|
Témaindító hozzászólás
|
2015.11.01. 19:34 - |
[Szöveg lesz, amint az asszony nem lesz lusta] |
[7-1]
Csak halványan elmosolyodtam Dave kijelentésére, illetve véleményére. Viszont egyet kell vele értenem, ugyanis nagyon is igaza van. Valóban kissé meglepő, hogy pont itt találkozik két tanár, de semmi gond sincs ezzel, hiszen mi is emberek vagyunk, pontosan ahogyan David is mondja. Nekünk is jár néha egy kis kikapcsolódás, és ha azt a kocsmában akarjuk tölteni vagy kiélvezni, miért ne tehetnénk? Nem vedelni jöttem, egyszerűen csak megakartam inni egy-két pohárral, ez minden.
Mikor visszakérdezett, hogy igaza e van, csak egy mosollyal bólintottam. - Igen, így van.. - válaszoltam is mellé, miközben az üres poharammal játszadoztam. Később kezdtem csak bele igazából a magyarázkodásnak, mi is a pontos oka annak, hogy ide jöttem. Dave újabb magyarázatára ismét csak mooslygni tudtam. - Milyen jófej diákjaid vannak.. - vigyorodtam el, miközben rápillantottam. Ezt persze csak hülyeségből mondtam, ugyanis szeretem a jó dolgozatokat javítani, ahogyan olvasni is. A mostani pedig pontosan ilyen volt, ezért is tart eddig. De nem mintha bánnám, hogy csupám egy-két nulla pontosra kellett rossz jegyet írnom.
- Értem..végülis jól döntöttél..Néha ez is kijár mindnekinek.. - mosolyogtam, miközben kértem egy újabb tequilát. Amint megkaptam megköszöntem, de még nem húztam le azonnal. Nem akartam, hogy ez a kevés alkohol is megártson, főleg mert nem szokásom inni, tényleg csak nagyon ritkán teszem. - Akkor nincs is terved az este további részére? - kérdeztem, bár nem mintha terveztem volna valamit. Mondjuk azt sem bánnám ha együtt töltenénk, ugyanis sokkal jobb társaságban lenni, mint egyedül. Nem beszélve arról, ha a társaságod egy szimpatikus kollégád. |
 Ahogy elnéztem, úgy tűnt, egy kicsit feszélyezve érzi magát, valószínűleg a helyzet miatt. Nem volt szokásom elítélni valakit, ha néhanapján beült egy ilyen helyre - amíg valaki mértékkel és ésszel teszi, addig nem lehet belőle gond, na meg én is több alkalommal jártam már itt...
- Ugyan - legyintettem. - Tény, hogy nem épp a legmindennapibb dolog, ha két tanár összefut egy ilyen helyen... de nem is a legfurcsább. Elvégre mi is csak emberek vagyunk, ennyi kikapcsolódás meg csak belefér... - fejtettem ki az álláspontomat, és remélhetőleg ezzel biztosítani is tudtam arról, hogy ezzel az egy alkalommal egy fokkal sem csökkent a szememben. - Nemde? - tettem hozzá a kérdést.
Amíg nem egy diákkal futunk itt össze, addig probléma sem lehet belőle. Eddig még egyszer sem futottam össze itt egyel sem közülük.
- Hm, értem... Néha tényleg nem marad az embernek ideje másra - mondtam egy korty kíséretében. - Én már tegnap este sikerrel jártam a javítandó dolgozatok kapcsán. Kicsit sok helyre kellett hiányjelet és nulla vagy egy-két pontokat írnom, ami jelentősen megkönnyítette a dolgomat a haladásban... Hétvégére meg nem maradt semmi dolgom, ami sok időt igényelne, úgyhogy beültem ide, ha már jobbat nem tudtam - fejtettem ki ittlétem miértjét. |
Éppen letettem a poharat a pultra, viszont egyenlőre nem kértem még egy kört, mikor ismerős hangra figyeltem fel. Homlokomat ráncolva fordítottam el a fejem és pillantottam rá az illetőre. Ekkor viszont arcomra egy mosoly húzódott, így kicsit jobban kifordultam a székkel és úgy néztem David-re. - Szia, persze..nem várok senkit. - csóváltam meg a fejem továbbra is mosolyogva. Igazából meglepett, hogy itt látom őt, az viszont már kissé kínosabb, hogy nő létemre én itt vagyok, nem besszélve arról, hogy alkoholt fogyasztok. - Megleptél..mármint, hogy itt talállak.. - szólaltam meg újra, bár meg is bántam. - Mondjuk ezt pont én mondom, igaz? - nevettem el magam, közben szóltam a csaposnak, hogy jöhet még egy kör. Már mindegy is volt, ugyanis David látta mit fogyasztok, vagy legalábbis a pohár alapján. A másik pedig, hogy felnőtt nő vagyok..eltudom dönteni, mit is akarok elfogyasztani.
Eközben David is megkapta az italát, ami egy pohár sör volt. Ezen csak elmosolyodtam, majd kezembe véve a sajátomat beleittam. Most nem húztam le, csak mondhatni a felét ittam meg. - Teljesen kikészít a munkám.. - vigyrodtam el, miközben félszemmel a férfira pillantottam. Igazából nem panaszkodni akarok, csupán beszélgetni. - Egész nap a dolgozatokat javítom..de még mindig sehol sem vagyok. Élni alig van időm.. - forgattam meg a szemeimet, de ekkor már mosolyogtam. - Gondolom te sem jókedvedből vagy itt.. Vagy tévedek? - kéreztem és elfogyasztottam italom másik felét is.
