|
Témaindító hozzászólás
|
2015.10.10. 12:19 - |
Az erdőben, az egyik ösvény egy régi vár romjához vezet. Régebben turistalátványosság volt, és valamilyen szinten gondozták, de mára teljesen elhagyatottá vált. A déli szárny már omladozik, az északi pedig még majdnem teljesen ép, azonban az út széli táblák már hirdetik az omlásveszélyt. |
[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Bevallom nem gondltam volna, hogy majd ennyire megrémisztem a lányt, nem beszélve arról, hogy nem jött rá ki is vagyok. Bár hogyan is jöhetett volna, mikor egyszer találkoztunk, így valószínű, hogy a hangomra se nagyon emlékszik már. Végül csak megéreztem heves szívverését, amire csak kissé megsajnáltam. Lassan letettem őt, hogy a saját lábára állhasson, de a derekát továbbra sem engedtem el. - Hé, nyugi..csak én vagyok. - súgtam füleibe, de már normális hangomon. Ajkaim közben felfelé kezdtem görbülni, majd miután engedtem a fogásomon hagytam, hogy megforduljon és megnézhesse ki is az az idióta, aki csak úgy rárontott. Ekkor feltűnt, hogy az ijedtség helyét nyugalom vette át, ezen elmosolyodtam, majd csak megsimogattam az arcát. - Ne haragudj..nem gondoltam, hogy ennyire megrémisztelek.. - kértem bocsánatot, majd csak a másik szöszire pillantottam. - Hello.. - köszöntem, de végül csak visszapillantottam Haydenre. - Ötletes a jelmezed.. - vigyorodtam el, miközben kezembe vettem az egyik vörös tincset. Ekkor jutott eszembe, hogy hoztam piát, ugyanis biztos voltam bene, hogy itt nem lesz. Közelebb hajoltam Haydenhez, majd csak a fülébe súgtam. - Van piám..nincs kedvetek feldobni ezt a bulit? - kéreztem felvont szemdölökkel, majd az idegen csajra pillantottam. - Egyébként Trevor.. - nyújtottam a kezem, és ha elfogadta kezet fogtunk. |
 Féloldalas mosollyal és az egyik szemöldökét felvonva pillant a koromhajúra, aki egyelőre nem tűnik perverzebbnek, mint a Szőkeherceg, bár láthatóan több visszafogottság szorult a fiatalabbikba. - Felőlem, de szemből úgysem fog látszani - jegyzi meg, ártatlan, barátságos mosoly mögé rejtve a kis piszkálódó élt a hangjából, aztán már emelné a kameráját, hogy ellője a fotót, de az idősebbik nem bír magával. Tervezne hátralépni a nem kívánatos tapi elől, azonban Balti megspórolja neki a fáradtságot. Nem tudja, hogy tényleg nem szeretne feltűnést kelteni, vagy szimplán féltékenységből állította le a bátyját, mindenesetre imponál neki a közbelépése. Ennek ellenére igyekszik ő is természetesen viselkedni, érzékelve, hogy nem lenne kívánatos felfedni az ismertségüket. - Köszi - mosolyog végül rájuk. - De csak nézni szabad, semmi nyúlka-piszka - vonja fel a szemöldökeit játékosan, mielőtt még elérné őket a kapunyitási hullám, melynek köszönhetően akarva-akaratlan, ám az elsők között bejutnak. Próbál a szőkeherceg mögött haladni, s mivel nagy a tömeg, no meg a fekete hajú is elől furakodik, úgy bátorkodik észrevétlen végigsimítani a kölyök hátán. Na de nincs megállás, mennek tovább a trónterembe, hogy az igazgató elmondhassa a kis dolgait, majd újabb várakozás következik, legalább most már zenei aláfestéssel. Addig is fényképezget egy sort, ám kelleni fog hely a fő attrakciónak is, szóval egy idő után pihenteti a munkát. - Na és hogy jött az ötlet? Maci és répa? - kérdezi végül, beállva a két fiú mögé, majd kihasználva látványos magasságbeli fölényét, játékosan meghúzkodja a fejük búbján a csuklyákat. |
