FrissítésSúgó

Dahlia

2015.09.15. 18:23 -

Ahogy belépünk az épületbe, krémszínű falak és fekete-fehér kockás padló, jobb kéz felől pedig a portás kis birodalma fogad minket. Beljebb haladva az aulában láthatóvá válnak az oldalt kihelyezett fotelek, ahová bárki szabadon helyet foglalhat, akár a szünetekben, akár a tanítás végeztével egy barátjára várva. Szemben egy hatalmas faliújság található, ahová a fontos tudnivalók, vagy kiállítások alkalmával a rajztagozat munkái kerülnek. Nem sokkal mellette egy vitrin van, tele oklevelekkel, érmekkel és kupákkal különböző versenyekről, gondosan elkülönítve a versenyek típusai szerint, alatta az azt megszerző diák vagy diákok nevével.

[27-8] [7-1]

Death

Előzmény | 2015.10.05. 20:32 - #7

Bele... - bólintottam egyetértően, mosolyogva. De ez nem is volt nehéz. A történetét hallva elismerően msolyogtam. - Úgy hallottam igen nehéz egyszerre mind a négy végtagod külön mozgatni. De látszik is rajtad hogy nem vagy az a könnyen f3ladós csaj. - mosolyogtam. - A szüleid is támogatnak vagy csak saját erödből igyekszel? - kívancsiskodtam. Majd áttértünk a piercingjére. Be kell látnom nekem nem lenne bátorságom ilyesmivel elcsúfítani a testem, de ez ember függő. Valakinek kifejezetten jól áll. A tetkó sem az én stílusom az biztos. Közben be is csengettek a nagy szünetről, így visszavettem a táblát és folytattam. S ha ő sem ment el, beszélgethettünk tovább. - Akkor gondolom szereted ezt az iskolát. - mondtam miközben azért a rajzra figyeltem.

Dahlia

Előzmény | 2015.10.05. 17:43 - #6

- Akkor beletrafáltam - állapítottam meg. Bár nyilvánvalóbb már nem is lehetett volna. - Köszi - mosolyodtam el halványan a nevemre tett dicsérete kapcsán. Úgy láttam, ő azok közé tartozott, akiknek hamar leesett a nevem és a hajam közötti összefüggés. Bár tényleg elég sötétnek kellett lenni ahhoz, hogy valaki ne jöjjön rá, de találkoztam már ritka idióta egyénekkel, akiknek nem jött át. - Hú, hát kábé két éve kezdtem... - magyaráztam dobosságom történetét. - Ahhoz képest jól megy. Egy profi nem vagyok, de gyorsan megtanultam a dolgokat. Nem elég hozzá a tehetség, az akaraterő is kell, ami meg azért mindig is megvolt - mosolyodtam el. - Igazából a sors hozta, hogy elkezdjek zenélni, ha mondhatom így... Van egy bandánk pár sráccal, akikhez úgy álltam be, hogy nemrég kezdtem el tanulni, és azt is miattuk, mert pont egy dobos hiányzott. Beajánlottam magam, ma meg már azon filózok, hogy miért nem kezdtem el hamarabb a dolgot... - intéztem el végül a sztorit egy vállrándítással. Ha valamiről, akkor erről sokat tudtam beszélni. Egészen addig, amíg a beszélgetőpartnerem meg nem unta, de általában igyekeztem magam visszafogni annyira, hogy ne váljak unalmassá attól függetlenül, hogy tettem a véleményekre. - Hát, emberfüggő - mondtam. - Nekem nem fájt, de vannak ismerőseim, akik azt mondták, hogy soha nem csinálnák meg ezt még egyszer. Bár szerintem attól is függ, hogy az ember mennyire akarja, mert ha tényleg, akkor leszarja azt a pár másodperces kis túszúrást annak érdekében, hogy még ki tudja, hány éven keresztül egy ékszert viselhet - mondtam. - A tetkók viszont már más szint, azokkal néha engem is ki lehetett volna kergetni a világból...

