Témaindító hozzászólás
|
2015.10.10. 12:19 - |
Az erdőben, az egyik ösvény egy régi vár romjához vezet. Régebben turistalátványosság volt, és valamilyen szinten gondozták, de mára teljesen elhagyatottá vált. A déli szárny már omladozik, az északi pedig még majdnem teljesen ép, azonban az út széli táblák már hirdetik az omlásveszélyt. |
[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- De végül is ez egy halloween parti, ma nem minősül furcsának ha valaki olyan jelmezbe bújik , amiben nem lehet felismerni- mosolyogtam a lányra. Nagyon tetszett a lány a Pikachus pulcsija. -Nyaa, mikor lehet már menni? -néztem a kapukra ésész egyre türelmetlenebb tömegre. - Szerintem, ha továbbra sem engedik be őket, betörnek. - néztem Rubyra. - Nem szeretek várni. - sóhajtottam fel halkan, majd a bomladozó várra néztem. |
Általában szeret pontosan megérkezni mindenhova, az viszont már egészen más kérdés, mit szán neki a sors, mert hát nyilván nem lehet az ő hibája ennyi igyekezet mellett, hogy folyton elkésik. De ma elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, megérkezik időben a halloweeni banzájra - ha már annyit szervezték a dolgot -, ennek eredményeképpen pedig nem, hogy pontosan, hanem 10-15 perccel korábban megérkezik a helyszínre. Dagad is a mája, amikor a mellényéből előhúzva a zsebóráját látja, hogy időben van, szóval ráérősen megigazítja a haját, aztán felveszi a kalapját, ami tökéletes megkoronázása a viktóriánus jelmezének. Sokat tűnődött rajta, hogy mit vegyen fel a mai nap, a töktől kezdve a zombin át még a cserkészruha is megfordult a fejében, de végül ezt találta a legvisszafogottabbnak és letisztultabbnak a mai mókához, amelyben részéről szüksége lesz a mozgékonyságra, mivel fotózni tervez. Ha már hobbiként ezzel foglalkozik, miért ne kamatoztathatná a tudását az esemény előnyére... Szóval, szippantva egy mélyet a koraesti, hűvös levegőből, körülnéz, kik gyűltek eddig össze a várrom bejáratánál, s mint ahogyan arra számítani is lehetett, a hölgyek vannak többségben. Biztosra veszi, hogy a fiúk vagy ijesztegetni fognak, vagy inkább otthon maradtak, büszkeségüket biztos helyen pihentetve. Jobb dolga nem lévén, már most lő néhány fotót, amíg még mindenkinek helyén van a jelmeze, és persze a sminkje, mert hát ki ne tudná, mennyire érzékenyek erre a lányok... |
- Örülök a találkozásnak Samantha. - mosolyogtam rá fényesen, immáron végleg elővéve azt a tipikus Hayden sílusomat. Időközben elgondolkoztatm azon, hogy nekem is illett volna a teljes nevemmel bemutatkoznom, hiszn ő is így tette, ráadásul még azt is láttam, hogy ő is elmélyedt a gondolataiban. Azonban csak remélni mertem, hogy nem épp azt firtatta magában, hogy mennyire uvariatlan vagyok, az nem vetne épp jó fnyt rám. Láttam, hogy mondani készült valamit, azonban ekkor valak odakiabált neki, hogy "Pöttyös Panni". Összehúztam a szemöldökömet és felmértem a lányt, hiszen gondoltam a jelmeze miatt mondják. Jogos, kicsit talán úgy nézett ki... csak épp a pöttyök hiányoztak. Szóyal csak elkönyvetlem magamban, hogy valaki itt most nagyon cseszegetős kedvében van. Már épp mondani akartam neki, hogy ne is foglalkozzon velük, amikor Samantha odafordult, majd ismét felém és feltett egy random kérdést, aminek a hirtelensége engem is meglepett.
- Hát olyan, amilyen egy suli lehet. - feleltem vállat vonva. - Az órák unalmasak, pártól eltekintve, de ettől még tűrhető. - fejtettem ki a véleményemet. - Vagy te nem így gondolod? |
 - Jjja, a jelmezek egy kicsit megnehezítik a keresgélést... - értettem egyet. Néhányan maszkmestereket megszégyenítő módon csináltam maguknak jelmezt. Hogy azokkal a sminkekkel mennyit szívhattak... Minimum két héttel halloween előtt elkezdhették gyakorolni. Nekem meg csak egy Ebayről rendelt Pikachu-pulcsira telt.