Csak legyintett, mellyel jelezte, hogy nyugodtan énekeljek. Hát, nem kell kétszer szólni, rögvest nagy dalolásba kezdtem. Nem nagyon érdekelt ki mit hisz róla, hisz azért jöttem, hogy jól érezzem magam. Miután feltettem kérdésem, láttam, hogy erre nem számított. Gondolom töprengett, hogy fogalmazzon. Már épo szólni akartam, amikor egy ismeretlen pasas derekkn nem karolta Haydent. Lefagytam. Ez meg ki a franc? Már épp készültem volna egy jó nagyot sikítani, amikor a fiú megszólalt. |
 - Táncoljunk? - fordítottam a mennyezet felé a tekintetetm. A kérdést a levegeőbe mondtam. - Vagy álljunk itt és unatkozzunk. - vontam meg a vállam a lányra nézve. Igazából elvagyok itt is, de azért megkérdeztem a lányt, mert az ő véleménye is számít, nem csak az amit én akarok- Csak azt ne mondják, hogy fölöslegesen öltöztem be, mert azt nem viselném jól. -egy halk sóhaj hagyta el a szám. Túl sokat kellet várni. Általában az ilyyen esetek vége az szokott lenni, hogy az egészet a lefújják. Remélem ebben az esetben nem így lesz. |
 - Mi a frászt csinálnak még? - tettem fel egy újabb költői kérdést. - Ez nagyon gáz - tettem hozzá.
Eddig tök olyan, mint az eddigi bulik... annyi különbséggel, hogy most nem a tornaterembe, hanem egy várba vagyunk beeresztve. Na, még meglátjuk, mi lesz belőle. Lehet, hogy semmi, csak kamuztak, hogy minél többen eljöjjünk. Mondjuk abból se lenne több hasznuk, úgyhogy gőőőzöm sincs.
- Hátha beindul még - optimistáskodtam szokásosan. - Duh, addig mit csináljunk? |
 Ahogy ott ácsorogtam Samantha mellett úgy néztem nagyon élvezi a bulit. Énekelte a zenét, ami megy, mert saját elmondása szerint a szám nagyon jó volt. Igazából meg kell hogy mondjam nekem sem volt ellenvetésem a zenével szemben, sőt nagyon szívesen táncoltam volna, de nem igazán akaródzott. Attól féltem ugyanis, hogyha nagyon beleélem magam akkor képes leszek és belekeveredet a tömegbe és azt nem élem túl. Szóval csak ott ácsorogtam a szélen és figyeltem az eseményeket. Kicsit talán Samanthára is furcsán néztem a viselkedése miatt, de igazából úgy gondoltam, hogy nálam úgy sem ehet senki sem furcsább. Őt azonban lehet hogy zavarta a mosolyom és szabadkozott miatta. Én csak a fejemet csóváltam, jelezvén, hogy hagyja csak. Ezek után a lány felajánlotta, hogy menjünk együtt a bátorságpróbákra. Ilyesmi nekem eddig még csak eszembe sem jutott. Én teljesen abban a hitben voltam, hogy oda egyedül kell menni, szvóval így némileg lemaradtam a válasszal. Viszont amikor odakerültem, hogy feleljek is valamit, akkor nem tudtam, ugyanis két kezet éreztem a derekamon, majd a sarkaim lassan felemelkedtek a talajról. Bennem rekedt a levegő, fogalmam sem volt ki lehet az, az ijedtségtől se megszólalni, se mozdulni nem tudtam. Ezek után az illető, aki felemelt még meg is szólalt és nem tudtam felismerni a hangját. Nah akkor aztán végleg megijedtem és nem mertem hátra fordulni, hogy lássan az arcát.
