elő finomságot. Közben pedig Caleb lába között szegény rönköt találja el minden spriccentésnél. Aztán ugye megint beveti mohóságát, de nem bánja hogy végül kicsit belenyúl a férfi is s megpróbálja irányítani. Illetve teszi is. Még hálás is lehet neki mert biztos lett volna nagy köhögés utána. Így viszont az egész kellemesen tellik. Sajnos ígyis egy kis része kifolyik a szája oldalán kis réseken a mozgás közepette, de a nagyját bizony letudja és utána is lustán nyaldossa a sajá száját hogy mentse ami menthető. Közben pedig ő is elsül, ezért olyan kis "érzékeny" utána. Nem rest átkarolni a férfi nyakát tiszta kezeivel, mert végülis ha van is rajta néhán csepp, az már nagy koszt nem csinál. Behunyja szemeit is szaporán emelkedő mellkassal, a csókkal próbálja lenyugtatni magát amiben Caleb szépen keresztbetesz. Nehezebben koncentrál räa fentebbi dolgokra. Az öltöny anyagába is belemarkol és ha halkakat is de muszály nyögnie, miközben parányit elvörösödik és hol ráncolja szemöldökét, hol felhúzza.
|
Aham, akkor tegyél szájkosarat rá mert Picúr az enyém. - simogattam az ölemben ülö kis doromboló gépet. Aztán biccentettem mikor meggyújtotta és nekiálltunk szívni. Máris mintha szószátyárabb lenne. - Haha... akkor itt sok áldozatod lesz... - döntötem hátra a fejem és néztem az ablak felé. - Ekkora szaron sem voltam még. Eljövök ide, és magamat kell szórakoztassam... általában kocsmákban, bárokban zenélek, de még ott is többre becsülnek, már ami az ingyen piát illeti... - sóhajtottam. - Miért pont majom? Még egy patkány is normálisabb házikedvenc... - pillantottam rá. |
Neki is végigfut az agyán egy pillanat erejéig, hogy majd lesz hiszti a szöszke hercegi tincseinek összebarmolása miatt, de valahogy nem tudja érdekelni, mert egyrészt szereti tapizni, másrészt valahogy ki kell bírnia a komoly ingereket, melyek bizony pillanatokon belül kőkeménnyé varázsolják. Nem is bánja, hogy közbeiktat egy kis szünetet Balti, és amíg kiszuszogják magukat, addig egy picit elsöpri a kölyök kezét a tagjáról, hogy ő vehesse kézbe. Elmosolyodva dönti előre a fejét, és miután találkoztak tekinteteik, ide-oda kezdi húzogatni a fiú nedves ajkain a nyalánkságának tetejét, majd amikor már cuppanna vissza rá a kis mohó, ki-be húzigálja a szájában, persze végül hagyja érvényesülni a szépségkirálynőt. Általában sokáig szokta állni a sarat, de most nincs idő órákig húzni a dolgot, szóval immáron mindkét kezét a fiú hajába simítva, irányítgatja a kölyök tempóját. Eleinte még hagyja jó mélyen elmerülni magát a forró járatban, utána viszont az egyik mancsát Balti álla alá helyezi, hogy ekképpen szabályozza a mélységet és a gyorsaságot is, ugyanis kezdi a végét járni, megfullasztani meg nem szeretné a kölyköt. Tehát még néhány cuppogós ki-be csusszanás, és egy visszafogott nyögés kíséretében alaposan megtölti a fiú száját az örömével. Szép, egyenletes adagokban jön az áldás, és még utána is jó ideig lüktet az öle, valószínűleg bőven kibírna rögtön egy újabb menetet is. Na de, ha a csöppet fiatal partnerét még nem érte el a beteljesülés, úgy a hóna alatt megfogja és felhúzza magához, majd visszaülteti az ölébe. Természetesen egyből csókba forrasztja az ajkaikat, míg az egyik kezét maguk közé préseli, és összefogva tagjaikat, tempós kényeztetésbe kezd. Ezt bizony akkor sem hagyja ki, ha Balti előtte már elsült, mivel szereti nézni a túlzott stimulációtól szenvedésbe forduló arckifejezéseket.
