|
Témaindító hozzászólás
|
2015.09.16. 18:09 - |
A bár délelőtt nyit, és éjfélig nyitva is tart. Oldalt találjuk a bárpultot, ahol jobbnál jobb italokat, saját készítésű koktélokat kapni. Valahol az épület végében található egy színpad, ugyanis az esetek nagy részében élőzene megy, a tulaj igazán ennek a híve, legyen az bármilyen műfaj. Bár inkább kezdő, félhíres előadók lépnek fel itt, a hangulat igazán jó szokott lenni. |
[28-9] [8-1]
Nem álltam meg, hogy a megjegyzésére halkan, röviden el ne nevessem magam. - Az jó, ha látszik, akkor legalább nem csak én érzem így - egy pár másodpercig elgondolkoztam azon, vajon tényleg csak nekem maradt-e ki a fiatalságomból a féktelen bulizás az ilyesféle bárokban? Valószínűleg nem, pedig nem kifejezetten mondanám magam eminens gyereknek, egyszerűen csak más érdekelt és az életszemléletembe ez nem fért bele, ahogy most sem. És az, hogy kihagytam ezeket a bulikat nem jelentette azt, hogy barátaim sem voltak, mert igen is voltak és vannak is.
Nem akartam túl sokáig merengeni, belekortyoltam az italomba, ami egészen jó volt, bár azt pontosan nem tudtam, mit is vártam tőle, de ennél biztosan rosszabbat. Mikor a mellettem ülő lány újból megszólalt, ismét ránéztem. Megfordult a fejemben, hogy rákérdezek, mégis ki az a Whisky-s Joe, de aztán rájöttem, hogy bizonyára nem fontos és csak én vagyok olyan béna, hogy fennakadjak a részeteken. Ez biztos valami egyéni okfejtés náa, így szimplán rábólintottam.
Elgondolkodva néztem az emberre, aki szintén egymagában ücsörgött és komoran bámult a poharára. Nem feltűnően, de végigmértem, majd visszafordultam beszélgetőtársam felé. - Te komolyan gondolkodsz ilyeneken, szeretsz így megfigyelni másokat, vagy ez csak valami jelenlegi kíváncsiság? - Kérdeztem, próbáltam azarckifejezésében olvasni, de nem igazán sikerült kiderítenem, mit is szeretne ezzel pontosan. - Biztos, hogy teljesen más jellemző rá, mint amit én mondanék. De szerintem inkább kétkezi munkás, mint értelmiségi, a búskomorságából ítélve inkább magába forduló típus. Vagy csak rossz időszakát éli - vontam meg a vállam, közben egyszer sem nézve a férfi felé, nem akartam feltűnést kelteni, egyébként is egy teljesen ismeretlen egyénről beszéltünk. Még bűntudatom is lehetett volna, de végül is senkinek nem ártottam azzal, hogy elmondtam róla a véleményem, úgyhogy mellőztem ezt az érzést. Kérdőn pillantottam a mellettem ülőre, ő mit gondol erről, ha tényeg komolyan gondolta a társalgás ezen részét. Miközben vártam válaszát azon töprengtem, vajon mennyi esély van arra, hogy egy diákkal besélgessek ilyesmiről, akit csak látásból ismerek. Még azt sem tudtam, melyik osztályba jár és mit tanul, ezt talán jó is lenne megkérdezni. |
Meglepetten pislogtam párat, amikor közölte, hogy nem tulajdonítana nagy jelentőséget a dolognak. Végül elég látványosan kifújtam a gőzt és egy mosollyla nyugtáztam, hogy így máris kényelmesebb.
-Hát..elnézést, de látszik, hogy nem nagyon jár ilyen helyekre.-fűztem hozzá, amikor megemlítette, hogy nem sűrűn fordul meg olyan helyeken, mint mondjuk ez a bár. Kicsit érdekes helyzet volt, de nagyban hozzásegített az elengedettségben, amit még ezelőtt közölt. Ha nem probléma, akkor jó, rajtam ne múljon. A sört sem hagyhattam magában megszomorodni, így belekortyoltam, viszont rövidebbet. Felszolgálták a tanárnő italát is. Végiggondoltam, és tulajdonképpen engem nem tanított, már ez is egy kiindulópont lehet a beszélgetésben, ami végtére is folytatódott. Ahogy próbálta kimagyarázni magát miután megjegyezte, hogy olyan egyedül üldögélek itt, sutának tűnt. Nem tudtam megállni, hogy ne engedjek el egy kacajt.
-Valóban. Nem vagyok az a társasági ember, inkább megvagyok magammal is, de ettől függetlenül néha elnézek ide-oda. -próbáltam magyarázni a miértjét a dolognak.
-Tudja... érdekes, hogy mondjuk Whisky-s Joe mennyit tud változni néhány hónap alatt.
Kortyoltam, aztán a fejemmel egy teljesen véletlenszerű emberre böktem.