- Segítség? - válaszoltam meg a kérdését egy kérdéssel, némileg fátyolos és jóval magasabb hangon, mint a rendes hangom. |
- Chh... lehet, hogy mégsem lesz olyan jó, mint hittem.- forgattam meg a szemem, majd az itt összegyűlt tömegre néztem. Páran táncoltak, páran énekelt. A legtöbben jól elvoltak, mindenki elfoglalta magát. A zene sokat dobott a hangulaton. Majdnem én is elkezdtem táncolni, de végül lemondtam a dologról és inkább másokat figyeltem. Néha percekig tudtam embereket bámulni, és egy kicsit sem ęreztem a dolgot cikinek. Meg van amikor véletlenül meghallok egy beszélgetés foszlányt , amit izgalmasnak találok akkor úgy érzem muszáj ott maradnom és tovább hallgatni a beszélgetést. Nekidőltem a trónterem téglafalának és a hajamat kezdtem birizgálni. Látszott rajtam , hogy a türelmem fogytában van, és ráadásul unatkozom is. - Ez így unalmas. - sóhajtottam fel halkan. |
Mielőtt beadtam volna a derekam a Hampsteadi kis halloween partynak a kanapén fekve bámultam a tv-t, ami iszonyatosan unalmas volt. Lucy nyaggatott, hogy hagy nézze már a sorozatát, ami most kicsit sem tudott érdekelni. Természetesen untam magam, de jobb elfoglaltságot amúgy sem tudtam. Ekkor ugrott be, hogy ma van az a parádé, ami talán ennél jobb lehet. Szó nélkül tápászkodtam fel a kanapéról és ragadtam meg húgom kezét, majd egyenesen a szobámba ráncigáltam. - Segíts összehozni valami..jelmezt. - kértem a lányt, közben a jelmez szó kiejtésekor bevágtam egy grimaszt. Nem is értem minek megyek oda, ráadsául öltözök be én is, mint egy idióta, de talán még jól fogok szórakozni, főleg ha ott lesz a szőkeség is. Ez az egy dolog nyugtatott csak, na meg persze a pia. De egyáltalán vitt be valaki? Miután Lucy összehozott nekem valamit, felvettem és fintorogva a tükör elé álltam. Hát én se vagyok normális, az is biztos..futott át agyamon, majd mielőtt elindultam volna a helyszínre kikaptam a hűtőből egy vodkás, a belső zsebembe csúsztattam és a kocsimba pattanva el is indultam. Mivel tudni illik, nem arról vagyok híres, hogy lassan mennék, nem is tartott túl sokáig az út. A buli bent már nagyba tartott, mikor odaértem, így csak kiszállva a kocsiból belöktem az ajtót és lenyomva a gombot lezártam a szépségemet.
Miután beértem az épületbe, a hangos zene azonnal megcsapta a fülem a tömeg pedig már most teljesen kikészített. A szokásos fintorommal induttam meg beljebb a terembe, miközben arrébb tessékeltem a nekem jövő embereket. Tekintetemmel a tömeget fürkésztem, hátha megakad majd Haydenen, nem sokkal később pedig meg is történt. Arcomra egy mosoly húzódott, majd egyenesen meginultam felé. Éppen társasága volt, de nem igazán érdekelt. Miután a háta mögé érkeztem, elkaptam hátulról a derekánál és kissé megemeltem a talajtól. - Utolsó kívánság? - torzítottam el a hangom, miközben a fülébe suttogtam. |
- Aha - bólintottam egyetértésem jeléül azzal kapcsolatban, hogy mehetünk. - Így már nem taposnak le.
Az igazgató beszéde szerencsénkre nem volt túl hosszú. Utáltam a hosszú beszédeket... Mire jók azok? Mindig tele vannak tök felesleges dolgokkal, amiknek később minimum a felére senki sem is fog emlékezni, ha meg igen, akkor se lesz semmi haszna belőle. Ettől most úgy tűnt, meg lettünk kímélve.