|
Nagy győzködés után feláltam, a maga módján egész kényelmes volt az a szék, nem szívesen hagytam ott, de a füves cigi tényleg csábítóan hatott. - Kösz - elővettem zsebemből egy gyufás dobozt és meggyújtottam, majd a pasasét is, ennyi szívesség után nem sajnálok tőle még egy gyufaszálat. Nem volt okom panaszra a cuccal kapcsolatban, jobb, mint a legtöbb egyetemi áru. Közelebb húztam egy poros ládát és leültem. Az üveget átgyújtottam. - Nem kertelek. Abban a reményben jöttem, hogy halálra rémisszek néhány kósza lelket, majd jóvátételként kényeztessenek. - Nem igazán voltam az a humoros valaki, de igyekeztem úgy előadni, hogy vegye is a poént. - Nem ismerek senkit, gondoltam elhozom Milot, hogy találjon valami elemorzsiát. Annak ellenére, hogy kis termetű jószág, egészen nagy igénye van. Csak macskákat hajlandó enni. Ha nem sikerül találnom valakit, legalább neki jó legyen. - Egész könnyen ment az erőltetettnek induló beszélgetés. Ha minden jól alakul előbb kezd el hatni az anyag, minthogy egymás haját fonogatni kezdenénk. |
Ha nem a lenti munkára koncentrálna, biztosan nyafogna a haja miatt. Bár szex közben hagyni szokta magát. De attól ez egy érzēeny pontja. Szándékosan tolta lebokáig a ruháját, mert így nagyobb az esélye hogy egy két cseppen kívűl tisztán megússzak. Kezével is szívesen masszírozza fel le a vékony kis bört a vastag szépségen, de egyenlőre most még inkább szopogatná, ami miatt egy kis nyál is kifolyik a szája szélén mikor mozgatja rajta fejét. Aztán mikor már kevesli az orrán keresztül venni a levegőt, úgy kijebb húzza szájából és lentebb kezével dolgozza meg, közben pedig hegyét szopogatja. Így arra is van alkalma hogy felnézhessen kicsit a férfire. Majd miután ismét kiszuszogta magát, lassan megint elkezdi rácsúsztatni fejét, halkakat hümmentve ahogy egyre méllyebbre jut a férfi szerszáma. Közben lenyúl magához, hogy magával i játszhasson bár sokat nem kell, mert anélkül is spriccelget néha egy kicsit.
Kell még valami? - mosolyodtam és közben a cicus fejét simogattam aki nyávogással felelt rá. - Most komolyan azt várod hogy magamról meséljek? Inkább csücs le... - ültem a pókhálós flnak dőlve, dehát a bőrkabimról le lehet söpörni, majd előhúztam a füves cigit és ránéztem. - Na gyere már... - intettem kezemmel. - Belőled kinézem hogy szívtál már ilyet... - mondta s ha kért adtam neki ha nem akkor egyedül láttam neki. Picit talán a cicus is betép tőle, nem baj... - Szóval mit is vársz ettől a bulitól? |
- Sokkal több lehetőség van egy karddal kínózni valakit. - Míg társamat a padlás rejtett holmijai izgatták letelepedtem egy székféleségre és tovább ittam. Na tessék, mondom én, Frics a macskájával. Talán a legnagyobb szórakozásunk az lesz, hogy összeeresztjük a házikedvenceinket egy győzzön a jobbik versenyre. - Most, hogy megtalálta a lelki társát és békére lelt, játszhatna valamit a poncsóján, hátha a rajongói között akad néhány érdekes személy is. - Semmi sértés nem volt benne, csupán nem lenne ínyemre, ha részegen a macskáját babuzsgató pasast kéne bámulnom. - Van még valami a tarsolyában? Zenén, macskaimádatán, humoros beszólásain kívül? - Elterpeszkedve dőltem a falnak, míg a holdsütötte szobát bámultam, abban is a lehetőségeket, amiket elénk tárhat. |