Na, mindegy. Valakinek egyszerű jelmezt is kell csinálnia, nem? Az legalább biztos, hogy tőlem nem ijedtek meg a gyerekek az utcán. Na de hogy a mellettünk álló zombitársaság elől sikítva futottak el, az tuti. Szerintem még a "távozz tőlem, Sátán"-effektus is befigyelhetett egy-két öregasszonytól.
- Köszi - mondtam újra elmosolyodva, amikor Truth megdícsérte a jelmezem. Bár tényleg nem volt valami nagy cucc. - A te dark angyalkád is tök menő. |

-Samantha Well, de szólíts nyugodtan Samanthának!
Most, hogy a neveinket tisztáztuk, kicsit töprengtem. Milyen Hayden? Az agyamban egy csomó újságcikk végigfutott, de sehol sem találtam. Arcára néztem, és próbáltam beazonosítani. Hamar beugrott, Hayden Michaelson. Épp nyitottam számat, mikor valaki bekiabálta, hogy "Nézzétek már, ott van Pöttyös Panni!". Én a hang irányába fordultam, és gyilkos tekintettel meredtem az illetőre. Visszafordultam Haydenhez.
-Öö, milyen a suli? |
Gondolataim közül egy ismerős hang szakított ki. Az iismerős alakra néztem. -Szia Ruby. - mosolyodtam el. - Elvesznek a tömegben, vagy egyszerűen csak nehéz felismerni őket, hisz ilyenkor mindenki jelmezben van - néztem a tömegre. Én se láttam eddig semmi ismerőst, bát nem mintha megerőltettem volna magam a keresésükben. Inkább, csak a jelmezeket figyelgettem. Rengeteg boszorkány volt, meg sok kalóz, és vámpír. Az én jelmezötletem nem volt túlkomplikált. Egy rövid fekete, pánt nélküli ruhát viseltem, aminek a hátából egy ángyalszárny állt ki. Hozzá egy fekete harisnyát és egy fekete magassarkút. A lányra néztem és feltűnés mentesen .- Nagyon aranyos Pikachu vagy- mosolyodtam el a lány jelmeze láttán. |
Az aranyos jelmezű lány lebiggyesztette az ajkát, ebből azonnal le tudtam venni, hogy ő sem igazn repes az örömtől, hogy még mindig nem nyitják a kapukat. De egyet tudtam vele érteni. Csalódottságának hamarosan ahngot is adott pár szóban, majd valami újságot is emlegetett, ami melepett. Nem tudtam milyen újságról beszél, de gondoltam talán a suliújságról, ráadásul hirtelen az összefügések sem álltak össze számomra, így míg ezen gondolkoztam tőlem szokatlan módon szótlanságba merültem. Úgy tűnt a másik lányt zavarta a csend, ezért beszélgetést kezdeményezett egy olyan kérdéssel melyet szerencsére eg tudtam válaszolni. (Nah nem mintha debil lettem volna vagy hasonló, csak épp az újságosit nem tudtam hová tenni. Ne tessék engem hülyének nézni!)
- Hayden vagyok. - mutatkoztam be mosolyogva. - És téged hogy hívnak? - kérdeztem vissza azonnal, mert rájötem, hogy nemcsak ő nincs tisztában az én nevemmel, hanem én sem az övével. |

Lebigyesztettem ajkaim. A lányon egy boszorkány sapkának akaró lenni süveg volt, alatta vörös parókával, de könnyen kivehetőek voltak szőke tincsei. Ruhája egyszerű, ötletes volt. De az enyém azért 0,1%-ban jobb volt.
-Remélem, hamarosan nyitnak.-mondtam a távolba tekintve-Ha nem írom meg az újságot, nekem annyi.
Amint ez eszembe jutott, már el is ment a kedvem. Mintha az ördög megszállt volna, és ellopta volna az érzéseim. Mivel láttam a "boszorkányon", hogy kínlódik a beszélgetés kezdeményezésével, ezért feltettem egy tök alap kérdést.