- Eeh, már megint várjunk? - tettem fel a költői kérdést inkább magamnak, mintsem Truth-nak, miután végül a diri még kijelentette, hogy a bátorságpróba csak kicsit később fog kezdődni. - De legalább a zene szól - vontam vállat. |
-Szerintem inkább itt maradok!
Nem akartam, hogy össze tapossanak, főleg azét mert abból bajok lennének nekem is és az illetőnek is. Ahogy néztem a zsibongó sereget, azon ábrándoztam, hogy kéne egy fényképezőgép, hogy ezt az idill pillanatot megörökíthessem.-Uú, ez a zene nagyon jó!-mondtam, mikor felcsendült a számomra ismerős dal.
Adam Lambert - Ghosttown száma szólt, mely pont passzolt a Halloweeni hangulathoz. Hamar elkezdtem dúdolni, melyből egyhamar halk éneklésnek tűnő izé lett.
-My heart is a ghosttown!-mondtam Adammel együtt a reflént.
Balra néztem. Észrevettem, hogy Hayden értetlenül mered rám, mosolyra húzva ajkait.
-Bocsi, teljesen elfeledkeztem mindenről... Öö, leszünk együtt a helyszíneken, de csak akkor ha van kedved? |
 Nem volt könnyú átverekedni magunk, főleg mert ha még egyedül volnék csak félresöprök mindenkit, de így hogy Balthazart húztam magam mögött kicsit lassúak voltunk, na de azért odaértünk a kapuhoz. Nem is hallotam senkit se anyázni, mert féltek tőlem biztos, hát még hogy kettő van belőlem hehe... Attól se tartottam, hogy agyontaposnának... minket? Ne már... elöbb építek nyáron hóembert... Bebiztosítva az első helyet, csendben nézelődtem, mikor megszólalt valaki. Mármint elég sokan dumáltak körülöttünk, de szeretek villogni a cuki kis macis jelmezemben szóval ha nem is nekünk szenteli a figyelmét, kiharcolom hogy engem fotózgasson. Szóval szinte egyszerre fordultunk meg, mert Balti is kereső tekintettel pásztázta a tömeget, kereshetett valakit vagy valamit. Vagy csak azt nézte nem egy nyírtunk ki valakit tolakodás közben. Na de ki a szart érdekel... szóval a srácra néztem. - Pucsítsak is? - vigyorodtam el, és nem győztem nyelni a nyálam. - Csini a nacid... Megnézhetem a gombját? - nyúltam felé, persze nem egyéb szándékból mint hogy végig taperolhassam s döntsek afelől hogy áldozatom lesz e vagy sem.