Balti csöndes, mégis hallható nyögésére azért akaratlanul is körbepillant, mert annyira nincsenek messze a várrom bejáratától, hogy ne hallanák meg őket - amennyiben jobban eleresztenék a hangjukat -, noha az is igaz, hogy az erdő viszonylagos csendjében számára még a sóhajaik is hangosnak tetszenek. Mindenesetre visszakapja a tekintetét a fiúra, és elmosolyodva az ajkai elé emeli a mutatóujját, mintegy óvva intve az esetleges hangoskodástól. Mondjuk a történések tekintetében most neki lesz nehéz visszafognia a nyögéseit, de azért megpróbálkozik vele. - Csak az alsódat kellett volna egy kicsit lehúzni, de végül is... - vonogatja a szemöldökeit, ajkait féloldalas vigyorra húzva, és kihasználva azt a kis időt, míg a szöszi talpon van, végigsimít az eddig támaszkodásra használt kezével a fiú még nagyon is sima mellkasán. Természetesen a látványt is kiélvezi, na de aztán letérdel elé a kölyök, ő pedig már a kezdeti taperolást is elégedett morranással nyugtázza. Tekintve Balti korát, azért hatalmas mutatványokra nem számít és voltaképpen nem is várná el senkitől, azonban a laza mélytorkozás annyira meglepi, hogy még a levegő is a tüdejében reked. El is engedi a csöpinek nem éppen nevezhető ékességét, és szabaddá vált kezét a szőkherceg hajába túrja, finoman rámarkolva a tincseire. - Nehm vagy semmih... - suttogja neki, aztán hátradönti a fejét, és egy kis időre behunyja a szemeit is, átadva magát az élménynek. Legalább már nincs akkora bűntudata, hogy egy ilyen fiatal fiúcskával kezdett, mert hát a bizonyíték adja magát arra, hogy nem egy kezdővel van dolga. - Ahh... ügyehs khölyök... - dicsérgeti, igyekezve halkan sóhajtozni, és nem túl erősen markolászni a szöszke haját, amikor viszont úgy érzi, hogy egy nyögés készül kiszabadulni a szájából, olyankor inkább összeszorítja az ajkait, s mély, férfias hangon hümmög.
|
Te kis pszichopata.. - ittam bele az üvegbe aztán visza is adtam. Mikor felértünk a padlásra, alig láttunk valamit. A padló is recsegett, de volt egy betört ablak amin bevilágított a holdfénye. Elég nagy kosz volt, már mint gondolom, meg megvolt az a pince, dohos szag is, amit én kifejezetten szeretek. - Szóval inkább kardotrántanál mint sem shootit? - érdeklődtem. - Érdekes felfogás... - lépkedtem előre. Néha sikerült rálépni egy egy földre esett széttört vázára, képre. Voltak ki ládikák is. Aztán megálltam mert mocorgást hallottam a sarokból, csakhát rohadt sötét volt. - Valaki beelőzőtt minket, zöldfülü. - szólaltam meg halkan, majd elindultam óvatosan és mikor odaértem, oda világítottam a mobilommal. - Nézzenek oda... hát szia... - nyúltam be a kis szőrösért és magamhoz vettem. - Meg van a kastély nagy ura... - fordultam felé a karomban a kis borzassal.
 |
[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Nem akartam jönni erre a "bulira". Mármint hülyéskedni a barátnőimmel, fantasztikus lett volna. De mivel bátorságpróba is volt, nekem kizárt volt a dolog. Ismerem magam és utálom ezt az egészet. Az apum családjának ez volt a móka, bár soha nem ünnepeltük a halloweent, bátorságpróba mindig volt. Akkoriban én voltam a legkisebb és az idősebb unokatestvéreim mindig engem szemeztek ki. Akárhányszor bőgtem az anyuméknak, hogy nem veszek részt, kötelező volt. Pár évvel később megint egy bátorságpróbára vártam. Barátnőim rángattak el, mert nem lehettek ennyire nyuszi. Ha igazam lesz, és teljesen kiakadok, eltűnök a szociális életből. Ezek a tervek szállingóztak az agyamban. Mikor megjelent Delilah, akkor vegyes érzéseim voltak. Lehet, majd hogy engem szemel ki és engem fog fosatni, de lehet teljesen elnéz mellettem. Adtam egy esélyt ennek a próbának és követtem a lányt.