Death

Előzmény | 2015.10.05. 16:41 - #5

Az. - mosolyodtam el. - Végzős rajzos. - válaszoltam. Azonban az ő kijelentése eleinte nem esett le. De ahogy bemutatkozott mindjárt kisimult eddig érthetetlenségem miatt ráncolt homlokom. - Oh, nagyon szép neve van. Mármint tényleg... különleges és igen, jól kimutatható. - mosolyogtam. - Engem Ashának hívnak. - mutatkoztam be. - És hogy megy a dobolás? Vagy te is vérbeli dobos vagy? - kíváncsiskodtam. Nem hátsószándékkal tényleg érdekelt. Tulajdonképp minden érdekelt, mert érdekesnek találom a legtöbb ember szempontjait s előfordul hogy egyik oldalról a másik oldalra tudnakállítani feltevéseikkel. Mint például kutya vagy macska párti az ember... eleinte kutyás voltam, de most valahogy a cicát választanám. Na de mindegy, figyeltem a válaszára. Ám a válaszától független is ismét feltettem egy kérdést ami szintén érdekelt már jó régóta. - Fájt mikor azt betették? - mutattam a saját ajkamra, az alsóra, mintegy beazonosítva rajta hogy a piercingjére gondoltam.

Dahlia

Előzmény | 2015.10.04. 17:05 - #4

Úgy tűnt, hogy a csaj, aki mellé leültem, szocializálódni akar, méghozzá velem. Tehát akkor ezt azt jelenti, hogy a társaságom megvan a szünetre. - Hali - vetettem oda neki egy biccentés kíséretében, miközben ráemeltem a tekintetemet. - 11/C, dobos vagyok - válaszoltam a kérdésére. Ahogy végignéztem rajta, feltűnt, hogy maga mellé helyezett egy befejezetlen rajzot a ceruzája társaságában. Ebből nem volt nehéz levágnom, hogy milyen tagozatra járhatott. Bár más osztályokban is előfordultak emberek, akik rajzoltak, nem ez volt a szokványos, úgyhogy 99% az esélye, hogy ezt jól tippeltem meg. - Gondolom, te pedig rajzos vagy - állapítottam meg immár hangosan is, ujjammal a rajztáblája felé bökve. - És kösz - köszöntem meg kurtán a hajamra tett dicséretét, aztán hozzátettem: - Ez a védjegyem. Általában a hajas dicséretekkel együtt szoktam elintézni a bemutatkozásaimat, már csak az összefüggés miatt is. Évek óta így hordom, köszönettel az ametiszt színének. Ha mondjuk Sapphire lenne a nevem, akkor tutira kék, ha Ruby vagy Scarlet, akkor vörös, ha Onyx, akkor fekete hajjal flangálnék. Aztán az Amethyst-ametiszt-lila kombináció vagy leesik a népnek, vagy nem. - Oh, mellesleg Amethyst vagyok - mutatkoztam be most is ezzel a fajta módszeremmel.

Death

Előzmény | 2015.10.04. 14:23 - #3

Sokkakkal ellentétben én rettentően élvezem ezeket az "unalmas" órákat. Persze ahhoz hogy valaki így érezzen, értenie és érdeklődnie kell hozzá. Az utolsó 4 óránk rajz volt, amit szintén szívesen rajzoltam végig. Enteriőr volt a feladat és a tanár megengedte, hogy akár osztályon kívűli helyiséget is rajzolhassunk, szóval kimentem az aulába ami csak a szünetben nyüzsgött egyébként csendes és tágas volt. Ott leültem és kiválasztottam egy részét, amit néhány perc alatt nagyjából felvázoltam. De persze ez nem azt jelenti hogy akkor már kész, még az arányok is kúszák, a vonalak sem biztosak, ezért most jött a neheze, az az a kidolgozása. Közben persze ránk csöngettek, így abban a pár percben én is pihentem, mert akár hiszitek akárnem ez is borzasztó fárasztó. Szóval letettem a táblát és a ceruzát a kanapénak döntve, majd szuszanva egyet hátradőltem. Ekkor tájt ülhetett mellém a kicsit sem szokványos, sőt inkább igeni kirívó kinézetű lány. Barátságos vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkihez csak úgy odamegyek beszélgetni. Viszont a rajzosokon kívűl nem is nagyon vannak barátaim és nem szeretném ha klikkek alakulnának ki az osztályok közt, hogy aztán piszkálódhassunk. - Szia. - mosolyogtam rá halványan. - Te melyik osztályba jársz? - érdeklődtem meg, mert hogy nem a végzős rajzos osztályba az biztos. De még csak az alattunk lévőbe sem..- Tetszik a hajszíned.