 Volt akit felkellet szedni a földröl, Death senkit se kímélt. Reméltem hogyha eddig nem nyúzták meg a napok során, nem most fogják velem együtt. Na de miután megálltunk a kapu előtt, körbe néztem. Igazából nem tudom hogy örülnék e neki ha összefutnánk, mert így a nyakamon Domival csak a föld alásüllyednék. Persze néha néha megállt a tekintetem egy egy egész jó jelmezen. Ekkor hallottam meg oldalról az ismerős hangot. Elmosolyodtam, de nem akartam Dommiel tudtára adni hogy ismerem. Nem kell a hiszti. - Valahogy éreztem, hogy nekúnk is valami zombinak kéne öltözni... Nem mintha nem szeretem ha fotóznak, csak nem ilyesmikben... - forgattam szemem mosolyogva. Ekkor kezdett el nyúlkálni Domi is, amire akartaln is rácsaptam a kezére. Aztán persze rájöttem hogy bizonyára ezt Caleb se hagyta volna és most magyarázkodhstok is. - Azt akarod hogy első nap kidobjanak...? - förmedtem rá, de hamar rendeztem vonásaim. - De a te jelmezed se rossz és tény és való hogy szép gombjaid vannak. - vigyorodtam el, elvégre az hogy szóban miket mondunk az más mintha mások szeme láttára nyúlkálunk nacikba. - Na és... ? - kezdtem volna bele ha a kaput ki nem nyitják, és nem csak a szó akadt meg benne, de örülhettem hogy nem rántottam ki a karom a helyéről. Elsőként jutottunk be, de azért nem álltunk meg a kapuban mert szétnyomnak a többiek. |
- Végre. - mondtam halkan. Majdnemm ugrálni kezdtem örömömben, de végül visszafogtam magam, tekintve, hogy magassarkúban vagyok, így a bokám tuti nem úszná meg sérülés nélkül- Igazad van, nem lenne jó ha agyon taposnának.. - pár perc múlva már csak a későn érkezők sétáltak be a kapun. - Szerintem már mehetünk. - néztem a lányra, és elindultam. Lassan haladtam. Megfigyeltem a vár minden apró részletét, gondoltam nem lesznek belőle kvíz kérdések, de azért mindent jól megnéztem. |
Próbáltam azért elkerülni a nagy tömeget és inkább a szélén ácsorogtam az igazgató beszéde alatt is. Én nagyon jól megvoltam ott ahol, bár láttam, hogy a diákok nagytöbbsége igazán lökdösődős hangulatban van. Ezeen muszéj volt egy kicsit elmosolyodnom, és inkább távolról figyeltem az eseményeket. Azonban ezen esemmények engem is megtaláltak ésnem is kellett olyan sokat várnom rájuk. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki kiszakad a tömegből és épp közeledik felém, azonban már túl közel volt ahhoz, hogy arrébb tudjak lépni és egymásnak ütköztünk. A homlokunk koccant és ahogy sikerült elhúzódnom meg is dörgöltem a fájó pontot, majd mivel a kalapom az ütközés következétében lehullot, azt is gyorsan felkaptam a földről, hogy nehogy a végén valaki rá találjon taposni. A nekem jövő illető pedig fel is ismert. Ahogy megszólalt én is ráismertem a lányra, akivel a kapu előtt beszélgettem és elmosolyodtam.
- Valóban. - bólogattam a szavaira, majd én is üdvözöltem őt: - Szia, Samantha. |
Körülbelül úgy nézhettem ki mint zsidóban a fájdalom, ahogy összevissza járkálgattam izgalmamban. Az igazgató felállt egy kis emelvényre (alig lett magasabb 1-2centivel) és beszédet mondott. Nem is figyeltem rá, hisz biztos csak köszön, megnyitja és lép is. Inkább próbáltam ellen taszulni a tömegnek, mert olyan erővel toltak előre, hogy az eszméletlen. De én azzal a pindurnyi erőmmel, alighanem nem tudtam volna harcolni, ezért vitt magával a tömeg. Ahol láttam egy kis helyet rögvest bementem. Nagy nehezen kijutottam a szélére, csak nekimentem egy épp szembejövő lánnyal. Lefejeltük egymást ahogy lehajoltunk. Felnéztem rá.
-Hayden! Milyen kicsi ez a világ, akarom mondani kastély... |
Meg kellett hagyni Samanthának igaza volt abban, hogy egyénfüggő az, hogy ki mennyire szereti az iskolát. Azonban én én vagyok és én csak a saját véleményemet mondtam el, amikor kérdezte, ahogy később ő is beavatott az ő véleményébe. Ráadásul még meg is magyarázta, én pedig végre választ kaptam az újságo érintő kérdéskör miatti bizonytalanságomra. Tehá ő a suliújság főszerkesztője... Biztos sok melója van vele. gondolkoztam el é egyáltalán nem irigyeltem. Lássuk be, azért az embernek szüksége van némi szabadsgra, és már az iskola is egy csomó időt elvesz, én nem tudnék még iskolán kívül is ilyenekkel foglalkozni.