-Nézze csak azt az embert. Maga szerint ki lehet, milyen ember, mi lehet a foglalkozása? |
Szerencsére nem fenyegetett az a veszély, hogy más helyét orozzam el, úgyhogy végül helyet foglaltam a szabad széken. Egy idő után, bármennyire is szerettem volna figyelmen kívül hagyni, egy kissé kezdett frusztrálni, hogy annyira bámul, úgyhogy pont megkérdeztem volna, hogy mi a probléma, amikor leesett az egész szituáció lényege.
- Most komolyan, ha nem hívod fel rá a figyelmem, rá sem jövök, hogy mi történt az előbb - mosolyodtam el. - Egyébként meg iskolán kívül vagyunk, úgyhogy abszolút nem tulajdonítanék nagy jelentőséget a dolognak - folytattam még mindig mosolyogva, igazából tetszett, hogy ilyen lazán kezeli a helyzetet, végül is nem azzal a tipikus szigorú tanárnénis külsővel áldott meg az ég. - Bár azt elég valószínűtlennek tartom, hogy ilyen helyeken fussak össze egy-egy diákkal, inkább azért, mert nem sűrűn fordulok meg errefelé - tettem hozzá, miközben köszönet kíséretében átvettem a rendelésem. A helyzet elég abszurd volt, végül is mikor beszélget az ember egy bárban egy az iskolájában tanító személlyel? Úgy is, hogy én voltam az utóbbi fél, az a helyzet, hogy elég kellemetlenül éreztem magam. Reméltem, hogy azért ez nem nyomja rá a bélyeget a további társalgásra. Azon gondolkodtam, hogyan javíthatnék egy kicsit a zökkenőmentesen induló beszélgetésen, de minden, ami eszembe jutott, elég érdekesen vette volna ki magát.
- Azt hittem, általában nagyobb társaságban verődnek erre a fiatalok, de te annyira magányosan üldögéltél itt. Remélem, nincs gond, ne értsd félre, csak nem épp megszokott dolog ilyen helyen egyedül tölteni az időt - hát ettől sem éreztem magam jobban. De ami azt illeti, tényleg egyedül volt, bár nem tűnt szomorúnak, vagy hasonló, de tényleg, nekem tulajdonképpen mi közöm is van ehhez? Nos, mint mindig, most is előbb cselekszem, mint gondolkodom, aztán szépen lassan belegázolok a lelki világába, vagy ki tudja... |
Viszonylag egész hamar meg is kaptam a rendelésemet, amit gondolatban felírtam a bár pozitívumai közé, amiből tulajdonképpen nem akadt sok. Kortyolgattam egymagam az alkoholz, és valahol a korsó felénél járhattam, amikor valaki megszólított. Még épp kortyoltam, amikor rápillantottam az illetőre. Egy hatalmas szempárral találtam magam szembe, ami valljuk be, egy pillanatig megijesztett. Aztán kitisztult az arc és az ember is. Bólintottam, és a korsót leraktam a pultra.
-Hello-köszöntem mosolyogva. Nem lehetett idősebb nálam, nagyon fiatalos volt és ezzel együtt élénkség sugárzott belőle, habár látszott rajta, hogy nem éppen önszántából van a bárban.-
-Dehogy, csak nyugodtan-hangzott el a válaszom a "Foglalt?" kérdésre. Ismerős volt az arca, de nem tudtam honnan. Bámultam őt, miközben azon járt az agyam, hogy honnan lehet ilyen ismerős. Úristen, ugyan milyen perverznek gondolhat? merült fel bennem a talán jogos kérdés, amikor realizálódott bennem, hogy tényleg, nagyon, bámulom. Aztán hirtelen átvillant valami az agyamon.
-Hogyazaku-a szám elé kaptam. Beugrott honnan ismerős.
-Jó estét, tanárnő-megindítottam egy zavart mosolyt. Simán letegeztem egy tanárt, ez eléggé kellemetlen volt. |
Valószínűleg nem kötök ki egyhamar ezen a helyen, ha egy régebbi ismerősöm nem akar itt megbeszélni velem valamit. Még szerencse, hogy hétvége volt és pont nem is volt programom ma estére, úgyhogy bele is egyeztem a találkába, pedig bárki elhiheti, hogy az ehhez hasonló bárok eléggé taszítottak, már csak azért is, mert nem bírom a dohányfüstöt, de olyan szinten nem, hogy hosszútávon rámtör a köhögés tőle. Ráadásul az alkohollal sem vagyok jóban.
Mindenesetre elkészültem és el is mentem az adott időpontra, pedig komolyan megfordult a fejemben, hogy az illető át akar verni. De nem akart. Legnagyobb meglepetésemre ott várt, s gyorsan el is rendeztük, amit szerettünk volna. Igazából semmi komoly dologról nem volt szó, egy közös ismerősünkről szeretett volna többet megtudni, akivel rég elvesztette a kapcsolatot, de régen jóban voltak, most pedig mindketten a környékre költöztek, már csak az kellett, hogy egymásra találjanak. És én voltam a közvetítő. Sok sikert nekik, de ennél jobban nem akartam az ügyük részese lenni.