Egyenlőre úgy terveztem nem kérek többet. Nem azért jöttem le a kocsmába, hogy vedeljek és részegre igyam magam, csak kicsit kiakartam kapcsolni, ez minden. Viszont lehet ahhoz elég lett volna ha sétálok kicsit.. Mindegy is, maximum majd megteszem az iszogatás után. |
Néha-néha felpillantottam az újságból, hogy szemügyre vegyem a környezetemet. Tényleg szokatlanul kevesen voltak ma. Általában alig vannak szabad helyek, most viszont több asztal is teljesen üresen állt, és a foglaltakon sem töltöttek be minden egyes helyet.
Onnan, ahol ültem, szinte az egész helyet be lehetett látni, bár én magam a bejáratnak háttal foglaltam helyet, így ha valaki talán keresett volna, az nem láthatott meg azonnal. Én viszont a legújabb körbenézésemmel megpillantottam egy ismerős, vörös hajkoronát. Tulajdonosa a pultnál foglalt helyet, és tekintettel arra, hogy a múltkori beszélgetésünk meglehetősen kellemes, ámde kicsit rövid volt, nem akartam elszalasztani egy újabb alkalmat a társalgásra. Már csak egy kortynyi volt a poharamban, azt lehúztam, az újságot pedig összehajtogattam. Már úgyis csak egy-két oldal volt belőle hátra.
Felálltam az asztaltól, egyrészt azért, mert terveztem rendelni egy második sört is, másrészt, mert talán megismételhetnénk a múltkorit. Lassan elindultam a pult irányába, és mikor odaértem, megszólítottam Lizt.
- Szia! Leülhetek, vagy talán vársz valakit? - tettem fel a kérdést halványan elmosolyodva. Amennyiben igent mondott, leültem a mellette lévő szabad helyre és kikértem magamnak egy újabb pohár sört, amennyiben nem, inkább visszaültem az eredetileg kiválasztott helyemre. |
Hogy hogyan is kötöttem ki pont itt, magam sem tudom. Jó nem mintha nem szoktam volna eljárni otthonról, de már elég régen voltam valahol. Hála a sulinak szabadidőm sem maradt túl sok, ugyanis rengeteg a papírmunka és a javjtatlan dolgozatok. Talán ez miatt is vagyok most itt. Hogy kicsit kikapcsolódjak és megigyak egy italt. Ezt akkor döntöttem, mikor már a második kupac dolgozatot javítottam, ráadásul hétvége van. Ilyenkor pihennie kell az embernek, nem pedig állandóan dolgozni.
Kint iszonyatosan hideg volt, így mikor beléptem a helységbe jólesően felsóhajtottam, ugyanis azonnal megcsapott a kellemes meleg. Még a bejáratban körbenéztem és kigomboltam a kabátomat, a sálamat pedig kisé meglazítottam. Végül csak lassan megindultam a pult felé, ahol fel is ültem az egyik bárszékre. Nem véltem felfedezni egy ismerős arcot sem, bár bevallom körbe sem néztem túlzottan. Igazából fogalmam sem volt mit is igyak, maradjak az alkoholmentes italoknál vagy ma kivételesen alkoholizáljak.
Végül mivel nem is volt túl sok időm választani, mert megjött a pultos csaj is, csak kértem egy tequilát, így ezzel el is döntöttem, hogy mit is fogok fogyasztani az este folyamán. Miután megkaptam az italomat megköszöntem és kezembe véve kezdtem el nézegetni. Majd csak egy sóhaj után ajkaimhoz emeltem és lehúztam az alkoholt. |
Egyáltalán nem nevezném magam olyannak, akire nemes egyszerűséggel rá lehet akasztani a kocsmatöltelék jelzőt. Sőt, ritka alkalmaim közé tartozott, mikor az efféle kikapcsolódási formát választottam. De ez is elkell néha... Ilyenkor általŕban a szokásos rutinom az egy-két korsó sört jelentett, meg a napi hírek elolvasását. Persze, ha pont összefutottam egy ismerőssel, a beszélgetést sem utasítottam el...
Ha már hétvége, és dolgom sem volt, most is ugyanígy tettem. A kocsma egyik távolabbi sarkában üldögéltem a szokásos helyemen. Hétvégéhez képest szokatlanul kevesen voltak itt, de legalább nem volt túlságosan nagy a zaj, még a tévében lévő sportcsatorna kommentárját is egész tisztán lehetett érteni, ami itt ritka alkalmak egyike volt. Éppen egy napilapban futottam át a híreket. |
[Szöveg lesz, amint az asszony nem lesz lusta] |
[7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ahogy elnéztem, úgy tűnt, egy kicsit feszélyezve érzi magát, valószínűleg a helyzet miatt. Nem volt szokásom elítélni valakit, ha néhanapján beült egy ilyen helyre - amíg valaki mértékkel és ésszel teszi, addig nem lehet belőle gond, na meg én is több alkalommal jártam már itt...