Azonban alig hogy meghallgattam a véleményét a lány el is búcsúzott és el is rohant, egyenesen át a kapun mely kinyílt. Nem agadom rajtam is izgalom lett úrrá, hiszen már majd ki ugrottam a bőrömből, hogy lássam azokat a bizonyos bátorságpróbákat, melyekről korábban is szó esett a rendezvény hirdetése során. El nem bírtam képzelni mire számíthatok.
Hát én is követtem a tömeget, ami betódul a kastélyba, azon belül is annak a dísztermébe, a továbbiakban ott kellett várakoznunk a bátorságpróbák kezdetéig. |
- Ühüm, egyetértek. Némelyik embernek tök durva jelmeze van - nyilvánítottam ki a véleményem immár hangosan is. - L azán elmennének egy horrorfilmbe - tettem hozzá. Tényleg olyan volt, mintha a Rémálom az Elm utcában, a Walking Dead vagy valami ilyen izé castingjára jöttünk volna. Néhányan tök komolyan vették a halloweent. Én megelégedtem ezzel is, meg majd maximum elmegyek az ünnep tényleges napján csokit vagy csalunkat játszani. Az utóbbi években egyre többen néznek hülyének, mert ki az, aki ennyi idősen is cukrot gyűjt... Hát hagyjatok már élni, huszonegytől vagyok tényleg felnőtt!
- Hát, asszem most lehet bemenni - válaszoltam. Aztán a tömeg egyik pillanatról a másikra elindult, és újra én (meg gondolom még néhány hozzám hasonló "Törpilla") estem áldozatul a könyökök és vállak seregének, amik valahogy mindig a fejemet érték. Bwaaah! - Hm, szerintem várjuk meg, amíg a tömeg bemegy, úgyse maradunk le sok mindenről - mondtam, miközben kicsit kintebb verekedtem magam. Nem kellett sokat várnunk a dologra, tolongás közepette végre elfogyott a nép, ami azt jelentette, hogy így a sor végén mi is bejuthattunk. |
Már akkor sem voltak kevesen, amikor megérkezett, de minden perccel egyre többen gyűlnek össze a suli diákjai és az ő ismerőseik közül, szóval rövides időn belül szép kis tömeg alakul ki. Igyekszik keresni valami magaslatot, ahonnét meg tudja örökíteni a vámpírok, zombik, vérfarkasok, cuki hercegnők, boszorkák, Jancsik és Juliskák meg még ki tudja miféle szerzetek népes táborát a várrom bejárata előtt. Sikerül néhány előnyös képet ellőnie, és épp azon tűnődik, honnét készítsen még képet, amikor a sok sötét jelmezes között kiszúr egy rikítóan narancsárga... nos, répát. Akaratlanul is elvigyorodik, no meg bánja, hogy nem vállalt be mégis valami humorosabb jelmezt, elvégre a diákok fantáziadús költeményei mellett egészen hétköznapinak érzi magát. Bár hagyni kell a fiatalságot sziporkázni, így végül nem húzza a száját a választása miatt, majd valamelyik városi buliban jobban odateszi magát... Na de, amint vet egy újabb pillantást az órájára, látja, hogy még mindig van hátra néhány perc, így elindul a tömegben, hogy páros vagy egyéni képeket is készítsen a jelmezesekről, így jut el végül az ikerpárhoz. - Egy képet? - kérdezi, ajkain széles mosollyal, és amennyiben felé fordulnak a delikvensek, csak akkor ismeri fel a répában a Szőkeherceget. Először teljesen fellelkesül, mert ő is bánta, hogy nem jött össze a kis találkozójuk, na nem csupán a huncutság miatt, hanem mert szerette volna jobban megismerni a kölyköt, amikor viszont eljut a tudatáig, hogy a mellette ácsorgó vélhetően a bátyja lehet, nos, ott egy csöppet elbizonytalanodik. Mindenesetre most majd kiderül, mennyire voltak megalapozottak a szöszke vádjai. - Jó kis jelmezek - vigyorog rájuk, és bár lenne még mit mondania, hirtelen még a gondolatait is elnyomja a lelkes visítozás a kapunyitásnak hála, utána pedig arra kell figyelnie, nehogy a diáktenger áldozatává váljon. |
A vár előtt egyre több ember sorakozott, az idő pedig egyre jobban telt. Ez azt jelentette, hogy az idő is egyre közelebb jár a nyitáshoz. A diáksereg örömére a hatalmas ajtók recsegés és nyikorgás kíséretében, de kinyíltak!