Ominózus ismerősöm hamar el is ment, én pedig nagy sóhajjal körülnéztem, csak nem távozhattam rendelés nélkül és valószínűleg a légkört is jobban fogom bírni, ha iszom valamit. Így kisimítottam az arcomból pár kósza hajtincset és a pult felé indultam, ahol volt még szabad hely, amiből elég kevés maradt már a helyiségben. Mosolyogva köszöntem a kiszemelt hely mellett lévőn üldögélő lánynak, akiről gyanítottam, hogy a Hampsteadbe jár, talán láttam már, de nem mertem volna megesküdni rá. Emellett arról is érdeklődtem, foglalt-e a hely mellette, ameddig pedig a válaszára vártam, rendeltem valami szigorúan alkoholmenteset. Nem terveztem görbe estét csapni és amúgy is... Úgy néz ki, diáktársaságban fogom tölteni, már, ha nem vár épp valamit és tényleg kezdeményezünk valami beszélgetésfélét. |
Most valahogy jobban éreztem magam, mint a szokásos. Volt egy kis valós életkedvem, mosolyogtam és menni akartam valamerre. Hogy merre, az teljesen mindegy volt, csak ki a négy fal közül. Igen, határozottan mehetnékem volt. felpattantam az ágyamból és motiváltan elindultam a ruháimért. Útbaesett az ablak is, így elkerülhetetlen volt, hogy ne nézzek ki rajta. Sötét. Hát persze, ki is ment a fejemből, hogy ilyenkor már sötét is van, meg jóval hidegebb, mint eddig. Beleharaptam az ajkamba és újraterveztem az öltözékem. Hosszas huza-vona után inkább arra jutottam, hogy felveszek még plusszba egy cipzáras pulcsit és egy sapkát. Szuper, útra kész voltam. Zsebre vágtam egy kis költenivalót, majd miután elhagytam a kollégiumot, a szobakulcsot is. Hová is menjek?-futott végig az agyamon minduntalan a kérdés, miközben már a lábam elindult valamerre. Nem nagyon figyeltem a külvilágra, jobban lefoglalt az, hogy alaposan megdolgoztassam az agytekervényeimet és kitaláljak végre valami szórakozást, ha már így kedvem is van hozzá. Végül valamire felfigyeltem és megálltam.
-Miért is ne?-motyogtam, miközben felpislogtam az épület táblájára. Hát persze, hogy a lábaim a bárhoz vittek. Amint benyitottam, kellemes meleg, illetve alkohol szag és dohányfüst csapott meg. Beleszippantottam a levegőbe. Kicsit bohókás, mégis kényelmes közeg. Erre volt szükségem. Célba is vettem a pultot, ahol be is foglaltam az egyik széket és rendeltem egy sört. Azt bármikor bármilyen alkalomból bármennyit megiszom. |
 A bárban ücsörögtem a színpadtól pár asztalra, elmerengve néztem a fellépőket, néha körbepillantottam, hátha érkezett valaki, akivel érdemes flörtbe bocsátkozni. Egyáltalán nem titok, hogy azzal a konkrét céllal jöttem, hogy felszedjek valakit, már hiányzott valaki más figyelme, érintése. Annyira mégse öltöztem ki, csak az egyik átlag szettemet kaptam fel, sosem volt szükségem rá, hogy órákig válogassam a ruháimat ahhoz, hogy felfigyeljenek rám.
A Long Island koktélomból néha kortyoltam egyet, aztán megkavartam, tovább cserélgetve az erős italok ízét, majd újabb korty következett. A könnyű rock együttes még csak a harmadik számnál tartott, úgy terveztem, az ő fellépésük után tovább megyek, hiszen még csak este kilenc körül járt és a többi szórakozóhelyen tíz előtt nem kezdődik el a buli. Viszont ha itt belebotlok valakibe...
Ismét körbenéztem, de még mindig semmi, átlagos arcok, akik nem fognának meg más környezetben sem, itt meg főleg. Amíg valakire első pillantásra nem mondom, hogy márpedig te kellesz, esélytelen... hacsak nem kezd el teperni értem, mintha legalább valami hercegnő lennék. |
A bár délelőtt nyit, és éjfélig nyitva is tart. Oldalt találjuk a bárpultot, ahol jobbnál jobb italokat, saját készítésű koktélokat kapni. Valahol az épület végében található egy színpad, ugyanis az esetek nagy részében élőzene megy, a tulaj igazán ennek a híve, legyen az bármilyen műfaj. Bár inkább kezdő, félhíres előadók lépnek fel itt, a hangulat igazán jó szokott lenni. |
[28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