-Megtudhatom a neved? |
Ahogy ott ácsorogam és várakoztam hátha valami csoda folytán, esetleg, teljesen véletlenül történik valami... de csalódnom kellett, ugyanis a köetkező egy percben sem volt változás. És az azutániban sem. Kicsit lelombozódtam, bár még mindig hajtott a kíváncsiság. Ekkor azonban hirtelen valaki hozzám szólt, mire megpördültem a tengelyem körül legalább 360°-ot, de inkább többet, lényeg, hogy szembe kerültem az engem megszólítóval. Azonnal végigpillantotam a lányon, aki korábban hozzámszólt és ahogy elnéztem el kellett ismernem, hogy nagyon aranyos jelmeze van. Ez azonnal felvillanyozott. (És egyszerre valamiért le is lombozott, hiszen az övé is jobb volt, mint az nyém... de ez most más lapra tartozik)
- Szia. - köszöntem vissza neki, miután sikerült öszekapnom magamat, majd a kérdésén való elgondolkozás közben a kapura sandítottam. Végül pedig megrázta a fejemet. - Fogalmam sincs, bár igazán itt lenne az ideje. Megöl a kíváncsiság... |
 Hogy az idő gyorsabban menjen, egy ismerős arcot kerestem a tömegben. Mivel egyre többen lettünk, egyre nehezebben igazodtam el - főleg azzal a magassággal, ami nekem van. Ez már inkább mélység, mint magasság, amivel mondjuk alapból nem lett volna bajom, csak ott szoktam idegbajt kapni, amikor a sokadik ember nem vesz észre, és könyököl arcba. Nagyon szuper érzés. Duzzogva jöttem ki a tömeg közepéről, mielőtt egy életre lenyomorítottam volna magam... és akkor bingó. Szó szerint szembetaláltam magam Truth-tal. Ha nem megyek neki kishíján, tutira nem veszem észre... pedig egy osztályba járunk.
- Szia! - köszöntem neki széles vigyorral. - Eh, már azt hittem, nem is fogok ismerőst találni.
|

A kitaposott ösvényen minden velem együtt jövő diákot meg-meg kérdeztem, hogy benne lennének-e majd egy interjúban. Semelyik sem akart inkább le Pöttyös Panniztak.
Bevallom, jelmezem nem hasonlított Dorothyra az Ózból, de akkor én meg mit mondjak a sok macskás-szuperhősös kosztümre. Otthon felvettem egy régi népviseleti egyberuhát, hozzá egy térdzoknit, melyet egy piros magassarkú takart. A hajamt két vége fontas, két kis masnival. Nem is Pöttyös Pannis.
Végre odaértem a kastélyhoz. Az elsők között lehettem, mivel nem volt itt mindenki. A kapu zárva volt. Remek! Mivel már mindenkit kérdeztem, ezért egymagamba álltam. Mikor csak egy árnyék el nem takarta a fényt előlem. Felálltam, és önbizalommal megkérdeztem:
Szia! Tudod mikor nyitják? |
Óráknak tűntek a várakozással töltött percek. Cipőm sarkaival a földet fúrogattam, unalmamban. A kapu felé tekingettem, hát ha hamarabb kinyitják, de eddig úgy tűnt, hogy még előttem áll az abeígért 10 perc várakozás. Kihúzódtam a tömegből, mert ha egyszer megindul az emeberek sokasága engem agyontaposnak. És inkább jutok be később, mint hogy a földön végezzem. Kezeimmel a hajamba túrtam, miközben továbbra is a kapuk felé tekingettem. Lassan már 25 perce itt álltam, mivel elég hamar elkészültem. Ráértem volna később is elindulni, de napok óta a halloween bulira vártam, így nem bírtam tovább otthon tartani magam. |
A még bezárt kapu előt toporogtam a tömegben, mindenki áshoz hasonlóan arra vára, hogy végre be lehessen jutni kastélyba. Borzasztóan kíváncsi voltam, hogy mi vár ránk, ha átlépjük azt a bizonyos küszöböt és ezt nem is titkoltam. El tudtam képzelni mennyire csilloghatott a szemem az izgalomtól, biztos vagyok benne, hogy mindenki látta rajtam. Azonban csak nem akartak beengedni minket és lassanként kezdett úrrá leni rajtam némi türelmetlenség. Egyik lábamról a másikra állva várakoztam tovább, miközben folyton azzal voltam elfoglalva, hogy sötétvörös parókám tincseit elsöprögessem a szemeből.