A tömeg szinte egymást taposva indult el, hogy minél hamarabb bejussanak, és kezdődjön a buli. Először a régi trónterembe lettek vezényelve, ahol az igazgató röviden köszöntötte őket, és ünnepélyesen megnyitotta a bált. Hogy a hangulatot fokozzák, a hangszórókból kísérteties zene szólt. Ez azt jelentette, hogy a bátorságpróba kezdetét veszi, amint az utolsó simítások is befejeződtek.
Jelenlegi helyszín: trónterem
Időpont: az igazgató beszéde és a bátorságpróba között |
-Tudod, ez az ember nézőpontjától és jellemétől függ, például én imádom magát az iskolát, mert egyszerűen számomra jó, meg azért is, mert én lehettem a suliújság főszerkesztője.. Az órámra pilantottam, csak az a baj, hogy nem volt rajtam. Körbe pásztáztam tekintetemmel mindent, hátha látok egy faliórát vagy valamit, de nem láttam. Épp szólaltam volna meg, hacsak két idióta nekem nem fut. Nem foglalkoztam velük, csak súroltak. Inkább azzal foglalkoztam hova a fenébe futnak? Tekintetemmel követtem útjukat, amely egyenesen a kapuhoz vezetett, amely.... ÉPPEN NYITOTT!
Hayden, örültem a beszélgetésnek, viszont most mennem kell. Hello!-és abban a minutumban megindítottam magam. |
Szeretem az ilyen mókákat, de attól még hideg van. Nem siettük el az érkezést, mert minek...? Ilyen helyeken mindig órákig kell várni, mire bejutunk. És akkoris egymást tapossa majd a nép. Ha bár eleinte meg voltam győződve mit fogok felvenni, mert piszkosul jól állt volna a náci egyenruha, de rájöttem, hogy az kicsit kényelmetlen és a feketén meglátszik a fehér folt, szóvaal.... Végül egy kényelmes erdőben is fellelhető állatnak öltöztem... És persze hogy biztosítsam a jó társaságom, elcibáltam az öcsém is, ha más nem, majd én ijesztgetem őt, mert nem várok sokat az iskolától... Az ő jelmezét is együtt választottuk ki, bár nem volt egyszerű, mert én mindvégig azt mondtam, hogy öltözzön szépségkirálynőnek, de természetesen ez a jelmez is teljesen jól áll neki. Na de... a kapu előtt már jó sokan álltak, mi meg kb. a végénél voltunk. - Hát tuti hogy nem megyek be utolsónak... Lehet várnak ránk egy kosár cukorral, aztán az elsők mind elszedik... A lányok amúgyis csak kihánynák... - morogtam Baltinak, akire nem győztem visszahúzni folyton a csuklyát, mert rinyált a haja miatt és mindig lehúzta. Szóval aztán hagytam had csináljon amit akar, aztán sírhat hogy a csuklya hiányában nem tudják majd minek öltözött, kézen fogtam és odébb lökdösve a népet húztam magam után előre törtetve. Ó remélem itt lesz az a kávés csajszi is az a Kavics vagy Szikla vagy nem tom má. Ezúttal beküldöm én a lompos farkast a rókalyukba...
