FrissítésSúgó

Dahlia	2015.09.29. 15:30 -
	Lakók: Delilah Black, Camilla Dessauge, Sonia Oberlin-Butera

[23-4] [3-1]

Celia

Előzmény | 2015.10.04. 17:57 - #3

Izgatottan vártam a kollégista napjaimat. Anyunak rengeteg munkája van, rengeteget kellett akkor utaznia. Mivel nem akar mindenhova hurcolni minket, itt maradtunk a városban. Én kollégista lettem, még az öcsém legjobb barátjánál lakik. Kis mázlista. Bár kiváncsi valtam erre az életre, egy kicsit izgultam is. Attól mindig is féltem, hogy rossz társaságot fogok ki. Anyum szerint, abszurdum, amit gondlok, mert én átgondolok mindent. De az ember érheti meglepetés is. A legjobbak reméltem. Gondolom, nem leszünk öribarik, azonnal, de jó lenne kifogni valaki szimpatikusat. Épp a bőröndömet pakolásztam, amikor belépet a szobatársam. Idősebbnek néz ki nálam, bár ki nem nézne ki nálam idősebbnek, itt? - Szia! - húztam széles mosolyt az arcomra. - Camilla vagyok. Örvendek a találkozásnak! Ömm... hol akarsz aludni, melyik legyen a szekrényed?

Dahlia

Előzmény | 2015.10.04. 17:21 - #2

Ahogy a tavalyi vézősök elballagtak, rengeteg hely felszabadult a szobákban, annak ellenére is, hogy a helyükre új kilencedik érkezett, és így is maradt néhány szoba, amik nem töltődtek fel teljesen. Többek közt az is, ahová én tartoztam. Bár ez a tanároknak és a kollégium további üzemeltetőinek csak később, már jóval az iskolakezdés után jutott eszébe, de nem volt apelláta, a szobák rendjét megbolygatták, és én is azok közé tartoztam, akiket áthelyeztek. Tulajdonképpen sosem tudott zavarni a magány, megtanultam együtt élni vele, sőt, megtanultam szeretni. Hittem abban, hogy valakire az a sors is vár, hogy a fél, vagy talán az egész életét magányban kell eltöltenie, és ha ez az ember én vagyok... hát akkor legyek én. Az előző szobatársaimmal viszonylag jóban voltam, ha nagyon kellett, tudtam velük beszélgetni és egy minimálisra emelni velük a szociális életemet attól függetlenül, hogy született magányos farkas voltam. Az első heteket egyedül töltöttem el a szobámban, és azzal sem zavartak volna meg, ha ez így is marad - de hát ha ezt kell csinálni, akkor ezt kell csinálni. Kissé kedvetlenül álltam neki, hogy összepakoljam a dolgaimat, amiknek évekig megvolt a helye, és szinte ugyanott tartottam őket minden egyes évben. A ruháim egy nagy sporttáskába gyűrve, az tanszereim a szokásos iskolatáskámba kerültek, a kisebb tárgyaimat pedig betuszkoltam a maradék helyekre és a kisebb zsebekbe. A mappát, amiben a verseimet és a novelláimat tartottam, a hónom alá csaptam, és bő fél óra alatt sikerült is összeszednem mindenemet, ami szükséges volt ahhoz, hogy az új szobámba mehessek. A végére olyan voltam, mint egy jól megpakolt málhás szamár a zarándokút előtt, de azért az megvígasztalt, hogy csak egy emelettel kell lejebb mennem. Kis küszködés után leértem, és amint a megfelelő ajtó elé álltam, bekopogtam, de a választ meg sem várva már nyitottam is az ajtót, hogy bemehessek. Ezennel átléptem az új szobám ajtaját... Odabent egy lánnyal találtam szembe magam. Nagyon úgy tűnt, hogy fiatalabb nálam - de ez lényegtelen volt, mert tőlem akár teljesen új is lehetett itt, ugyanis nagyon kevés ember volt, akit én ismertem. - Öhm... Szia - köszöntem neki, és megpróbáltam az arcomra eröltetni egy kis magabiztosságot, valami mosolyféle formájában, nem valami sok sikerrel. - Delilah vagyok, mostantól szobatársak leszünk - mondtam, bár, ha jól tudom, mindenkit tájékoztattak a változásokról.

Dahlia

Előzmény | 2015.09.29. 15:30 - #1

Lakók: Delilah Black, Camilla Dessauge, Sonia Oberlin-Butera

[23-4] [3-1]