Témaindító hozzászólás
|
2015.09.15. 18:26 - |
A folyosókon, az aula mintájára továbbra is a krémszínű fal és a kockás padló dominál. Egyik oldalon padok vannak letéve, a másikon pedig a szekrények találhatóak, amiknek sorát néhol egy-egy ajtó töri meg, |
[26-7] [6-1]
- Megyek - bólintottam elmosolyodva, aztán egy kis fáziskéséssel, de követni kezdtem a lányt. Nagyjából fél lépésnyire voltam tőle lemaradva, de ez a távolság nekem tökéletes is volt.
- Amethyst - válaszoltam egyszerűen a keresztnevemmel. A vezetéknevet egyrészt nem is tartottam fontosnak, másrészt meg... a nevelőszüleimé volt, akikkel, hát... nem épp a legjobb a kapcsolatom. Igazából a terveim közt van már egy ideje, hogy amint tudom, visszaveszem az eredetit, vagy előbb, vagy utóbb. - És téged? - dobtam vissza a kérdést pár másodperc múlva.
Ahogy haladtunk a folyosókon (mondjuk nem mintha olyan sokat haladtunk volna az elindulásunk óta ebben a tempóban, de teljesen mindegy), próbáltam megjegyezni, hogy hol merre kell fordulni.
Közben azon filóztam, hogy a csaj vajon milyen tagozatra járhat. Ha nagyon akartam, bárhová be tudtam illeszteni, de az öltözetét, főleg a cipőjét tekintve vagy sportoló, vagy táncos lehetett, bár a franc se tudja.
- Hm... Amúgy milyen szakra is jársz? - böktem ki a kérdést egy kis hallgatás után. |
- Gyere- intettem a fejemmel, majd lassú léptekkel megindultam. Tekintetemet a földre szegezve haladtam a lány előtt. Lépteimet nem lehetett hallani a folyósón, a szuperpuha talpú sportcipőmnek köszönhetően. Tánchoz nagyon kényelmes volt. Egy idő után, ami nagyjából 10 másodpercet takarhatott, meguntam a hllgatast. Sosem viseltem jól a csendet, megszoktam a zajt. Kisöpörtem a tincseimet az arcomból, majd az ismeretlen lányra néztem. - Őőő... Hogy hívnak? - tettem fel a kérdést, amit mindig is kicsit unalmasnak találtam, de megakartam törni a hallgatást. Hacsak 10 másodpercnyi is volt. Kihasználtam a pillanatokat, míg a lányra néztem. Feltűnésmentesen végigmértem. Lázadó kinézet. A haja egészen tetszett, szeretem a lila ezen árnyalatát. Sok piercingje volt, mely enyhén félelmetes kinézetet szolgáltatott neki. Lassan visszafordítottam a fejem előre, még épp időben, hogy bambulásom ne legyen ciki. |
 Úgy tűnt, a csajnak komoly erőfeszítés kellett ahhoz, hogy ezt az egyszerű kérdést feldolgozza anélkül, hogy lefagyna a Windows. Egy, kettő, három... Számoltam magamban az időt, és úgy döntöttem, hogy ha elérek ötig, otthagyom és keresek inkább valaki mást. Mondjuk olyat, aki válaszolni is tud.
Szinte már indultam volna, amikor végre válaszolt. Tehát mégsem olyan hülye, mint amennyire elsőre annak tűnt... Tök jó.
- Értem - bólintottam, miután az ismeretlen nagy nehezen kinyögte a választ a kérdésemre. - Akkor esetleg, ha ráérsz, megmutathatnád, merre találom. Nem mintha bírnám a kémiát, igazából ősellenségek vagyunk, de úgy hallottam, hogy elég szigorúak itt a szabályok... és nem szeretnék már az első héten balhét egy elmulasztott óra miatt - vontam vállat. A második héten már jöhet, tettem hozzá magamban. |
Halkan szuszogva sétalgattam az ismeretlen folyosókon. Tincseim izzadtan tapadtak a homlokomhoz, copfom, pedig a nyakamhoz. Egy kemény edzést tudhattam magam mögött, ez volt az utóhatasa. Igen, az ebéd szünetem is a tükörtteremben töltöm. Enni leginkább salátat szoktam, ki tudja mit tesznek itt a húsba. Manapság már mindent , amit találnak. Meg persze a felkészülés mellett időm sincs beugrani a kajáldaba valami harapnivalóért. Inkább ellógom a következő óra első felét, s akkor harapok valamit. Általában valami olyan tantargy jön, amit amúgy sem szeretek, vagy értek. Bár nem sok tantárgy van, amit szívlelek, a testnevelésen és a táncon kívűl. Gondolataim közül egegy hang szakított ki. Másodpercekig, csak meredtem a lányra, majd nagy nehezen feldolgoztam kérdését.
- Öhmm... Hello. - enyhe zavar telepedett rám, ami nem , pedig nem sokszor szokott lenni. - Kémia labor? - gondolkoztam el, s körbekémleltem. - Uhh... nehéz lenne elmagyarázni, megmutatni egyszerűbb lenne. - ez a második évem itt, mostanra már nagyjábol tudom a dolgok hol létét. |
 Elveszve bolyongtam a folyosókon. Bár már majdnem egy hete elkezdődött a suli, még mindig eltévedtem néha. Túl hatalmas ez a hely, állapítottam meg magamban. Az előző sulim jó, ha a negyede volt ennek... Mondjuk érthető, ott évfolyamonként egy osztály volt, itt meg kapásból öt.
Hát, ennyit arról, hogy feláldozok arra az ebédszünetből fél órát, hogy felfedezem azokat a részeket, ahol még nem jártam. Jobb lett volna, ha a seggemen maradok a kajáldában és nem megyek el ismeretlen terepre, de már teljesen mindegy, ezt már megszívtam. De egy dologban biztos voltam: nagyon nem azon a folyosón járok, ahol a következő órámnak kell majd lennie. Ami történetesen kémia (ki a franc rak ebédszünet utáni órába kémiát?), és még egy csomó időm van addig, és nem is zavart volna, ha lemaradok róla... Csak nem akartam totálisan szerencsétlennek tűnni, amikor amúgy nem vagyok az. De most nagyon is annak tűnök...
Hogy ne kockáztassam azt, hogy feltűnjön a népnek az elveszettségem, továbbra is teljesen határozott léptekkel folytattam az utamat, mintha tudnám, hova megyek. Amikor végképp feladtam, inkább leszólítottam egy lányt, akivel éppen szembe haladtam az egyik folyosón.
- Szia! - köszöntem rá teljesen természetesen. - Bocsi, még új vagyok... Nem tudnád megmondani, hogy pontosan hol is találom a kémialabort? - tértem rá a lényegre azonnal. |
A folyosókon, az aula mintájára továbbra is a krémszínű fal és a kockás padló dominál. Egyik oldalon padok vannak letéve, a másikon pedig a szekrények találhatóak, amiknek sorát néhol egy-egy ajtó töri meg, |
[26-7] [6-1]
|