Dahlia

Előzmény | 2015.10.04. 13:08 - #2

Rettentő unalmas napot tudhattam a magaménak. Csupa olyan óra, amit gyűlölök, vagy egyszerűen gáznak tartok. Komolyan, miért? Hol fogom én ezeknek hasznát venni az életben? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok társaságában trappoltam végig a folyosókon, mielőtt megkezdődhetett volna az utolsó órám, s célom végül az aula lett, jobb híján. Nem voltam messze attól a teremtől, ahol a következó őrám lett volna, mégsem a folyosón dekkoltam, mint valami nyomi. Társaságom per pillanat nem akadt. Mivel idén kezdtem ebben a suliban, még nem volt alkalmam mindenkit megismernem; habár már így is volt egy bizonyos társaság, akikkel néha együtt lógtam. Azonban azok a szerencsétlenek vagy lebetegedtek és amiatt hiányoztak, vagy valami más kínjuk volt, ami miatt nem jöttek be - vagy pedig valamelyik tanár hívatta őket szünet alatt. Szívás. A fotelek mind szabadok voltak, és bár eredetileg azok miatt érkeztem, inkább a díjakat kezdtem el bámulni, amik a vitrinbe voltak kihelyezve. Azonban azok bámulása úgy kábé fél percen belül rohadtul unalmassá vált számomra... Egy ideig tök okés, mert azta, mennyi, meg wow, mekkora kupák, de nem vagyok én filozófusprofesszor, hogy fél órán keresztül gondolkozzak azon, hogy vajon milyenek lehettek azok a diákok, akik ezeket megszerezték, meg mittudomén. Úgyhogy unalmamban inkább megfordultam, és ki is szemeltem az áldozatomat, ha már nem akarok a földön csücsikélni. A gyerek nem volt valami világi birkózóbajnok, sőt, kifejezetten azok táborát erősítette, akik semmire se jók, csak arra, hogy valaki szívassa őket, meg a folyosó közepén lehúzzák a nadrágjukat, viszont a tanárok kedvencei voltak. Egyszerűbben kifejezve, csórikám igazi lúzer volt. Bár én speciel nem mondanám magam ijesztőnek, ahogy közeledni kezdtem felé, látszott rajta, hogy egy icipicit összehúzza magát. Aztán ahogy megálltam előtte és karbatett kézzel ránéztem, az elég is volt ahhoz, hogy önszántából lelépjen, mielőtt én magam borítottam volna le a helyéről a francba. - Azt hittem, legalább egy kis kihívás lesz benne... - jegyeztem meg halkan magamnak, miközben ledobtam magam a felszabadult helyre, egy kevésbé nyominak tűnő nőnemű egyén mellé.

Dahlia

Előzmény | 2015.09.15. 18:23 - #1

Ahogy belépünk az épületbe, krémszínű falak és fekete-fehér kockás padló, jobb kéz felől pedig a portás kis birodalma fogad minket. Beljebb haladva az aulában láthatóvá válnak az oldalt kihelyezett fotelek, ahová bárki szabadon helyet foglalhat, akár a szünetekben, akár a tanítás végeztével egy barátjára várva. Szemben egy hatalmas faliújság található, ahová a fontos tudnivalók, vagy kiállítások alkalmával a rajztagozat munkái kerülnek. Nem sokkal mellette egy vitrin van, tele oklevelekkel, érmekkel és kupákkal különböző versenyekről, gondosan elkülönítve a versenyek típusai szerint, alatta az azt megszerző diák vagy diákok nevével.

[27-8] [7-1]