Furcsa mód minden húr eggyel mélyebb hangot adott ki, de ígyis jó volt. Aztán a szemem sarkából arra lettem figyelmes, hogy a kölöyknek tátog a szája. Vagy csak így vesz levegőt...? Abahagytam a játékot és odanyúltam, majd elkapva pofázmányát két oldalt, megnyomtam neki és úgy nézett ki mint egy halacska. - Ne csak mozgasd, beszélj is... - hablatyoltam neki, majd elengedtem, de nekem is feltűnt, hogy most vagy nagyon ki vagyunk, vagy vége a bulinak. Már most??? Az nem lehet... - Menni kéne lefelé... - mondtam, majd a kiscicust az egyik karomba véve, másikba a gitárt, felkelésem után elindul kifelé, néha hátra nézve hogy jön a kölyök.
Minden hang a külvilágból kizárult. Egyetlen pontra összpontosítottam, mire hegedű hangra lettem figyelmes. Zavarodva néztem a gitárra, amit pengetni kezdett a zenész. Egyre élesebb ricsajként hallottam, mintha a macskát kínoznának. A fülsüketítő zajt fokozta, hogy Picúr szeme fehéren izzott, majd hirtelen színátmenetben vörös vér folyt belőle. Mi a picsa... gondoltam magamba, mire megdörzsöltem szemem. - Hagyd abba... - szóltam a pasasra, miközben fülemet tenyeremmel letapasztottam - ez szörnyű - panaszoltam. - Ütős egy cucc - néztem a kezemben levő jointra. Amint a pengetést befejezte, hirtelenjében nagy csend lett. - Te is hallod... hogy nem hallok semmit?
Nos, a bátorságpróba kezdése egy kicsit elhúzódott, ugyanis a díszletből egy-két dolog az utolsó pillanatban adta meg magát. Törött díszekkel és nem működő automatán leszakadó dolgokkal meg furán nézett volna ki az egész. De végül is meg lett oldva a dolog, Csodaország pedig zseniálisan nézett ki. Azt hittem, az üvegház kicsi lesz hozzá, de aztán jól kihasználtuk a teret, és a megfelelő helyen lett minden elválasztva.
A lány táncát figyeltem mosolyogva. Tehetséges volt. Bár , akit felvesznek a hampstead ttánct tagozatára annak muszáj ügyesnek lenni. Nagyon szigorúak a felvételin, a legkisebb hiba miatt akár fel sem vesznek, vagy kioktatnak, mit hogy kellet volna csinálnod. AA gondolataimközü az igazgató hangja szakított ki, aki közölte, hogy mehkezdődik a bátorság próba, és menjünk az üvegházba. Mire felfpghattam volna mit mondott, a tömeg elindult, engem magával sodorva. Ruby-t nem láttam sehol, de nem is tudtam megkeresni, mivel a tömeg, ha elenkezem, agyontapos. Muszáj volt mennem az emberhullámmal és nem ellenkezni. A cipőim még mindig a kezembe, így a harisnyám enyhén vizes lett, a nedves fűtől. Kiváncsi voltam vajon mi vár rám az üvegházba. Nem kellet sokáig várnom. Az üvegház gyönyörű volt belülről.
- Ugye? Ijesztőek - remegtem meg drámaian. Na, persze kamuból, amúgy nem lett ténylegesen halálfélelmem ettől. - Ja, ez nagyon-nagyon bizarr - néztem körbe. Túl sok itt a kétajtósszekrény, túl sok. Miért nőnek egyesek ekkorára?
- Seprűt? Fantasztikus - néztem rá felvont szemöldökkel. Hm, úgy tűnik, behisztizett a drága. - Kavicska? - tettem fel az újabb kérdést. - Ne má', ez még rosszabb, mint az Arti - röhögtem el magam.