A jelmezötletem nem volt túl fantáziadús, de mindent megtettem azért, hogy minél élethűbben nézzek ki. Térdem alá érő fekete, szakadozott, régi hatású, gyűrt szoknyát viseltem, alatta élénk színű csíkokkal díszített pamutharisnyával, ami saját kezűleg pár lyukat is alkottam. Lábamon fűzős fekete "boszorkánycsizma" figyelt cak a hatás kedvéért, míg a felsőtestemet hosszúujjú blúz és rojtos kendő takarta. Szőke tincseimet sötétvörös, kócos paróka alá rejtettem, ami praktikai szempontból nem biztos, hogy jó választás volt, mert valóban totálisan szétállt és mindenhol ott voltak azok a bizonyos tincsek, de az összhatás kedvéért bevállaltam. Mindezt az öltözéket egy fekete kopott boszorkánykalappal koronáztam meg. Elégedett voltam, bár láttam, hogy voltak nálam ötletesebb diákok is. |
 Tök izgatott voltam a buli miatt. Ez itt eddig a harmadik, de wow, ez a mostani téyleg izginek hangzik! Eddig mindig csak diszkóztunk meg ilyenek, de egyszerűen érzem, hogy ez most sokkal jobb lesz. Totál bezsongva vártam, hogy végre nyissák már azt a szerencsétlen ajtót és kezdhessünk már. Még sosem voltam ilyen bátorságpróbán.
Másodpercenként csekkoltam az időt a telefonomon, és minden alkalommal megállapítottam, hogy az idő rohadt lassan megy. A várakozás-percek a leghosszabbak, eh. Szerintem az elsők közt lehettem, akik itt voltak... Mindenesetre azért kitartóan nézegettem az időt, és gyűrögettem a Pikachu jelmezemet szolgáló pulcsim ujját. |

A fák színesbe öltözött levelei susogtak, ahogy a szél beléjük kapott, táncoltatta őket, majd egy erős rántással kitépte őket az ágak fogságából. A nap helyét kezdte átvenni a hold, de a félhomály baljós lidérfényként borult még mindig az erdőre és a kastélyra. Tagadhatatlan volt, beköszöntött a halloween.
A Hampstead diákjai izgatottan várták a kapunyitást. Egyesek ijesztő, mások vicces, néhányan cuki jelmezben várakoztak a vár hatalmas ajtajának környékén, társaikkal beszélgetve. Nem csoda, hogy ekkora várakozás övezte körül az idei bulit: az iskola dolgozói és végzősei sokat dolgoztak azon, hogy tökéletesen megalkothassanak valami újat, valami igazi hátborzongatót.
Drakula kastélya immár feldíszítve állt. Bár nem maga a vámpír volt a bál szervezője, a csatlósai is egész jó munkát végeztek...
Az ajtó előtt sorakozó diákseregből egyedül néhány végzős hiányzik. Ők már készen állnak arra, hogy igazán megrémisszék a népet.
A hangulat egyre jobb, ahogy az idő egyre közelebb szökik ahhoz, hogy megkezdődjön a bátorságpróba.
Jelenlegi helyszín: a kastély előtti kis terület
Időpont: a buli kezdete előtt 10-15 perccel
* * * * *
A szabályok, amiket a hírbejegyzésbe írtam, természetesen érvényesek még most is, de a legfontosabbakat azért nézzük át.
-
Az event alatt más helyszínen nem lehet játszani.
-
Lehet játszani kettesével és nagyobb csoportokban is, de minden reagot olvassatok el figyelmesen, ugyanis előfordulhatnak olyan dolgok a reagokban, ami nem csak azt a pár karaktert érinti, aki játszik az adott körben. (Pl.: valakik összeverekednek - nyilván nem fognak a mellettük álló emberek békésen tovább beszélgetni) A bátorságpróba alatt erre különösen ügyeljetek!
-
Mivel egyszerre több kör folyik egy helyszínen, nagyobb az esély, hogy kavarodjatok. Figyeljetek arra, hogy most se legyen kavarodás a dolgokból.
-
Ha valaki 5-6 óránál tovább nem ír vissza és nem szól, azt a nagyobb csoportokban átugorhatjátok, hogy ne legyen fagyás.
-
A minimum 6 mondat itt is ér, de 20-25 mondat fölé ne menjünk, hogy pöröghessen a játék.
-
Lehet hozni külsős karaktert, de az csak úgy jöhet be, ha valakivel együtt jön, aki itt tanul vagy dolgozik.
Jó szórakozást kívánunk mindenkinek! ;) |
Az erdőben, az egyik ösvény egy régi vár romjához vezet. Régebben turistalátványosság volt, és valamilyen szinten gondozták, de mára teljesen elhagyatottá vált. A déli szárny már omladozik, az északi pedig még majdnem teljesen ép, azonban az út széli táblák már hirdetik az omlásveszélyt. |
[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|