Sajnáltam, hogy le kell mondanom a találkozót, pedig jó lett volna már ha... Na mindegy. Tartottam tőle, hogyha megmondom az okát, hisztizni fog Dommiel és akkor tényleg megfoszt a Caleb adta örömöktől. Na nem mintha így nem... Együtt választottunk jelmezt, és bár én szívesebben lettem volna szőkeherceg, mert hát gondoltam ha ott is lesz a drága, biztosan könnyen felismer majd, de Domi egyre inkább zavarba ejtőbb jelmezekkel állt elő, így végül közösen jutottunk egyre. És igazából a jelmezzel nem is volt nagy bajom, bár a színe miatt ez is olyan hogy ha koszos lesz az nagyon fog látszani... De a legnagyobb probléma a csuklyával volt, ami vékony anyaga miatt az esőtől sem nagyon fog megvédeni, de hogy még a hajam is könnyen tönkre teheti...! Bár mondjuk annyit cseszekedtünk vele Deathel, hogy végül szinte mindegy is volt, így csak félig húztam a fejemre, mert azért hűvős volt már kicsit. Mire pedig eligazítottam magam benne, Dommiel már húzott is előre és nem győztem nem rá lépni a lányok csinibbnél csinibb cipőjére. - Hű, de szép piros! Azta az csipke? - hülledeztem, mert azért a hidegben is kitettek magukért a lányok. Fiúkból alig alig lehetett látni és megszokásból ők is csak hülyeségeknek öltöztek. Szinte alig lehetett látni normális jelmezeket. De főleg mert a lány tömegből is alig lehetett kilátni. - Ugye azért átmászni nem akarsz? - kérdeztem halkan de úgy hogy azért hallja a bátyám. |
[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Táncoljunk? - fordítottam a mennyezet felé a tekintetetm. A kérdést a levegeőbe mondtam. - Vagy álljunk itt és unatkozzunk. - vontam meg a vállam a lányra nézve. Igazából elvagyok itt is, de azért megkérdeztem a lányt, mert az ő véleménye is számít, nem csak az amit én akarok- Csak azt ne mondják, hogy fölöslegesen öltöztem be, mert azt nem viselném jól. -egy halk sóhaj hagyta el a szám. Túl sokat kellet várni. Általában az ilyyen esetek vége az szokott lenni, hogy az egészet a lefújják. Remélem ebben az esetben nem így lesz.
- Mi a frászt csinálnak még? - tettem fel egy újabb költői kérdést. - Ez nagyon gáz - tettem hozzá.
Nem volt könnyú átverekedni magunk, főleg mert ha még egyedül volnék csak félresöprök mindenkit, de így hogy Balthazart húztam magam mögött kicsit lassúak voltunk, na de azért odaértünk a kapuhoz. Nem is hallotam senkit se anyázni, mert féltek tőlem biztos, hát még hogy kettő van belőlem hehe... Attól se tartottam, hogy agyontaposnának... minket? Ne már... elöbb építek nyáron hóembert... Bebiztosítva az első helyet, csendben nézelődtem, mikor megszólalt valaki. Mármint elég sokan dumáltak körülöttünk, de szeretek villogni a cuki kis macis jelmezemben szóval ha nem is nekünk szenteli a figyelmét, kiharcolom hogy engem fotózgasson. Szóval szinte egyszerre fordultunk meg, mert Balti is kereső tekintettel pásztázta a tömeget, kereshetett valakit vagy valamit. Vagy csak azt nézte nem egy nyírtunk ki valakit tolakodás közben. Na de ki a szart érdekel... szóval a srácra néztem. - Pucsítsak is? - vigyorodtam el, és nem győztem nyelni a nyálam. - Csini a nacid... Megnézhetem a gombját? - nyúltam felé, persze nem egyéb szándékból mint hogy végig taperolhassam s döntsek afelől hogy áldozatom lesz e vagy sem. 
